Az imént említett, illetve inkább csak sejteni engedett újabb események és jelenségek alapos feldolgozására és szemléletes bemutatására azonban már egy újabb tanulmány vállalkozhat. Reméljük, e kiadványnak is része lesz abban, hogy akad majd kutató, aki őszinte érdeklődéssel, mélyen átérzett felelősséggel fordul a közelmúlt eseményei felé, hogy alaposan megismerje azokat és megismertesse mindazokkal, akiket illet, akiknek életét érintették, befolyásolták, sőt meghatározták ezek a történések.

A korábbi századokra vonatkozóan gyakran találkozhatunk egy szállóigével, miszerint a nemesi rang kötelez. Megítélésünk szerint a településhez való tartozás rangjára is ugyanez vonatkozik. Szemléletesen szép példáját találhatjuk ennek a svájciak és általában a német nyelvterület lakosainak gondolkodásmódjában. Ebben a tekintetben nem az számít, nem az a lényeges, ki hol született, kinek hol éltek az ősei, csak az lehet döntő, mennyire erős az adott személy kötődése a településhez, elkötelezettsége a három fentebb bemutatott egyházközségek valamelyikéhez, illetve az általuk képviselt emberekhez.

Ránk, Várpalota lakosaira is áll ez a kötelezettség, ebből következően az lenne a kívánatos, hogy minél többen átérezzük ennek felelősségét. Nem is lenne helyénvaló, ha ezt a feladatot más végezné el helyettünk. Az vállalkozzék rá, aki nem csak lakhelyének, de otthonának is érzi és vallja ezt a települést, aki vállalni tudja és vállalni akarja ennek a városnak és a benne élőknek, az itt tevékenykedő egyházközségeknek múltját és jelenét egyaránt. E tudatnak és mély meggyőződésnek megszilárdítását is szeretné elérni ez a tanulmány. Ha ez valóban sikerül, úgy nem volt hiába a szerző fáradozása és a kiadvány megjelentetését elősegítők dicséretes áldozatkészsége.

Rajtunk, mostani nemzedéken - benne e tanulmány olvasóin -, sőt az utánunk következőkön is múlik, akarjuk-e, tudjuk-e valamiképpen ellensúlyozni azt kártételt, amely az egyházakat és a mögöttük álló értékrendet, kultúrát érte, tudjuk-e, merjük-e gyógyítani a nehezen hegedő lelki sebeket, fel tudunk-e sorakozni a meghurcolt, kétségbe vont, az időnként megtagadott, sőt gyakran letagadott értékrend mögött, amit a palotai történelmi egyházközségek, illetve azok tagjai - közöttük elődeink! - példás hűséggel képviseltek, amit ők méltán tartottak fontosnak, amire életüket alapozták, amit nekünk, utódaiknak és majdan a mi utódainknak legfőbb értékként örökül hagyni akartak. Megtisztelő feladat ez valamennyiünk számára - és nem csupán a történetkutatókra vonatkozik, hiszen mindannyian felelős örökösei, féltő gazdái kell legyünk ezeknek az értékeknek. Súlyos vétek lenne, ha veszni hagynánk az eleink által ránk hagyományozott örökséget.

A tanulmány végére érve szeretnénk azt hinni, sikerült egységes egészként bemutatnunk azt a három egyházközséget, illetve a történetükből összeálló képet, amely a történelem folyamán éppúgy egybetartozott, miként ma is egységet alkot egy település szerves részeként. Nyíltan vállaljuk, rendkívül fontosnak tartjuk azt a szándékot, hogy a bemutatás során minden esetben azokat a tendenciákat, tényeket, történéseket igyekeztünk hangsúlyozni, kidomborítani, amelyek a közös jelleget erősítik, az összetartozást jelenítik meg. Az esetenkénti összehasonlításuk is ugyanezt a célt szolgálta, ahogy mindennapjaink során sem azt kell előtérbe helyeznünk, ami különbözővé teszi, illetve elválaszthatja e három vallási közösséget, hanem azt, ami összekapcsolja őket, ami közös bennük.

A tanulmány címe egyháztörténetet ígért. Kétségtelen, hogy igénybe vett forrásaink legnagyobb része valóban egyházi eredetű, de nem nélkülözhettük az egyéb országos köztörténeti, illetve helytörténeti forrásokat és szakirodalmat (monográfiákat, lexikonokat, speciális tanulmányokat) sem. Csak ezek együttes felhasználásnak eredményeként készülhetett el ez a tanulmány, hiszen az események nem csak önmaguktól, a világ, a közelebbi és távolabbi környezet történéseitől függetlenül következnek be, hanem gyakran szövevényes, esetenként nehezen áttekinthető összefüggésekben jelentkeznek, amelyek megismerése nélkül nem, vagy csak hiányosan érthetnénk meg őket. Mindezek ismeretében minden bizonnyal érthető, hogy csakis az összefüggésekben történő bemutatás, történeti feldolgozás felelhet meg az életszerűség, a tárgyi megbízhatóság követelményeinek. Megítélésünk szerint nem lett volna lehetséges - és különösen nem lett volna célszerű! - elkülönítenünk egymástól a helytörténetet és az egyháztörténetet.

Azt a vélekedést is megkockáztatjuk, hogy amennyiben külön-külön vállalkoztunk volna a három egyházközség egy évszázadának történeti bemutatására, gyakran kellett volna hivatkoznunk a másik kettőre, illetve legalább azok egyikére a már több ízben említett összefüggések, az események gyakori összefonódásai miatt. Remélhetjük, hogy így valóban érthetőbbre, árnyaltabbra, sikerülhetett a három várpalotai egyházközségről felvázolni kívánt, egy rendkívül mozgalmas évszázadot felölelő történelmi kép.