HARMINCZEGYEDIK FEJEZET.
I. Eszterházy püspök-főispáni müködése megszünik. Az uj közigazgatási intézmény Pest, Nógrád, Borsod, Fehér és Hevesmegyékből álló kerület élére Majláth József administratorrá neveztetik ki. Ez ellen felirat. II. Az uj tiszti utasitás. III. A megyei intézmény eltörlése 1786. A közigazgatás a törvénykezéstől elválasztatik. A közigazgatásban a német kezelési rendszer megállapitatik. Fay Bertalan alispánná neveztetik ki. IV. A törvénykezést újonnan szervezi a hétszemélyes tábla. V. Szepesi Soma törvényszéki elnökké neveztetik ki. Az uj törvényszék berendezése. VI. A közigazgatás vezetésére kinevezettek névsora. Majláth helyébe administratorrá Almásy Pál neveztetett ki 1787-ben. A föld felmérése. Telekkönyvek behozatala. A káptalani hiteles hely megszüntetése. VII. A török háboru kezdete. A nemzet áldozatkészségre sürgettetik. A megye megtagadja az ujonczozást. József belátja rendszerének hibás voltát. Országgyülés egybehivását igéri. Hirtelen halála 1790. VIII. Egervára strategiai fontossága megszünik. A püspöknek eladatik 1783. IX. Eger város királyi várossá emelésének terve József alatt.
I. Eszterházy püspök-főispán elnöklete alatt tartott utolsó közgyülés 1785. febr. 15-én volt; mert ez év márcz. 18-án kelt kinevező okmánynyal a Pest, Fehér, Borsod, Nógrád, Heves megyékből, és a Jászságból álló első kerület administratorává Majláth József volt fiumei kormányzó neveztetvén ki, Eszterházy püspök felmentetett a főispáni tisztségtől.
József császár ugyanis belátta, hogy a vármegyékkel, nemzetellenes rendeletei végrehajtásában nem sokra megy, és igy egységesitő tervezetének keresztülvitele ez uton haladni nem fog, egy uj közigazgatási intézményt alkotott tehát, mely abban állott, hogy tiz közigazgatási biztosi kerületre osztotta fel a megyéket, mindegyik kerület élén egy administrator, mint kormányzó volt hivatva az abba osztott megyék ügyeinek legfőbb gondozosára. Apri1 2-án kelt helytartótanácsi intimatum publicálta e királyi parancsot, mely szerint Pest, Nógrád, Borsod, Fehér megyékkel és a jászsággal egy kerületet képező Hevesmegye élére Majláth József neveztetett ki; továbbá, hogy évenként csak egyszer tartható megyei közgyülés, az ügyeket a kisgyüléseken kell elintézni; az administrator fizetése évi 6000 frt, a választás alá nem eső alispáné évi 1000 frtban álapittatik meg; a megyei székhelyek állandósittatnak és a központi tisztviselők ott állandólag lakni tartoznak. Az uj rend szerinti administratio életbeléptetése jun. 1-ére tüzetett ki. Jun. 22-én tartott közgyülésben olvastatott fel a Majláth kinevezési diplomája, melyben érdemei elsorolása mellett, hűséges szolgálatának ígénybe vétele, az emlitett megyékre szóló főnöki kinevezéssel emeltetik ki: hogy "ezen megyék kebelében, a mennyiben a közjó kivánja és a szolgálat rendje engedi, a közgyüléseken, polgári és fenyitő üléseken elnököljön, minden személy különbség nélkül, igazságot és itéletet szolgáltatván, megóva a karok és rendek jogait és szabadságait." Gondoskodni fog-folytatja a diploma-hogy parancsainknak mindenki engedelmeskedjék, ellenségeinknek ellensége, barátainknak barátja leszen. A diploma felolvasása után, 58 pontból álló szolgálati utasitást nyujtott be, melyhez a tisztviselők, a helyi viszonyok mérve szerint alkalmazkodni tartoznak. Ezen utasitás pontjainak átvizsgálására, és jelentéstételre egy küldöttség választatott.
