11. A referátumok minősége

A referátum az eredeti cikk rövid (150-250 szavas) összefoglalását jelenti. Bár a cikkek referátumainak közlése időben megelőzte a folyóiratokat indexelő szolgáltatásokat, az információs szolgáltatások automatizálása azzal kezdődött, hogy számítógépeket használtak indexelő adatbázisok előállításához. Igazi áttörés volt, amikor a folyóiratokat és konferencia-kiadványokat indexelő szolgáltatások elkezdtek referátumot is tartalmazni. Az 1990-es évek végére a csak indexelő adatbázisok száma (ellentétben a nyomtatott indexekkel) zuhanni kezdett.

A British Education Index, az Anthropological Index, a National Newspaper Index és a Library Literature a néhány ritka kivétel közé tartozik az adatbázispiacon, és 1999 nyarán a Library Literature-t a cikkek teljes szövegével egészítették ki (de referátumokkal nem) csaknem 80 jelentős könyvtár- és információtudományi folyóiratból. Ezt a továbbfejlesztett változatot Library Literature & Information Science Full Text Database-nek nevezik. A Population Indexet épp 2000-től nem egészítik ki új rekordokkal, annak ellenére, hogy kiváló volt a minősége és a hírneve. A referátumok hiánya a csak indexelő adatbázisokat egyre veszélyeztetettebb fajjá teszi.

Az H. W. Wilson cég további klasszikus indexeit, mint például az Art Index, Humanities Index és az Applied Science & Technology Index, korábban kiegészítették referátumokkal (bár csak az elmúlt néhány évre, s nem egészükre vonatkozóan), valamint sok száz folyóirat esetében az eredeti cikkek teljes szövegével. Egyre inkább az várható, hogy a dokumentumok teljes szövegű vagy képi változata (vagy mindkettő) elérhető lesz az adatbázisokban.

Mindezen fejlemények ellenére a referátumoknak lesz helyük a nap alatt. A jó referátumok segíthetnek a használóknak annak kiválasztásában, hogy melyik dokumentumot olvassák el a maga teljességében. Egy referátum utalhat a forrásdokumentumok (folyóiratcikkek, szabadalmi leírások, kongresszusi meghallgatások, könyvek, filmek) tartalmára, vagy összefoglalhatja a tartalmat. Az első az indikatív referátum, az utóbbi az informatív, amely közvetlenül bemutatja a forrás specifikus információinak egy részét. Mindkét típusra található példa a fejezetben. A referátum harmadik típusa a kritikai referátum, amely az összefoglalást a referáló, a szakterület specialistája értékelő és kritikai kommentárjaival egészíti ki. A kritikai referátumokat elsősorban házon belüli felhasználásra készítették, újabban rendszerezett Web-kalauzok számára. Értékelésüket nem tárgyalja a fejezet.

A jó referátumok kitűnő szűrők a keresés folyamatában. A keresés korlátozása olyan rekordokra, amelyekben szerepel a "Microsoft", a "Department of Justice" és az "antitrust" kifejezés a referátumban, valószínűleg növeli a visszakeresett referátumok relevanciáját, kizárva azokat a tételeket, amelyekben csak a teljes szövegben szerepelnek ezek a szavak. Azok esetleg csak mellékesen említik a folyamatban levő pert, vagy tartalmazzák a három fogalmat úgy, hogy azok nincsenek egymással kapcsolatban.

A referáló és indexelő szolgáltatások online és CD-ROM-os változatai sokkal könnyebbé teszik a referátumok elemzését és összehasonlítását. Az adatbázisból meghatározott feltételeknek (mint a téma, típus, a forrásdokumentum nyelve) megfelelő referátumok kiválasztása, s az azoknak megfelelő rekordok megtalálása másik adatbázisból összehasonlító elemzés céljából többé nem időrabló művelet. Nagyszámú referátum nyelvtani és stilisztikai elemzése olvashatósági szintjük meghatározása érdekében sokkal kevésbé fárasztó, mint amikor manuális elemzést alkalmaztunk. A referátumok összehasonlítása a forrásdokumentumokkal azonban olyan terület marad a referátumok elemzésében, amely emberi képességeket, hozzáértést és időt igényel. Annak megállapítása, hogy egy referátum milyen jól foglalja össze a forrásdokumentum tartalmát, időigényes művelet marad.


Fogalmak és irodalom

Számos kiváló könyv tárgyalja hosszan azt, hogy mitől lesz jó egy referátum és milyen típusú referátumokat használnak különféle célokra (Borko és Bernier 1975; Cleveland és Cleveland 2001; Tenopir és Lundeen 1988; Lancaster 1998). Lancaster könyvének második kiadása a friss szakirodalomról is áttekintést nyújt.

A referátumok az American National Standards Institute (ANSI) és a National Information Standards Organisation (NISO) közös szabványának tárgyát képezik. Az eredeti, 1971-es szabványt két alkalommal átdolgozták. A legutóbbi kiadást, a Guidelines for Abstracts ANSI/NISO Z39.14-1997-et 2000 novemberének elején ingyenesen elérhetővé tette a weben a NISO a http://www.techstreet.com/cgi-bin/detail?product_id=52600 címen.

Ez a szokatlanul tömör szabvány összefoglalja a korábban említett monográfiákban tárgyalt alapelveket. Egy jól használható függelék egészíti ki, amely a referátumok különböző típusaival illusztrálja az irányelveket. A függelék nem része magának a szabványnak, sem a bevezető, amely a referátumok szabványosításának hátterét mutatja be. Bár a próbálkozások dicséretre méltóak, elsősorban azért, mert különös figyelmet szentelnek annak, hogy a számítógépes keresés szempontjából kívánatos jellemzőkkel kellene rendelkezniük a referátumoknak, meg kell jegyezni, hogy nem sok referáló és indexelő szolgáltatás követi ezeket minden szempontból.

