NEGYEDIK RÉSZ.
A nemzet ébredésének s átalakulásának kora. Az ujkor 1790-1867.
HARMINCZKETTEDIK FEJEZET.
I. József császár visszaállitja a magyar alkotmányt. A nemzeti ellenállás diadala. Almásy Pál administrator meghagyja Fáy alispánnak, hogy a vármegye közgyülését 1790. márcz. 3-ára hivja össze. Ezen gróf Eszterházy főispán elnököl. Almásy Pál administratori tisztéről lemond. "A hevesi alsó biróság" is tudatja lemondását. II. A márcz. 3-iki közgyülés. Gróf Eszterházy püspök nagy ünnepiességgel foglalja el főispáni székét. Fáy alispán és a tisztikar beadja lemondását. A tisztujitásig megmarasztatnak. III. A régi állapotba való visszahelyezés. Az országgyülés összehivásának sürgetése József halála után, Leopold trónutódnál. IV. A tisztujitó-szék april 12-én. A jun. 6-án Budára hirdetett országgyülés meghivója. Követválasztás és utasitás készitése. Felirat Leopoldhoz uj-örökösödési törvény készitését hangoztatva. V. A követutasitás pontjai. Követi jelentések az országgyülés folyamáról. VI. Leopold hirtelen halála. Ferencz trónörökös, és az 1792-iki koronázó országgyülésre szóló követutasitás. VII. A franczia háboru elleni hadisegély. önkénytesek toborzása. Az 1796-iki országgyülés követutasitásai. VIII. A nemesi felkelés szervezése megyénkben 1797-ben és 1800-ban. IX. Eszterházy püspök és főispán utolsó tisztujitó-széke 1796-ban. Halála 1799-ben. X. Eszterházy halála után az egri püspökség felosztása.
I. József császár 1790. jan. 28-án, sulyos betegségtől gyötörve irta alá manifestumát, hogy eddig vezetett kormányrendszerét megszünteti, visszavonja annak alapintézkedéseit, az ország alkotmányos kormányrendszerét visszaállitja, s legközelebbi alkalmas időben magát megkoronáztatja, hogy mint törvényes és alkotmányos király folytassa uralkodói működését.
A nemzetnek kitartó ellenzésén és szilárd ragaszkodásán ekképen törött meg József császár vasakarata, hogy uralkodásának örökös tartományait Magyarországgal, nyelvben egyöntetü kormányzatban egységes birodalommá alakitsa.
A megpróbáltatások tüzében edzett nemzeti közszellem és alkotmányos érzék ujjászületésének és örök emlékű diadalának éve volt az 1790. év, melynek fellendűlését, nemzeti és szabadelvű fejlődését, a majd három évtizeden át következö franczia háboru zaja megzavarhatta; a nemzet áldozatkészségének teljes kimeritése után később beállott áldatlan kormányzati visszaesés, utjában akadályozhatta; de a folyton izmosuló nemzeti közszellemet többé fel nem tartóztathatta, hogy 1848-ban a magyar nemzeti államot szabadelvü intézményeivel ujabban is meg ne szilárdítsa.
József császárnak jan. 28-iki nyilt parancsa után vármegyénkben a következő események folytak le. Almásy Pál administrátor febr. 12-én kelt átiratával megkereste Fáy alispánt, hogy "ö felsége ezen kerület vármegyéinek közgyülését összehivatni rendelvén, uraságod elnöklete alatt Hevesmegye közgyülési napjául márcz. 3-át tüzöm ki." Fáy alispán febr. 15-én kelt válaszával arra kérte az administratort, hogy "tekintve a rendek ohajtását, hogy ezen közgyülésen minden visszás állapot távol tartassék, mentené fel őt az elnöki tiszttől, és a vármegye örökös főispánjának az egri püspöknek adassék át, kinek jellemkitünösége, tevékenysége, de e rendeknek közbizalma is, kivánatossá teszi, hogy az mielőbb megtörténjék." Még Pestre sem érhetett fel ezen előterjesztés, midőn érkezett Almásynak febr. 16-án kelt levele, "hogy ő felsége a jövő évben koronázó-gyülést kiván összehivni, melyet most egészségi állapota miatt nem tarthat meg, és hogy addig is a bizalom helyreálljon és az ujonczok kiállitására a törvényes ut kiegyenlitessék, a megyéket régi törvényes formájába kivánja visszaállitani, tehát a régi főispánok foglalják el helyeiket, ő pedig bucsut vesz a vármegyétől, és kéri az alispánt, hogy nevében, ha vétett hivatali eljárásával, a rendek bocsánatát kérje ki." Almásy csak ekkor vette a helytartótanács rendeletét, hogy további tiszti működése megszüntettetik, és gróf Eszterházy Károly egri püspök febr. 12-én megkerestetett főispáni tisztének átvételére.
A birói kar márcz. 2-án jött össze és e napon kelt átiratot intézett a megyéhez, hogy a hétszemélyes táblának testületileg benyujtották visszalépésöket: "tettük ezt-igy szól a felterjesztés-annál inkább, mert II. József császár 1790. jan. 28-án kiadott leiratában tiz évi kormányzásának törvényeink elleni rendszerét hatályon kivülinek, semmisnek jelentette ki, a bünvádi és birói eljárást pedig eltörölte, nehogy tehát további működésünkből polgártársainkra kár és, zavar háromoljék, máj. elsejét sem várhatjuk be, hanem azt most már könyveinkkel együtt lezárjuk és átadni készek vagyunk, mit is hazánk iránti hűségünk bizonyságául ezennel bejelentünk," aláirva: "a megszünt hevesi alsó biróság."
II. A márcz. 3-iki közgyülést még is Fáy alispán nyitotta meg. Előterjesztette a jan. 28-án kelt királyi leiratot, a helytartótanács intimatumait, és a gyülés egybehivásának előzményeit, mint azt fentebb ismertettük. Majd felolvastattak Hont, Bihar, Szatmár, Gömör K. - Hont, és Zemplén vármegyéknek 1790. jan. és febr. havában tartott közgyüléseiből, a törvénytelen állapot ellen intézett és áttett óvásai és feliratai.
Ezen előzmények után egy küldöttség választatott, hogy gróf Eszterházyt a gyülés elnökségére mint főispánt hivja meg. Ekkor olvastatott fel Almásy administrator fent ismertetett bocsánatot kérő levele, melyre válaszul határoztatott: hogy a rendek ő exját a haza igaz fiának ismerték mindig, és erről ezennel meg is nyugtatják.
