MÁSODIK FEJEZET.

I. Eger visszavétele után a város területe mint uj szerzemény kincstári birtokba vétetik. II. A kincstári tulajdonba vett Egervárosa házainak és telkeinek áruba bocsátása. A görögök házvételei. III. A házak összeirása, becsértékének megállapitása. IV. Az 1692-iki házösszeirás. A város utczái, házai, török mecsetjei. V. Az első telepesek, magyarok, németek, ráczok, ujkeresztények (törökök) névsvra. VI. Az egri püspök és káptalan bevonulása a városba, és telkek foglalása. VII. Az első telepités átnézete. VIII. A város első birája és előljárói. Az elöljárók választása. IX. Egervárosa mint szabad királyi város. E kiváltság története. Ugy a vármegyének, mint Fenessy püspök és az egri káptalannak tiltakozása az egri kiváltságok ellen. X. Az egri szabad kir. városi kiváltság vége 1694-ben. Leopold leirata ez ügyben. Egyezmény a város, püspök és a káptalan között 1695-ben XI. A város egyezményes állása. Az ügymenet a városban. Az itt maradt törökök.

I. Egervárosa a mint a törököktől elfoglaltatott, mint hóditott terület, a többi várakhoz hasonlólag vétetett kincstári birtokba. Mint uj szerzemény tekintetett tehát a város és a hozzá tartozó terület, melyet a törökök kizárólag birtokoltak, és melyen magyar birtokos semmiféle jogot vagy szolgáltatást nem élvezett. A törökök midőn a várat és a várost elfoglalták, teljesen saját magok javára foglaltak le itt minden házat, s a külterületből annyit, mennyit csak a vár védelme alatt megtartani és müveltetni birtak. Ők 1596-ban ugy jártak el, mint most járt el a várossal és kültelkeivel a m. kír. kamara. Előző kötetünkben érintettük, hogy a város bel- és kültelkei 1596. után török kincstári tulajdonná irattak össze, és részint pénzért adattak el török iparosok s kereskedőknek, részint érdemesült török katonák között ajándékba osztattak fel.

II. A mint 1687. decz. 17-én bevonult a királyi had Egerbe, első gondja volt természetesen katonáinak elszállásolásáról intézkedni, majd nyomban következett a betelepités munkálata, mint kincstári uj szerzeményen. Decz. 20-án kelt körlevelében hivta fel Fischer Mihály kamarai biztos 1) a vármegyei népséget, hogy a ki Egervárosában telepedni és házat szerezni akar, jelentkezzék az egri harminczadosnál, hol az ott található feltételek mellett ez eszközölhető. Ezen felhivás folytán már ezen decz. hó 29-én találunk jegyzéket a kamarai számadások között, 2) mely szerint Laczkó János a patak mellett a hevesmegyei részen, egy házat megvett 240 frtért, és a korcsmai kimérést kibérelte ugy, hogy minden elmért tonna bor után két itczének az árát fogja bér gyanánt fizetni. Ugyan e napon vett Horváth György, akkori megyei jegyző és volt követ a nagy utczában egy házat 63 ftért. Ekként több házvétel van felsorolva. Vannak azután házak, melyek Fischer Mihály kamarai biztos által ajándékba "gratis" adattak. Igy kapta Nagy Mihály a felnémeti kapunál a 68 szám alatti házat. Ezen első települök ugy látszik az ostromló haddal talán mint élelmezők vagy másképen érdekeltek jelentek meg és siettek helyet foglalni. Több folyamodvány létezik, melyböl kitünik, hogy egyesek érdemeikre hivatkozva, ajándékul kérték az egri házakat és szőlőket. 1688. april. 5-én kelt feljegyzésben, a felnémeti kapunál, mely rácz-utczának is neveztetett, találunk több görög települö által tett házvásárlásokat. Nevezetesen Görög Miklós megvette 160 ftért az ott ez időben romban heverő moscheát területével 160 forintért, mely a mostani görög templom helyén állott. Pap Éliás görög pap 131. sz. a házat ugyanazon tájon 100 frtért Nagy István a 163. sz. a. házat 65 frtért stb. vásárolták meg a kincstártól. Ekként látjuk, hogy az egri első települők között görögök és ráczok nagyobb számban jelentkeztek nyomban, és hogy már ez évben 40-50 ház görögök által vásároltatott meg. Ugy látszik, ezen első görög települők egy része e vidékbeli kereskedők voltak, de fokozatosan vándoroltak ide Lippáról, mint erről egy 1692-ben tett feljegyzés szól, midőn is több család érkezett ismét, és vegyesen majd görögöknek, majd ráczoknak neveztetnek. Ezek kétségkivül ez évben Csernovics patriarchájok vezetése alatt beköltözött 30 ezer rácz menekülőkből valók voltak. 1693. febr. 2-án irattak össze az itt házakkal biró ráczok, vagy görögök, és találtatott 76 házban lakó család 453 lélekkel, nejeikkel gyermekeikkel és egyéb hozzátartozóikkal. Egy külön összeirás pedig azon ráczok lélekszámát, kik "az uj keresztényekkel", vagy is a törökökkel maradtak itt, 180-ra teszi; igy 1693-ban már a ráczok lélekszáma 633 volt. Feljegyezve vannak a rácz papok és barátok is, kiknek száma 10.

Ezen itt települt ráczok nevei legtöbbnyire magyar hangzásuak, mint: Fekete, Szabó, Czifrády, Farkas, Kerek, Rácz stb. Voltak azután ilyen nevek: Kija, Turek, Kuriki stb.

