Antifasizmus és szocialista líra

A fasizmus elleni küzdelem felerősítette a szocialista szellem hatását: a kommunista mozgalomtól távol álló, rokon törekvésű költőket is a közös fő cél felé fordította.

Nádas József 1897-ben született Budapesten. Az irodalmi életbe Kassák lapjaiban kapcsolódott be, 1920–26 között Bécsben élt emigrációban, majd idehaza tisztviselőként. 1931-ben elkobozzák Te és ti című kötetét, elítélik osztályellenes izgatás miatt. Vezető munkatársa Kassák Munka című lapjának. Egy ideig a Korunk főmunkatársa. Ír a Nyugatba és a Szép Szóba is, baloldali cseh írók műveit fordítja. 1938-ban újra emigrációba megy Norvégiába, majd hazatér. A nácik Mauthausenbe deportálják. A felszabadulás óta írói, tisztviselői, lapszerkesztői, majd újságírói munkásságából él. A norvég irodalom jeles fordítója.

Költői pályája a bécsi emigrációban bontakozott ki. Két korai kötetében Kassák konstruktivista iskolájának formai újításait követi. A tartalmi elvontságtól a későbbi szimultán építkezésű költemények sem tudnak még szabadulni, csupán a harmincas évek fordulóján színezik át a társadalmi élet {620.} megrázkódtatásai e lírát. Nádass művészi világképét a későbbiekben is messzemenően meghatározza mestere szuggesztív hatása. A szegényekhez, a szenvedőkhöz és elnyomottakhoz fűződő rokonszenve végig jellemzi költészetét, de az elszánt harcosoktól való elszigeteltsége okán líráját befátyolozzák a rezignáció, a fájdalom elernyesztő momentumai. Így egyre inkább a harcot távolról szemlélő attitűdöt vesz fel, a tehetetlenség érzése uralkodik el verseiben. E világérzés egyre finomabbra és zengőbb dallamra formált szabadversekben nyilatkozik meg, ez mondanivalójának természetes köntöse. A felszabadulás utáni években elbeszéléseket, szubjektív színezésű önéletrajzi- és korregényeket is ír Nádass, de költészete is kibontakozott. A nehézségeken úrrá levő szocialista rend viszonyai között egy harmonikusabb, derűs és nyugalmas költészet születik meg, amelynek fő hitvallása a dolgozó emberek ügyével való mély azonosulás.

Havas Endre Budapesten született 1909-ben. Hivatalnok volt. 1930-ban Párizsban kapcsolatba kerül a kommunista párttal. 1933-ban idehaza kommunista propagandáért fogházra ítélik. 1939 tavaszán Franciaországba megy, onnan 1940-ben Afrikába, majd 1942-ben Angliába emigrál. Károlyi Mihály titkáraként részt vesz a Magyar Függetlenségi Mozgalomban, a felszabadulás után diplomáciai szolgálatba lép. A személyi kultusz áldozataként halt meg 1953-ban.

Havas Endre költői indulása egybeesik legmélyebb emberi válságával. A fasiszta osztálybíróság kíméletlensége és a nemzetközi reakció előretörése megrettenti az illegális munkában és az osztályharcban még meg nem erősödött fiatalembert, kétségbeesetten keresi a feloldó, megvilágosító szót. Így kerül egyidőre a szociáldemokratákhoz, majd Kassák Munka-köréhez. A harmincas évek közepén írt versei szinte kivétel nélkül a széttört harmóniáról panaszkodnak, többnyire Kassákon iskolázott költői modorban. (Sebesülten, 1938). Párizsban a kommunista Aragon és Éluard hatása alá kerül, szürrealista fátyolozottság uralkodik el líráján és prózáján egyaránt. Az antifasiszta népfrontkorszak kiteljesedése és a demokratikus erők győzelmei nyomán lírájában egyre sokasodnak a realitás képei, a fokozott tisztulás egyben a világnézeti egyensúly, a kommunista életeszmény újra megtalálásának kísérő jelensége lesz. Hasonló pályát fut be Hernádi (Hercz) György is, aki az 1919-es forradalom költőjéből előbb Kassák hívévé válik, majd több mint egy évtizedre elhallgat. A harmincas évek közepétől újjáéledő lírája és drámái a fasizmus okozta rettenet nyomán kelt válságot, a küzdelem első sorából való visszavonulás lelkiismereti nyugtalanságát tükrözik. Az oldódást csak a felszabadulás utáni évek hozzák el. Havas és Hernádi a szocialista építés biztonságot adó körülményei között együttküzdőkkel alakítják ki késői lírájuk harmóniáját.

Vészi Endre 1916-ban született Budapesten. Apja szappanfőző. Vészi négy polgári elvégzése után acélvésnök szakmát tanul. Ifjúmunkás, a vasas szakszervezet tagja, bekapcsolódik a munkásmozgalomba. Versei 1934-től a Népszavában, majd a Magyar Hírlapban, Pesti Naplóban, Nyugatban, Szép Szóban és a Válaszban jelennek meg. A munkásírók köréhez tartozik. 1942 végén munkaszolgálatra hívják be, 1944 végén deportálják. A felszabadulástól 1952 elejéig a Népszava munkatársa, azóta írói munkásságából él. Háromszor tüntették ki József Attila-díjjal.

{621.} Vészi Endre is a szocialista költészet halkabb, meghittebb húrjait szólaltatta meg, noha indulása még a harmincas évek elejére, az érdesebb proletárlíra virágzásának idejére esik. Költészetének alapmotívuma a munkásokkal, a szegényekkel való azonosulás, hiszen őmaga is munkássorban él ekkor. Eszmevilága a csendesen bízóké és a jövőt váró együttérzőké. A védekező, tiltakozó attitűd ellenére így beszivárog lírájába a mindent elöntő szomorúság, a reménytelenség; lágy, bánatos panaszként szól szava, s csak ritkán lobban fel hirtelen lángként a dacos indulat s a tudat, hogy: "... Majd felel a csendes világ is | fölgyullad, ami gyúló" (Óda, 1936). Vészi szívesen fordul a munkássors, a családi és egyéni életek benső világának kisműves kimunkálása felé, megkapó hangulatú interieurök születnek tolla nyomán. A kötött és szabadon áradó versformát egyaránt műveli, műgondja fokozatosan erősödik. A háború és a fasizmus előretörése idején szürrealista, szimbolista fátyolozottság borul lírájára, de a törtfényű közegben érzékletesen tudja kifejezni a borzalmak és félelmek okozta lelkiállapotot, s a szabad jövőhöz szóló fellebbezést is. Ekkor is egynek tudja sorsát a szegényekével: "... csak néktek tartozom én számadással ... hogyan törődne riadt szívem mással" – írja, de mégis: koncentrációs táborokban az elszigeteltség, a magány tudatában elmerülni látszik néha a remény. A felszabadulás után lírája továbbra is megtartja halk hangszerelését, a szocialista humánum derűje hatja át filozofikus elmélyültségre törekvő köz- és magánéleti líráját egyaránt. 1937–38-ban megjelentet két regényt, prózai és drámaírói munkássága azonban az utóbbi években bontakozott ki.