Ezután mozsarak dörgése, trombitaharsogás és dobpörgése között, zászló elővitele mellett érkezett meg a főispán a gyülésbe, hol elfoglalván elnöki székét, magyar nyelven ékes szavakban emlékezett meg, hogy a magyar nemzetnek és drága hazánknak jogai visszaállitatván, főispáni tisztét az ország közügyei érdekében, és a haza boldogitására annál inkább kész volt elfoglalni, mert a kanczellár külön is megkereste és tudta: hogy "ő felségének is akaratával találkozik, ha a közgyülésen a rendek meghivására, az elnöki tisztet betölteni kész leend." Mire zajos éljenkiáltások között a jegyzö szintén ékes szavakban üdvözölte és tolmácsolta a rendek közbizalmát és tiszteletét.
Ezután Fáy alispán kelt fel, és eddigi tényeiért a rendek kegyes hajlamát és bocsánatát kérte ki, kijelentve: hogy ő maga is beismeri mai állásának törvénytelen voltát, és siet azt, az eddig használt pecséttel nyomban resignálni, kéri hibái és tévedéseire a vármegye bocsánatát, melyekben rossz akarat nem vezérelte, és esedezett, hogy őt is igaz hazafinak ismerjék el. A rendek ápril 12-ére tűzvén ki a tisztujitó-széket, addig is megbizták Fáy alispánt és a mstani hivatali kart, hogy az ügyeket tovább vezessék; mivégből Fáy alispán és a többi tisztviselők az alkotmányos esküt le is tették. Majd Taródy István törvényszéki elnök szólalt fel, hogy a biróság hivatalát letette, és kérte a közgyülést, hogy a börtönöknek, ugy a hivatalos iratoknak átvételére intézkedés tétessék. Egy küldöttség bizatott meg, hogy a birósági iratokat, levéltárt átvegyék és jelentést tegyenek; az időközben érkező birói ügyek pedig további iztézkedésig, a kisgyüléseken mutattassanak be.
III. Ezzel kedetét vette a régi állapotba való visszahelyezés minden téren. Igy például még az ülés folyamán kiküldetett egy szolgabiró, hogy az egri iskoláknál nyomban tiltsa el az igazgatónak a tandíj-szedést; "az idegen német nyelvet behozó rendszer, mely elnemzetleniteni törekedett az ifju nemzedéket, rögtön szünjön meg és a régi rendszer állitassék vissza." A Foglár-féle jogi iskola épülete, most katonai laktanya lévén, szintén követeltetett vissza és a jogi tanfolyam megnyitása elrendeltett. Az épület visszaszerzése azonban a kincstárral folytatott hosszas tárgyalás után történt meg. A házak számozása és a számok töröltessenek le, a falvakban történt összeirások és patentálisok, ugy a földmérésekre vonatkozó iratok szállitassanak a megye házára és ott égettessenek meg egész csendben. Érdekes jelentése Fáy alispánnak az april 14-iki közgyülésen, az, hogy a mióta a türelmi patens folytán a zsidók a megyébe szabadon bejöttek, több falvakon a pusztulás és szegénység tetemesen észlelhető; mire határoztatott, hogy a zsidók 1791. jan. 1-től a megyéből távozzanak el.
Ezek után a közgyülés a közjogi kérdésekre tért át. József császár febr. 18-án meghalt. Örököse Leopold főherczeg volt. A vármegye közgyülése bár kifejezte azon reményét, hogy Leopold főherczeg rögtön intézkedni fog az országgyülés összehivására; - de azért a primáshoz, a kanczellárhoz és a kuria birájához feliratot intézett, hogy befolyásukkal az országgyülésnek összehivását sürgetvén, addig is; a legfájóbb sebek orvoslására közremunkáljanak.
IV. 1790. april 12-én tartatott meg a tisztujitó-szék, melynek legérdekesebb mozzanata volt, hogy Halasy Márton, Fáy Bertalan, Szeleczky Márton, Gosztonyi Pál, Okolicsányi József, Pongrácz Boldizsár és Fejes Antal jelöltekből, közakarattal Fáy Bertalan, a volt alkotmányellenes alispán választatott meg; helyettes alispánná pedig Taródy István a volt törvényszéki elnök. A jegyzők kineveztettek és pedig Péchy Gábor, Saághy Ignácz, Borbély József; főpénztárnokká a jelöltekből Subics Imre, gyöngyösi főszolgabiróvá Székel József, a Tarnába Radics Pál, a tiszai járásba Borbély Mihály, a mátraiba Frater Pál választattak meg. Ügyészszé a jelöltekből Rádics János, alügyészszé Zay Ignácz, kerületi pénztárosokká a gyöngyösi járásba Gosztonyi Antal, a tarnaiba Subich Antal, a tiszaiba Dévay János, a mátraiba Marsó György. Táblabirákká kineveztettek: Miklósy Ferencz nagyprépost, gróf Berényi György, báró Podmaniczky József Balogh Péter, Bernáth József, Bay Ferencz consiliariusok, Almásy István, Gosztonyi Pál, Pongrácz Boldizsár, Csoma Samu, Bernáth László, Kandó József, Malatinszky János, Józsa Gábor, Recsky István, Bárczy György, Vécsey László, Kovács Pál, Széky Zsigmond, Sreter János, Gyürky István, Onody Zsigmond, Csernyus István, Darvas Imre, Szökő Pál, Földváry Károly, Marsó György, Stészel Kristóf, Erdődy Lajos, Elek László, Széky Pál, Pap József, Sárközy Mihály, Kovács András, Lipcsey Samu, Lipcsey József, Csörgő Pál, Hamar Antal, Kállay Gábor, Bodor János, Hellebront József, Radics Mihály, Frajzajzen Antal. Másnap a gyülés folyamán a megválasztott pénztárnok Subich leköszönt, és helyébe a volt pénztárnok Malatinszky János választatott meg, ki még hosszabb ideig viselte e tisztet.
A közgyülés fontos tárgya volt II. Leopoldnak márcz. 29-én kelt meghivója, Budán, junius 6-án koronázó és nádorválasztó országgyülésre, mely felolvastatván: egyhangúlag Almásy Ignácz és Podmaniczky József consiliariusok választattak meg a vármegye követeiül, és egy küldöttség választatott a követi utasitások megkészitésére. Ez alkalommal nevezetes határozat volt az, hogy a követek a közgyülésen esküt tegyenek, hogy az utasitás, annál kevesbé a törvény ellen véteni nem fognak, és már előre kimondatott az is, hogy minden, netalán az utasitás ellen elkövetett tény semmis és érvénytelen. Szabolcsmegye átiratára kimondatott az is, hogy a megválasztott követ köteleztessék arra is esküvel, hogy az országgyülés alatt semmiféle hivatalt, vagy kitüntetést nem fogad el küldőinek tudta és beleegyezése nélkül.