III. A város megszállása után 1687. deczember hóban nyomban megrendeltetett a meglevő házak összeirása. Természetesen a fallal körülvett városról lehet csak szó, mert a falakon kivül lakhelyek nem voltak. Ennek folytán 1688. april. 15-én kelt összeirásban a házakat, úgy a mint azokat a törökök elhagyták, számozva utczánként találjuk elsorolva, mindegyikökről feljegyezve, hogy kőböl vagy fából épült, és lépéssel felmérve ugy a szélessége mint hosszasága. E szerint a törökök alatt a házak utczánként számozva voltak. A feljegyzés szerint volt például:

340 sz.	a. ház hossza	126 lépés	szélessége	56	kőből épült pinczével.
336		126		21	kőből kerttel
333		63		42	fából épült
327		42		35	fele kőből, fele fából
164		42		45	fából épült
127		175		56	a legszebb alkalmatosság, fele fából, pinczével, kerttel
23 sz	a ház hossza	42 lépés	szélessége	21	fából

stb. stb.

A legtöbb házat fából épülve találjuk. Kétségkivül ezek mind a törökök által épitettek, kik keleten ma is faházakat emelnek lakásokul.

IV. Az 1692-ben történt ház-összeirás szerint volt a fallal övedzett városban összesen 880 ház. Ebből lakott ház volt már ekkor 412, ekként megoszolva:

Püspöknek	volt	2	háza
Jezsuitáknak	"	6	"
Franciskánusoknak	"	6	"
Minoritáknak	"	3	"
Servitáknak	"	5	"
Káptalannak	"	14	"
Plebánosnak	volt	3	háza
Polgárok	laktak	215	házat
Hajduk (gyalogok.)	"	86	"
Új keresztények	"	42	"
Parasztok	"	30	"

Lakatlan volt még 1692-ben 468 ház.

E házak ez évben történt összeirás szerint a következő utczák szerint oszlottak el:

Első utcza volt vizi-utcza (Wascher Hellergasse) mint a jegyzékben felvéve van, mely a magyar kaputól, vagy is az "almagyari" kaputól a minoriták templomáig nyuló tért foglalt magába. Itt volt 65 ház és az almagyari kapu.

A második "török-utcza" (Türken-gasse) mely a vár alatt a mostani minoriták templomáig terjedt, hol egy török moschea állott akkor, itt volt 54 ház.

A harmadik a mai czifrapart alatti utcza, Schosberg-gasse igy neveztetik a jegyzékben, 92 házzal, a mai irgalmasrend templomáig, hol ma is áll a török mecset.

A negyedik a felnémeti uton a mai czifrakapu felé nyult el, hol a felnémeti kapu állott. Volt itt 73 ház.

Az ötödik a rácz-utcza, most felnémeti utnak nevezett részen; akkor az itteni kapu ráczkapunak neveztetett, hol a mai rácz-templom helyén egy moschea állott.

A hatodik a mai rácztemplomtól a malom mellett a reáliskoláig lenyuló "hosszu-utcza" volt, melynek moscheáját Caraffa a jezsuitáknak ajándékozta, 102 házzal.

Hetedik a belvárosban a magyar piacznak nevezett tér a hatvani kapuig 85 házzal.

Nyolczadik a császár-utcza volt (Kayser-gasse) a hatvani kaputól a franciskánusok templomáig, hol moschea állott, 44 házzal.

Kilenczedik a portörőmalom-utcza, a fürdőn levő malomig 62 házzal.

Tizedik kis-utcza az egri patak két oldalán a minoriták templomáig, hoI szintén moschea volt, Volt 9 utczában 9 moschea és négy kapu. E moscheák állottak, a mai szent ferenczrendüek, minoriták, irgalmasok, serviták, görögök temploma helyén. Továbbá moschea volt a Szent Mihály (mai székesegyház) a mai cisterciek,

és az ispotály temploma helyén.

V. 1690-ben a házak becsértékök szerint összeirattak. A legnagyobb becsértékkel biró ház volt, melyben Buttler János várparancsnok lakott: 350 frt, a legkisebb becsérték 25 frt volt. A kanonoki házak 72-220 frt között váltakoztak értékökben. A városháza, mely 130 sz. a. volt 180 frtra becsültetett. Az ekként megbecslett házak értéke 28952 frtra ment. Ezen 1690-ik évben már 518 ház volt lakott.

Ezen első telepes polgárok négy részre oszthatók, a mint azok ekként is jegyeztettek fel, mint ezt az 1690. évben felvett következő névsor mutatja, mely szerint voltak:

Magyarok:
Hardiany Gergely.
Csala György,
Fodor Márton.
Borsitz János.
Tassy István, nemes.
Hardiany György.
Sipos Ferencz.
Nemes Jakab.
Mészáros András, mészáros mester.
Szabó Mihály.
Sisko Márton, kovács.
Nagy Márton, nemes.
Kapuszta Mátyás, gombkötő.
Kovács János.
Hőgesi János.
Tót Pál.
Petky Anna, özvegy.
Szabó Mihály, szabó.
Szent Mihály kántora.
" " plebánosa.
Püspök háza 2. 94-95. sz. a.
Nagy Mátyás.
Zikura János.
Csizmadía Mihály.
Városháza 130. sz. a.
Halasy Péter, borbély.
Farkas János.
Jezsuiták háza 135. sz. a.
Pibay István.
Zatkó Tamás.
Kolosy Márton.
Mészáros Miklós, mészáros.
Boldis János, üveges.
Balog András.
Dubraviczky Mihály, nemes.
Fi Miklós, káptalani dékán.
Däch Péter, prépost.
Sohandthy András, kantor-kanonok.
Doricz Miklós, kanonok.
Káptalani ház.
Nagy János.
Bartha Máthé.
Goros János, molnár.
Balog András.
Zeke Gergely.
Vécsey Sándor, nemes.
391-397. h sz. a. káptalani házak.
Venczik János.
Vincze György.
Fazekas András.
Simon Mátyás.
Polgár János.
Pál Tamás.
Mészáros István
Kovács Istók, czigány.
Gabony Anna.
Serviták háza.
Molnár János.
Zipsmati István, csizmadia.
Dogar István, paraszt.
Ferney György.
Jánosy Emedy Gáspár.
Kovács István.
Szabó István, szabó.
Sez István, napszámos.
Szentpéteri János, csizmadia.
Lakatos Tamás, puskamüves.
Kosztánszky János, husvágó.
Eger János, husvágó.
Miskovics János, husvágó.
Solnay András.
Faragó András, városbiró.
Berényi Gábor.
Nagy András.
Bolha Miklós.
Sós Miklós.
Horváth György.
Maysik János.
Tót István.
Légrádi Márton.
Neste Péter.
Szücs László.
Szilágy György, szabó.
Serviták háza.
Simon János.
Moros Albert.
Szabó János.
Basch Tamás.
Szabó András, nemes.
Bolha Mátyás.
Irabos Já,nos.
Molnár István, iskolamester
Hoto Samu.
Banyay János, csizmadia.
Tanger Elias könyvkötő.
Minoriták háza.
Autovics György, gombkötő.
Begy András, csizmadia.
Négy husmérő hely.
Zabó János, posztónyiró.
Vincze Mihály, pálinkafőző.
Szabó Mihály. Bolgár István.
Mlinkó Mátyás, mészáros.
Szabó Pál, szabó.
Molnár Tamás.
Hegedüs Márton.
Mlinkó Mihály, mészáros.
Török János.
Miklós Gyöngy.
Császár Péter, nemes.