A referátumok minőségi szempontjairól könyvek és cikkek kiváló választéka található, a működő rendszerekhez kapcsolódó tanulmányból azonban kevés van, annak ellenére, hogy a kutatók egyetértenek abban, hogy a referátumok jelentős mértékben hozzájárulhatnak a visszakeresés eredményességéhez.

A referátumok fontosságával kapcsolatos konszenzus olyan mértékű, hogy a friss szakirodalomban összesen egy olyan tanulmányt lehetett találni, amely egy mellékes megjegyzésében utalt arra a tényre, hogy a használók talán nem értékelik a referátumok jelenlétét olyan sokra, mint ahogy azt az információs szakemberek feltételezik. Watson és Perrin (1994) összehasonlította a MEDLINE és a CINAHL által feltárt anyagot a közös egészségtudományi területeken, és azt állapították meg felmérésükben, hogy az értékelésbe bevont 10 oktató közül 6 nem érezte úgy, hogy a referátumok hiánya akadály lenne.

A referátumok fontosságát abból a szempontból, hogy növelhetik a teljességet, Sievert és Sievert (1991) kísérlete illusztrálta, akik azt állapították meg, hogy a rekordoknak a 12%-a, amely visszakereshető volt a FRANCIS adatbázisban végzett tárgyi keresésekkel, a Philosopher's Indexből azonban nem, nem tartalmazott referátumot vagy a szerzői referátumból vett olyan szakkifejezést, amely megfelelt volna a keresőkérdésben szereplő szakkifejezésnek. Weston és Lauderdale (1988) a PsycINFO adatbázisban szereplő disszertációk referátumai hiányának tulajdonította az alacsony teljességi értéket e dokumentumok kulcsszó szerinti keresésekor.

Bár létezik konszenzus a referátumok potenciális hozzáadott értékével kapcsolatban, nincs egyetértés abban, hogy elkülönítsék-e az indexelés és a referálás folyamatát, és hogy hogyan ítéljék meg a szerzők által írt referátumokat. Everett Brenner (1989) azt mondja, hogy a referálási és indexelési készségek jelentős mértékben különböznek egymástól, egy jó indexelő nem szükségszerűen jó referáló is, s lehet, hogy nem hatékony, ha valakinek minden egyes dokumentum feldolgozásakor át kell váltania gondolkodását az indexelés és a referálás között. Másik oldalról Lancaster (1991) amellett érvel, hogy a referálás csak egy kis lépésnyire van az indexeléstől, és ugyanazt a fogalmi elemzést követeli meg a dokumentum elolvasása és lényegének kiemelése után, így a folyamatot hatékonyabbá teszi, ha a két tevékenységet kombinálják.

A szerzők által írt referátumok kérdésében Froehlich (1994) azt bizonyítja, hogy míg a kemény tudományok területén lehetséges, hogy egy szerző által írt referátum fokozza értékét és hitelét, "más szakterületeken nem lehet ez a helyzet, mert a szerző csak artikulálja a témával kapcsolatos megértést, s ez a megértés olyan lehet, amely vagy megfelel a szakterület ortodox felfogásának vagy megértésének, vagy nem." (A cikk iróniája, hogy a szerző által készített nagyon jó minőségű, informatív referátum ellentmond a szerzők által írt referátumokat ellenző véleményének.)

Másik oldalról Milas-Bracovic és Zajec (1989) - összhangban a referátumok írására vonatkozó ANSI szabvány 1979-es változatának kikötésével - amellett érvel, hogy a szerzők által írt referátumok időt takarítanak meg és növelik a referátumok minőségét "mivel a szerzőktől mint a szakterület specialistáitól - el lehet várni, hogy a lehető legjobb referálók legyenek, feltéve, ha megismertetik őket a referátumok írásának szabályaival."

A referátumokkal kapcsolatban az elmúlt néhány évben a legelsőrendűbb kérdés a klinikai orvostudományi folyóiratokban használt strukturált referátumok használata volt. Míg a könyvtár- és információtudományi folyóiratok alig vettek tudomást ezekről a fejleményekről (Harbourt, Knecht és Humprey [1995] később tárgyalandó mindenre kiterjedő, statisztikailag alapos és információgazdag tanulmányának figyelmet érdemlő kivételével) az orvosi folyóiratok szerkesztői és közreműködői intenzíven tárgyalták a strukturált referátumok érdemeit vagy érdemeinek hiányát, ahogy arra Haynes (1996), valamint Johnson és Bevan (1996) hivatkozik. Az ő mellette és ellene szóló érveik bármely szakterület információs szakemberei számára nagyon relevánsak lehetnek, és némi adaptálással a strukturált referátumok más természettudományi és - kisebb mértékben - társadalomtudományi területek számára is alkalmazhatók lehetnek.

A strukturált referátumok növekvő számban jelennek meg orvostudományi és más élettudományi adatbázisokban. Ahogy Froom és Froom (1993) idézi, az American College of Physicians Ad Hoc Working Group for the Critical Appraisal of the Medical Literature (Az amerikai orvosok szövetségének ad hoc munkabizottsága az orvosi szakirodalom kritikus értékelésére) kifejlesztett (majd később módosított) egy terjedelmes útmutatót azoknak a referátumoknak a tartalmáról és formájáról, amelyeknek a klinikai vizsgálatokról szóló és szemlecikkekben kell megjelenniük. Az útmutató azt javasolja, hogy a maximum 250 szóból álló referátum összetevőit fel kell címkézni, meghatározva az eredeti kutatás tanulmányának célját, tervét, helyszínét, a betegeket, a kezelést, a kimenet mérőszámait, az eredményeket és következtetéseket. A szemlékkel kapcsolatban ettől némileg eltérő összetevőket javasolnak.

