NEGYVENKETTEDIK FEJEZET

I. Fenyitő ügyek a törvényszéken. A földesur bíráskodása. Megyei ellenőrzés az uriszék eljárásával szemben. II. Földesuri itélet felebbezés alatt. A jobbágyok bünesetei az uriszékhez utaltatnak. III. Fenyitő eljárás a törvényszéken. A vád és védelem, feltételes itélet. A büntetés feltételes elengedése. IV. Halálos itélet, tag-csonkitással. V. Paráznaság és istenkáromlás elleni fenyitő eljárás. VI. Felmentés a vád visszavétele folytán. Szabadlábra helyezés hitre, kezességre.

I. Fenyitő ügyekben sommás szóbeli eljárás volt gyakorlatban. A vádat a megye, vagy mint rendesen kifejeztetik; a magistratus nevében a megyei ügyész képviselte. A vizsgálatot, a vádlott és tanuk kihallgatását a szolgabirák foganatositották, mindig egy esküdt ülnökkel. A vádlott vagy maga nevezett védő ügyvédet, vagy ilyen hivatalból rendeltetett ki. A megyei törvényszék fenyitő ügyben a jobbágyokat illetőleg, csak felebbezési forum volt, miután felettök első sorban a földesuri szék volt hivatva biráskodni, ott hol a földesurat megillette e jog. A megyei szabály szerint az 1659. 16. trvczikk értelmében, a földesur birtokterületén elfogott bünös jobbágy, mindig földesuriszékre volt kiszólgálandó. Idegen területen elfogott és alispáni kézbe került bünös felett, a törvényszék mondott itéletet. Ha a földesuri szék ez irányban kötelességét teljesiteni elmulasztotta, vagy a földesur nem birt e biráskodási joggal: a jobbágy ellen ugy, mint a nemes ember ellen a magistratus nevében a vádeljárást a megyei ügyész inditotta meg. Amár hivatkozott szabályrendelet-gyüjtemény például gonosztévők rejtegetőire, kimondja: hogy ha a földesurak jobbágyai alaposan gyanusitatnak efféle latrok és gonosztevők bujtatásával, az alispán megkeresésére 15 nap alatt uriszék tartandó és itélet hozandó. Ezen uriszéki eljárás ellenőrzésére a szolgabiró utasitatott, hogyesküdttársával mint törvényes bizonyság jelen legyen, s az eredményről az alispánnak tegyen jelentést. Ha a földesuni szék nem teliesiti kötelességét, az alispán idézze a földesurat törvényszék elébe, mint a bünösök oltalmazóját, a mint ilyen megidéztetvén, megjelenni, a gonosztevőt személyesen előállitani, s itéletet hallgatni köteles. Ha a bünös elő nem állitatnék, az alispán adja ki az elfogatási parancsot, és itéljen felette a törvényszék. Ekként történjék az eljárás minden rendü bünössel. Miután pedig a szolgabiróra terhes feladat hárul, az uriszék ellenőrzése folytán, határozatatott: hogy a szolgabiró esküdttársával minden ily eljárásnál, mint törvényes bizonyság 48 denár dijban, a kiadott bizonylatért 4 d. dijban részesül, mely a marasztalt fél által fizetendő. Midőn pedig a szolgabiróaz uriszéken itélet-hallgatásra jelent meg, a földesur, tehetsége szerint ellátni tartozott. Ha a szolgabiró akadályozva volt ez eljárásra, magát más szolgabiróval helyettesitheté.

II. Fenyitő ügyekben tehát a jobbágy felett első sorban a földesur volt hivatva itéletet mondani. A földesuri itélet azonban a törvényszékhez volt felebbezhető. 1659. év jan. 15-én tartott törvényszéken Kecskés János maczonkai és Bakos Bálint dorogházi jobbágy felett Dorogffy István földesurok által mondott földesuri itélet biraltatott felül. A törvényszék helyben hagyta az in partibus mondott itéletet, nevezetteket, mint orgazdákat 12 frtra, a lopott jószág vagy értéke visszatéritésére itélte.

Ezen alkalommal a törvényszék statutumot mondott ki, hogy az orgazdák jövőben ne pénzbirsággal, hanem épen ugy, mint a főbünös tolvajok, halállal sujtassanak.

1658-ban bizonyos Csirke Jakab gonosztevő és istenkáromló elfogatván, a megyei börtönbe került. Az erdélyi fejedelemnő, hevesmegyei debrői uradalom földesurának jobbágya lévén az elfogott, a mint erről értesült nevezett földesur, szolgáit elküldé Fülekre, s uri széke elébe vitette innen a bünöst. A panaszlóknak a megye által tudtára adatott ez: "hogy a megye kiadván kezéből földesurának, ennek itélete alatt áll, s ez tudja majd, mit tegyen vele."

A megye, valamint saját illetékességi körét megőrizte s megvédte, másokét is szigoruan tiszteletben tartotta. Egy oroszi lakos 1654-ben gyilkossággal vádoltatott, de időközben Patára ment, s ott iskola-mesteri alkalmazást kapott. A törvényszék az egri püspököt kereste meg, hogy "mint az egyházi forum vezetője", tehát illetékes előljárója, intézkedjék a bünös büntetése felől.