Az uj rendszert tudató intimatum még a május 30-án tartott kisgyülésen felolvastatván: a nagy tiszteletben és szeretetben álló Eszterházy főispánnak tisztétől ekképen történt felfüggesztése, méltó visszatetszéssel fogadtatott, és e miatt ő felségéhez a közgyülés által felterjesztendő felirat inditványoztatott. "A vármegyék tényleges vezetését intéző főispánoknak felmentését, tiszteletdijuknak megvonását, és helyökbe a kerületekbe osztott vármegyék élére administratorok kinevezését tudató april 2-án kelt helytartótanácsi intimatumot alattvalói engedelmességünk érzetével, de ezen ujitás hordereje folytán, annál fájdalmasabb sohajtással fogadtuk, mennél mélyebben láttuk azt, hogy alaptörvényünktől, mely szerint más tartományok módjára nem kormányoztathatunk, az 1741. 8. tczikkben is biztositott jogaink és szabadságainktól, melyek még országgyülésileg sem érintethetnek, eltávolitatunk, szóval hogy Magyarországunk egész alapjában felforgattatik; - igy kezdődik a tervezett felirat-mely aztán reá tér a megye érdekére, hogy az egri püspök elmozdithatlanul viseli a főispáni tisztet, az 1514. 56. tezikk szerint; annál kevésbé ingatható meg a mostani, mert egész erejével és odaadásával szolgálja a közügyet, állandólag itt tartózkodik, a közgyüléseken mindig ő elnököl, ez okból tehát tiszti működése nem kifogásolható. Kérik tehát, hogy a rendelet ide vonatkozólag megváltoztattassék. Ezen felirati tervezet a jun. 21-iki közgyülésen, a már azon elnöklő Majláth administrator felszólalására, hogy a rendek nyugodjanak meg a kinevezésben, hiszen ő felsége még e diplomában is megnyugtatta a rendeket, hogy jogaikat és szabadságaikat megóvni kivánja, - félretétetett, a rendek elállottak a felterjesztéstől, és az uj tiszti utasitás némely helyi viszonyokra vonatkozó módositással, illetőleg pótlással a tisztikarnak kiadatott. Ezzel a megye, az uj rendszer további szolgálatába meghagyta tisztikarát.
II. A fentjelzett tiszti utasitás, az ügyek intézését, a részleges vagyis kisgyülések teendői körébe utalta, melyek addig is annyiszor voltak tartandók, amint az elintézésre váró ügyek igénylék. Az alispán, ügyész, jegyző, pénztáros és egy szolgabiró székhelyeül a közgyülés székhelye jelöltetett ki. A járás, ha több szolgabiró volt, ezek között felosztatván, azok ott állandóan lakni tartoztak. A járás főfelügyelete a főszolgabirót illette. A szolgabirák naplót tartoztak vezetni az ügyvezetésről, és ezt időnként bemutatták az administrátornak. A helység biráját illette a helység feletti felügyelet. Miután a gyakori változás a helység kárára mutatkozik, utasitattak a szolgabirák, hogy a biró-választásnál, mely a község által a földesurak jelölése alapján foganatositatott, jelen legyenek, és oda hassanak, hogy az érdemes birák ujból megválasztassanak; a biráknak pedig, eddigi adó és más szolgáltatás alóli mentesség helyett, bizonyos dijazás állapitassék meg. Miután a jegyzői teendő is fontos a községekben, mert a falu tollát vezeti, összeirandó volt, hogy mily javadalmazással látandók el. Az első foku biráskodás az uri szék lévén rendeltetett, hogy annak elnökeül ne gazdasági tisztet, hanem jogtudóst nevezzen a földes ur; az ügyek haladéktalanul végeztessenek, a szolgabirák ezekről havi kimutatást adjanak. A törvényszékek az uri széktől appellált ügyeket előzetesen intézzék el. A törvényszéki perek gyorsitására rendeltetett, hogy az egyes ügyek