Dixon (1988) azok közé tartozott, akik dicsérték a strukturált referátumokat, míg Heller (1990) úgy érezte, hogy "ez csak egy újabb roham a kreatív orvosi kommunikáció ellen." Az emocionálisan túlfűtött véleménycserén túl némi kvantitatív és kvalitatív értékelést is megjelentettek, és a folyóiratok állást foglaltak. Míg a Journal of Clinical Epidemiology visszautasította a strukturált referátumok használatát, a legmagasabb impakt faktorú folyóiratok, mint a New England Journal of Medicine, a Journal of the American Medical Association, a Chest és a Gut némileg különböző változatokban alkalmazta a strukturált referátumokat.

Narine et al. (1991) lényeges hiányosságokat talált a Canadian Medical Association Journal, az útmutatások egyik korai alkalmazója által megjelentetett 33 referátum minőségében. Taddio et al. (1994) kiterjesztette Narine et al. (1991) vizsgálatait 150 nem strukturált és 150 strukturált referátumra, az előbbiek saját pontozásos modelljét alkalmazva, s azt találták, hogy a két rétegezett minta összesített minőségi középértéke 0,57 és 0,74 volt.

Froom és Froom (1993) 130, az Annals of Internal Medicine című folyóiratban, a strukturált referátumok fogalmának első alkalmazójában megjelent cikk referátumát és teljes szövegét vizsgálta. Megvizsgálták, hogy a strukturált referátumok mennyire feleltek meg az útmutatónak, s mennyire segítették a klinikai szakembereket annak eldöntésében, vajon az információ mennyire érvényes az ő betegeik populációjára. Azt találták, hogy a strukturált referátumok nagyon hiányosak a betegek kiválasztásának összetevőihez és szerzők következtetéseihez kapcsolódó információk bemutatásában.

Egy eltérő véleményt megfogalmazó, de kiegyensúlyozott cikkben Haynes (1993) kimutatta a felmérés korlátozott hatókörét és megjegyezte, hogy részletesebb vizsgálatokra lenne szükség. Bár bevallja, hogy "elszomorító, hogy olyan sok információ hiányzik" a strukturált referátumokból, arra figyelmeztet, hogy nem az a kulcskérdés, hogy a referátum mennyire felel meg az útmutatónak, hanem inkább az, hogy a jól strukturált referátumok mennyire felelnek meg céljaiknak. Ezek a célok: jobb kommunikáció az olvasókkal, tökéletesített lektorálás, hatékonyabb visszakeresés a bibliográfiai adatbázisokból.

Salager-Meyer (1991) 77 referátumot vizsgált, amelyek 33 biomedikai folyóiratban jelentek meg 1987 és 1989 között, s úgy találta, hogy 48%-ukban volt egy vagy több strukturális hiba, mint például egy fontos összetevő kihagyása, az összetevők illogikus sorrendje, például az, hogy a következtetések megelőzték az eredményeket.

Valószínűleg idáig Harbourt, Knecht és Humphreys (1995) tette a legfontosabb lépést abba az irányba, hogyan lehet értékelni a strukturált referátumok jellemzőit és hatását az online és CD-ROM-os visszakeresés szempontjából. A szerzők megvizsgálták a MEDLINE adatbázisba 1989 elejétől 1991 végéig bekerült csaknem egymillió rekord jellemzőit, köztük 3873 rekordot strukturált referátumokkal. Azt találták, hogy a strukturált referátumot tartalmazó rekordokban 3,5-szer annyi MeSH kifejezés volt, mint a teljes MEDLINE mintában, bár ez a növekedés kisebb volt akkor, amikor klinikai cikkekkel (2,1) és a szemlékkel (1,9) hasonlították össze őket. Ezen kívül a strukturált referátumok (a címkék nélkül) csaknem 70%-kal hosszabbak voltak, mint a teljes MEDLINE minta. A statisztikai adatok egyértelműen azt jelzik, hogy mind a klinikai folyóiratok száma, mind a strukturált referátumot tartalmazó cikkek száma folyamatosan növekszik, bár a strukturált referátumokat tartalmazó mintarekordok 79%-a a folyóiratok 17%-ából jött össze.

Kulkarni, Gupta és Viswanathan (1996) a strukturált referátumot tartalmazó MEDLINE rekordok növekedési ütemét vizsgálták meg, összehasonlítva az angol nyelvű klinikai folyóiratcikkek teljes számával, s azt állapították meg, hogy csak 28,5%-ukban volt strukturált referátum. Bár hosszú időbe telhet, amíg a strukturált referátumok kerülnek a klinikai orvostudományi cikkek esetében többségbe, hozzáférési pontok számának jelentős mértékben megnőtt száma valószínűleg segít a keresőknek mind a visszakeresés, mind a megjelenítés során.

Ezt a feltételezést Hartley, Sydes és Blurton (1996) tesztelte kis mintán, a British Journal of Educational Psychology 30 cikkéről készült egy-egy strukturált és nem strukturált referátumon. Ötvenkét egyetemistát kértek meg arra, hogy találjanak választ két kérdésre nyolc egyik fajta formában bemutatott referátum alapján. Ezt a másik formában megjelenő nyolc referátumhoz kapcsolódó két-két kérdés követte. Egy kiegészítő tesztben 56 diákot kértek meg arra, hogy találjanak öt referátumot, amely bizonyos fajta vizsgálatról adott jelentést, majd pedig öt továbbit, amely egy másik fajta vizsgálatot mutatott be. Az időre és a hibákra vonatkozó adatok (amelyeket automatikusan rögzítettek) alátámasztották azt a hipotézist, hogy a használóknak könnyebb strukturált referátumokat használni, mint nem strukturáltakat.

Hartley, Sydes és Blurton (1996) tanulmányozták a strukturált referátumok tipográfiai aspektusait is, és hogy ezek milyen hatással vannak a használók preferenciáira. Vizsgálatok sorát végezték el három szakaszban összesen több mint 400 hallgatóval, hogy meghatározzák, az olvasóknak milyen preferenciái vannak a strukturált referátumok alcímének különböző tipográfiai elrendezéseivel kapcsolatban, valamint összességében a referátumok elhelyezésével (európai) szabványoldalon (amely majdnem teljesen azonos az USA-ban használt 8,5x11 hüvelykes levélméret formátummal). A legkedveltebb változat az volt, ahol a kövér nagybetűkkel írt alcímeket üres sorral választották el minden egyes bekezdés fölött (bevezetés, cél, módszer stb.). A formátumra vonatkozóan a legkedveltebb formátum az volt, amikor az a kéthasábos cikk fölött középre volt helyezve.

