ELSŐ RÉSZ.
Egervára visszavételétől II. Rákóczy Ferencz fejedelem koráig. 1687-1703.ELSŐ FEJEZET.
1. Egervára visszavételével a török uralom vége Heves és K. Szolnok vármegyék terűletén. Tököly visszavonulása, neje Zrinyi Ilona feladja Munkácsvárát. 1688. II. Tököly ujabb szereplése, hiveinek sikertelen mozgalma, nejét kiváltja, Várad meghóditása; a karloviczi török békével Tököly Nikomediába belebbeztetik. III. A békés korszak kezdete Heves és K. Szolnok vármegyékben. A visszatelepülés. A megyei közgyülések Gyöngyösön, Pásztón, Patán tartatnak.
I. Egervárának 1687. decz. 17-én történt visszafoglalásával Heves és K. Szolnok vármegyék egész területe teljesen és örökre megszabadult a török uralom alól. A törökök Egervárát 1596. okt. 14-én, foglalták el; és igy 91 év, két hónap és három napig uralkodtak itt. Egervára visszavételével nemcsak Heves és K. Szolnok, vármegyék területe, de az egész felvidék, és a Tisza mellékének nagy része visszanyerte függetlenségét a török uralom alól. Az 1688-iki év még szerencsétlenebb lefolyásu és végzetesebb volt a törökökre. Tököly fejedelem utolsó remény-horgonya pedig 1688. jan. 14-én szakadt meg Munkácsvára kapitulatiójával, mikor is hős lelkü neje Zrinyi Ilona, hosszas és kitartó védelem után; a jobb sors reménye nélkül, kikötött feltételek mellett Caraffa tábornoknak átadta a várat. E feltételekben Zrinyi Ilona; első férjétől, Rákóczy Ferencztől született gyermekei Ferencz és Julia részére, a Rákóczy-javakat biztositván, ő maga az Orsolya-szűzek Bécs melletti zárdájába vonult, kiskoru gyermekei pedig Kolonics Lipót gyámsága alatt neveltettek, nevezetesen Ferencz a neuhausi jezsuiták intézetében.
Tököly 1688. év folyamán Gyula környékén tartózkodva biztatgatta hiveit a szebb idők félviradásával; de Munkácsvára meghódolása után, biztatásainak minden hatása elveszett. Még inkább lehanyatlott minden remény a török fegyverek állandó veresége folytán, melyet betetőzött a Duna végpontján Nándorfehérvárnak 1688. szept. 6-án történt elvesztése, ugy hogy Erdély mellett az ország e vidékén, csak egy erős vár maradt még török uralom alatt: Nagyvárad.
II. A törököknek és velök Tökölynek szerencse-csillaga, ki ez időben állandólag a visszavonuló török táborban tartózkodott, csak egyszer villant, még fel, habár rövid időre, az 1690-ik év folyamán. A törökök ez év folyamán az Aldunánál szerencsével küzdöttek Leopold hadai ellen, ugy hogy Nándorfehérvárt okt. 9-én visszafoglalták. Ugyanakkor Tököly, bujdosó kuruczaival a törcsvári szoroson tört be Erdélybe 1690. aug. havában, és a zernyesti ütközetben foglyul ejté Eger ostromának ismert vezetöjét Doriát és Heislert. Apaffy erdélyi fejedelem épen elhalálozván, Tököly ez év szept. 22-én az általa összehivott erdélyi rendek által Erdély fejedelmévé választatott.