a jegyzők és ülnökök között kiosztatván, azokat az ülésen referálják; fenyitő törvényszékek addig tartassanak, mig ügyek vannak. A vádlottakat a szolgabirák rögtön hallgassák ki, és csak alapos gyanu vagy tettenérés esetében szállitsák a megye börtönébe. Kisebb jelentőségü büntényeket maga a szolgabiró itélhet el, pár napi fogságra, vagy legfeljebb 24 botütésre: Végrehajtás előtt azonban a vádlott a megyére appellálhat, és akkor a megyeházára expediálandó volt a vádlott. A börtönökre nézve rendeltetett, hogy a már elitéltek és még csak vád alatt állók elkülönitve tartassanak. A róm. kath. vallás mindenki által tiszteletben tartassék; de az ágostai és hetvét, ugy a görög nem egyesültek is biztositva jogaikban megóvandók, és a törvény előtt egyenlő bánásmódban részesitendők. Az adók kezelésére az előirt táblás ivek szerint, a községekben a személyes kivetés külön-külön eszközlendő volt, és személyes adókönyveket kellett az adózó részére kiszolgáltatni, hogy ekképen adófizetése nyilvántartassék. Az adóhátrálékosokról havi kimutatást kellett adni, a befizetések a pénztárba szállitatván, az alispán az országos kerületi biztos kezébe számolta át. A házi pénztár részére minden kiadás és bevétel, előbb a helytartótanács jóváhagyása alá volt terjesztendő. Az 56-ik pont rendkivüli kegyelmezési joggal ruházza fel a megyék élén álló föispánokat vagy administrátorokat. A mennyiben királyi biztosi küldetéssel ruháztatott fel, a törvényszékek által hozott főbejáró itéletek, halálos vagy tagcsonkitással vagy megbélyegzéssel járó büntetések, elébe terjesztettek, és ezekben végérvényesen határoztak, kivéve a felségsértés, a közbéke megtartására, vagy lázadásra szóló eseteket. Végre az 58-ik utolsó pontban kimondatik, hogy a megyék és főispánok vagy administratorok, az osztrák tartományok főnökeivel, katonai, politikai és igazsági ügyekben közvetlen érintkezésbe lépjenek. Ezzel az osztrák tartományokkal való egységesités kimondatott.
Az utasitás első pontjában foglalt intézkedésre, hogy a közgyülés, törvényszék, börtön és levéltár székhelyén az alispán és a többi megjelölt tisztviselők állandólag lakni tartoznak: - az utasitás átvizsgálására kiküldött és fentemlitett bizottság azon javaslatot tette, hogy az ekképen központositandó székhely, hasonló feltételekkel Gyöngyösre helyeztessék át az ottani megyei épületben levő katonaság; viszont Egerbe a megyeházába, vagy Verpelétre szállitassék. Ez irányban a helytartótanácshoz felterjesztés is intéztetett, azonban az ügykezelés maradt tovább is Egerben.
Ekképen a vármegye élére állitott administratorral, a vármegyei tisztviselői-kar egyszerüen a királyi parancsok és helytartótanácsi rendeletek végrehajtó közegévé alakitatott át, az ügyek kisgyüléseken intéztettek, és törvényhatósági jogot gyakorló közgyülések össze sem hivattak.
Majláth adminstrator decz. 11-én kelt átiratával megkereste ugyan a vármegyei kisgyülést, hogy a helytartótanácsnak april 2-án kelt rendelete értelmében is évenként közgyülés lévén tartandó, ennek idejére nézve, véleményes előterjesztést tegyen, - a mi meg is történt; közgyülés azonban többé össze nem hivatott.
Ekképen, a vármegyei kisgyülések végrehajtói minőségben működése mellett vezettettek az ügyek 1786. okt. 10-ig, mikor is kitisztult a helyzet, és József császár az administratió és törvénykezés ujabb gyökeres átalakitásával befejezte egységesitő tervezetét.