Annak az egyik lehetséges oka, hogy az RNdex Top 100 sikeresen lépett be a zsúfolt piacra, az volt, hogy minden rekordjukhoz tartozik referátum, és ezeket a referátumokat a fájl előállítója, az American College of Physicians Ad Hoc Working Group for the Critical Appraisal of the Medical Literature ajánlásait követve készíti. Azt javasolják, hogy a cikkek közvetlen klinikai gyakorlattal rendelkező szerzői készítsék a referátumokat, s így a cél, módszerek és eredmények alapvető szempontjait következetesen, szabványosított formában írják le (Haynes 1987).

Annak érdekében, hogy a Referativnii Zhurnal Khimiya (RZK), egy orosz kémiai referáló és indexelő folyóirat referátumainak minőségét megpróbálják megállapítani, Katritzky, Cato és Deyrup (1993) az RZK kísérleti angol változatából 923 referátumot vizsgált meg. Azután - egy orosz születésű vegyész segítségével - összehasonlítottak 102 véletlenszerűen kiválasztott angol nyelvű folyóiratcikkről készült referátumot, amelyek mind a Chemical Abstractsben (CA), mind az RZK-ban megtalálhatók voltak, hogy meghatározzák, vajon

- egy vegyész könnyen tud-e információhoz jutni a referátumból,
- a kutatás célját egyértelművé tették-e,
- a cikk legfőbb fogalmai szerepelnek-e a referátumban,
- a referátumban megtalálható-e a legfontosabb következtetés,
- a kémiai szerkezetek szerepelnek-e benne,
- voltak-e jelentős különbségek a referátumban az adatok mennyiségében,
- voltak-e nyilvánvaló hibák, és
- a referátum minősége kapcsolatban volt-e a cikk földrajzi származási helyével.

A kísérleti angol változatban volt néhány elírás és hiba, bár nem a szerző neve, a folyóirat címe, az oldalszám és a dátum mezőben, amelyet nagyon jó minőségűnek találtak. A 102 referátum mély vizsgálata azt találta, hogy az RZK referátumai jól fogalmazottak és hosszabbak voltak, több adatot adtak az összetételről és a fizikai jellemzőkről, mint a CA referátumai. Legnagyobb gyengeségük az elméleti és általános következtetések leírásában, a vegyületek szerkezetének grafikai reprezentációjának hiányában volt. Nem volt különbség az angol és az orosz dokumentumok kezelésében.

Milas-Bracovic és Zajec (1989) horvát tudományos folyóiratokban megjelent, kutatásokról beszámoló cikkek referátumainak minőségét vizsgálta, újszerű megközelítést alkalmazva. A szerzők kiválasztottak 1372 tanulmányt és azok referátumát (53%-ot a természettudományok, orvostudomány és műszaki tudományok területéről, 47%-ot a társadalomtudományok, humán tudományok és művészetek területéről), 160 Horvátországban megjelenő folyóirat közül 98-ból.

A referátumokat információs szakemberek elemezték, hogy meghatározzák a makrostruktúrák mintáit, benne azokat a részeket (bevezetés, módszerek, eredmények és tárgyalás), amelyek megléte elvárható egy jó referátumban, és az informatív (62%), indikatív (9%) és vegyes típusú (29%) referátumok százalékos arányát. Jelentős különbségeket találtak a két részhalmaz között mind a makrostruktúrában, mind a referátum típusainak százalékos megoszlásában.

Ezt követően elemezték a referátumokat, hogy meghatározzák, a referátumok milyen mértékben térnek el a referálási szabványtól a nyelvtan (22%), a harmadik személyű forma (6%), terjedelem (15%), önállóság (self-containment) (5%) és tömörség (17%) szempontjából. Itt is lényeges különbségek voltak a két mintaként használt részhalmaz között.

A minőséget ellenőrző próbaként ezt követően a referátumokat összehasonlították azzal a változattal, amelyet a Bulletin Scientifique francia referáló és indexelő kiadvány számára készítettek, hogy meghatározzák, milyen százalékban használták fel őket változtatás nélkül (58%), átírva (41%), és mennyit írtak teljesen újra (1%). Ebben a kategóriában a két részhalmaz közötti különbségek minimálisak voltak. Csak társadalomtudományi, művészeti és humántudományi cikkeket kellett újraírni.

Tenopir és Jacsó (1993) a referátumok leginkább mérhető szempontjait tesztelte, három, a nagyközönségnek szóló periodikumokat feldolgozó adatbázis mintáit használva: Magazin Article Summariest (MAS) 967 rekorddal; a Resource One-t 1070 rekorddal és Readers' Guide Abstractset (RGA) 839 rekorddal. A Journal of Social Psychology cikkeinek referátumait két társadalomtudományi adatbázisban: a PsycLIT-ben (a PsycINFO CD-ROM-változata) 315 rekordot és a Sociofile-ban 379 rekordot is tesztelve.

A Grammatik-IV stílus ellenőrző program segítségével határozták meg az olvasási szint kvantitatív értékeit; a bekezdések, mondatok és szavak hosszúságát; a szenvedő szerkezet; a prepozíciók; a hosszú, közepes és rövid mondatok százalékarányát. A nyers számokat azután az olvashatóság és az ANSI szabvánnyal való kompatibilitás szempontjából rendezték és értelmezték. Az informativitást úgy értékelték, hogy minden egyes adatbázisból 300 véletlenszerűen kiválasztott rekordot megvizsgáltak, hogy meghatározzák az indikatív, informatív és kombinált típusú referátumok százalékarányát.