Tököly sikere, a mint hivei között nagy örömet, ugy a királyiak között nagy rettegést keltett. A felvidéken is élénken hirdeték eddig, bujdosó hivei, hogy következik a várt jövő felderülése. Leopold szept. 9-én kelt leiratában tudatta Heves és K. Szolnok megyével, hogy Tököly Erdélybe tört, a császári sereg oda küldetett, és reményli, hogy rövid idő alatt ki fog onnan üzetni. A vármegyét további hűségének megóvására figyelmeztette. A vármegye az osztrák ház iránti rendithetlen hűségének kifejezéseül, köröztette megyeszerte a királyi leiratot. 1) Leopold 1691. máj. 17-én intézett ujabb leiratot a megyéhez, hogy Nigrelli Octáv föhadvezér jelentése szerint, Petróczy István Tökölynek ismert kapitánya Váradra érkezett az uj török pasával, és a tiszavidéki vármegyéket felhivták a felkelésre, a miből kitünik, hogy ezek titkos összeköttetésben állanak hiveikkel, hogy a lakosságot félrevezessék. Inti a vármegyét komolyan, hogy ovakodjék Tökölyvel bármi érintkezéstől, mert az engedetlenek életöket és javaikat vesztik. Tökölynek szerte barangoló hivei azonban, nem voltak képesek sikeresebb tevékenységre ébreszteni a hirhedt eperjesi mészárlással agyontiprott követőket, melyet a vérszomjas Caraffa 1687. február havában Eperjesen kezdett meg, tehát Buda bevétele után, az egri vár körülzárolása idejében, és folytatta egész éven át, mig az év végén összeült országgyülés felterjesztésére fel nem oszlattatott a vész-törvényszék, mely annyi nemes honfiunak kegyetlen kinzatások között oltá ki életét.
Nándorfehérvárnak visszavételén kivül, nagyobb sikert nem ért el a török hadvezérlet. Tököly sem sokra ment erdélyi fejedelemségével, melyre az ellenpárt az ifju Apaffyt választotta meg. Csupán az sikerült, hogy nejét, a Bécsbe belebbezett Zrinyi Ilonát, habár gyermekei nélkül, megválthatta bécsi belebbezéséből.
Tököly ugyanis az általa elfogott Heiszler és Doria tábornokokért őt ajánlotta fel nejének szabadon bocsátásáért a bécsi udvarnak. Doria időközben fogságában meghalt. Végre Heiszlerért és még tiz ezer arany lefizetése mellett Zrinyi Ilona elbocsátatott Bécsből, és 1692. év febr. elején Uj-Palánkán találkoztak annyi kinos év eltelte után a sorsüldözött párok. 1)
Az 1692-ik év folyama, csakhamar teljesen elhomályositotta a törökök és Tökölynek szerencse-csillagát. Ez év jun. 5-én ugyanis Nagyvárad visszavétetett Leopold király hadserege által, melynek ostrománál részt vett az egri várőrség, régi katonákból álló városi polgárságával, mely méltán tartott attól, hogy a váradi törökök esetleges diadala, veszélyIyel fogja fenyegetni ujon szerzett egri vagyonságukat is. Ez időben menekült az országba Csernovics Arsen érsekök vezetése alatt ama 30 ezer szerb család, melynek utódai történelmünknek nem egy lapját festék feketére, s melyből sokan ez időben Egervárosába is telepedtek.
Várad elestével, még távolabb nyomatott Tököly, egykori dicsőségének a felvidéknek szinhelyétől. A szakadatlan harcz a törökökkel az aldunánál tartott még egész 1699-ig, mikor is a karloviczi béke megköttetvén, ez irányban nyugalom állott be. Tököly, mint török alattvaló, a béke-egyezség szerint, a török terület távolabb pontjára belebbeztetett. Nikomediában élte le hátralevő napjait a nélkül, hogy hazájának sorsára többé befolyhatott volna.
Ezen történeti ismertetés után, reátérhetünk most már vármegyénk ügyeire ez események közepette.
III. A törökök elvonulásával Egerből, és e vidéken a véres harczok befejezésével, uj korszak nyilt meg, e sokat hányatott, sokat szenvedett, elpusztult mondhatni néptelenné vált megyére, az ujjáalakulás korszaka.
Előző kötetünkben ismertettük a török uralom utolsó éveiben megyénknek néptelen voltát, úgy hogy az 1685-6. években alig ment a kettös megyék lélekszáma 8000 ezerre. Egervára körülzárolása idejében majd egy éven át, e vidék falvai, a szó szoros értelmében, mint azt ismertettük, elpusztittattak, már csak azért is, hogy ott a kirohanó törökök élelmi szerekre ne találjanak.