III. A vádat, mint érintők, a megyei magistratus nevében, az ügyész képviselte. Az eljárás, illetőleg itélet-hozatal miként folyt le, lássunk eseteket.

Az ülés elnöke az alispán Vámosy István az 1657. jun. 6-án tartott törvényszéken összegezi nemes Becse Anna esetét, paráznaság s gyermekgyilkosság bünténye tárgyában. Pápay János megyei ügyész erre a büntény vizsgálati eredményét ismerteti meg: az eljárás törvényesen befejeztetvén, kéri megbüntetését a törvények értelmében. A letartóztatva lévő vádlott nevében Gyöngyösy István ügyvéde kijelenti, hogy kifogást nem emel az ellen, hogy most itélet hozassék; fentartja azonban, hogy az ügy részleteihez hozzászólhasson s az iratokat felolvastatni kivánja. Melynek megtörténte után érdemileg ekként szól: "A magistratus actiojiban inseralt clausula ellen a hol iratik "gyermekvesztés" etc. solemniter protestal. Vádlott ugyan házasság reménysége alatt; Czimbalmos Miklósnak kezét leatta volt, mindazáltal az ártatlan lelket, mely immár megholt, sem titkon sem nyilván el nem vesztette. Az ügyészi vádban foglaltakat, a paráznaságban való élést, ártatlannak megölését, negálja. Tagadása ellenébe a magistrátus tartozik bizonyitani, mit ha nem tenne, kéri vádlott felmentetését.

A megyei ügyész erre azt válaszolja, hogy kész producálni a bizonyságokat, oly limitatióval, hogyha ezen attestatiókban világosan ki necn tetszenék az actióban elsorolt gonoszságai, a nemes megye által kegyelem utján helyeztessék vissza.

A vádlott prokátora arra, hogyha vádló bizonyságai elégtelenek volnának, csak per gratiam imponáltassék a felmentés, - ez ellen protestál.

Ekként folyt szóváltás után az itélet következöképen szólott: ámbár a bemutatott bizonyságok tartalma, ugy Jó Mihály megyei esküdtnek a megye szine előtt tett beismerése szerint, vádlott főbün tetéssel lenne sujtandó, mégis bizonyos üdvös tekinteteknél fogva, beszámitva azt is, hogy az eljárás folyamán két évig volt fogva, a főbejáró büntetés alól kegyelemképen felmentetik és szabadon bocsáttatik, ugy azonban, hogy ha jövőben hasonló paráznaság bünébe esnék, s az reá bizonyosodnék, főbejánó büntetés alá fog esni.

Ezen itéletben; mint látjuk, bizonyos feltételesség is foglaltatik. Ezen időben a feltételes itéletek nem egy példájával találkozunk. Van példa az itélet feltételes elengedésére is. Igy 1654. april 29-én tartott törvényszéki ülésben Kecső István halálra itéltetett. Farkas Fábián putnoki kapitány közbejárására a halálbüntetés feltételesen elengedtetik és szabadon bocsátatik az elitélt, de ugy, és azon reményben, "hogy megjavul, mert ha büntényben keveredik, az itélet végrehajtása azon esetben bekövetkezni fog." Mészáros János Szilvásy György, Borsos Mátyás s több fogságban levő elitélt 1663-ban "életök megjobbitásának reményében" kegyeletből szabadon bocsátatnak:

1663-ban Rákóczy László közbenjárására Gáspár Istók halálát, sine nulla solutione elengedte, de "kétszáz frtig való kezességet tartozott magáról állitani, hogy legkisebb punctumban is exorbitálni nem fog, s ha máskép cselekednék, mostani cselekedete is fenfordul, s halál marad a fején."

IV. 1659. év jul. 3-án tartott törvényszéken következő eset tárgyaltatott: Szőllősy János fogságban levő több rendbeli bünténynyel vádlott védelmében Gyöngyösy István ügyvéd, először is azt kivánja, hogy a mostani aratási idő miatt, az itélethozatal halasztassék el.

A megyei ügyész Mocsáry Ferencz ebbe nem egyezik, a halasztásra okot nem lát. A törvényszék közbeeső itélete erre az: hogy a halasztási kivánságnak hely nem adatik. A védő ügyvécl erre az iratok felolvasását kivánja, s a tanuk neveit kéri elsoroltatni, hogy azok ellen kifogásait megtehesse.

A védő ezen kivánságát, hogy a tanuk nevei olvastassanak fel, a megyei ügyész ellenzi, hogy az a magistratus dolga s a féllel nem közölhető. A védö ügyvéd törvényekre hivatkozva fentartja kivánságát, mire a törvényszék ismét közbeeső itéletet hoz: hogy a tanuk nevei kihirdetendők, mind az a megyei szokás által is megengedve van.