Az RGA-t találták a leginformatívabbnak annak döntő többségében terjedelmes és alapos referátumai miatt, amelyek majdnem ugyanolyan pontszámot kaptak az olvashatóságra és a fokozatok szintjére, mint a MAS. A Resource One-ban vannak a legkönnyebben olvasható referátumok, elsősorban a rövid mondatok miatt. A társadalomtudományi adatbázisok között az olvasás könnyűsége szempontjából a PsycLIT pontszámai sokkal jobbak voltak, mint a Sociofile-éi, de ez utóbbiban sokkal hosszabb referátumok voltak.


A referátumok értékelésének folyamata

A forrásdokumentumok és a belőlük előállított különböző fájlok készítői által létrehozott referátumok olvasása marad a legjobb módszer a referátumok értékelésére a korábban idézett tankönyvek szempontjai alapján. A referáló és indexelő folyóiratok digitális verziójának és a keresőszoftvernek a kombinációja azonban olyan lehetőségeket kínál, amelyekkel a folyamat számos fázisa könnyebbé válik. Olyan rekordok kiválasztása, amelyekben van referátum, könnyű dolog olyan szoftverrel, amely lehetővé teszi a szűrést ilyen feltétel szerint. Ezt a lépést egy meglevő halmaz alapján lehet elvégezni. Az ilyen halmaz hasonló módon hozható létre, mint bármely másik (azaz tárgy, a folyóirat címe, a szerző neve, dátum stb. alapján). A korlátozás mind parancsmódban, mind menümódban elvégezhető, ez utóbbiban egy filter kocka használatával. A 11.1. és 11.2 ábrák illusztrálják a két megközelítést.

Nagyítás

11.1. ábra: Korlátozás a DIALOG-ban parancsmódban

Nagyítás

11.2. ábra: Korlátozás az Ovid haladó menümódjában

Csak azért, mert az adatbázis címe tartalmazza az abstracts szót, még nem biztos, hogy minden rekordban van referátum. Az ilyen adatbázisokból vett minták azt mutatják, hogy számos adatbázisban a rekordok változó százalékában nincs referátum (11.3. ábra). Egyes adatbázisok dokumentációja megjegyzi, hogy csak egy bizonyos évtől kezdve vagy egy adott dokumentumtípushoz kapcsolódóan találhatók referátumok, de sok másik semmilyen figyelmeztetést nem ad a referátumok hiányáról.

Sajnos sok adatbázis, amelynek a címében szerepel az Abstracts szó, nem teszi lehetővé a keresési halmaznak a referátumokkal rendelkező rekordokra való szűkítését, így nem lehetett tesztelni. Az, hogy ilyen korlátozási lehetőséget nem adnak, első látásra logikusnak látszik, feltételezve azt, hogy az olyan adatbázisokban, mint a LISA és az ISA, minden rekordban kell lennie referátumnak, de nem valószínű, hogy ez érvényes feltételezés lenne. Ha referáló adatbázisokból származó halmazokban sok referátum nélküli rekordot találunk, ez nem csak frusztráló, hanem pénzpazarlás is lehet, mivel azt jelenti, hogy drágább, referátumot tartalmazó megjelenítési formát választunk, ennek megfelelően többet fizetünk, csak azért, hogy rájöjjünk, számos rekordban nincs referátum.

A referátumok hiánya olyan adatbázisokban, amelyek címében nem szerepel az Abstracts szó, érthetőbb és elég elterjedt, ahogy azt a 11.4. ábra mutatja. Egyesek figyelmeztetik a használókat a dokumentációban arra, hogy ez a fontos adatelem nem található meg minden rekordban. (Az más kérdés, hogy hány használó olvassa el a dokumentációt.)

Nagyítás

11.3. ábra: A referátumokat tartalmazó rekordok aránya olyan adatbázisokban,
amelyeknek a címében szerepel az Abstracts szó

Nagyítás

11.4. ábra: A referátumokat tartalmazó rekordok aránya olyan adatbázisokban,
amelyeknek a címében nem szerepel az Abstracts szó

Sok adatbázisban a referátumok sokkal rövidebbek, mint az ANSI által javasolt 150-250 szó. Elég könnyen lehet tesztelni egy adatbázisban a referátumok átlagos hosszát, ha letöltünk néhány száz mintarekordot, és kihasználjuk egy szövegszerkesztő szószámlálási lehetőségét. Ez drága lehet egy online adatbázisban, amelyben rekordonként kell fizetni, de ingyenes a CD-ROM-os adatbázisok esetében. A 11.5 ábra illusztrálja a referátumok átlagos hosszát a LISA, ISA, PsycINFO és Mental Health Abstracts adatbázisban. Ugyanazt a széles tárgykörre vonatkozó keresést végeztük el mindkét adatbázis pár referátum mezőjében, azután az első 500 rekordot töltöttük le mindegyikből, és értékeltük a Microsoft Word szószámlálási lehetőségének segítségével. Ez talán nem statisztikailag reprezentatív minta, de nagyon jól működik azok számára, akik meg akarják érezni, milyen terjedelmű referátumok szerepelnek az egyes adatbázisokban. A PsycINFO és az MHA elég közel vannak egymáshoz, míg az ISA kétségtelenül előnyben van a LISA-val szemben.

Nagyítás

11.5. ábra: A referátumokban szereplő szavak átlagos száma négy adatbázisban

Közismerten a legrövidebb és legkevésbé informatív referátumok a receptekről, könyv- és filmkritikákról készült rekordokban szerepelnek. Például egy bestsellerről, a Bridget Jones' Diary (Bridget Jones naplója) című könyvről két tucat kritika rekordja szerepel az EBSCO Academic Search Elite adatbázisában. A referátum valamennyiben ugyanaz az egy sor (11.6. ábra), kivéve azt az egyet, ahol a Bridget szót Briget formában szerepel (azt igazolva, hogy ezek a "referátumok" nem a kivágás és beillesztés (cut and paste) módszerrel kerülnek egyik rekordból a másikba).