Németek:
Nait Máthé.
Pilget Mátyás.
Cappy Kristóf.
Tozer Dániel, suster.
Satroch János.
Pulitz György, rézöntő.
Maok Jakab, suster.
Mastoch Simon, szabó.
Mandl Fridrik, verpeléti postamester.
Müller Fülöp.
Nokter Sebestény, kőmüves.
Steigel János.
Lempruch Ferdinand, borbély.
Frank Herman.
Hochstätter Pál.
Daydi János.
Philip Márton.
Passin Borbála asszony.
Narcis Lenárd.
Schwarcz Péter, husvágó.
Goldhasz Mihály, szabó.
Helmish Mihály, molnár.
Habret György.
Loikho Mihály.
Kharsz Mátyás üveges.
Gündel György, rézmetsző.
Slosszer Dániel, lakatos.
Sednak György, satler.
Johan Demeter.
Löner György, suster.
Schwager Simon, sűtő.
Ekkelhamer János, üveges.
Piano Lajos, kereskedö.
Schmid Farkas.
Erhard Max.
Morhard Konrád.
Fischer Mihály.
Dot Jakob.
Jakob György.
Gristóf István.
Nocker Sebestény, kőmüves.
Pringer Balázs.

Ráczok
Szücs Péter.
Kis Bilo.
Olasz István.
Bokis Farkas.
Sohivada rácznő.
Farkas Márton.
Fekete János.
Ráz Miklós.
Beko András, molnár.
Ráz Bodi.
Ráczpap háza.
Szabó István.
Acz Miklós.
Kis Mihály.
Marosi.
Szabó István.
Demeter György, görög.
Schubert Zachar, sütőmester.
Thomas György, görög.
Kosztai János.
Rácz Mihály.
Millovay.
Laczko.
Racz Kozman.
Vukomiz.
Zagmar István.
Vorat Péter.
Duaradi Radow.
Hebes Serli.
Zobor Miklós.
Szabó János.
Szűcs Mihály.
Sonok Gilaslo.
Egy török mecset (ez a mostani mecsettér környéke.)
Geöry Miklós, görög
Maria, Anna vagy Ilonka.
Egy csász. malom a városban (ez a mostani tüzoltó laktanya helyén volt.)

Uj keresztények:
Török István.
Horvát Just
Haydar László.
Haydar László.
Nagy János.
Horváth Pál.
Balogh Mihály.
Kis István.
Noszvay Ferencz, 220. sz. a.
Négy uj keresztény, 241. sz. a.
Verecz István.
Padantus András.
Szabó Mihály.
Német János, 259. sz. a.
Rosznay Istók.
Borbier János.
Hitvány Pál, 269. és 270. h. sz.
Horváth János.
Fekete Mihály.
Fekete István.
Pap Jurko.
Olay beg, 278. sz. a.
Polkoráb István.
Ferencz Izak.
Fekete János.
Szabó Márton.
Nagy Imre.
Murány István, 292. h. sz. a.
Kis István.
Fekete Mihály.
Vesz András.
Ugro János.
Szabó János.
Borbier András.
Pap Dávid.
Török János.
Egri János.
Török Mihály.
Szabó János.
Szinay István.
Horváth János.
Poturi Mihály.
Kovács Péter.
Zan István.
Boszna János.
Török Pál.
Török István.
Beczey András.
Jurky Zsigmond, borbély.
Eger István.
Furula János.
Ziffera György.
Egy török fürdő.


Ezen feljegyzésekből következtetve, ugy találjuk, hogy a törökök legtöbbnyire a várkaputól a mai vár alatti térségen, a patak mellett, a megyeház és a mai városház körül laktak. A 220-240. sz. alatti házak a mai városháztéren feküdtek. Itt van jelezve a minoriták háza a moschea helyén, 240. sz. a. és négy uj keresztény háza 241. sz. a. Noszvay Ferencz uj keresztényé 220. sz. a. A mai érseki lak helyén 94-95. sz. a. házak voltak, a városháza (a főutczán levő telek) 130, a jezsuiták háza 135. sz. a. Vagyis azon helyen, volt a városháza, hol most a gazd. udvar van, ettől mintegy negyedik ház a volt jezsuita-iskola, később kaszárnya vagy is a mostani reál-iskola helyisége. A káptalani házak, a mai káptalani gazd. épületek helyén, részben 353-354; majd alább 391-397, sz. a. voltak. Ugyan arra a serviták háza 432. sz. a. A mai mecset helyén 331. sz. a. ház moschea állott, tehát közel a káptalani gazdasági épülethez, hol most az irgalmas rend temploma és szerzetháza áll. A csász. malomház 333. sz. alatti volt, hol most a tüzőrségi laktanya áll.