Ezután hirdettetett ki II. Leopold márcz. 14-én kelt leirata, hogy József császár febr. 20-án történt halála után az 1723. törvény értelmében, az öröklési rend szerint átvette a trónt, az ország jogai és a törvények épségben tartása biztositása mellett, fentartva az aIkotmány visszaállitására kiadott jan. 28-iki patenst azzal, hogy jun. havában az országgyülést egybehivni fogja.
Ezen leirat folytán a következő érdekes felterjesztés határoztatott: "hogy József császár feletti gyászhoz a megye gyásza abban nyilvánul, mert mélyen érzik a sajnos esetet, hogy a bold. császár, országgyülés, királyi diploma, eskü és koronázás nélkül halt el; és igy törvénytelenül gyakorolta az országban a hatalmat, Magyarország törvényes, apostoli királyai sorába nem számolható. Vigasztaló csak az, hogy felséged immár összehivta a koronázó országgyülést. Felséged életének eddigi példái, jelszava "opes regum, corda .snbditorum", habár megnyugtatólag hatnak; de a veszély, mely II. József császár uralkodásából nagygyá lett, ehhez adva az előző fejedelmek által törvényeinken ejtett sebeket, olyan, hogy a diploma czikkeibe helyezett hit már nyugodtakká és biztositottakká nem tehet bennünket, annál inkább, mert csak a legközelebbi évek sajnosan megmutatták, hogy minden szabadságaink gyakorlatától is megfosztathatunk. Igy tehát a helyzet követeli, hogy a legközelebbi országgyülésen, az uralkodó ház és a nemzet közötti jogviszonyok, ujabban és világosan fejeztessenek ki, az uralkodóház örökségi joga, uj egyezmény által állitassék helyre, az ország jogai, szabadsága, a vagyon- és személybiztonság szempontjából is, ujabb intézményekkel erősitessenek meg és oly biztositék alkottassék, melyet sem az idők mostohasága, sem a következő fejedelmek szándéka megingatni képes ne legyen. Mivel pedig mindezen biztositékok alkotása után történhetik meg a koronázás, ennek időpontját meghatározni nem lehet, az országgyülési tárgyalástól függ."
A lapidáris kifejezésekkel teljes, rövid, de rendkivüli éles felirat mutatja, hogy a nemzet nagy dolgokra készült a közelgő országgyülésen.
V. A május 21-én tartott közgyülésen állapitatott meg a követeknek szóló utasitás, mely részletezve felöleli a vármegyének közjogi, politikai, vallásügyi, nevelésügyi, társadalmi, igazgatási, kereskedelmi, törvénykezési sérelmeit és kivánalmait. Az utasitás egy nagy politikai munka, mely nemcsak a törvények és alkotmányos intézmények szellemét visszhangozza, hanem a kor követelményei szerint, az ország szükségleteit is, az itteni felfogás és mérlegelés szerint tolmácsolja. Sajnálandó, hogy tér szűke miatt megyénk e nagy tudománynyal irt közjogi előterjesztése, egész terjedelmében nem közölhető, kivonatilag is csak tömör ismertetését adhatjuk a következőkben.
Az utasitás bevezetésében kifejezést ad annak, hogy a követek a koronázási diploma készitésénél figyelemmel legyenek azon körülményre, hogy régi időben, midőn még fejedelmeink csak országunkban uralkodtak, és idegen ország jövedelmeivel és seregével nem rendelkeztek, a régi modoru diploma megnyugvást adhatott, főleg azért is, mert II. Endre király érvényben volt decretuma, a királyi hitlevél megszegése ellen kellő védelmet is biztositott; de most, mint az események igazolják, az örökös tartományoknak is ura, az osztrák ház királysága alatt, azon forma többé országunknak biztonságot nem nyujthat. Meg kell gondolni, hogy a magyar nemzet nem fegyverrel hóditott nép; de királyválasztási jogánál fogva, törvényeinek köteles épentartása felvételével ruházta a királyi méltóságot az osztrák házra, és 1723-ban női származékaira is. És a mint ez ekképen közös megegyezéssel történt, rögtön Mária Therézia, majd II. József alatt sajnosan kellett tapasztalni, hogy a kétoldalu egyezmény, egyik részről elrontatván, világos, hogy annak helyreállitása és ujabb biztositékokkal való ellátása, az ország érdekében nélkülözhetlen. Meg kell gondolni, hogy Magyarországnak nemcsak az általános, de saját közjogából folyólag joga van erre; midőn a természet törvénye szerinti szabad emberek társaságba gyülve, önmagok határozák meg kormányzások modját, és igy a felségjogot alapjában ők birják és ezt bizonyos feltételekkel valakire reáruházzák, az igy kötött feltételek szabják meg ugy az uralkodás, mint az engedelmesség jogát és kötelességét, melyet egyoldalulag megsérteni nem szabad; és valamint mód adatik a fejedelemnek az engedelmességet maga részére biztositani, hasonló módról kell gondoskodni, hogy viszont a fejedelem tullépése ellen, ily törvényekkel határolt országban, hol a felejog a népet illeti, illetékes eszközök legyenek használhatók. Magyarország olyan, hogy itt a fejedelmek sem a törvényhozási hatalmat, sem a felségjogokat egészben és magokban nem gyakorolhatják: hanem a hatalom teljessége király és rendek részére egyenlőképen van körülirva és biztositva törvényeinkben. Hogy pedig a felségjog a rendek részére is fentartva van, és nem olvadt a királyi jogba, kitünik az 1741. 8. tczikkből is, melyben kimondva van, hogy a nép joga, szabadsága és kiváltsága még csak országgyülési tárgy sem lehet; a miből következik, hogy a fejedelem a népnek fentartott jogát nem érintheti, és a népnek joga van annak megtámadója ellen védekezni; és a fejedelem el sem vitathatja azt, hogy midőn ez érdemben majd intézkedés fog kivántatni, a népjog védelmének eszközei megalkottassanak. Tehát ezen eszközök megalkotására működjenek a követek, és a királyi meghivóban kijelölt czélnak ugy feleljenek meg, hogy ugy a király, mint a nemzetet megillető jogok ujabban világosan nyilvánitassanak ki: az osztrákház örökösödése uj egyezménynyel állitassék helyre, az ország teljes jogaiba visszahelyeztessék, nemcsak irott, hanem reális biztositékokkal, hogy többé se az idők viszontagsága, se bár mely következö fejedelem fel ne forgathassa, és a fejedelmek előtt tudva legyen, hogy nem önmagokért, hanem a népért királyok. Egyetértve tanácskozzanak tehát e felett a követ urak, és mig ovakodni fognak az 1741. 8. tczikkben megóvott alapjogot csak tárgyalás alá is vonni, a közjóra szolgáló biztositékról gondoskodjanak. A bécsi és linczi békeegyezmény, ugy a nemesi előjog, mint a vallásügy biztositására ujitassék meg és léptessék életbe. Ha ezen elvekkel ellenkező diploma vétetnék tárgyalás alá, a követek ne mulaszszák el jelentést mutatni be.