Nagyítás

Helen Fielding "Bridget Jones" című könyvének kritikája.
Helen Fielding "Briget Jones" című könyvének kritikája.

11.6. ábra: Könyvkritikák rekordjainak egyforma "referátumai" az Academic Search Elite-ben

A (később tárgyalandó) tesztek azt mutatták, hogy a Bell & Howell általában nagyon jó, informatív referátumokat készít az információs technikával foglalkozó folyóiratcikkekről. Ugyanez nem mondható el a könyvkritikák rekordjairól. Az Academic Search Elite-ben látott, nem informatív "referátumok" jellemzőek a Periodical Abstracts PlusText adatbázisra is (11.7. ábra). Érdekes, hogy testvéradatbázisában, a Newspaper Abstracts Dailyben a legtöbb könyvkritikáról terjedelmes referátum található, hasonló ahhoz, mint ami a 11.8. ábrán láthatóak a Bridget Jones' Diary-ről.

Nagyítás

Gilbert kritikája a Helen Fielding által írt "Bridget Jones naplójá"-ról.
Durnell kritikája a Helen Fielding által írt "Bridget Jones naplójá"-ról.

11.7. ábra: Könyvkritikák rekordjainak "referátumai" a Periodical Abstract PlusText adatbázisban

Ha nem hallott a "Bridget Jones naplójá"-ról ..., nos, akkor önnek jó. A regény, Angliában bestseller egy 30-as éveiben járó szingli nő történetét mondja el, aki egy kiadónál dolgozik, olyan méretű szenvedéllyel, ami egy halott tekintetéből sugárzik. Ms. (Bridget) Jones meséjét napló formájában mondja el, minden bejegyzés végén feljegyezve a súlyát, a régebbi és potenciális szeretőihez intézett sikertelen telefonhívások, elszívott cigaretták, elfogyasztott kalóriák, bekapott falatok és alkoholos italok mennyiségét. Gyötrődik amiatt, hogy a férfiak miért bánnak rosszul vele, mennyire önmagukkal elfoglaltak és érzelmileg visszamaradottak, azután órákat tölt azzal, hogy vágyakozóan bámulja a telefont. A könyv Angliában ünnepelt hírességgé tette a szerzőt, Helen Fieldinget, s csaknem minden amerikai női magazin, a Vogue-tól a Mirabelláig és a Jane-ig dicsérte a Viking kiadónál való megjelenése után. Sok nő látszólag nevet azon, hogy felismerik önmaguk vonásait Bridget (Jones) zűrzavaros bizonytalanságában (épp úgy, ahogy beavatottan összemosolyognak Ally McBeallel). Bridget univerzuma párokkal van benépesítve, akiket önelégült házasoknak nevez, és szinglinek nevezett egyedülálló barátokkal.

Bridget ambivalens a házassággal kapcsolatban - azok, akik elérik, azonnal önelégült bugrisokká válnak - nem hagy kétséget a szingli állapot felől: a független nő hiszékeny, vénlány, olyasvalaki, aki megérdemli a lekicsinylő címkét. A cselekmény egyszerű: olyan férfit keres, aki válaszol a telefonhívásaira, s szeretne négy kilót leadni.

Nagyítás

11.8. ábra: Egy könyvkritika terjedelmes referátuma a Newspaper Abstracts Daily adatbázisban

A referátumok átlagos hossza csak az első, nyers megközelítés a referátumok értékelésekor. A referátumok hosszúsága nem garantálja informatívságukat. A hosszabb nem feltétlenül jobb, bár a hosszabb referátumoknak természetesen nagyobb az esélyük arra, hogy a primer dokumentum alapvető információi szerepeljenek bennük. A referálásról és indexelésről szóló számos klasszikus munka szempontokat határoz meg arra vonatkozóan, mitől lesz jó egy referátum. Ez az ítélet azonban továbbra is szubjektív marad, s megköveteli a referátumok és a primer dokumentumok elolvasását.


Esettanulmány a referátumok minőségének értékeléséről

A legkönnyebben akkor kezdhetünk hozzá az értékeléshez, ha ugyannak a cikknek a referátumait tanulmányozzuk. Ez viszonylag könnyű a nagyközönségnek szóló periodikumokat feldolgozó adatbázisok esetén, s nehezebb a tudományos és műszaki dokumentumok referátumaival. A 11.9., 11.10. és 11.11 ábra ugyanannak a cikknek három adatbázisban megtalálható referátumát mutatja.

A Readers' Guide Abstractsből származó messze a legjobb. Ez választ ad a négy w-re: who, what, when és why (ki, mit, mikor, miért). Az Academic Search Elite referátumából hiányzik néhány fontos részlet. A Periodical Abstracts Plus Text referátuma nem említi meg azt az alapvető tényt, hogy a vádlottat elbocsátották néhány nappal a bűntény elkövetése előtt. Erre az információra szükség lett volna a cím megértéséhez.

Donald Burleson, egy texasi biztosítási cég volt számítógépes biztonsági igazgatója lett a világ első embere, akit számítógépes fájlok szándékos megrongálásáért elítéltek. Három nappal 1985-ös elbocsátása után az USPA & IRA of Ft Worth felfedezte, hogy 168000 eladási rekordja törlődött számítógéprendszeréből. Burleson bűntényéhez kapcsolódott az, amit most számítógépes "vírusként" ismerünk, ezek olyan önmagukat sokszorosító programokat, amelyek elpusztítják a számítógépes adatokat. A vírusok másodpercek alatt kitörölhetnek rekordokat, s folytatják bosszúálló pusztításukat rendszerről rendszerre.

Nagyítás

11.9. ábra: A "Bosszú" cikk referátuma az RGA-ban

Olyan számítógépes programokba telepített kódokkal foglakozik, amelyek fontos adatokat elpusztítanak (vírusok). Az elmúlt héten Donald Burleson lett az első olyan személy, akit ilyen szándékos rongálásért elítéltek. Bűntény; Költségek.