III. 1786. jun. 28-án kelt azon helytartótanácsi rendelet, mely az administratió rendjére vonatkozó királyi parancsot, a következőkben közli további alkalmazkodás végett. A vármegyék köz- és kisgyülései megszünnek, és csak országgyülés összehivása esetében tartható közgyülés; igy "nos universitas comitatus" czimezés használata is, kivéve az emlitett egyetlen esetben, eltöröltetik. Tisztujitások nem tartatnak. A közigazgatás a törvénykezéstől szigoruan elválasztatik, a megyei tisztviselők tisztán politikai természetü ügyeket intéznek, a törvényszéktől nyerendő vizsgálati vagy végrehajtási megkereséseket azonban teljesitik. A fejedelemtől kinevezendő alispán intézi a közigazgatást, segédkezik a katonaságnak, az adó beszedését vezeti, az urbéri panaszokat tárgyalja, eddig a közgyülések által kiszolgált bizonylatokat saját nevében kiadja, a nemesek elleni nyomozásokat első fokon teljesiti, mindezen teendőkről 14 naponként a királyi biztosnak bemutatandó naplót vezet. Megfelelő alattas közegekröl gondoskodik, ugy hogy a szolgabirák egyike mindig kéznél legyen, a ki szükség esetében helyettese is leend. Minden levelezés a vármegye és kanczellária között megszünik, minden előterjesztés, panasz stb. közvetlenül ő felségéhez nyujtandók be. A kerületi administrator nevezi ki vagy mozditja el, az alispán kivételével az összes tisztviselőket.
1786. jul. 12-én Pesten kelt rendeletében az alispánhoz, tudatja Majláth administrator, hogy az uj közigazgatási rendszer, mely mellett a német nyelven szerkesztett kezelési utasitások foglaltatnak, most már életbe lép. "Átteszem az itt foglalt kezelési utasitásokat, hogy ugy az alispánok, mint a többi alantas közegek teendői ehhez képest rendszereztetvén, a kellő személyzet megállapitására intézkedés történjék." A kezelési nyelv most már a német lévén, ehhez képest kellett a személyzetet is beosztani.
Az alispán által vezetendő volt, egy napló (Tagebuch), melybe az ügydarab érkezési, azután elintézési napja, a tárgy rövid érintésével volt bejegyzendö. Ez 14 naponként volt az administratornak bemutatandó. Azután vezetendő volt egy posta- és ellenőrző könyv, az elintézetlen ügyek bejegyzésével. Azután rovatolni kellett az ügydarabokat, kimutató táblázattal (elenchus.)
A helyi érdekek szempontjából, úgy a központi intézkedő és kezelő, mint a kerületi végrehajtó közegek létszámára, az alispán készitett ezek alapján tervezetet. Majláth átirata a személyzetre nézve azon tájékozást foglalja magába, hogy a most szolgálatban levők, a mennyiben a német nyelvet birják, a kinevezésnél figyelembe fognak vétetni. Hevesmegyében a változások hamar bekövetkeztek. Halasy helyébe alispánul a király Fay Bertalan borsodi helyettes alispánt nevezte ki, erről okt. 24-én értesiti a helytartótanács a megyét. Nevezetes e kinevezést tudtul adó helytartótanácsi leirat érdemleges tartalma, mely igy szól: "Inclyte Comitatus! in locum interimaliter constituti Cottus hujus vicecomitis Martini Halasy sua majestas sacr. moderno Cottus Borsod. subs. Vcomiti Barth. Fay officium primarii Cottus hujus Heves. Vcomitis elementer conferre dignata est", kivül a czim volt: "Inclito Comitatui Hevesiensi. Agriae."
IV. Jul. 5-én kelt "udvari hétszemélyes tábla" rendelete, a külön választandó birói teendőkre ekképen intézkedik: hogy a nov. 1-én életbelépő birósági forumok működéseig, a folyamatban levő peres ügyek az eddigi módon fejeztessenek be, uj ügyek már az uj rendszer alapján vétessenek fel. A birói taksák és sportulák a megyei pénztárba szolgáltatandók, és az alkalmazott tiszti és ülnöki személyzet megfelelő diurnummal láttatik el. Az árvák ügyeiről kimutatás készitendő, hasonlóképen kimutatás szerkesztendő a börtönök állásáról is. A be és kitáblázások nov. 1-ig szokásos módon vezettessenek; az ügyvezetésről pedig 15 naponként kimutatás készitendő.
1786. okt. 10-én tartatott az utolsó közgyülés, és ezzel a megyei intézmény utolsó várköve is kidobatott az életbeléptetett administratio központositott rendszeréböl.