Azután áttér az utasitás külön czimek alatt a politikai, katonai, kereskedelmi, törvénykezési sérelmek és kivánatok előterjesztésére. Miután országgyülések, daczára az 1715. 14. tczikknek nem hivattak össze, oly intézkedés sürgettetik, hogy a rendek bizonyos időben meghivó nélkül is összejöhessenek; sürgős esetben a királyon kivül, a nádor vagy az ország első zászlósa is összehivhassa. Az adók kivetése többé országgyülés megszavazása nélkül ne történjék; a kincstári javak idegeneknek ne adassanak el, hanem csak hazafiaknak; büntetés hozassék jövőre az oly koronaőrökre, kik a koronát nem védelmezik meg az eltávolitás ellen; a kanczellária, a helytartótanács, a kuria jogköre körülirassék, és törvénytelen rendeletek végrehajtói ne legyenek; miután sok panasz merült fel a rnegyékben a főispánok ellen, meggondolandó lenne, hogy a megyéknek főispán-választási, vagy legalább kijelölési jog adassék. A népesedésre a felvidékről ajánltatik az alvidékre való telepités, főleg a kézmüvesek és iparosok szaporodásának szüksége hangoztatik stb. A gazdaság előmozditására szolgáló hidak, utak épitésére, a közmunkák szabályozására, az erdők rendézésére országos intézkedés sürgettetik.
A szegény-ügy rendezésére az őrültek és nyomorultak országos eltartására, az alapitványok biztositására stb. törvények alkotandók. Panasz emeltetik az idegen rendek és egyéb királyi kitüntetések által, az egyenes magyar nemes jellemnek megalázása és a rendjelvágy táplálása ellen; ugy főleg Mária Therézia idejében kifejlett nagy és költséges fényüzés leküzdésére, ruházatban és az életmód egyéb ágában: a magyar nemes egyszerü, de méltóságos ruházati módjára kellene intézkedést tenni. Az erkölcsrontó lottó eltörlendő, hol a veszteség a nyereség lehetőségének távolról sem áll arányban.1)
A katonai ügy, a mennyiben az állandó katonaság nem mellőzhető, az ország és az örökös tartományok kölcsönös védelmére akképen lenne rendezendő, hogy az állandó katonaság száma meghatározandó és ehhez alkalmazva, a nemesi és személyes felkelés ügye szabályozandó. Az idegen katonaság az országból ki, és a magyar haza szállitassék. Szabályozandó lenne az, hogy az ezred-tulajdonosok nevezvén ki a tiszteket, idegeneket ne nevezzenek a magyar ezredekbe; és miután a hűséges és kitünő hadi szolgálat, a nemesség terjedésének is forrása volt, most pedig a tiszti állások csak gazdagoknak adatnak, kik aztán fényüző életmóddal önmagokat megrontják, visszatérve az érdemszerző régi módra, tér nyitandó a nem nemesnek is magok kitüntetésére. A magyar ezredeknek az országból kivitele ellen intézkedés tétessék stb.
A kereskedelmi ügyben, az ország anyagi érdekét rontó és tisztán az örökös tartományok javára szolgáló vámrendszer ellen sürgettetik intézkedés. "A harminczados helyek ilyen szervezésével, hogy a külföldi kereskedés tőlünk elzáratik és csak Bécsen keresztül juthatunk azokhoz, világos, hogy a német tartományok adózóivá tétetett kereskedelmünk." Az országban levő vámok is a bécsi kereskedeImi társaság alá rendeltettek, hogy azok szintén Bécs érdekei szerint kezeltessenek. Mindezekben sürgős törvényes intézkedés kivántatik.
Az iskola ügyben a káros idegen rendszer és idegen nyelv megszüntettetvén, a fejedelem által gyakorlott absolut intézkedési jog helyett, a legfőbb felügyelet meghagyatván, országos törvény utján, az ország közjogának, nemzeti erkölcsének, és a közmüvelődés elveinek megfelő rendezés történjék, méltányos tekintettel a patronatusi jogokra. József alatt a Jászberénybe átvitt gyöngyösi gymnasium, alapitványaival visszaállitandó. Majd a törvénykezésre és annak fejlesztésére tétetik, minden részletre kiterjedő javaslat.
Ezen utasitás megállapitatván, a követek bizva az ő becsületességökbe, a már elhatározott eskü alól felmentettek. Ők azonban Pestmegye máj. 28-án tartott közgyülésén megjelenvén, miután ott a pestmegyei regalisták és követek esküt tenni utasitattak, ezekkel együtt ott önkényt esküt tettek; miről a vármegyét azután értesitették. Az eskütétel annyira foglalkoztatta akkor az elméket, hogy az országgyülési rendek, első kötelességöknek ismerték intézkedni az országgyülés tagjainak eskütételéről, e végböl a "Ház rendei," mint az alsóház magát nevezé, esküformát fogalmaztak; de a felsőház, vagyis mint akkor neveztetett "első ház" ehhez nem járulván, az esküt csak a rendek tették le.
