ELŐSZÓ

Heves vármegye történetét az 1886-ik jul. 27-én kelt bizottmányi határozat értelmében, a mohácsi vésztől 1867-ig, jelen 4-ik kötettel teljesen befejeztem. E befejező kötet magába foglalja vármegyénknek Egervára visszavételétől vagyis 1687-től, 1867-ig terjedő történetének ismertetését, a jelen korra vonatkozó közgazdasági monographiájával együtt.

Egervára visszavételével megszünt vármegyénk területén a török uralom, vége szakadt a török hódoltságnak is. Vármegyénk 91 évig tartó számüzetéséből visszatért saját földjére; s ezzel kezdetét vette a részben elpusztult, részben elmenekült lakosság visszatelepedése, s lassu gyarapodása. Eger, Szolnok, Hatvan török várak és erősségek a vármegye kiegészitő részeivé váltak ujból; Egervárosa, a volt török város betelepitetett, s lassanként a vármegye s vidék közművelődési központjává emelkedett fel.

A telepedés és gyarapodás utjába azonban már kezdetben sok akadály gördült.

A törökök elvonulásával megszünt török hódoltság nyomába, a fegyver- és az uj szerzeményi (neo-acquistica) jogelmélet hamis következtetésein vezetett politika, alapjában támadta meg az ország alkotmányos intézményeit; hogy az örökös tartományokkal való egységesités utja, előkészitessék.

A magyar közjog s alkotmány ellenére folytatott kormányzás, a kiméletlenül kirótt hadi teher, mint az képzelhető, végtelenné tette az elkeseredést és nyugtalanságot. Ez készité meg a Rákóczy-mozgalomnnak kedvező talaját, mely általános lelkesedéssel karoltatott fel a vérig üldözött s jogaikban megröviditett hazafiak által.

A jelen kötet e l s ő   r é s z e ismerteti a török hódoltság alól felszabadult vármegye visszatelepedési mozgalmának, és a fenforgó zavaros politikai visszásságának részleteit, 1687-től 1703. évig. A m á s o d i k   r é s z   tartalmazza a Rákóczy-korszakot 1703-tól 1710-ig a szatmári békekötésig, hazafias lelkesedés és áldozatkészségben páratlan jelenségeivel és ügybuzgalmával. Rákóczy Ferencz fejedelem, vármegyénk egyik nagy birtokosa, s igy elődei után is ismert kegyes ura, leghivebb követői sorának élén üdvözölhette vármegyénket. Eger hirneves püspöke s a vármegye örökös főispánja, az egri egyház Mózese Telekessy István, osztályosa volt a fejedelem dicsőségének, osztályosává vált tragikus sorsának is.

A h a r m a d i k   r é s z Károly király, Mária Therézia királyné és József császár korát ismerteti 1710-től 1790-ig, gróf Erdődy Gábor, gróf Barkóczy Ferencz és gróf Eszterházy Károly püspökök és örökös főispánok alatt. Vármegyénk területe a szatmári békekötés után harczi zajokkal többé nem háborgattatott; a település s a közgazdaság fokozatos fejlődése, békén haladhatott előre; csak az állandó külháboruk növekedő terhének sulya, a kormánypolitika alkotmányellenes törekvéseivel növelve, zavarta a haladás ugy is göröngyös utját.

Károly királytól, vagyis a szatmári békekötéstől József császár haláláig, az ország a politikai kormányzás és rendszeres átalakítás változatos skáláján, a legnehezebb megpróbáltatások évtizedeit élte át. Az uralkodó ház örökösödési igényeit az 1723-iki törvényben nemcsak megalapította, de Mária Therézia alatt hősies áldozatkészségével meg is mentette. Az áldozatkészség, a hűség páratlan mozzanatainak egész rendszere tárul elénkbe vármegyénk e korbeli története során. S mig a nemzet áldozatkészsége lobogott hűsége oltárán : a bécsi politika működő rendszere, alkotmányának s állami önállóságának érdekeit érinté sulyos sérelmekkel, melyek a hazafiak mély aggodalmainak sebeit, sorra szaggaták fel. E nembeli jelenségek érdekes és tanulságos episódjai, vármegyénk beléletének, fejlődő küzdelmeinek változatos képsorozatával tárulnak ezen harmadik rész lapjain az olvasó elébe a politikai élet élénk szinei mellett, a vallási viszályok árnyalatai borus hátterével.

Az Erdődy és Barkóczy püspökök és főispánok korában, a mult hamvai alá rejtőzött nemzeti közérzület szikrái, gróf Eszterházy Károly püspök s főispán idejében kezdettek lángra kapni vármegyénkben.

A bécsi egységesitő politika merészebb fellépésére, majd József császár befejező vállalatára, kitört a trón mellett a haza függetlenségének megvédésére is kész nemzeti közérzület, mely az 1790/1. országgyülésen örökitette meg diadalát: a "regnum independens nulli alteri obnoxium törvény megalkotásával.

A n e g y e d i k  r é s z, az 1790/1-ki korszakos országgyüléstől az 1867-ig terjedő időszakot vázolja.

Ujra kezdetét vette a küzdelem. A franczia háboruk sulyos teherviselése mellett, az ország alkotmánya védelmének s a kor igényeihez fejlesztésének feladata is hárult a hazafiak vállaira. E küzdelem évtizedei

vármegyénkben futnak le előttünk, melyek ismét az 1848-iki korszakos vivmányokkal fejeztetnek be. De ezekre is borus napok következtek: az 1850-es évek absolutismusa, majd az 1860/1-iki rövid alkotmányosság után a provisorium, mely után az 1867-iki korszakos törvények alkottattak meg. E negyedik részben összegezve tárgyaljuk a 18.

és 19-ik század első felében folyó adózási és közgazdasági tevékenység eredményét is.

Végre az ö t ö d i k   r é s z b e n adjuk vármegyénk mai korának közgazdasági monographiáját. Ezzel befejeztük feladatunkat. Nem kimeritve; hiszen a 18. és 19-ik század egyes korszakos eseménye, külön köteteket érdemelne; de a már ugy is tulságosan igénybe vett tér, mérséklő határt parancsolt irói tollunknak.

Áll tehát e kötet 5 részből, 45 fejezetből. Ezek beosztási rendszere az előző kötetekéhez hasonló. Végül név- és tárgymutató áll az olvasó rendelkezésére.

Kelt Egerben, 1893. julius 12.

Szederkényi Nándor.