A megyei élet megszüntettetvén, a közigazgatás vezetése Majláth administrator felügyelete alatt, Fay Bertalan kinevezéseig Halasy Márton alispán által személyileg intéztettek, az okt. 11-én tartott törvényszéki ülés jegyzőkönyve szerint a következőképen: elnök volt Halasy alispán, ülnök Pechy András, rendes ügyész Reviczky Gáspár, helyettes Radics János, jegyző Pechy Gábor, esküdt Melegh Mátyás. Az ülnök referálván az egyes ügyeket, annak alapján hozatott az itélet. Az ülések napokon át tartattak. Az alispán akadályoztatására Gosztonyi Pál helyettes alispán elnökölt, Halasy alispán helyébe október 24-én Fay Bertalan borsodi helyettes alispán neveztetvén ki, megérkezéseig Gosztonyi vezette az ügyeket. Ez tartott igy az év végéig. 1787. jan. 4-én a törvényszéket ekképen találjuk: elnök Fay Bertalan alispán, ülnök Péchy András, jegyző Liszkay Miklós, ügyész Radics János. A jan. 8-iki ülésen ugyancsak az alispán elnöklete alatt báró Szepesy Soma és Péchy András ülnökök referálnak, Stészel József szolgabiró, Tarody István jegyző, és Radics János ügyész jelenlétében.
V. Ugyanez időben 1787. jan. elején neveztetett ki a törvényszék elnökévé báró Szepessy Soma, ülnökökké Péchy András, Detrich Zsigmond, Urbanovszky Imre, és ezzel megszünt az alispán elnöki működése a törvényszéken. Ez időben a törvényszéken mint Heves és K. - Szolnok törv. egyesült vármegyék birái hirdették ki Moska Constantin nemes levelet, melyről a következő jegyzőkönyv vétetett föl: "Nos Judices comitatuum Heves et ext. Szolnok art: unitorum damus pro memoria tenore presentium significantes quibus expedit universis, quod cum nos anno, mense, locoque infrascripti, fine pertractandorum praeallatos Cottus nostros tangentium negotiorum insimul consedissemus et una fuissemus constituti, eotum solemniter citra contradictionem publicatae sunt Sacr. Ces. et Apost. Reg. Majestatis Josephi secundi domini et Regis nostri clem. Dom. donationales et concessae verae nobilitatis Privilegiales literae Viennae sub d. diei 3-o mensis aug. anni 1782. super possessione Ivanda Cott. Torontal. ingremiata per Naun et Constantin Moska etc. elargitae" stb. Érdekes megvilágitásául szolgál ez a félszeg közjogi helyzetnek és viszonyoknak. Mint ebből látni, a törvényszék ügykezelési nyelve, mindez ideig a latin volt.
Ezen alakban működött a törvényszék 1787. szept. 1-ig, mikor is az uj rendszer egészen életbe lépett. Ezen napon igy nézett ki a törvényszéki tárgyalás: A jegyzőkönyv élén ez áll: sessio prima incliti judicii subalterni cis-Tibiscani Heves. cum ext. Szolnok uniti die 1-a 7-br. 1787. Agriae celebrata. Elnök báró Szepesy, ülnökök Péchy, Tarrodi, Radics. Sindicatus Sigmondy, szegények ügyvédje (pauper. Adv.) Kornis. Actuariusok Brezovay, Moczányi. A jegyzőkönyv ezen személyi leirás után igy hangzik: "ezen vármegyének nemes politikai statusa és számos honoratior jelenlétében-kezdetét vette az ülés." Megjegyzendő, hogy az ülés latin nyelven folyt, igy szól a jegyzőkönyv is.
Most következik a septemviralis táblának aug. 7-én az eddigi törvényszékek eltörléséről, és az uj rendszer szerinti berendezésről szóló leirat kihirdetése, hogy 38 uj alsó foku itélő táblák, törvényszékek állapitatván meg, ezek egyikének a Tiszáninneni Heves és K. - Szolnok alsó foku törvényszékének elnöke, mai napon, ezen törvényszék megalakulását ezennel publikálja, és a nagy számmal jelenlevő jogi és politikai személyiségeket, komoly és diszes beszédben üdvözölvén, tudatja hogy Pesten tiszti esküjét már letette, igérvén ő felsége szándéka szerint is, mindenkinek egyenlőképen kiszolgálni az igazságot.