Almásy és Podmaniczky követek, utasitásuk szerint, jelentésöket időnként szorgalmasan elküldötték a vármegyének, melyekben az országgyülés folyamát ismertetik a királyi propositiók tárgyalási naplóival. Jelentik, hogy az elnökség és a főispáni székek felett, törvényesség szempontjából kifogások történtek. Jelentik a fentismertetett eskütételt, majd a koronázási diploma készitésénél beszélik el a nehézségeket, mikor is pótutasitást is kértek. Tanácskozás közben jutott a rendek tudomására, hogy báró Herberg Budán keresztül, utazott a törökkel kötendő béke-ügyben, és hogy a bányavárosi kamara idegen czéloztatik kineveztetni. Vegyes küldöttseg menesztetett Bécsbe, hogy ő felsége háborut és békét magyar tanácsosok meghallgatásával kössön; majd jelentik szept. 9-éről, hogy mindkét panaszos ügyben ő felsége megnyugtatólag nyilatkozott. Jelentik ugyanekkor, hogy több magyar katonatiszt, a tiszti sérelmeket felsorolván a rendek előtt e miatt fogságra vettettek. Majd a diploma feletti tanácskozás alkalmára halasztatott az ügy.
A koronázási diploma szerkesztéséről szept. 9-én kelt levelökben megemlékeznek a követek. Közlik a vegyes küldöttség által megállapitott uj diploma szövegét, melyet mindkét ház küldöttsége vitt fel ő felségéhez, hogy ahhoz hozzájárulását kikérjék.
A szerkezet a kész szöveget tartalmazza, mely áll 25 conditióból, a nádor esküszövegéből, a vallásszabadság megállapitásából 17 czikkelyben, és 10 czikkelyből "a magyar nemzeti királyi tanács" rendszeréről.
A szövegezett diploma bevezetése ekképen szól: Mi Leopold stb. Elismerjük és adjuk emlékül, hogy miután bold. elődünk József császár bold. emlékű Mária Therézia királyné, a mi anyánk halála után az 1723. évi l. 2. 3. örökösödési tczikk szerint, tehát kétoldalu egyezségből folyólag foglalta el a trónt, melynek kormányzását önkényüleg megváltoztatta, és az ország alaptörvényeit mellőzvén, sok keserüséget okozott, végre engedvén a kivánalmaknak, halála elött jan. 28-iki leiratával, mindezen állapotot megszüntette; de bebövetkezett halála folytán az 1723. l. 2. 3. czikkeinek követelményeit többé be nem tölthette, és igy uralkodása törvénytelen volt és a diplomatikai feltételek megsértettek; innen mi ezennel jogosnak és méltányosnak ismerjük: hogy örökösödésünk alapján most mi következvén a trónra, ugy házunk örökösödési jogát, mint az ország jogainak biztositását czélzó jelen elöterjesztést, kedvesnek és elfogadottnak kijelentvén, az ország rendei kezéből a koronát elfogadjuk, az alább következő feltételek és biztositások mellett.
Az első pontban az ország függetlensége körvonaloztatván, hogy csak saját alkotmánya és törvénye szerint kormányozható, a biztonságra kimondatik: hogy András királynak az ellenállásról szóló záradéka visszaállitatik, oly megjegyzéssel, hogy az magánosokra terjedő jognak nem vétetik. Megerősitetnek a bécsi és linczi béke-okmányok is. A többi pontok a kormányzás, igazgatás és törvénykezés minden ágát biztositó feltételeket állapitják meg. A 22-ik pont a nevelés ügyét tárgyalván, kimondatik a nyelvre, hogy "idegen nyelvet, ide értve a németet, közügy kezelésére és tanitásra nem alkalmazunk, a magyar nyelvet fentartjuk, házunk tagjai azt megtanulandják, az összes kormányszékekben, a mennyire csak lehet, alkalmazzuk, a vármegyék használhatják, szabad maradván a slavon és némely felvidéki vármegyékben e helyett a latinnal vagy anyanyelvökkel élni."
Nevezetes a "magyar nemzeti királyi Tanács" rendezéséről szóló czikkely. Ezen Tanács a nádor elnöklete alatt, az udvari kormányszék, vagy ministerium kizárásával, egyenesen ő felségétől és az országtól függ, ő felségével közvetlen érintkezik, tanácskozik, az ország közügyeit törvény szerint kezeli és kezelteti. Őrködik az ország alaptörvényei felett, az országgyülés határozatai végrehajtásáról gondoskodik, ugy az egész testület, mint annak minden egyes tagja, az intézkedésekért felelős, a honnan következik: hogy ha a bizalmat elvesztette a tanács, az országgyülés által feloszlattathatik. Ezen felelős tanács utján bocsátatnak ki a vármegyékhez a királyi parancsok; ha törvényellenes parancs czéloztatik kiadatni, a tanács kötelessége ez ellen remonstrálni, ha a király fentartja parancsát, a tanács elnöke a nádor, vagy nem létében az országbiró, a királyi Curia itélete alá bocsátja, és ha ez is törvényellenességet állapit meg, ujabb felterjesztés tétetik a királyhoz, ki ha tovább is ragaszkodnék akaratához, akkor a tanács országgyülés egybehivására kéri a királyt, ha ezt sem tenné meg, a nádor vagy országbiró fogja összehivni, büntetés terhe alatt. Egyébiránt, ha a megyék többsége megegyezik, országgyülés összehivására, ha se király, se nádor ezt nem tennék, feljogositatnak.
A tanács tagjai: a nádor, a primás, országbiró, horvát bán, és egy zászlós ur, a rendek által ajánlva, és két püspök; azután, kerületek szerint kijelölendő 4 mágnás és egy Dalmát-Horvát-Szlavon-ország részére, hasonlóképen 4 nemes és egy Horvátország részére, ugy azonban, hogy ezek kijelölése a vármegyék által történik jövőre. Ekképen a tanács 17 tagból áll, és meghatározandó helyen működik. Ezeken felül még két tanácsos a kir. városok részéről fog ajánltatni. Miután a tanácstagok felelősség alatt működnek, ő felsége csak birói eljárás folytán bocsáthatja el.
Ezen koronázási diploma-tervezet azonban Leopold által nem fogadtatott el. A követek okt. 4-én ezt tudatják a vármegyével, hogy a küldöttség előtt ő felsége hajthatlan maradt, és csak a Károly vagy Mária Therézia diplomája formáját fogadja el, bármennyire igyekeztek is a német tanácsadó minisztereket meggyőzni; - e körülményre a megye további utasitását kérték, azon értesitéssel, hogy a rendek hajlandóknak mutatkoznak ő felségének kivánságába beleegyezni és már kérték is, hogy mely napot tüzné ki a koronázásra, melynek helye Pozsony lenne.
