HUSZONNYOLCZADIK FEJEZET.
I. A béke-éveinek vége, uj háboru Mária Therézia és Fridrik porosz király között. A nemzet ujabb áldozatra szólitatik 1755-ben. II. A hadviselés kedvezőtlen folyása. Barkóczy püspök személyes áldozathozatalra sürgeti a rendeket. A vármegye 1370 főből álló sereget állit ki. III. A nemesség pénzáldozatra sürgettetik. A vármegye 30000 frt adományt küld fel 1758. IV.A 10 milliós államkölcsön felvétele és a megyék hozzájárulása 1762. A háboru vége. Ugyancsak akkor gróf Bercsényi László franczia tábornok, Bercsényi Miklós fiának amnestiálása. V. A vármegye székházának épitése Egerben 1756. Tisztujitó-szék. VI.Közmüvelődési intézmények. Az egri jogakademia alapitása 1740-ben. Az egri nyomda alapitása 1760-ban.
I. Az aacheni béke évei 1755-ben a franczia-angol háboru kiütésével zavartattak meg. Mint tudjuk, Mária Therézia e békeegyézménynyel, melynek folytán Sziléziát Fridrik porosz királynak volt kénytelen átengedni, megelégedv nem volt. Fridrik ellen már régen a franczia szövetségben kereste a királyné a visszatorlás eszközét. E háboru az amerikai gyarmatok felett csakhamar nyilt szinvallásra birta ugy Mária Theréziának, mint Fridrik porosz királynak rejtett szándékait, is, minek a vége az lett, hogy Mária Therézia a régóta szőtt franczia szövetséget, melynek éle a porosz király ellen fordult, megkötvén, Fridrik sietett megelőzni a reá tornyosuló veszélyt azzal, hogy 1756. őszén Szászországot megszállotta, hogy innen biztosabban intézze Csehország ellení hadmüveleteit.
Mária Therézia habár meglepetett Fridrik gyors előrenyomulása által, kapott az alkalmon, hogy az aacheni békével elvesztett Szilézia visszaszerzésére nyilt háboruban mérkőzzék meg a porosz királylyal. Természetesen, igénybe vette e czélból magyar haderőit, és Magyarországnak már ismételten és tulbőven kihasznált áldozatkészségét is. Kezdetét vette tehát a magyar hősiességre hivatkozó, és már hatásosnak bizonyult királyi felhivás ismétlése a vármegyékhez, melynek elseje 1756. szept. 6-án tartott közgyülésen tárgyaltatott, hogy a porosz király, ő felségének örökös tartományait megtámadta, miért is összes katonaságát oda keIlett rendelni, és igy magyar ezredeinek sorait ki kell tölteni, e végből minden nádori porta után egy legény állitandó ki, teljes felszereléssel és 10 frttal ellátva, ugy hogy legkésőbb január hóban már rendeltetés helyén legyen." Okt. hó 8-án 20 ezer kila zab szállitását rendelte meg a helytartótanács, a hadak szükséglete fedezésére. Az ország vármegyéi az ujabb hadviselés terheivel szembe, ugy a tapasztalt sok rendbeli alkotmányellenes tények folytán, idejét látták, hogy sérelmeiknek és aggodalmaiknak is kifejezést adjanak. Erre vonatkozólag Borsodmegye átirata érkezett a vármegyéhez okt. 6-án tartott közgyülésökből, melyben előadatik: hogy a vármegye gondolja meg, nem volna-e már idején és helyén feltételekhez kötni a magyar ezredeknek most sürgetett kiegészitését. Nov. 4-én válaszolt erre a közgyülés: "Midőn a helytartótanács megkeresését tárgyaltuk az ezredek kiegészitésére, figyeltünk legottan-fejtegeti a válasz-netalántán tulajdon cselekedetünkkel készitsük sérelmét hazánknak. Vigyázással voltunk az 1741. 63. tczikkre, mely ellenmond az ilyenféle tartozásnak. Láttuk, hogy késő maradékainkat is szabaddá tette ez, az efféle tartozásról; de nem tiltotta el felséges királyainkat, hogy kérhetik azt, vagy minket sem tiltott el, hogy adhatjuk. Tehát a nyakunkra fordulható veszély elháritása végett, de koronás fejedelmünk iránti hűségünk is javallotta, hogy minden féltétel és halasztás nélkül, a kivánt segélyt megadjuk."