Nagyítás

11.10. ábra: A "Bosszú" cikk referátuma az Academic Search Elite-ben

Az elmúlt héten Donald Burleson, egy biztosítási cég számítógépes biztonsági igazgatója lett az első olyan személy, akit elítéltek azért, hogy fontos adatokat tönkretett azzal, hogy kódokat telepített számítógépes programokba. Burleson bűnténye kapcsolódott annak korai formájához, amit ma "vírusok"-ként ismerünk.

Nagyítás

11.11. ábra: A "Bosszú" cikk referátuma a Periodicals Abstracts PlusTextben

A "Crimson Copycat" ("Harvardi Hamiska") szerkesztőségi cikk rekordjai azt illusztrálják, hogy ugyanabból a cikkből milyen különböző megközelítésű referátumok készültek. Az Academic Search Elite referátuma (11.12. ábra) egy meghatározott eseményre koncentrál, s a legtöbb részletet adja, míg a Periodical Abstracts PlusText (11.13. ábra) meg sem említi az aktuális eseményt, de jól összegzi a szerző gondolatait. Az RGA kombinálja ezt a két megközelítést, tökéletes egyensúlyt tartva.

Kommentár a plágiumról. Beszámol arról, hogy Shervert Frazier, a National Institute of Mental Health (a mentális egészség országos intézete) volt igazgatója, az American College of Psychiatrists (a pszichiáterek amerikai kollégiuma) volt elnöke, a Harvard Medical School pszichiátriai professzora, és a bostoni McLean Kórház fő pszichiátere elismerte a plágiumot és lemondott. Frazier plágiumát a University of Rochester diplomás hallgatója, Paul Scatena fedezte fel.

Nagyítás

11.12. ábra: A "Harvardi Hamiska" cikk referátuma az Academic Search Elite-ben

A publikálj vagy pusztulj rendszer, amely most áthatja az egyetemi előremenetelt, nemcsak a középszerűséget bátorítja, hanem növeli a plagizálás csábítását. Ennek a rendszernek a melléktermékei nemcsak olvashatatlan cikkek, de valójában nem olvasásra szánt egyetemi folyóiratok ezreinek kialakulása.

Nagyítás

11.13. ábra: A "Harvardi Hamiska" cikk referátuma a Periodicals Abstracts PlusTextben

A publikálj vagy pusztulj rendszer, amely az egyetemi körökben a publikációk mennyiségét bátorítja a minőség helyett, a fő oka plágiumok és a középszerű kutatások növekvő számának. Mivel a világon egyetemi folyóiratok ezrei léteznek, a visszaélések lehetősége hatalmas. Még a nyilvánvaló törvénysértések észrevételéhez is hosszú időre van szükség, mint ahogy Shervert Frazier, a Harvard Medical School volt pszichiátere mostani esetében is történt. Frazier nyilvánvaló plágiumot követett el számos cikkben, de ezt csak most fedezte fel egy másik egyetem diplomás hallgatója.

Nagyítás

11.14. ábra: A "Crimson Copycat" cikk referátuma az RGA-ban

A harmadik cikk (amelyre egy volt hallgató, Marylin Rappun hívta fel a figyelmemet sok évvel ezelőtt) szintén magába sűríti az RGA néhány kivételesen értékes jellemzőjét. Ez az egyetlen referátum, amely közli a cikk következtetését, hogy nincs bizonyíték arra, hogy Lincoln Marfan szindrómában szenvedett volna (11.15. ábra). Az RGA bónusza, hogy tartalmazza a csattanót, mint a cím kiegészítését, így ez még a rövid megjelenítési formában is látható, és a Marfan szó kereshetővé válik a címindexben is. A másik két referátum kihagyja ezt a fontos következtetést. Ugyanaz az informativitás érvényes a Marfan szindrómát meghatározó mondatra is. Az RGA röviden megmagyarázza ezt, a Periodical Abstracts PLusText (11.16. ábra) csupán jelzi, hogy ez egy genetikai rendellenesség, az Academic Search Elite (11.17. ábra) célzást sem tesz a betegséggel kapcsolatos következtetésekre.

A Gettysburgi beszéd 125. évfordulóján Professor Gabor Boritt, Abraham Lincoln egyik legjobb szakértője bejelentette, hogy felfedezte az egyetlen ismert ortopéd láblenyomatot Lincoln lábáról. Boritt azt állítja, hogy a lenyomat részben megválaszolja azt a kérdést, hogy vajon Lincoln szenvedett-e Marfan-szindrómában, egy ritka genetikai rendellenességben, amelyet hosszú végtagok, megnyúlt nagylábujjak és sok esetben kiváló intelligencia jellemez. Az orvosi folyóiratok azon állításaitól felajzva, hogy Lincoln szenvedett ebben a szindrómában, Boritt megtalálta Lincoln lábának eredeti lenyomatát, amelyet az elnök csizmakészítője használt. Megjegyzi, hogy a vázlat azt jelzi, hogy Lincolnnak nem voltak hosszú lábujjai.

Nagyítás

11.15. ábra: A "Lincoln" cikk referátuma az RGA-ban

Miután tíz évet töltött kutatással, Gabor Boritt felfedezte Lincoln elnök lábfejének egyetlen ismert körvonalát. A rajz segíthet meghatározni, hogy Lincoln szenvedett-e a Marfan-szindrómában.

Nagyítás

11.16. ábra: A "Lincoln" cikk referátuma a Periodical Abstracts PlusTextben

Megtárgyalja Prof. Gabor Boritt, Lincoln elnök vezető szakértője próbálkozásait Lincoln nagylábujja méretének megállapítására. A professzor ezt a hónapot, Lincoln Gettysburgi beszédének 125. évfordulóját választotta ki arra, hogy bejelentse az elnök láblenyomatának egyetlen ismert körvonala felfedezését. A Marfan-szindróma, egy ritka genetikai rendellenesség lehetősége.