A vármegye okt. 7-én tartott közgyülésében tárgyalta a jelentést, és "elfeledhetlen megilletődéssel vette, hogy noha maga az ország jövendőbeli securitását a tervezett diplomában látja, nem tudhatni, mivel elrémitetvén, nemcsak a resolutioban foglalt kötéstől elállani, hanem már a koronatio napja kitüzésére is hajlandó; nem kevesbé csudálatos, hogy bár kifejeztetett az ország közepén Budán történő koronázás, ebben is hajlandók engedni, - tehát méltó boszankodást tolmácsoló sorokban értesitetnek a követek, hogy rendületlenül ragaszkodjanak a tervezethez; azután oda hassanak, hogy a német ministerek ne avatkozzanak a magyar dolgokba, mert azok rontják el az ország dolgait." Azonban az országgyülés többsége e téren engedett.
Az ország rendei az általok ajánlott diplomától elállván, a koronázás napjául nov. 15-ike tüzetett ki, a mi az napon meg is történt. Hevesmegye közgyülése, fájdalmasan vette azt tudomásul, hogy a rendek nem ragaszkodtak mindvégig az általok is helyesnek ismert diplomához.
Az országgyülés 1791. márcz. 12-én fejeztetett be, és a követek máj. 2-án tartott ülésben tettek jelentést az országgyülésről. E jelentésben, a már ismert vitás ügyeket röviden érintvén, a hozott törvényeket részletesen ismertetik.
VI. Az uj országgyülés összejövetelét váratlan esemény idézte elő. Leopold király 1792. márcz. 1-én hirtelen meghalt. Utódja, a trónörökös Ferencz 1792. máj. 20-ára hivta össze a koronázó országgyülést. April 12-én tartott közgyülésben kihirdettetvén a meghivó, az elnöklő főispán inditványára, hogy a követ-választásnál a tiszti karra is figyelem legyen: Almásy Ignácz volt követ és most septemviralis assessor és Fay Bertalan alispán választattak meg, 6 forint napidijjal. Ekkor határozták el, hogy a követek mellé egy-egy ifju, 1 frt napidíjjal, mint írnok vagy titkár alkalmaztassék, hogy a jelentések tételénél segédkezzenek. Ugyanakkor a követutasitás is megkészitetett, mely ezuttal rövid 8 pontból állott. A diplomára nézve, most megnyugszanak a Leopold által mult évben elfogadottban, fentarják azonban, hogy szükség esetében, annak kibővitését kivánják. Tehát régebbi elvökhöz való ragaszkodásuknak még is ilyen alakban adtak kifejezést. Szükségesnek jelentik ki, hogy az országgyülés, a regnicolaris deputatiók munkálatait, főleg a nevelésügyre vonatkozókat tárgyalja. Sürgősnek vélik föleg az urbéri ügyeknek törvényhatóságilag való rendezését, a Mária Terézia által kezdett alapon, hogy a földesur és jobbágy között megállapitott viszony állandó legyen. A vallásügyet a mult országgyülésen kellőképen megoldottnak jelentik ki és tovább is ahhoz ragaszkodván, uj kérdések felvetését mellőzendőnek vélik. A főbejáró büntényekre szigorúbb büntető eljárást sürget ez utolsó pont. Tehát a belreformok tovább fejlesztésének sürgősségét hangoztatták- habár eredmény nélkül, mert az országgyülés, a koronázás megtörténtével, jun. 26-án már befejeztetett. A követek jelentésöket irásban terjesztették elő, mely szintén a hozott törvények ismertetésében áll.
VII. Ekkor már a lángban álló franczia forradalom, és a kiütött franczia háború foglalkoztatta főleg az elméket, melynek folytatására már az 1790-iki országgyülés, megszavazta a hadi segélyt. A vármegyében e hadi segély illető részének kiállítására megtétettek az intézkedések.
A folyton élesedő háboru ujabb áldozatok hozatalát tette szükségessé. A rendes csapatok sorai folytonosan ritkultak, főleg a hadi pénztár üressége vált aggodalmassá. 1793-ik év folyamán jött alkalmazásba először, hogy önkénytesek toboroztassanak, azon biztositással, hogy például aratási időben a kiknek gazdasági viszonya ezt igényli, szabadságoltatnak, a háboru bevégeztével pedig haza bocsáttatnak. Ily önkénytesi toborzó helyűl vármegyénkben, Eger, Tur, Pásztó és Poroszló jelöltettek ki. Majd felhivás érkezett a főispánokhoz bizalmas uton, hogy a hadi pénztár javára magán adakozásokat is sürgessenek, a mi ellenszenvvel találkozott a megyékben anynyira: hogy Szabolcsmegye az 1793. év folyamán körlevelileg oda igyekezett hangolni a kedélyeket, hogy a franczia háboru hazánkra czél nélkül folytattatván, a király békekötésre sürgettessék, a magán adakozások pedig hivatalosan tiltassanak be, mert nemtelen hizelgések és érdemszerzések eszközévé fajult el. Vármegyénkben ez uttal, a hivatalos körökben ezen nézetek visszhangra nem találtak. Maga Eszterházy főispán közhirré tette, hogy magán adakozások szivesen fogadtatnak, ő maga 1794-ben mintegy 24 ezer frtot adott a hadi pénztár javára, Fáy alispán pedig évi 700 frt fizetését ajánlotta fel, ekképen egyesek is, körülményök szerint igyekeztek hatni, már csak hivatalos állásoknál fogva is a közsegélyezés előmozditására.