Az "uj keresztények" czim alatt feljegyzettek, az itt maradt törökök voltak, kik e szerint már felvették a keresztséget.

A törököknek 91 éves uralmából Egerben csak egy remekmüvü épitési emlék áll fenn ma is, az irgalmas rend zárdája és temploma előtt álló karcsu minaret, mely fénykép után a 13-ik lapon látható, a háttérben fenmaradt vár terjedelmes részével.

VI. A telepedés feltételei Egerben pontozatokban és részletezve, ismeretlen előttünk. De a házak becsérték szerinti felvételéböl és az egyesek fizetési részletéből azt látjuk, hogy azok ekként részletfizetésre is lettek eladva, megfelelő kültelkekkel együtt. Igy a későbbi adatokból világos az is, hogy egyelőre 5 évi mentesség minden teher alól, később a városnak, a királyi városok sorába emelése volt kilátásba helyezve a betelepülők részére.

Mielőtt a részletes eladások történtek, kétségkivül kijelöltettek azon telkek, melyek a kincstár részére katonai czélokra tartattak fel. Majd azok részére osztattak ki telkek, kik ezekre illetékességöket kimutatták. 1688. év marczius 21-én érkezett Egerbe Fenessy György egri püspök 3) kétségkivül, hogy megtekintse a várost, és püpöki udvara részére a kellő telket megszerezze. A fentebb közlött összeirás szerint 2 háztelek foglaltatott le ekként általa, hol ma is az egri érseki rezidentia áll. A káptalan nevében 1688. marczius 24 nyujtotta át a kamarai igazgatónak Dovich Miklós patai archidiakonus és kántorkanonok a káptalannak 5 pontban szövegezett követelését. Első, hogy ugyanazon háztelkek, melyeket a Szent-János könyvéből ma is kimutatni képesek, részökre kiadassanak. Második hogy a Szent Mihály temploma, mely ma is épen áll, adassék át addig, mig a várbeli székesegyház visszaállitatik, harmadik hogy az almagyari terület adassék át részökre, mint általok régen is birt terület, ugy az almagyari kaputól egész Maklárig terjedő terület is. Negyedik hogy a felnémeti kapunál levö malom, ugy a vár alatti elpusztult malomterület is a káptalant illeti. Ötödik, hogy a káptalan régi szőlei és a szent oltárokat illető szőlőterületek helyett, megfelelő szőlők hasitassanak ki, végre hogy az egri völgy bartizedéből a káptalant illető rész adassék ki.

A káptalan részére 14 háztelek valóban ki is hasitatott, és 1690-ben tartott összeirás szerint négy kanonok már Egerben is lakott.

VII. Egervárosának elsö betelepitésére nézve tehát a következők állapithatók meg: első települők voltak azon török családok, kiknek szabad birtoklási joga, a vár feladási alkupontjai között biztositatott. Ily család volt 50-60, mintegy 300 lélekszámmal. Ide tartozók voltak azok a görögök is, számszerint 180 lélekkel, kikről fentebb emlitést tettünk. Azután a bevonuló katonasággal vagy utánok érkezett egyházi férfiak, szerzetesek, kanonokok.

Ugyancsak a bevonuló katonasággal együtt érkeztek a mindennapi szükségletet kielégitő mesteremberek, magyarok és németek. Ez utóbbiak a német katonaság kisérői voltak. Német szabók, suszterek, puskamüvesek és egyéb mesteremberek telepedtek a magyar szabók, csizmadiák, kovácsok, s más mesterek mellett. Majd a végvárak nyugalmazott tisztjei és katonái siettek itt házakat és szőlőket vásárolni. Ezen "polgárok" száma 1892-ben már 250-re ment, legalább annyi házat laktak, mint fentebb láttuk. Ezek között a Lippa felől érkezett ráczok is helyet foglalnak. Ezek sorában foglal helyet mintegy 8 nemes család, s azon vidékről érkezett német katonák is, kik szolgálatuk fejében jutalmaztattak házakkal és szőlőtelepekkel. Ezen polgárok a szőlők és földek müvelésére a vidékről 1692-ben már mintegy 30 paraszt családot hoztak be, kik részére lakó házakat szereztek. Ezek Farmos, Bakta, Bogács, Dernjénd, Vécs és más helyekről, földmivelés végett részint mint szolgák, részint mint zsellérek az egyes polgárok által telepitettek.

Oly esetet, hogy egyes polgárok, nemesek vagy jobbágyok, régi birtokjogon, tehát a vár elfoglalása elötti időből fenmaradt jogán kereste volna itt házát vagy bármi fekvőségét- nem találunk. Eger régi lakóinak örököseképen itt senki nem jelentkezett.

Az 1693-ban összeirt 518 lakott házban már mintegy harmadfélezer lélek foglalt helyet. Itt számitásba vesszük a városban elhelyezett mintegy 200 lakást elfoglaló katonai személyzetet is. Huszárok és hajduk (gyalogosok) mintegy 250 volt itt elszállásolva. Ezek élén a parancsnok Buttler János volt. Itt lakott két Koháry gróf, István és János, Semsey László huszár ezredes, és más lovas és gyalog kapitányok.

VIII. Az első évben 1688-ban, a telepedés első idejében, mintegy 1688. jan. 15-én kelt okiratban felhozva látjuk, Domonkos Jakab különben postamester volt a kamarai biztos által kínevezett biró. Azután Borzitz János szerepel e minőségben. Ugy látszik, hogy a kamarai biztos nevezte ki a birót és négy tanácsost a város jegyzöjével, mert azon városi felterjesztésben, melyet 1692. aug. 18-án intéztek a kamarához, egyik kérésül van előadva, hogy a polgárok birájokat szabadon választhassák.