A vármegye ki is állitotta a 300 főre menő legénységet, de 125 visszavettetett, hogy legalább is 5 láb és 2 hüvelyk magas és egyebekben is megfelelő legyen. Ugy látszik, hogy ez időben, a testi hiány feltünő jelenség volt. Majd 1757. jan. 20-án kétszázezer mérő rozs, vagy buza szállitása rovatott az országra, ebből a megyének kellett 20 ezret szállitani Budára, hol mérőnként 1 frtjával vétetett át. Márczius hóban 150 ezer mérő zab rovatott ki ismét, a zab 30 kr, az árpa 40 kr árban. A vármegye hüségének hangoztatása mellett, nem volt képes elhallgatni, hogy ennyi teher elviselésére immár erejétől nem telik.
II. 1758. febr. 3-án tartott közgyülésen olvastatott a leirat, melyben a királyné a kanczellária utján értesitette a vármegyét ez év jan. 23-án a Sziléziában folyt szerencsétlen hadviselésről, hogy a magyar ezredek is sokat vesztettek, részint a harcztéren estek el részint porosz fogságba jutottak. A közgyülésen Barkóczy püspökfőispán emelkedett hangon hivta fel a rendeket, hogy a királyné megmentésére, szokott áldozatkészséggel siessenek, a ki a porosz királylyal szemben, mindenét, sőt életét is kész áldozatul hozni. "Ha valaha, most van alkalom, hogy szivünkre vegyük felséges asszonyunk jelen helyzetét, és a kiállitandó gyalog-csapatokkal, ugy a közjó, mint a haza érdeke megmentését mozditsuk elő, igyekezzünk az ellenséget távol tartani határainktól, nehogy ellenállás nélkül küszöbünkön áttörve, békés és nyugodt otthonunkat dulja fel; tehát idejében igyekezzünk megtenni kötelességünket." Ekképen lelkesitette a rendeket a főispán. Mire intézkedés tétetett a gyalog sereg kiegészitésére, a toborzó elrendeltetett, fejenként a nőtlen ujoncznak 10 frt foglaló, a nősnek, mig távol lesz, tehermentesség biztositatott. Ekképen a kiállitandó mennyiség 500 főben a falvakra kivettetett. A nemesség a maga személyes áldozatkészségét szintén felajánlotta. A püspök-főispán 200, a káptalan 150, a többi papság 150, igy összesen 500 gyalog kiállitására kötelezték magokat. Ezen felül ifj. Grassalkovics 40, Forgács gróf 30, Buttler 30, az alispán 30, Rottenstein 20 Almásy 15, a cisterciták 15, Borbély 30, Darvas 20, a bessenyei nemesség 20, Sághy 50, Gyulay 2, Hellebront 10, stb. ekképen a birtokos nemesség összesen 1372 gyalogost állitott ki.
A vármegye, ezen áldozatkészségét tudató felterjesztésben csak két szerény kivánságra szoritkozott: hogy a hadvezérlet legyen figyelemmel a főbb tiszti kinevezéseknél a magyar szülöttekre, és két megyebeli kapitány neveztessék ki, az egyik Vass György a Haller ezrednél, a másik Mátéfy Mihály a Károly fg. ezrednél.
Az áldozatkészségnek csak egyik része vétetett ez uton igénybe. Következett az élelmi szerek kiállitásának terhesebb kötelezettsége. Most ismét 20 ezer mérő zab és 8 ezer mérő buza szállitása rendeltetett el. "Fájlaljuk, mert fájlalnunk kell, hogy a fogyatkozás miatt a kivánatnak eleget nem tehetünk" ekképen kezdi az 1759. évi máj. 8-iki közgyülés felirata a helytartótanácshoz, és körülirván a szegénységet, azzal végzi, hogy 6912 mérő buzánál és 17446 mérő zabnál többet adni nem képes.