Mint az előző kötetünkben ismertettük, 1687. szept. 15. és okt. 1-én Gyöngyösön tartatott már a vármegye közgyülése, mikor még Egervára a tőrök kézben volt; de már teljesen körülzárolva ugy, hogy kifelé minden érintkezés lehetetlen vala. Ugyanazon okt. 9-én azonban a megye közgyülése ismét Losonczon folytattatott, hol-mint azt szintén ismertettük már-ez év okt. 18-án Pozsonyba összehivott országgyülésre követül egyelőre Horváth György maga ugy küldetett el, hogy ha kellő költség lesz beszerezhető, a megye alispánja is utána fog küldetni. A vármegyének követi müködéséről 1688. évi márcz. 9-én Losonczon tartott közgyülésen számolt be Horváth György jegyző, melynek tartalma azonban sehol feljegyezve nincs. Tehát az alispán nem volt Pozsonyban, a mi azt mutatja, hogy költség nem volt; ugy hogy Horváth György napidija is, mely 240 ren. frtra ment, csak később fizettetett ki.
A lefolyt országgyülésen a magyar közjogra vonatkozó nagy változtatások hozattak létre. József főherczeg trónörökös megkoronáztatván, mindenek előtt a II. Endre-féle 1222-ki 31. t. - czikknek az ellenállásról szóló záradéka töröltetett el, az örökösödés sorrendjében pedig, az első szülöttségi jog állapitatott meg. Ezzel a király szabadválasztásának közjogán üttetett az első rés, melynek további következményei előre láthatók voltak.
A Losonczon 1688. marcz. 9-én, tehát már Eger visszavétele után tartott megyei közgyülésen, a vármegye népének visszatelepitése foglalkoztatá főleg a rendeket. E végből kimondatott határozatilag: "hogy az elmult forradalmi és zajos idöben a megye területéről más vidékre elmenekült lakosok részére, ha visszatérnek, két évi szabadság biztosittatik, minden adóbeli, katonai élelmezési, földesuri szolgáltatások és censusok fizetése és teljesitése alól." Nehogy félreértésekre és visszaélésekre nyiljék tér, kimondatott az is, hogy e mentesség az itt lakókra ki nem terjed, s egyik helyről a másikra való átköltözés sem engedtetik meg e czim alatt.
Losonczon még 1688. april 27-én tartatott közgyülés, és ez volt az utolsó a megye határán kivül, mert ez év jun. 2-ára a közgyülés már Gyöngyösre tüzetett, s azontul állandólag a megye határában tartatott, ugy azonban, mint az 1688. decz. 10-iki közgyülésben kimondatott, hogy "isten kegyelméből és ő felsége győzelmes hadainak jóvoltából a megye területe a török uralomtól immár mentes lévén, van tehát hely hol a közgyülések és törvényszékek biztosságban tarthatók, - és ezért közgyülési helyekül felváltva Gyöngyös, Pásztó és Pata városok tüzetnek ki." Csakugyan a legközelebbi közgyülés 1689. jan. 12-én már Pásztón tartatott meg. Ekképen felváltva Gyöngyösön és Pásztón látjuk a vármegyei közgyüléseket, Patán azonban közgyülésnek nyomát nem találjuk. Igy folyt az 1700. év aug. 10-ig, mely napon a vár visszavétele után elsőizben Telekessy püspök-föispán beiktató közgyülése Egerben tartatott meg; ez volt egyszersmind Egervára eleste vagyis 1596. óta az első megyei közgyülés Egerben. Ez időtől Egerben és Gyöngyösön tartattak felváltva a közgyülések és törvényszékek.
1) Hevesmegye ltárában
2) Szalay V. k. 497. l.
3) Lásd III. k. 193. lapon.
4) Orsz. ltárban Pozsonyi kamarai iratok III. osztály 35 cs