Ez időbeli okmányokon talált aláirások szerint biró volt Borzitz János. Két magyar tanácsos volt Mlinkó Mátyás és Mihály, német senator volt Lehrer György Hofhur Mátyás. Jegyző volt Csala György, előbb Szent Mihály templomában kántor.

Ugy látszik, az előljáróság választására irányzott kérésnek sikere lett: mert 1692. decz. 30-án kijelölés folytán történt meg a biróválasztás. A kijelölést a kamarai biztos Körner Lenárd eszközölte. Jelöltettek pedig négy magyar polgár: Borzitz János, Faragó András, Tiba István, Zolnay András, és négy német polgár: Piano Lajos, Glener György, Kindl György, Hoost Mátyás. Kapott Faragó 69, Borzitz 32, Glener 28 szavazatot.

IX. Ez időben a város minden hivatalos eljárásnál "szabad királyi városnak" czimeztetik, az előljáróság pedig mint a szabad királyi város előljárósága találtatik az okmányokon aláirva, ekképen: "Nos judex, senatores Liberae reg. Civitatis Agriensis."

Hogy a város uj települői, mily alapon és jogon használták e czimezést: arra nézve, a város és a vármegye között, a terhek viselése kérdéséböl felmerült következö viszály ad tájékozó magyarázatot.

A vármegye, mint alább látni fogjuk, a had-biztosság által 1689. marcz. 13-án az egész vármegyére kírótt 15430 frtból Egerre 800 frtot vetett ki. A város, természetesen a település folyamán kilátásba helyezett privilegiumokra támaszkodva, a kivetett adó fizetését megtagadta. Ez érdemben tehát első sorban a város 1689. aug. 17-én Fischer Mihály püspök és kamarai biztoshoz intézett felterjesztést, ki a településre szóló első felhivást bocsátotta ki, "hogy a vármegyétől zaklatva lévén a terhek viselésére, miután a méltóságod által mult évben igért kiváltságok még most sem érkeztek meg, szükséges-e hogy küldötteink menjenek azok megsürgetésére, vagy nyugodtan várhatjuk a megérkezését." 4) Tehát ez évben, a kiváltságokra vonatkozólag, okmányszerü körülirás a város hatóssága kezében még. nem . volt. Ennek kieszközlését sürgette most a város.

Fischer püspöknél, ki hogy tett-e, s mily irányban lépést? arra adatott mi nem ismerünk. De valamelyes intézkedésnek kellett történni mert az 1690-ik év folyamán midőn a vármegye ismét sürgette a kivetett katonai adó fizetését, sőt végrehajtás végett a parancsnoksághoz átirt, 1690. marcz. 18-án Brayner Kristóf hadi biztos azt irta a vármegyének: "hogy e hely uj szerzemény (neo-acquisticus locus) hogy ő felsége parancsából folyólag szabad királyi városnak nyilvánitatott, és igy a megye részéről adófizetésre nem kötelezhető." Ugyan ezen napon tartott megyei közgyülésen ezen átiratra határoztatott: "hogy a megye mit sem tud arról, hogy Eger szabad királyi várossá nyilvánitatott volna, ez vele nem is közöltetett,. Ha azonban ő felsége hadi biztossága az Egerre eső hadi adórészletet elengedni hajlandó, ez ellen a megyének semmi kifogása nem lesz, és akkor követelni ő sem fogja," 5)

A hadi biztosság azonban a vármegyére kirótt összegből mit sem engedett el. Igy a vármegye ragaszkodott tovább is ahhoz, hogy abból az esedékes részt Egervárosára vetvén ki, az a város által fizettessék.

1692-ik év aug. 25-én tartott megyei közgyülésen ujból tárgyaltatott az egriek ügye a katonai terhek folytán, és Fejérpataki László küldetett fel a királyhoz, hogy "ő felsége már megparancsolta, hogy az egri nemes és nemtelen lakosok a megyei, törvényhatóságnak alárendelvék, a terheket viselni tartoznak ennek daczára, a Braynerféle commissió erejénél fogva, az egri. inspector őket tehermenteseknek tartja, a királyi parancs sulyos sérelmére és a megye kárára. A küldött eszközölje ki, hogy a város a megyébe visszakebeleztessék." A megye ezen lépésével szemben Egervárosa ezen év aug. havában Glener György, Karl Mátyás, Mlinkó Mátyás és Mihály polgárokat küldötte Pozsonyba, hogy a megye ezen zaklatása ellenébe védelmet kérjenek ő felségétől. A küldöttség előbb a pozsonyi kamaránál volt, onnan ő felségéhez mentek. "Öt évi szabadság volt igérve, és egy sem telt el, már is adókkal zaklattattunk a megyék által" - szól a felirat. Egyéb bajokban is kérik a segélyt. Panaszkodnak, hogy őrlő-malmok nincs, a mészárszék is kevés, a sört drágán rnérik; - mert ugy adta bérbe a kamarai biztos, kérik, hogy itt is mérjék ugy, mint a katonáknak, 3 tallérért egy urnát. Az accisa és a szállitási adó elviselhetlen, és lehetetlenné teszi a város fejlődését. Eger királyi várossá jelöltetett, a királyi városok pedig a vámok fizetésétől mentesek. Az 5 évi tehermentesség kevés, meghosszabbitandó lenne az. A czigányok ne bocsátassanak a városba, mert egyes mesteremberek iparát rontják. A városban a legjobb házakat a püspök, káptalan, szerzetesek és a katonaság foglalták le, és ezek tehermentesek, igy a. városra esendő teher a szegény polgárokat fogja sujtani. Ennyi panaszszal járult a város orvoslás végett a királyhoz. 1692. okt. 24-én ujabb felterjesztés intéztetett ő felségéhez a kiváltságok biztositásáért, mert Hevesmegye mellett Borsod is fellépett már a város vizentuli részére szóló joga érvényesitése végett.