III. A háborus viszonyok azonban mindig sulyosabb helyzetbe'' sodorták a bécsi udvart, hol a pénzhiány-ugy látszik-kétségbeejtő állapotba juttatta a királynét, ugy hogy ez már sem zálog, sem kölcsön útján nem lévén képes a szükségletet elöállitani, ismét csak a magyar nemzet nagylelküségére hivatkozott, hogy a főpapok, urak és nemesek ki mennyire képes, akár ajándékképen, akár kölcsönül adakozzanak a kincstári szükséglet fedezésére. A királyné e czéiból egyes főrendüekhöz külön-külön intézett felhivást, majd a nádor közvetitésével a megyei nemesség hivatott fel az adakozásra. Gróf Battyáni Lajos nádor 1759 sept. 22-én kelt magyar leiratában a vármegyéhez siralmas sorokban festi a jó királyné szorongatott helyzetét, a hadviselés rossz esélyei folytán, és kifejtvén, hogy országgyülést most összehivni nem ohajt, mert nem kivánja a szegénységet sujtani a terhekkel, ekként végzi felhivását: "bizalommal terjesztem kegyelmetek eleibe Fölséges asszonyunk mostani szükségének nagyságát, s ezen nemes vármegyének papi, uri és nemesi renden levő tagjait eleitől fogvást mutatott és az egész világnak nagy dicsérésben és emlékezetben levö dicsőséges és hivséges buzgóságára emlékeztetem, egyszersmind szeretettel intem és kérém, vegye kiki szivére ily nagy szükségét kegyes királynénknak, a kinek oltalma és anyai gondviselése alatt békességben, drága szabadságinkban élünk, hogy jövendőre is nemzetünkhöz való különös szeretetét és kegyelmét erösitsük, és e szerint kiki maga tulajdon indulattyából, jóvoltából, minden erőtetés nélkül való telyes szabadsággal, önnön maga tehetségéhez és buzgóságához képest való ajándékozással járullyon ezen nagy szükségnek segedelmére, a kire tudniillik a természeti indulat csak felebaráttyának is, annyival inkább kegyelemmel tellyes fölséges asszonyunknak önnön magunk oltalmára való szükölködésben vezérel stb." Vagy egy összegben, vagy külön kimutatásban kéri az ekképen ajánlott összegek felterjesztését. A vármegyei nemesség 1758 decz. 17-én 30000 frt segély-pénzt küldött ekképen a királynénak.
IV. Mária Therézia hadviselése nem javult az 1760-ik évben sem, és a királyné ujabban is a nemzet áldozatkészségéhez fordult, ezen év decz. 9-én. "Semmi remény oly békéhez, mely reánk bizott tartományaink épségben tartását biztositaná. Nem csekély pénz jött kincstárunkba a megyék jóakaratából. Müködjetek továbbá is tanácskozzatok, miként adhatnátok megyétek részéről, a további sikeres hadviseléshez kölcsönt." A leirat ezen tájékoztató hangja csak bevezetés volt. Csakhamar nyilvánvalóvá lett, hogy itt egy tulajdonképeni államkölcsönnek tervezete forog fenn, mely 10 millió frt összegben volt felveendő, melynek létesitése igen érdekes ügyletet tüntet fel.
A királyné kincstári hitele tudniillik teljesen kimeritve lévén, 6%-tóli kamatra oly módon terveztetett 10 millió kölcsön felvétele, hogy azt vagy a magyar országgyülés szavazza meg, vagy zálogul lekötve a vármegyék hadi adóját, a kamarai birtokot és sóbányákat, a vármegyék által e czélból meghatalmazandó nádor irja alá; mely szerint évi 6%-tóli kamat, tehát 6 száz ezer forint első sorban a megyék hadi adójából, vagy ha ebből ki nem telnék, a kincstári földek, a harminczadok és sóbeviteleiből lesz fedezendő; a béke megkötése után pedig hat évre, évenként 1 millióval fog hasonló sorrendben a tőke törlesztetni.
A kölcsönügylet lebonyolitása a leirt módon nem ment minden nehézség nélkül. A megyék kebelében aggodalmak merültek fel. Mint láttuk, már a háboru kezdetén emelkedtek hangok, hogy még a hadi segély is csak feltételek mellett adassék meg. Miért nem hivja össze a királyné az országgyülést, és oda terjeszsze elő az ország terhét képezendő kölcsön ügyet? merült fel minden oldalról a kérdés. Ugy a királyi mint nádori leiratok, telve voltak az igéretek és biztositások minden körülirásaival: hogy a királynő a mint csak lehet, összehivni fogja az országgyülést, de a pénzre szükség van mielőbb, mert halasztás esetében még nagyobb veszély fenyegeti a közjót: az eddiginél.
Heves és K. Szolnok vármegyék 1762. márcz. 13-án tartott közgyülésen, tárgyalván a nádori leiratot és a kölcsön-kérdést, kövekezőleg határozott: "Mindezek megértése és megfontolása után, miután a közjót illetik, bár sulyos aggályok és praejudiciumoknak jogos félelme forog fen; de mert a végveszély, és hadi szükség, halasztást országgyülés összehivásáig nem tür, a praejudicium félelmének pedig mindenki ellenállhat,, a biztositó levél pedig ő felsége által kiállitva van, törvények és előjogok veszélye sem forog fen, közakarattal annak kiállitása elhatároztatott, azon feltétellel, hogy ő felsége a fizetés idején a hadi pénztárnál ugy annak mérvét, mint a kifizetést előirja, és ha ebből nem telnék, a só, a harminczad, és más kincstári jövedelmek forditandók e czélra, és ez már előzetesen is biztositandó." Erről azután, a nádort felhatalmazó okmány felterjesztésénél ugy ő felsége mint a nádor értesitetett.