Majd az uj törvényszék rendszerét előiró királyi parancs olvastatott fel, mely szerint a legfőbb forum a hétszemélyes tábla, hová az ügyek végeldöntés alá kerülnek, a nemesek fenyitő pereivel; egyszermind a legfőbb felügyeletet gyakorolja a kir. tábla utján, mely mint felfolyamodási forum itél minden felebbezett polgári és nemesi fenyitő ügyekben. Ezenfelül öt kerületi tábla rendszereztetik Pozsony, Nagyszombat, Eperjes, Debreczen és Zágráb városokban, a nem nemes személyek fenyitő ügyei felebbezési forumául. Első foku itélö szék 38 rendszereztetvén, az Egerben felállitott Heves és K. - Szolnok vármegyék tiszánineni kerületének ügyeit volt vezetendő. Heves és Szolnok vármegyék ezen területe az eperjesi kerületi tábla alá volt rendelve.
A törvényszék állott egy elnökből 500 frt fizetéssel, ez volt báró Szepesy Soma a ki az ügyeket vezette, az ülnökök között kiosztotta stb; négy ülnökből, Pechy András, Tarody István, Radics János, Borbély Mihály, kik a részökre kiosztott ügydarabokat a törvényszéken előadták, évi 300 frt fizetéssel; Sigmondfy Clement és Fejér László sindicusokból, 200 frt fizetéssel, kik a fenyitő ügyekben jártak el, és ezeket referálták, de csak informáló szavazattal; actuariusokból, kik esetleg az ülnököket helyettesitették, a törvényszéki ülések jegyzőkönyveit és egyéb kezelési ügyeit vezették; és szegények ügyészéből, kik a nemesek elleni fenyitő ügyekben a vádat, a szegények ügyeiben pedig a védelmet vezették. Ezeken felül volt a segéd és kezelő személyzet. Jogi tanulmányokat végzett ifjak, a törvényszékekhez auscultansoknak neveztettek ki, kikből azután ülnökök váltak; de az eperjesi királyi tábla kimondotta azt, hogy jövőre ülnökké csak a német nyelvben jártas nevezhető ki. A törvényszék pecsétje itt látható.
Előiratott azután a törvényszék illetősége, ugy a polgári mint fenyitő ügyekre; egyebekben a kerületi táblák illetősége jelöltetett ki. A nemesek ügyei, ugy a nem nemesek polgári ügyei, a királyi biztosok utján a kir. táblához, a nem nemesek fenyitő ügyei a kerületi táblához voltak felebbezendők. Az ülésen polgári ügyekben három, fenyitő ügyekben az elnökkel 5 biró jelenléte iratott elő.
Az uri székek tovább is meghagyattak, az ügyek innen a kir. táblához felebbeztettek. Az urbéri perek azonban a politikai hatóság által végeztettek. Az árvaügyek, a kerületi tábla hatáskörébe utaltattak.
VI. A közigazgatás élére alispánul kinevezett Fáy Bertalan mellett főjegyző volt Liszkay Miklós, tarnajárási szolgabiró Subics Imre, tiszajárási Radics Pál, gyöngyösi Stészel Ferencz, mátrai Marsó György. Tehát a megyében ugy a közigazgatási, mint birói tisztikar teljesen a megyebeli nemességből állott elő. És még a törvényszék nyelve a latin maradt, a közigazgatás már németül vezettetett, egyes szolgabirói előterjesztések azonban latinul nyujtattak be.
Majláth József administrator 1787. febr. 20-án a kamara alelnökévé, helyébe az első kerület és igy Hevesmegye administrátorává Almásy Pál volt fiumei kormányzó neveztetett ki, miről a helytartóság "Kön. hung. Statthalterei" német nyelven étesitette az alispánt "Löbliche Gespanschaft." Almásy a rendszer fennállásáig viselte e tisztet.