Mint ezekből kitűnik, az ujon települt városok első települési évei, a feltételeket és kiváltságokat tekintve, igen bizonytalanul folytak le, nemcsak a település nehézségeivel, de a rögtön rájok rótt terhek viselésével szemben is, erős küzdelmök volt.

A mint látjuk, az ujon épülésnek második évében 1688-ben már 800 frt. hadi adó fizetésével zaklattattak, a helyökön jó formán meg sem pihent telepűltek. Heves és Borsodmegye, a reájok rótt nagy hadi adót siettek Egervárosára is reáháritani, miután Hevesvármegye maga részéről csak két évi mentességet engedett a megyei uj telepeseknek, és ezt alkalmazta Egervárosára is.

A kincstári kezelők, midőn Egervárosát mint uj szerzeményt birtokba vették és betelepitették, kétségkivül a várost mint királyi birtokot kezelvén, a részére engedendő jogokra nézve a királyi városokra fennállott gyakorlat volt előttök irányadó. A kamara azon időbeli felfogása ezen uj szerzeményre az egri püspöknek régi birtokjogát mellőzte. Eger vára és a város, ugy a várhoz tartózó birtokok, mint uj szerzemény vétettek kincstári kezelésbe, a város ekként telepitetett; és ebből természetszerüleg folyt, hogy mint kincstári birtokot képező város másnak, mint királyi városnak nem is volt tekinthető. Mint ilyen, az országos terhek viselésétől nem lehetett mentes. Ezen mentesség részére 5 évre terjesztetett ki, ugy hogy azután a királyi városok módjára volt a terheket viselendő.

A vármegye és Fenessy egri püspök, ugy a káptalan azonban más felfogásban voltak. Az uj szerzemény természetét csak ott ismerték el, hol régi jogok már nem léteztek. A vár és város területe a vármegye kiegészitő részének tekintetett a hódoltság alatt is, habár e joggyakorlata akkor szünetelt is a nagyobb erő miatt, mely

nek elmultával a teljes igény helyreállott, és a vármegye kötelezé a várost a reá eső teher-résznek viselésére.

Fenessy püspök szintén megtette lépéseit, hogy az egri püspöki vagyonokra vonatkozó igényét érvényesithesse. Egyelőre a várhoz tartozó püspök falvakat és birtokokat három évre bérbe vette a kincstártól, nehogy idegen kézre jutván, ezzel is növekedjék a restitutió nehézsége.

A város népessége a vármegye követelésével szemben tudta és érezte kétes helyzetét; miért is sürgette, hogy a viszonyoknak megfelelőleg biztositassék a város királyi minőségében, hogy ezzel egyszer-mindenkorra végevettessék a vármegye követelésének a várossal szembe.

Fenessy püspök részéről 1693-ik évig, a város királyi városi minősége elleni fellépésének mi adatszerü nyomát nem találtuk. Csak 1693-ból olvassuk első tiltakozását az ellen, midőn a város a vármegyéhez intézett egy átiratát ezen évben készitett "Sigillum liberae civitatis agriensis 1693" körirattal ellátott pecsét alatt nyujtotta be. Ezen év jul. 14-én tartott közgyülésében tiltakozott ez ellen: "hogy Egervárosa tanácsa és az egész közönség, királyi városi minőségének bizonyitására külön pecsétet készitett, mely pecsét az ország tudtán kivül származik és igy az ő és a vármegyének jogos sérelmére. Ennek ellentmond tehát, és Egervárosára szóló jogait minden képzelt kiváltság ellenébe fentartja."

Ezen kifogásolt pecséttel ellátott átiratban arról is értesitette a város a megyét, hogy "ő felsége még ezután két évre, minden sulyos igáktól felmentette a várost."

Azon szemrehányás és vád ellenébe, hogy a város az ország "terheiben osztozni nem akar, 1694. máj. 9-én a megyéhez intézett ujabb átiratában részletesen sorolja fel, hogy 1690. és 91. évben, az erdélyi és nándorfehérvári szerenesétlenség után, az itt átvonuló hadak részére csak 17 nap alatt 600 gyalog és lovas portiót szolgált ki, hogy 700 hajdu mennyi zaklatást és kárt tett, többre megy 1700 frtnál; hogy a hadak részére kiszolgált igák és más szállitmányoknak száma nincs; és mindezért mi kárpótlás sem adatott egyéb, minthogy ő felsége a városnak még két szabadságos esztendőt engedett.

A város hivatkozván a magas udvari kamarának kijelentésére, hogy vármegyétől külön területet képez, és mint ilyen a budai kincstári kezelőség alatt áll, felhivja, hogy hagyjon fel további követeléseivel, és azon egri lakosok adójára nézve, kik a vármegye területén levő majorságok után tartoznak fizetni, az összeget a várossal közölvén, bizza azok behajtását reá és ne a kerületi szolgabiróra.

Érdekes a vármegye 1694. máj. 16-án tartott gyülésében erre hozott határozata: "hogy a mi a királyi jogot és kiváltságot illeti, erről a megyének tudomása nincs, itt ki nem hirdettetett; igy semmisnek tekinti, annál inkább, mert erről a megye királyi parancsot nem is kapott."

X. 1694-ik évben dőlt eI végre Egervárosa sorsa, midőn Fenessy püspök az egyházi birtokokra mint új szerzeményre nézve a kincstárral kiegyezvén, ez év aug. 14-én kelt rendelettel Leopold király Breitner Kristóf hadi biztos utján megparancsolta Egervárosa magistratusának és lakosainak, hogy továbbá szünjenek meg élni ideiglenesen nyert kiváltságaikkal, miután az egri püspök és káptalan I. Ferdinánd király megerősitő és kiváltságos levelével igazolta Egervárosára fennálló birtokjogát, és igy a város, a többi püspöki városok módjára kezelendő; a tulajdonjog visszaállitandó minden irányban, úgy a korcsma, malom, vásár, bormérés, legeltetés és egyéb szolgáltatások, kivéve ha ez irányban a város más nagyobb kiváltságát igazolná, és mindezekre nézve a város és a püspökség között egyezség lesz megállapitandó. Kimondatott azonban a lakóházak és a többi telkekre, melyek kamarai kezelés alatt szereztettek, hogy azok háboritatlan tulajdonban maradjanak. A városban levő közházakra kimondott szállásolási mentesség fentartandónak rendeltetett.