Azonban mindez csekélynek tünt ki a franczia hadak sikerei leküzdésére, melyek immár magának az uralkodó háznak örökös tartományait is, eddigi birtokállományára nézve kétségessé tették. Mindezek nagy aggodalomba ejték az udvari köröket, és ezek az ország áldozátkészségének hathatósabb előmozditására, főleg József főherczeg és nádor sürgetésére, az országgyülés egybehivását ajánlották a királynak, ki is azt 1796. nov. 6-ára Pozsonyba összehivta. Nagy volt a félelem, hogy a rendek ezen országgyülésen inkább elhanyagolt belügyeik tárgyalására, és ezzel fenforgó sérelmeik orvoslására ragadják meg az alkalmat. József főherczeg ennélfogva informáló leveleket küldött a megyék főispánjaihoz, hogy követeiket, kiknek még napidijakat se adjanak, főleg oda utasitsák, hogy a hadi segély ügyét sürgősen végezzék az országgyülésen; a belügyi kérdéseket pedig utalják a legközelebb tartandóra. Kérte, hogy az utasitásokat másolatban neki is megküldjék. Az okt. 18-án tartott közgyülésen hirdettetett ki a meghivó, melyben a hadi segély ügye tüzetik ki országgyülési tanácskozás tárgyául azon biztositással: hogy a béke létrejötte után első gondja lesz a királynak, az ország belügyi bajai orvoslásáról intézkedni. Követekül Halasy Márton alispán és Tarody István h. alispán választattak meg, kik mindketten lemondottak a napi dijról. Utazási költségök azonban, ugy egy ifjunak napi 1 frt dija és huszár tartási kiadás, a házi pénztárból fedeztetett. Az utasitás csakugyan rövid 5 pontból áll: a hadi segélyre nézve, bár fontosnak tartják a monarchia védelmét, de a nép szegénységét és a mai szükségnek szem előtt tartását is figyelembevételre méltónak jelölik, és az 1792-ik évi szabályzat szerint kivánják a megállapitást, főleg ajánltatik a követeknek, hogy sem a megye, sem egyesek valami módon meg ne terheltessenek. A katonaság és ujonczajánlásnál a követek figyelmébe ajánltatik, hogy a haza fiai a tiszti állásokhoz kellő mértékben alkalmaztassanak. Az ország ügyei intézésének békésebb időkre halasztását, és ő felsége jó szándékát tudomásul vették, ha azonban sérelmek felvetése történnék, a követek utasitattak a főispánnal tanácskozva, az ország érdekében belátásuk szerint eljárni. A főherczeg kérelmét azonban, hogy az utasitásokat neki megküldjék, mert ez rossz következményeket idézhetne elő, mint teljesithetlent félretették.
A követek 1796. nov. 19-én kelt jelentésökben tudatják, hogy ő felsége 100 ezer ujonczot, 6 millió frtot, 1 1/2 millió mázsa rozsot, 2 millió mázsa zabot, 25 ezer lovat és 25 ezer ökörből álló hadi segélyt kivánt. Sok tanácskozás után a rendek 50 ezer ujonczot, 10 ezer ló ára fejében egy lovat 72 frtjával számolva 720000 frtot, 20 ezer ökör ára fejében, egyenként 50 frtjával, millió egy frtot, 200 ezer gyalogtartására 2400000 pozsonyi mérő rozsot, vagy ugyanannyi frtot annak ára fejében, 78 ezer ló részére 3760000 pozsonyi mérő zabot vagy ára fejében 1880000 rén. frtot, mely összesen 6 millió frtot tesz, ajánlottak fel, ugy azonban, hogy ezen szükséglet pénzben vagy természetben állitható ki.
VIII. Ezen hadi segély kiállitása mellett, 1797. april 10-én kelt királyi leirattal, a nemesi felkelés is elrendeltetett: "miután a pillanat beállott, hogy minden nemes ember fegyvert ragadjon az ország védelmére, mert az ellenség, az örökös tartományokba tett gyors előnyomulásával közeledik; és ha csak mellöket ellene nem szegezi a nemesség, rémes pusztitását érzeni fogja." A törvény értelmében a kerületi kapitányok nyomban kineveztettek. A tiszáninneni kerület részére, melyhez a megye is tartozott, báró Mészáros János neveztetett ki, ki april 13-án már értesitette a vármegyét, hogy a felkelés rendezésére tétessék intézkedés. A vármegye 1792. máj. 2-án tartott közgyülésben elrendelte: hogy minden nemes összeirassék, és miután az országgyülésen a felkelés módja nem szabályoztatott, elhatároztatott, hogy kivétel nélkül mindenki felkelni, vagy maga helyébe lovast állitani tartozik, még pedig oly módon, hogy minden 500 frt jövedelemmel biró nemes egy lovast, ennyivel nem birók, aránylagos beoszással egy-egy lovast állitanak ki. Nem birtokos tisztviselők, és honoratiorok száz frt jövedelem után 10 frtot fizetnek, és ezen bevételből állitatnak lovasok, egy-egy lovas kiállitási és egyévi költsége 250 frtban állapittatván meg.
Majd megválasztattak a fő és helyettes kapitányok, két fő- két alhadnagy, két strázsamester, káplárok, hadibiztos, zászlótartó, chirurgus, trombitás, kovács, szijgyártó. A legénység száma 260 főben állapittatott meg, és jun. 20-ára tüzetett az escadron Makláron való összpontositása. Az öltözet volt: setét kékruha sárga zsinórral. fekete süveg zöld tollal, veres tarsoly, veras patrontás kardszij és lószerszám fekete. A sereg commendansa gróf Keglevich Károly, ennek hadnagya Almásy István, első kapitány Sághy Ignácz, 2-ik báró Bruder József, hadnagyok Darvas Imre, Für Boldizsár, alhadnagyok Okolicsányi Antal, és Subics Imre voltak. A felkelő sereg Makláron táborozva aug 4-ig gyakoroltatott a hadviselésben, mikor is az egész sereg Makláron feleskettetett, a zászló felszenteltetett és báró Mészáros kerületi főkapitány rendelkezésére bocsátatott. Azonban a felkelés szüksége megszünt a megkötött campo formiói békével, melyről decz. 29-én értesité báró Mészáros a megyét, hogy a felkelő sereg haza bocsátatott.
A felkelési költségek, leszámolás utján még tisztázva sem voltak, midőn 1800. szept. 4-én a király ujra fegyverre szólitotta a magyar nemzetet. "1797. april. 10-én volt az idő, midőn felhivásunkra házunk iránti hüségteknél fogva, oly számban jöttetek össze védelmünkre, hogy már maga megjelenéstek sokat tett akkor a campo formiói béke megkötésére; - ezen béke feltételei azonban tartományaink védelmének és visszaszerzésének szomoru szükségét idézték elő, és egész seregünk katonai erénye és hősiességének kifejtésére kell törekednünk, hogy királyi méltóságunknak megfelelőbb békét eszközöljünk ki"; e végből a felkelés ujból kihirdettetett, azon meghagyással, hogy a felkelő had a rendes hadi szolgálatba gyakoroltatnék be. A tiszáninneni kerület parancsnokává ismét báró Mészáros János neveztetett ki. Ezen felhivás folytán a felkelés költségeinek kivetése ismét elrendeltetett a .multkori szerint, azon módositással, hogy most nem 500, hanem 750 frt jövedelem után számitassék egy lovas kiállitása; ekképen teljes felszereléssel 160 felkelő lovas állapittatott meg. Egy lovas felszerelési és egy évi tartási költsége most 200 frtra számitatott. A gyalog felkelő csapat létszáma 640-re tétetvén, az egy ezreddé alakitatott, melynek tisztjeit ugy mint a lovas csapatét is megválasztván, okt. 10-ére már a főparancsnok rendelkezésére bocsátották, ki is novemb. 20-ára Sopronba rendelte a csapatok összpontositását. A felkelő sereg ezuttal sem lépett hadi működésbe, mert időközben a béke, tetemes áldozat mellett ismét megköttetett, miről 1801. april. 15-én kelt leiratában értesité Ferencz király a megyéket, hogy a megkötött béke folytán, a felkelő sereg haza bocsátatik. A felszerelések árverésen eladatván, a nemesi felkelés külön pénztárába helyeztetett a befolyt jövedelem, mely ekképen a ma is meglevő ugynevezett nemesi pénztár alapját veté meg.