A tanuk nevei elsorolásával védő azok ellen; mint megbizhatlanok ellen emeli kifogását. Azokat mellőzni s vádlottat tekintve még fiatal korára is felmenteni kéri. A vádló ügyész a tanuk ellen tett kifogásokat elégteleneknek tartja. A védő ragaszkodik kifogásaihoz: erre itéltetett: Szőllősy János istenkáromló gonosztevő, biróilag begyüjtött sok tanuságtétel szerint, rettenetes és kimondhatlan káromlásokat követett el a mindenható teremtő Isten ellen, szüleit, a megyei magistratust, szomszédait több alkalommal gonosz szitkokkal illette, fosztogatásokat s rablásokat követett el, mindezért egyhangulag halálra itéltetik, még pedig ugy, hogy előbb jobb keze, melylyel anyját megverte, tövében levágassék, igy a kivégzés helyére vitetve, Isten ő felségét káromló nyelve kivágassék, s azután halálra köveztessék, ezen módon a kereszténység köréből kiküszöböltessék.

V. 1660. sept. 28-án tartott ülésen felvétetett a magistratus nevében Fekete István, Kis Bálint és Sándor András mindhárman fogságban levőknek vizsgálattal befejezett fenyitő ügye. A megyei ügyész Mocsáry Ferencz előadja az actiót, hogy vádlottak nem tudni micsoda ördögi sugallat folytán, a mindenható Isten és a haza törvényei megvetésével különféle terhelő büntényeket követtek el. Gyöngyös-Halászon egy asszonyt az éjjeli csendben, ugy atkári asszonyokat is tisztes férjeik karjaiból elragadva paráználkodtak, erőszakot követtek el, az Istent "ördög adta lelke" káromlásokkal illették, Sándor András ezenfelül több büntársakkal Kengyel falu lakosaitól száz tallért erőszakkal elvitt, mindezért a törvény szerint halálra itéltetésöket kéri.

A vádlottak e vádactiót másolatban kiadatni kérik. Vádló ügyész ezt megtagadandónak véli. A törvényszék elhatározta: hogy vádlottak ezen kérelmének hely nem adatik, mindazonáltal a további tárgyalást 15 napra alhalasztja, hogy legyen módjok védelmökre bizonyitékokat beszerezni.

1661. febr. 9-én ujból felvétetett a vád-ügy, s akkor következő itélet hozatott: hogy a fentirt vádlottak egyikének Sándor Andrásnak bünténye, hogy még inkább megerősitessék, a jövő itéletre halasztatik. A mi Szepesy Istvánt illeti, mert a füleki várban levő török foglyok összeesküvése felől tudomása lévén, arról jelentést tett, kegyelemből szabadon bocsátatik. Kis Bálint, az ő negédes s erkölcstelen tényeiért jól megbotoztatik (baculis bene pulsandus) és szabadon bocsátatik.

VI. A szenterzsébeti egyházat meglopta bizonyos Turcsányi János nevü, a ki azért a megye börtönébe került. Később az egyház kiegyezett a kárra, megengedett a fogolynak, s visszavonta panaszát a törvényszék előtt. Ennek folytán a törvényszék 1661. aug 1-én azt határozta, hogy a fogoly megbüntetés végett már előbb a megye kezében lévén, annak tekintélye csorbitása nélkül egyszerüen el nem bocsátható, daczára, hogy a károsult féllel kiegyezett. A törvényszék megkegyelmez neki, de tartozik 40 frtot váltság dijban (in Hommagio) letenni; melynek fele a megyéé, fele a törvényszéki tagoké, s az okozott költséget megtériteni. Az elbocsátott vádlott tartozott még bizonyos jótállókat megnevezni, hogy jámborul fog élni, s büntetésre méltót nem fog elkövetni. Megjegyzendő, hogy ez időben a szent er zsébeti lelkész Turcsányi Mátyás nevü volt. Talán a vádlott testvére lehetett a lelkésznek.

Ebből kitünik, hogy a káros fél visszavonhatta panaszát, és akkor a birói eljárás is annyiban folytattatott, a mennyiben ezt a tiszti tekintély érdeke követelte.

Ugyanazon alkalommal Nagy Mihály vizsgálati fogoly hitre s 200 frt bizfositék letétele mellett szabad lábra helyeztetett. Más fogságban levők egyszerü kezesség mellett is elbocsátattak. 1663. jun. 20-án Csizmadia János, Balkó Péter és Nagy György stregovai jobbágyok, kik Gyöngyös tájékán lopással vádolva fogattak el s kisértettek Fülekre: Libercsey Mihály és Duló György földesuraik közbejárása folytán, miután az okozott kár megtéritetett, elbocsátattak oly feltétellel, hogy földesuraik hitre hagyják szabadlábon, hogy hasonló büntényt nem követnek el. Elbocsátás előtt azonban Czizmadia és Balkó, a büntényhez mért mennyiségü botütést tartozott kiállani. Nagy Györgynek ez elengedtetett.

1664. márcz. 10-én Polthary István és György több rendbeli lopás, tolvajlás, ember sarczolás, kinzás, emberöléssel vádlottak kötél általi halálra (patibulo suppendendi) itéltettek.