A királyi parancs felsorolja még a szabad költözködési jogot azok részére, kik ennek folytán Egerben tovább maradni nem akarnak.

Ezen királyi parancs folytán 1695. jan. 4-én Kassán, a város küldöttei és a püspök között megköttetett a városi jogviszonyt, a püspökség földesuri jogaival szemben szabályozó egyezség, melyet a város részéről Faragó András egri biró, Török István egri polgár, Bajai Zsigmond és Csala Sándor városi jegyző irtak alá; azaz Faragó, Török és Bajai irni nem tudván, kezök keresztvonásával hitelésiték nevök aláirását, mely egyezmény a város további sorsa megállapitásának szabályául szolgált.

Ezen egyezményben kimondatott, hogy a város már ő felsége rendelete folytán is, a szabad királyi városi jog, czim és pecsét használatától eláll, és élni fog, ha megvan a régi, vagy most jóváhagyandó pecséttel. A város magistratusa a püspök mint földesur által a magyar, német és egyesült ritusu rácz lakosságból jelölendők közül szabadon lesz választandó. A püspöki udvarház, allodialis épület, kert, ötven kaszás rét, a város részére jelölendő malmon kivül a többiek; korcsmaházak, a püspöki tulajdonba mennek; ugy ezek, mint egyéb kanonoki és szerzetes házak, és a város épületei is a közterhektől mentesek. A szőlők után tized és kilenczed jár; bormérése lesz a városnak Szent Mihálytól uj évig; a piaczi helypénz két része a püspöké; a jus gladiumot a püspöki tisztek, a város magistratusa segédkezésével gyakorolják; census és urbér váltsága czimén évi két részletben 600 frt. lesz fizeténdő; főbenjáró és birtokjogot érintő itélet, úgy végrendelet jóváhagyása a püspök joga. A birtok adás-vevése szabad; minden vitás ügy a magistratustól a püspökhöz felebbezhető. Eretnekek és zsidók telepedése meg nem engedtetik. Ugy a város, mint püspök fentartja jogát, hogyha időközben egyéb kiváltságos biztositékokra találnak, azokat érvényesithetik.

Tehát ezen egyezményben a város felekezeti illetőleg vallási viszonyára is szabályozás történt. E szerint csak katholikus vallásu lehetett egri polgár, a ki polgári jogoknak részese volt. A már többször hivatkozott egri jezsuita naplóban 1693. évről találunk feljegyezve egy eseményt, mely ezen egyezményből folyó vallási viszályból keletkezett. A várbeli őrség közé jött ez időben Ragályi György evang. vallásu kapitány, a ki részt vett már a vár ostromában is, és azt követelte, hogy az általa hozott predikator szabad müködési tért nyerjen a várban és városban. Nagy izgatottság fejlett ki ebből, melynek vége az lett, hogy Ragályi lemondani kényszerült egész tervéről.

A fent nevezettek által aláirt egyezményt egy pótegyezmény egészitette ki febr. 16-iki kelettel. "Miután ő császári és királyi felségének 1694. aug. 14-én kelt határozata alapján-igy kezdi e pótegyezmény - 1695. jan. 4-én Egervárosának Kassára hivott lakosaival, Egervárosában levő püspöki jogaink és javainkra már transactióra léptünk, ennek folytán személyes bevezettetésünk és beiktatásunk alkalmával mondott egri lakosok által előterjesztett kérelmekre, Kuntz Ignácz kamarai biztos közbenjárása folytán, kiegészitésül a következők állapitattak meg. Hogy a nemes lakosság személyes kiváltsága a fenti egyezménynyel, ugy a szabad költözködés, a kötelezettségek teljesitése után tovább is érintetlen maradt, hogy a város két megyére terjedvén, a főbiró mindkét részre ugyanegy legyen, albirók külön-külön választhatók, hogy a személyes szolgáltatások, mint szénakaszálás, malomárok-tisztitás, jéghordás stb. évi 200 frttal megváltatik, hogy a földek és szőlők, melyek még a fiscus által kinem osztattak, aránylagosan házak szerint lesznek felosztandók" stb. Itt már aláirva vannak Fenessy György püspök mellett, Faragó András biró, ki irni nem tudván, ugy itt mint a főegyezményben csak keze keresztvonását tette; Tiba István, Mlinkó Mihály, Szabó Sándor, Pino Lajos tanácsnokok, Domonkos Jakab, Görög István, Mlinkó Mátyás egri polgárok és Csala Sándor jegyző.

Ugyanezen napon iratott alá fentebbi polgárok és az egri káptalan küldöttei, Szantosy András nagyprépost, Petes András olvasókanonok, Csete István dekán által a város és káptalan közötti egyezmény is, mely szerint a városban levő káptalani házak tehérmentessége, Almagyar területére szóló kiváltságos birtokjoga és hetivására, ugy e czimen a helypénzből egy harmadrész, a püspökkel kikötött évi censusból őt illető és később megállapitandó hányad, a káptalant illető korcsma és malom birtokjoga biztosittatik. 7)

Mint az egyezményből kitünik, itt csupán a városi területről van szó, a vár területe érintve nincs. A vár maradt továbbá is kincstári, illetőleg királyi birtokul, melynek körében a katonai parancsnokok rendelkeztek. Igy volt azután 1783-ig, midőn a vár strategiai szüksége megszünt, és ennek területét József császár Eszterházy püspöknek 10 ezer frtért átengedte.