Az adóügy, ugy a hadi, mint házi adót tekintve, a Mária Therézia által behozott és már ismert rendszerben vitetett. Az erre, vonatkozó reformot József már életbe nem léptethette. 1786. febr. 18-án kelt az uj adóügy rendszerére vonatkozó rendelete, mely minden külömbség nélkül, a földbirtok jövedelmezőségére volt fektetve. E czélból a birtokok kataszteri felmérésére és a jövedelmek megállapitására volt szükség. Ennek eszközlésére képzett katonai mérnökök küldettek a megyékbe az ott alakitott földmérő bizottságok rendelkezésére. Hevesmegyében "a földmérések és a fundusok kijelentésével levő comissionak comissariusa" Gosztonyi Pál volt. Az első kerületnek, melynek része volt megyénk is, föld felmérése 1789-ben már kész volt, és Budán berendeztetett ennek alapján a telekkönyvi hivatal, mely egyszersmind a birtokforgalom és változás nyilvántartására is szolgált. Ennek folytán a káptalanok és conventek hiteles helyi minősége megszüntettetett, a nálok levő köz és magánokmányokat pedig József császár Budára küldetni rendelte. Az egri káptalan iratai 1789-ben küldettek fel Budára. Azonban ezen intézkedés teljesen végre sem hajtva, maradt abba az egész rendszerrel.
VII. József császár rendszerének utjába a külpolitikai viszonyok tornyositák a legnagyobb akadályokat. A háboru a törökkel napirendre jött, ehhez pedig a nemzet áldozatkészségére volt szükség, melynél azután az eltörlött alkotmány visszakövetelésének küzdelme lépett előtérbe. 1787. szept. 14-én kelt átiratával hivta fel Almásy Pál administrator Fáy alispánt, hogy ő felsége azon háborus helyzet folytán, mely a török tartományokban megindulva, az adriai tengertől Galicziáig katonai cordon vonását teszi szükségessé, ez pedig ugy a gyalogság, mint lovasságnak hadilábra állitását idézi elő-a katonai szállitmányok eszközlésére berendezett fuvar-szervezetet az 1783-iki szabály alapján, rögtön életbeléptetni rendeli. A hadilábra állitott katonaság kiegészitésére szükséges ujonczok kiállitása végett pedig ő felsége elrendelte, hogy a vármegye közgyülése e felett intézkedés végett hivassék össze. Ezt körözni rendelte el azzal, hogy a határnapra majd tegyen az alispán előterjesztést. A vármegyei közgyülés az ujonczajánlási jogot országgyülés hatáskörébe tartozónak jelentvén ki, miután ez ügyben ily intézkedés nem történt, megtagadta az ujonczállitáshoz hozzájárulását. Mindennek daczára végrehajtatott az, miután az 1787. okt. 8-án kelt rendelettel ujonczozási főhelyekül: Pozsony, Vácz, Eger, Nagyvárad, Kassa Eszék, Fehérvár, Ó-Buda; majd póthelyekül: Munkács, Debreczen, Temesvár, Szeged, Pest, Zágráb kitüzettek.
Az 1788-ban megkezdett török háboru viselése felette terhessé vált, azért is, mert az elkeseredett és az önkénynyel kormányzott nemzettől szintén csak erőszakkal csikartathattak ki a hadviselés eszközei, mely körülmény a háboru szerencsétlen kimenetele esetében végzetessé vállhatott volna. A vármegyék legtöbbje 1788. jun. - jul. hónapjaiban tartott közgyüléseiken-ezek között Heves is-megtagadták az ujonczok kiállitását és követelték az alkotmány visszaállitását. A helyzet oly aggodalmass vált, hogy 1789. decz.28-án József szükségesnek látta megnyugtató leiratában megigérni, hogy az országgyülést immár össze fogja hivni. Ez, és főleg József császár betegeskedése hatott arra, hogy az állapot további fentartásával maga József felhagyott és 1790. jan. 28-án kelt leiratával egész rendszerét megszüntette és kijelentette, hogy megkoronáztatására az országgyülést egybehivja. Azonban a következő hónapban febr. 26-án József meghalt.
