ELŐSZÓ

Hevesvármegye történetének jelen III. - ik kötetében 1596-ik évtől 1687-ig, Egervára elestétöl annak visszafoglalásáig terjedő időköz eseményeinek ismertetését veszi az olvasó:

A II-ik kötet Egervárának török kézre jutásával fejeztetett be. Ezen esemény, Heves és K. - Szolnok vármegyékre, az egész felvidékkel együtt végzetessé vált. Egervárra, az oly féltékenyen őrzött felvidék kulcsa, büszkén és merészen állott szemben Budával, a török hatalmi kör e központjával ; és nemcsak az állandó nyugtalanitás forrása fakadt itt, hanem korlátozó és fékező erejével, mint a magyar hatalmi

érdekek kiválóan gondos őrszeme, a felvidéken és Tiszamentén a török fensőség és hatalmi befolyás ellenében, az egyedüli egyensúlyozó erőt képviselte.

Eger török kézre jutásával, ugy a felvidék mint a Tiszamelléke, vármegyénk egész területével, a török hatalom korlátlan uralma és fensősége alá került; ugyhogy egy pont sem maradt többé a vármegye területén, hol a vármegyei hatóság a magyar hatalmi érdekek és törvények érvényesitésére, függetlenül és szabadon intézkedhetett volna. A vármegyei hatóságnak a magyar törvények őrének és közegének, ekképen saját területéről, hol függetlensége megvédére nem többé támpontja, elvonulni, és vándorutra kelni kellett. Valóban utra is kelt, elvonult szabadabb helyre; de tevékenységében és müködésében nem szünetelt. Vándorutjában, majd Rimaszombatban Gömörrel egyesülve, majd véglegesen a nógrádmegyei Fülek végvárban letelepülve találjuk, mignem 91.évi távollét után, Egervárának visszafoglalásával, ütött váltságának órája és visszatérhetett saját földjének viszontagságteljes anyai keblére. E kilenczvenegy év viszontagságainak , a magyar és török világ lefolyt eseményeinek, az együttélés sajátságos, és a világtörténelemben páratlan jelenségeinek ismertetésével foglalkozik jelen kötetünk.

" Vármegyénk népe teljesen a török torkában, egy lépést sem tehet engedelme nélkül " , - ekképen irta körül maga a vármegye a török hatalomnak mérvét, panaszos felterjesztéseiben. De ezzel szemben saját jogkörét és a magyar törvények uralmát nemcsak fentartani, de érvényesiteni is meg nem szünt, ugyannyira, hogy annak itteni fenállásából, jogi következményeket semmi irányban sem engedett meg.

Midőn Eger visszavétele után 1698-ban a Kolonich-féle bécsi tanácskozmányon a vármegye is a "fegyverjog" czimen visszahóditott területnek mondatott ki, a vármegye azzal tiltakozott ez ellen: " hogy a töröknek adózó és hódolt terület volt ugyan, de daczára ennek, a vármegye törvényhatósági jogát rendszeresen gyakorolta, a keresztények birtokjoga megóvatott, rendes tisztviselői voltak, királyi parancsokat hajtottak végre, portái összeirattak, fizették az országos adót, az országgyüléseken résztvettek, ott királyt választottak, a vármegye tehát a szentkorona területétől nem évült el".

És még ha csak e két hatalmi érdek küzdelmének következményei sulyosodtak volna ennek a magyar népnek, és itt vármegyénknek vállaira; ha csak a törökkel való együttélés nehézségeivel kellett volna a Fülekvárában ülésező vármegyei őrszemnek szembeállani, tekintve ama bámulandó erőt, mely a vármegyei élet tevékenységében nyilvánult a magyar érdekek gondozására, talán más történelmi leszámolásnak volnánk most tolmácsolója.

De a 17. - ik század végzetes viharokkal volt teljes. A Bocskay, Bethlen, Rákóczy, Tököly mozgalmas korszaka tünteti fel, hogy e hazának földje nemcsak a török, hanem a német és más idegen hadak állandó invasiojának vált már szinterévé. E mozgalmak folytán küzdő ellentétes érdekek, az idegen elemek özönét zuditák e földre; és a török mellett duló tatár hordák és egyéb gyülevész csoportok mellett, Európának kalandvágyó harczosai is itt adtak egymásnak találkozót, hol a katona féktelen harczi szenvedélyét és kiméletlen durvaságát nem enyhité sem a szülőföld iránti kimélet és kegyelet ösztöne, sem a rokon vagy testvér érzelem csillapitó szava.

A század sokféle viharának mindegyikében teljes része volt vármegyénknek. Részben innen indult ki, rendszeresen itt vonult át, benne élt és mozgott.

E viharos század vármegyénkre eső osztályrészének ismertetését tartalmazza jelen kötetünk.

Milyen volt itt, e küzdelmes viszonyok közepette a köz és magánélet? E kérdésre is foglaltatik válasz, az események ismertetésével e kötetben.

A vármegye a töröknek teljesen hódolt, adózó területe volt ugyan, mint ezt fentebb érintettük, de azért magyar terület volt, a hazának kiegészítő része, mely a szent korona területétől nem évült el. A vármegyei élet, mint az állami össztartozandóság vaskapcsa füzte át az egész területet, a Mátra rengetegétől le a Tisza végtelen sikságán át, Szolnokig, Turig, Ványáig. A vármegyei törvényhatóságnak Füleken meghozott törvényes határozatai, mint az állami hatalom parancsszava, engedelmességre találtak a Mátra tövében ugy, mint az alföldi rész távoli sivatagán; daczára annak, hogy a Bocskay, Bethlen, Rákóczy, Tököly mozgalmak korszakában, az állami suverenitás képviselője, az uralkodó személye változott, vagy szünetelt; mert a vármegye maradt állandóan ugyanaz, az ország törvényeinek hű és gondos végrehajtó közege, és ekképen a magyar állami fensőség kifejezője.

Ennek a viszonynak, a változó eseményeknek, vármegyénk beléletének, gazdasági és népesedési ügyének történelmét négy részben és ötvenkét fejezetben adjuk elő. Az első és második rész, a magyar és török világ episódjait sorolja el. A harmadik részben a vármegyei beléletet, a közigazgatási, törvénykezési eljárást tárgyaljuk. A negyedik rész az adó, gazdasági, ipar és népesedési viszonyokat ismerteti.

A kötet alaki beosztását, a részeknek fejezetekben elsorolását épen ugy tartottuk meg, mint az előző kötetben, hogy annak tartalmáról, a fejezetekben nyerjen tájékozást az olvasó. Nem mulasztottuk el, a kor egyes adatait rajzokban is megvilágitani és a kötet végén levő okmánytár után, a könyebb tájékozás végett, név és tárgymutató is áll az olvasó rendelkezésére.

A 17-ik század rendkivüli változékony, és mozgalmas korszaka eléggé indokolja, hogy annak, a török uralom fenállásáig terjedő időközét, egy külön kötetben ismertessük.

Legzajosabb, leggyászosabb, és sok tekintetben legismeretlenebb százada is ez hazánknak és vármegyénknek. A megpróbáltatás legnehezebb időszaka volt ez: melynek keresztüzén győzedelmesen hatolt át a magyar genius.

Még egy utolsó kötetben fogjuk befejezni Hevesvármegye történetét, a török uralom megszüntétől a jelen korig.

Eger, 1891. szept. 28-án.

Szederkényi Nándor.