Dobos László (1930– )

Dobos László már az ötvenes évek elején feltűnt politikai tárgyú cikkeivel és kritikáival, később pedig elbeszéléseket és regényeket is írt. Első két regénye: Messze voltak a csillagok (1963), Földönfutók (1967) a szlovákiai magyar kisebbség sorsát, háború alatti és felszabadulás utáni kálváriáját ábrázolja. Mindkét műve népszerűvé vált és több kiadást is megért, az elsőt szlovák nyelvre is lefordították. A két regény témája hasonló: egy nemzedék, a mai negyvenévesek emlékezéseit, tűnődéseit és viszontagságait mondja el. A Messze voltak a csillagok megírásának indítékairól így nyilatkozott: "Élményem a megaláztatás: gyermek- és ifjúéveim legszebb történeteit elsötétíti ez a szó. Mindegy, hogy engem ért sérelem vagy családom, rokonságom, esetleg környezetem valamelyik tagját. A megalázottság beidegződik: él, hat nemzedékeken át. Tucatnyi embersors görcsösödött belém, oktalanul tragikus sorsoké! Erről szól ez a könyv is: az értelmetlen halálokról, szükségtelen emberi kínokról, a nagy megaláztatásokról, amelyek a földhöz görnyesztik az embert." Dobos László Földönfutók című regénye nagyszabású vállalkozás a háborút közvetlenül követő három esztendő történetének bemutatására. Több szálon futó cselekménye két fiatalember helykeresését, a bonyolult politikai és történelmi helyzetben való hányattatását mutatja be. Egyikük szlovák származású, másikuk magyar, mindkettőjük pályáját kettémetszette a háború. Az utána következő nehéz évek válságaival, az új, nagyon sok szenvedéssel, nélkülözéssel, egyéni tragédiával járó helyzetbe való beilleszkedés megrajzolásával Dobosnak sikerült pontos helyzetképet adnia az átmeneti időszakról. Feszes cselekményvezetése, árnyalt jellemrajza, a realisztikus, hagyományos írásmód és a modern próza villódzó, sokrétű stílusa jól egészíti ki egymást. A regény a mai szlovákiai prózaírás egyik kiemelkedő, markáns alkotása.

Dobos harmadik könyve hosszabb szünet után, 1976-ban jelent meg Egy szál ingben címmel. Cselekménye és jellemábrázolása kevésbé egységes, mint a Földönfutóké. Szintén vallomásos regény, az író elsősorban saját ifjúkori és későbbi élményeit ábrázolja a modern prózára jellemző váltakozó idősíkokban. A mű kisebbségi, majd nemzetiségi sorsban élő szereplői passzívak, sorsuk alakításába nem szólnak bele, a szlovák nemzetiségű hősök pedig jórészt csak kvaterkáznak, jellemábrázolásuk kevésbé {50.} plasztikus. Lírai szépségűek és érdekesek a regénynek a gyermekkori emlékeket idéző és erotikus jellegű részletei. A kisebbségi múltat ábrázoló fejezetek lényegesen jobban sikerültek, mint a jelennel foglalkozó, riportszerű részek.