VIII. József császár idejében nevezetes változás állott be azon fontos strategiai tekintetet, illetőleg, mely főleg a mohácsi vész után Egervárát a felvidék védelmi szempontjából kiváló fontosságunak állapitotta meg. Történeti előadásunk fonalán a mohácsi vésztől, láttuk, miként emelkedett Egervára a felvidék védbástyájául a török hóditással szemben. A Rákóczy-korszakban láttuk azt is, hogy Egervára nevezetes tényezö volt a fejedelem védelmi vonalán is; és Eger elestével dőlt meg Rákóczy utolsó védbástyája. Azóta hosszu tizedek során, a török fensőség veszedelme teljesen megszünt; Egervára a strategiai szükség terén minden feltételét elvesztette. József császár tehát a vár fentartásának és javitásának felesleges költségét megkimélendő, a várat teljesen feladta, annak területét első sorban a városnak ajánlotta fel megvételre, melynek délkeleti oldalán levő bástyázata körében ez idő szerint is, a lakóházak egész sorozata épült már ki. A város maga javára a vételt czélszerünek nem találván, ezt nem fogadta el, és igy gróf Eszterházy Károly püspök, mint régi földesuri igényénél fogva erre jogosult is, szerezte tulajdonába, állitólag 10 ezer frt lefizetése mellett 1783-ban. Ekképen került vissza most már a vár területe is az egri püspök birtokába, mely mindez ideig területileg Borsodmegyéhez tartozott. 1) Ez időben az egykor fényes várbeli nagytemplomnak már csak romjai állottak fenn; ezután pedig faragott kövei, a várbástyázat egyéb kész köveivel a lyceum és egyéb középületek és templomok épitésére forditattak. A várnak még használható épületei püspöki gazdasági és földesuri czélokra forditattak, főleg rabok elhelyezésére rendeztetett be egykor a Dobók és Mágóchyak lakhelyeül szolgált épület, a vár éjszaki részén. A vár romladozó részei eltakaritattak és teljesen a mult emlékét jelképező várrommá alakult át. Az 1850-es években Bartakovics Béla érsek az egész várterületet a kincstárnak ajádékozta vissza, és most honvéd-laktanyákkal telepiték be az elhagyott helyeket.
IX. Egervárosa és a kettős földesuraság között a Fenessy-féle egyesség kiterjedése felett támadt és Barkóczy püspök idejében l750-ben, pótegyezménynyel lecsillapodott viszály ujból kitört gróf Eszterházy püspök idejében, sőt ujabb sérelmekkel gyarapodva, a város 1786-ban 18 pontból álló gravaminalis előterjesztést küldött fel József császárhoz melyet követett 1788-ban meginditott ugynevezett elibertationális mozgalma, a földesuri terhek és alárendeltség alól. Az előterjesztés mély benyomást tett József császárra, a ki az akkori megyei főnök, Almásy Pál utján 1789. decz. 29-én ugy, a püspökkel, mint a várossal közlé azon nagyfontosságu elhatározását, hogy "ezen város most mindjárast királyi várossá emeltessen, és a város köfalakkal környezett része, a külső városokkal vagyis hóstyákkal egybefoglalva maradjanak, és királyi felszabaditással megkegyelmeztessenek." E nagyfontosságu határozat keresztülvitelére rendeltetett: a város és határának topographiai felmérése, a püspök és káptalannak a felszabaditás folytán előálló jövedelmi és egyéb vagyoni veszteségének összeiratása; ennek kárpótlásául a lefoglalt szerzetek birtokából egyenértékü vagyonállag kijelölése; ennek fejében a város által fizetendő census kiszámitása stb. Mindezen előmunkálatok keresztülvitelére, Almásy Pál elnöklete alatt egy comissio rendeltetett ki. Mindez azonban csak papiroson maradt, József császárnak a következő évben történt halála folytán. 1795. jan. 27-én a gravaminalis pernek királyi resolutio vetett véget, melyben a város több rendbeli sérelme orvosoltatott ugyan, előirva végrehajtás végett, de a végrehajtásnak mindjárt kezdetén támadt sérelmek folytán most már executorie-continuatorius per tört ki, mely ujabb határozattal 1834-ben fejeztetett be, de ugy hogy abból ismét más alakban támadt fel a végnélküli viszály, melyről majd később leszen szó.
1) Emlékkönyv Bastakovics B. aranymiséjére 169. lapon.