IX. Vármegyénkben az 1790-iki tisztujitás után 6 évre, 1796. jan. 22-én tartatott ismét tisztujitó-szék. Megválasztattak, főispáni jelölés folytán: alispánnak ismét Fáy Bertalan, másod alispánnak Tarródy István, jegyzőkké ez uttal ismét kineveztettek: Péchy Gábor, Sághy Ignácz, Borbély József, főpénztárnokká Malatinszky János, szolgabirákká: Sztészel József, Radics Pál, Borbély Mihály, Frater Pál. Választattak még segédszolgabirák és esküdtek is, ugyszintén járási pénztárnokok. Ügyészszé Radics János yálasztatott. A segéd- és kezelő-hivatalok, ugy a táblabirák kineveztettek.
Ez volt gróf Eszterházy Károly püspök-főispán életében utolsó tisztujitás. A nagynevü férfiu 1799. márcz. 15-én éjjel, 1 órakor, 36 évi működés után 74 éves korában meghalt. Érdekes, hogy hálála után, a főispáni 1600 frt sallárium a megye által a király hadi pénztára javára ajánltatott fel.
X. Eszterházy halála után 5 évig nem töltetett be az egri püspöki szék. Ezen idő alatt történt meg a nagy terjedelmü egri püspökségnek széjjel osztása, három, illetőleg egy érseki és két püspöki megyére.
Az egri püspöki egyházmegye ős időtől fogva 11 vármegye és három politikai kerület határait foglalta magába: mint Heves és K. - Szolnok, Borsod, Szabolcs, Abaujvár, Sáros, Zemplén Szatmár, Ugocsa, Ungvár, Bereg, Marmaros-megyéket és Jász-Kun- és Hajdu- kerületeket. Az egyházmegye 11 főesperesi kerületre volt felosztva. E megyék és kerületekben a kath. vallásu lakosok száma akkor 481699 lelket tett, volt pedig 357 anyaegyház, 78 helyi káplánság 124 segédlelkészi állomás.
Ily óriási területen a legfőbb egyházi hatóság gyakorlása, kivált azon idöben, sok nehézséggel járt. Már Károly király idejében felmerült a tervezet, hogy ezen nagy területre nyuló egyházmegye felosztassék, abból egy uj püspöki megye, Nagy-Bánya székhelylyel alkottassék. Erdődy püspök hajlott e tervezethez és 1734. okt. 25-én a kanczellária felhivta a káptalant is, hogy járuljon hozzá. A káptalan ezen év decz. 29-én kelt indokolt felterjesztésében a hozzájárulást megtagadta. Gróf Erdődy halála után Mária Therézia királynő ismét felelevenitette a tervezetet, a káptalan ellenállásán azonban most is eltörött az. Gróf Eszterházy Károly püspök halála után Ferencz király kormánya végre létesitette a feloszlatást, miután ahhoz a káptalan véleménye alapján VII. Pius pápa is hozzájárult. Hosszas tanácskozás után 1804. aug. 9-én iratott alá az egri püspökség felosztásáról, és az egri érsekség alapitásáról szóló pápai bulla, mely szerint a kassai és szatmárnémeti uj püspöki egyházmegyék alkottatván, az egri püspöki szék érseki és metropolitai rangra és hatóságra emeltetik, ugy hogy hatósági körébe a két uj püspöki megyén kivül, még a szepesi és rozsnyói is bevonatott. Az uj püspöki megyék akképen kerekítettek ki, hogy Abaujvár, Sáros és Zemplén vármegyék 149 anya-, 49 fiókegyházzal, 22148 kath. lélekkel a kassai püspökségnek, Szatmár, Ugocsa, Ungvár, Berek és Marmarosmegyék 58 anya- és 9 fiókegyházzal, 39091 kath. lélekkel a szatmárnémeti püspökségnek legyenek alkotó részei; a többi maradt az egri érseki egyházmegye hatósága alatt, és pedig Heves és K. - Szolnok, Borsod, Szabolcs vármegyék, a Hajduvárosok, a Jász-Nagy-Kun kerületek 150anya-, 91 fiókegyházzal, 259517 főre menő hivekkel.
Az ujon alakult két püspökség javadalmai; az egri püspökségből ekképen kerekitettek ki: a kassai püspökséghez csatoltatott: Heicze Abaujvármegyében, Harsány, Szirák, Tiszakürth, Keresztespüspöki falvak, Egres és Csapóköz puszták Borsodmegyében, Szentmaria Zemplénmegyében, a zemplén- és sárosmegyei ugy az eperjesi tizedszedési joggal. A kassai káptalan javadalmazására adattak Tisza-Örs és Örvény faluk Hevesmegyében. A szatmári püspökséghez csatoltatott: Tisza-Nána, Kömlő, Kisköre, Sarud, Tisza-Halász falvak Magyarad és Hidvég puszták Hevesmegyében; Zsércz Borsodmegyében, a beregi és mármarosi tizedekkel. A szatmári káptalan részére adattak: Bessenszög, Tiszapüspöki falu, Tiszaszögpuszta ma Szolnokvármegyében. A többi birtokrészek az egri érsekségnél maradtak, de külön szolgáltatásul következő évi fizetési kötelezettség rovatott még reá: várerőditményi czélokra 7664 frt, az egri, szatmári és kassai papnöveldének egyenként 2254 frt, kassai káptalannak 3000 frt, szatmárinak szintén, egri papnöveldének külön 500 frt, a székesegyházi zenekarra 500 frt. Az egri papnövelde alapja, megfelelő arányban szintén három részre osztatott, ugy a kegyes alapitványok is, illetékességök szerint. 1)
1) A lottó Mária Therézia alatt 1752-ben hozatott be. 1762. évben gróf Katoldi Octáv nyolcz évre nyert engedélyt, hogy szervezze azt az országban. Ez később megujitatott és állandósitatott.