A minden eredmény nélkül, annyi vér és pénzáldozattal folytatott hét éves háboru 1763. febr. 15-én megkötött békével fejeztetett be. Ezen hét éves háboru alatt 1759. jun. 15-én kelt intimatummal tétetett közhirré: hogy Bercsényi László "a Rákóczy lázadás és és összeesküvés részesének, Bercsényi Miklósnak fia, ki hütlenségben marasztaltatott el, és javai elkoboztattak, most mint a franczia király tábornoka, azon szövetségnél fogva, mely a franczia királylyal fennáll, minden igény nélkül atyja javaira, a hütlenség bünétől feloldatik."
V. Vármegyénkben ez idő alatt fontos müvelet hajtatott végre: Egerben a mai székház épitésének alapja vettetett meg. A vármegyeház mai épűletének emelése 1756. évben vette kezdetét. A mai épület helyén szük területen állott egy szerény ház, hol a megye közgyülések tartattak, minden oldalról magán szomszédos házakkal szorosan környezve, ugy hogy azok lefutó esővizei sok kárt és kényelmetlenséget idéztek elő. Ezen szomszédos házak 1756-ban kisajátítás utján szereztettek meg, azután nyomban kezdetét vette az építkezés, és tartott négy éven át. Évenként 3-4 ezer frt vétetett fel a költségvetésbe épitési költség czimen. 1761-ben a börtönök épitése vette kezdetét, erre is mintegy 3-4 ezer frt. vétetett fel négy éven át.
A vármegyei házi költségvetés, mely 1757. decz. 5-én tartott közgyülésben alapitatott meg, e tételeket tartalmazza:
A hadiadó 597 portára kivetve, portánként 108 frttal, összesen: 64479 frt. Ez külön kezeltetett a megyei főbiztos által.
Házi szükségletek voltak: tiszti fizetés megyeház épitésére hidakra utak javitására börtön kiadás vegyes szükségletek 300 katona fogadásra egyenként 10 frt felpénzül Ez fedeztetett a következőkből: nemesek taksájából szabadosok taksájából pipások taksájából restantiákból porták után 10 frt A tiszti fizetések voltak ekkor: főispánnak alispánnak jegyzőnek szolgabirónak esküdtnek
Időnként fordultak még elő egyéb rendkivüli kiadások is. Igy 1755/6-ik évben "pro nuptiali honorario" 4200 frt, 1761. és 62-ben az esztergomi templom épitésére 500-500 frtot találunk felvéve. 1762-ben a tiszti fizetéseket már felemelve találjuk. Volt pedig fizetése főispánnak 1500, alispánnak 606, jegyzőnek 302, főbiztosnak 250, perceptornak 300, ügyésznek 150, szolgabirónak 209, hely. szolgabirónak 150, esküdtnek 80, orvosnak 500, 2 sebésznek 60-60.
1756. april 26-án tartatott Barkóczy Ferencz püspök-főispán elnöklete alatt tisztujitó szék, melyen az elnöklő főispán mentegette magát, hogy hat év után most tartatik tisztujitó szék. A vármegye mai székháza akkor már oly állapotban volt, hogy a közgyülés ott tartatott. Az elnöklő főispán gratulált a rendeknek, hogy saját, és nem idegen funduson működnek most már. A tisztikar szokásosan, leköszönvén, az alispáni tisztre Sághy Mihály, Kozma Boldizsár
Ugronovics Kristóf, Subics Pál jelöltek közül Sághy Mihály választatott meg. Helyettes alispánul Stészel László, főbiztosul Tarrody József, pénztárnokul Szentgyörgyi János, szolgabirákul Radics György, Hellebronth Ferencz, Murányi István, Brezovay Imre, ügyészszé Szabó Márton választattak. Jegyzökké kineveztettek: Hegyi Gábor és Nagy Sándor. Táblabirákká: két káptalanbeli tag, azután gróf Buttler Gábor, Báró Orczy Lörincz, Almásy Pál consiliarius, Dévay András, Rottenstein Ferencz, Kozma Boldizsár, Ugronovics Kristóf, Forray Márton, Tarródy József, Subics Pál, Szentgyörgyi János, Imreh József, Orczy Sándor, Csukás Beni jogtanár, Almásy János, Vay György, Kelemen Ádám, Hamar Ferencz, Páldy István.