A város előljárósága az egyezmény után, "kir. városi" pecsétjét megszüntetvén, az itt látható és máig is használatban levő pecsétet készitette, melyen a város erőditett minősége mellett a felkelő nap, szent János evangelistával tünteti fel annak püspöki jellegét, melyet különben "Sigillum Episcopalis Civitatis Agriensis" körirat világosan kifejez.

XI. Ezzel letünt Egervárosának 1686. évtől 1695-ik évig tartott kiváltságos állása, és kezdetét vette azon egyezményes állapot, mely a város és kettős földesuraság között, állandó per tárgyául szolgált.

Szólnunk kell még a városnak ezen 7 éves kiváltságos állásában folyó ügymenetéről.

A város-mint tudjuk-a vár visszavétele után, mint uj szerzeményi birtok, közvetlen a kamara vezetése alatt, a végből odarendelt biztos által igazgattatott.

A város előljáróit képezé kezdetben a magyar és német lakosságból választott biró, és ugyancsak ekképen választott 4-4 tanácsos és egy jegyző. A választói jogban tehát csak a magyar és német polgárok részesültek, ekkor a ráczok és uj keresztények vagyis törökök, kizárva voltak.

A város előljárósága, a város területén egyedül illetékes biróságképen működött, és pedig a jus gladiummal is felruházva. E birósági jog a Fenessy-féle egyezségben is megmaradt ugy, hogy a felebbezés mint előbb a kamarához, a Fenessy-féle egyezség után a püspökhöz volt fentartva. Igy 1694. szept. 9-én Mlinkó Mátyás birósága idejében Ozdy János, gonosz tényeiért akasztófára itéltetett. Ugyanazon év decz. 5-én gyermekvesztéssel vádlott Ruto Kata halálra itéltetett, és az másnap végrehajtatott következőképen: nyilt veremben tövisek szórattak, annak szélén feje leüttetvén, hullája bedobatott és igy földdel behányatott. I696-ban Szemeredi Helena tolvajlásaiért halálra és pedig akasztófára itéltetett, melyet a püspök praefectusa. kegyelemből "fővételre" változtatott.

A vár átadási egyezményében kiköttetett ugyan, hogy az itt maradt törökök vagyona érintetlen marad, mégis az itt kifejlett bizonytalan vitás állapot következményének kell tartani azt, hogy egyesek külön is igyekeztek nyert kiváltságaikat biztositani. Nevezetes e nemben az itt maradt török Alaj bégnek, ki most már Báthory Lászlónak neveztetett, ő felségétől nyert kiváltságos levele, mely 16 93. jun. 14-én állitatott ki részére: hogy nevezett a török nemzetből származva, a vár átadásánál hűséges szolgálatokat tett és most már a keresztény hitre áttért, - tehát Egervárosában általa addig is birt tulajdonában megerősittetik, minden adóbeli és egyéb szolgáltatástól örökre mentesnek jelentetik ki, ugy vagyonára, mint saját és nejének valamint gyermekeinek személyére is. A háza - mint a kamarai inspector ezt 1687. decz. 29-én irásban igazolta: az Eger folyó mellett balra, 247. sz. a. Borsodmegyében feküdt 8)

A sok eset között érdekes Palotay Klárának ez időben tett előterjesztése is a kamarához: hogy a mult időkben török fogságba esett, Egerbe vitetett, ott volt 14 évig letartóztatva, mert váltságdiját kifizetni nem tudta, csak akkor nyerte vissza szabadságát, mikor Egerből elvonultak a törökök, bár ő előbb az ostrom alatt török urától született gyermekével kimenekült onnan. A mint az itt maradott törökök részére a birtok biztositatott, ő azon házat és szőlőt, melyet az ő török ura birtokolt, mint gyermekét illetőt elfoglalta és birtokolta is. Most azonban ezen birtokában háborgattatik. Ezért kéri a kamara segélyét, hogy jogos tulajdonába visszahelyeztessék.

Érdekes ezen időbeli városi korcsma-számadás is, mely a városnak a bormérésből eredő jövedelmét tünteti fel. E szerint vásároltak például egy hordó bort, melyben volt 50 köböl, vagy is köblét 16 itczével számolva, 840 itcze, mely tett 12 1/2 urnát, egy urnában volt tehát 4 köböl, vagyis 64 itcze. 9) Egy urna borért adtak átlag 6 frt 60 denárt magyar pénzben, tehát az 50 köblös hordóért adatott 70 frt 97 denár. Mérték pedig a bort itczénként 12-16 denárért. Bejött tisztán 100 frt. Ebből azonban kiadás volt: a csaposnak urnánként 33 denár, a borbirónak 2 frt 85 denár, fogyasztási adó fejében urnánként 75 denár. Egerben ez időben tehát a fogyasztási adó már fizettetett.

---

1) Lásd III. k. 193. lapon.

2) Orsz. ltárban Pozsonyi kamarai iratok III. osztály 35 cs

3) Magyar Sion 1865. III. 322-23 1. Ugy a püspök mint káptalan székhelye ez ideig Kassa colt. A káptalan tagjai közül egyesek Eger visszavétele után már 1688-ik évben Egerbe tértek vissza. Fenessy püspök maga tovább . is távol maradt innen, állandólag Jászón lakott. Fenessy püspök után Telekessy püspök foglalta el állandó székhelyét Egerben.

4) Nemz. muz. ltárban.

5) Lásd ugyanezen évi megyei jegyzőkönyvben.

6) Egész terjedelmében olvasható Gorove Egervárosa történetei 216. lapján. Másolatban a városi ltár ez évi jegyzőkönyvében.

7) Ezen egyezményi iratok Egervárosa levéltárában találhatók.

8) Az eredeti okmányok Egervárosa levéltárában találhatok.

9) Előző kötetünkben az urna milyensége megállapitva nem lévén, most jelezzük, hogy az 64 itczének számoltatott.