Az egri székház épitése daczára, a közgyülések, mint a kisgyülések, még folyton felváltva, Egerben és Gyöngyösön tartattak; sőt kisgyüléseket az alispán sokszor saját lakásán tartott, ez idő szerint Hevesen, mint ezt az előbbi időkben is láttuk.
VI. Megyei közmüvelődésünk alapjai nagy vonásokban már Telekessy püspök bölcs és magas szinvonalu alkotásaival rakattak le. Főleg Egervárosában, mint püspöki egyházmegyéjének és a politikai vármegyének központjában igyekezett a közmüvelődés összes tényezőit központositani. Utódai, ugy Erdődy mint Barkóczy püspökök hasonló belátással folytatták a már megkezdett alapnak befejezését.
Megemlékeztünk már az egri és gyöngyösi gymnasiumok szervezetéről, a jezsuiták vezetése alatt. A gymnasiumok teljes betetőzése 1754-ben fejeztetett be Barkóczy püspök alatt, kinek segélyével mindkét helyen mintaszerü beosztással épitetett fel az épület, mely, ma Egerben reáliskolául, Gyöngyösön állandóan gymnasiumi helyiségül szolgál.
Nagyszabásu közmüvelődési alapítást tett Egerben 1740. nov. 29-én Foglár György egri kanonok az egri jogakademia megalkotásával, melynek berendezésére elöbb 45, majd 41, 1754-ben 50 ezer frtot helyezett az egri káptalan kezelésébe, hogy annak kamataiból a tanárok dijaztassanak, és 12 nemes ifju teljes ellátással neveltessék. Az országgyülés az 1741. évi 44. tczikkben hálás elismeréssel vette ezt tudomásul, és jóváhagyta az alapitó rendelkezéseit. A Foglár által alapitott jogakademia általa e czélra ajándékozott épületben a mostani angolkisasszonyok zárdája helyén nyilt meg; midőn a mai. lyceum Eszterházy Károly által felépitetett, 1774-ben oda helyeztetett át, az épület pedig 1852-ben az angolkisasszonyok nőnevelő intézetévé alakitatott át. l)
A közművelődés egyik kiváló tényezőjének, az egri nyomdának alakitása Barkóczy püspök idejében történt.
Az egri typographia, az itteni főiskola teljes kiegészitésével 1754-ben hozatott létre, az irodalmi és iskolai szükséglet kielégitésére. A 6 osztályu gymnasium, a két bölcsészeti osztály, a jogi és theologiai facultás ekkor már teljesen felszerelve volt. Az első nyomtatványt az egri nyomdából 1754-ből ismerjük: Gusztinyi kanonok beszéde a theol. tanárok felavatása alkalmából. Ezen időben a nyomdák ellenőrzése szempontjából a helytartótanács szigoru rendeleteket bocsátott ki. 1759. jan. 22-én hivatott fel a vármegye, hogy az egri nyomda privilegialis levelét kivánja be és küldje fel. A nyomtatványokból három példányt, egyet bekötve rendeljen felküldetni. A vármegye válasza az volt, hogy az egri nyomda a püspöké, senkinek alávetve nincs. A helytartótanács ismételt sürgetése után az ügy ugy oldatott meg, hogy 1760. febr. 4-én egy kiváltságos levél küldetett Barkóczy püspöknek, mely szerint Egerben nyomdát állithat. A lyceum felépülésével a nyomda is ide helyeztetett, és alapitásától máig állandó müködésben van. Jelen monographiánk is e nyomda által állittatik ki. 2)
Barkóczy püspök élénk társadalmi életét inkább szóbeli hagyomány utján ismerjük, és fényes nyaralójának emlékét a felsőtárkányi kies völgyben mutatkozó romok hirdetik, melyet utódja gróf Eszterházy püspök hányatott széjjel. A tárkányi völgy egykor, még a török világ előtt, kedves mulató helye volt püspökeinknek, hol a Karthausiak remeteszerü zárdája is emelkedett. Most Barkóczy püspök forditá ide figyelmét és keresett itt, szirtjei és dúsan pezsgő üde forrásai mellett üdülést és szórakozást. Máig is kedves kiránduló helye ez az egrieknek.1) Lásd Emlékkönyv Bartakovics Béla aranymiséjének ünnepére. 229-240 1.
2) Az egri nyomda kiadványaira lásd "Irodalmi Szemle" Luga Lászlótól 1892. 1-8 számait.