Nagyítás

11.17. ábra: A "Lincoln" cikk referátuma az Academic Search Elite-ben

A leggyakorlatiasabb megközelítés az összehasonlító elemzés céljaira az, ha a folyóiratok címe alapján összeállítunk egy alapvető halmazt, olyan folyóiratokat választva, amelyekről tudjuk, hogy nem tartalmaznak referátumokat. A könyvtár- és információtudomány területén az ilyen folyóiratok közé tartozik az Online, a Database (most EContent), a Searcher és a Computers in Libraries. Különben nagyon sok egyforma vagy legalább nagyon hasonló referátumot kapnánk, amelyeket a szerzői referátumokat tartalmazó folyóiratok eredeti cikkeiből vettek, ilyen a legtöbb egyetemi tudományos folyóirat. A fájlok készítői örömmel veszik át ezeket a referátumokat, sok időt és pénzt megtakarítva. Minden szakterületen vannak azonban jó minőségű folyóiratok, amelyek nem tartalmaznak a szerző vagy a szerkesztő által készített referátumokat. Ezek a folyóiratok tökéletes jelöltek a referáló és indexelő szolgáltatások által készített referátumok összehasonlítására és értékelésére.

Ezt követően ugyanannak a cikknek a különböző adatbázisokban megtalált duplikátumai egy összehasonlítható halmazt képeznek. Ez a halmaz értékelhető elolvasva és egy olcsó, alapos nyelvi ellenőrző programon végigfuttatva.

A referátumok tipikus erősségeinek és gyöngeségeinek illusztrálására a szerző néhány cikkét (egy esetben társszerzőségben a könyv szerkesztőjével) választottuk ki. Ez gondoskodott arról a követelményről, hogy az értékelőnek ismernie kell az eredeti cikket. A kiválasztott cikkek a CD-ROM Professionalben, az Online-ban és a Database-ben jelentek meg, ezek egyike sem tartalmaz referátumokat, ebből következően jelentős különbségek voltak várhatók.

Néhány, a könyvtár- és információtudományi anyagot kiválóan feldolgozó adatbázis nem jelenik meg a példák között. Az H. W. Wilson cég Library Literature adatbázisa egyáltalán nem tartalmaz referátumokat. Az ISI Social SciSearch adatbázisa csak eredeti referátumokat vesz fel, minden módosítás nélkül. A következőkben tömör, illusztratív elemzéseket mutatunk be, cikkről cikkre, a következő munkákhoz kapcsolódóan:

- "Quality of Abstracts" (A referátumok minősége)

- "What Is in a(n) (Up)Date? Currency Test Searching of Databases" Mi van az aktualizálásban (dátumban)? (Adatbázisok frissességének vizsgálata)

- "Data Transfer Capabilities of CD-ROM Software," (CD-ROM szoftver adatátviteli képessége, 1. és 2. rész)


A "Quality of Abstracts" cikk

A referátumok minőségével foglalkozó cikkre vonatkozóan az ABI/INFORM-ban szerepel a leginformatívabb és legjobban szerkesztett referátum (11.18. ábra). Ez tartalmazza a cikk legtöbb témáját, kivéve a PsycLIT és a Sociofile referátumai olvashatóságának alapvető összehasonlító elemzését (amelyet az összes többi adatbázis is kihagyott). Meghatározza a három, a nagyközönségnek szóló periodikumokat feltáró adatbázist, s ugyanígy a szempontokat, valamint a teszteléshez használt szoftvereszközöket.

Érdekes módon a Periodical Abstracts PlusText adatbázis (az ABI/INFORM testvérpublikációja) nem használja ugyanazt a referátumot (11.19. ábra), ami a több fájlt előállítók általános gyakorlata. Ez a megközelítés biztosan többe kerül a fájl előállítójának, de igazolható az eltérő célközönséggel, amely valószínűleg különböző referátumokat igényel. A Periodicals Abstracts PlusTextben található referátum sokkal rövidebb és nem tartalmazza a számszerű adatokat, de megemlíti a legfontosabb elemzési szempontokat és meghatározza a nagyközönségnek szóló folyóiratokat feldolgozó adatbázisokat. Ez nagyon jól összehasonlítható a H. W. Wilson cég Business Abstracts adatbázisával (11.20. ábra) és az ISA-val (11.21. ábra). Az utóbbi dicséretet érdemel azért, mert több részletet megemlít a cikkben tárgyalt témáról, s elmarasztalást a "the authors focuses" nyelvtani hibájáért.

A nyomtatott, online és CD-ROM-os indexelő és referáló kiadványok ismert tájékoztató eszközök a könyvtárakban. Az American National Standards Institue (ANSI, az amerikai országos szabványosítási intézet) a referátumok három típusát ismeri el: 1. indikatív vagy leíró, 2. informatív és 3. vegyes típusú (indikatív és informatív). A referátumok minőségét vizsgálták a három legfőbb, a nagyközönségnek szóló periodikumokat feldolgozó, referátumokat tartalmazó indexben - Reader's Guide Abstracts, Resource-One és Magazine Article Summaries -, kvantitatív vagy objektív teszteket alkalmazva annak érdekében, hogy általános képet kapjanak a minőségről. A referátumokat a következő szempontokból vizsgálták: 1. a stílus következetessége és az olvashatóság, 2. az, hogy milyen mértékben vették figyelembe az ANSI szabványát 3. informativitás. Az olvashatóságot a Grammatik-IV szoftverrel határozták meg. Az eredmények azt jelzik, hogy a Resource-One referátumai a legkönnyebben olvashatóak, de a Reader's Guide átlagosan 110 szavas referátumai felelnek meg legjobban az ANSI szabványai által ajánlott terjedelemnek (100-250 szó). A Reader's Guide-ot találták a leginformatívabbnak, referátumainak 81%-a tartozott az informatívok közé.

Nagyítás

11.18. ábra: Referátum az ABI/INFORM-ból

A három legfőbb, a nagyközönségnek szóló lapokat feldolgozó indexben található referátumok minőségét hasonlították össze a stílus következetessége, az olvashatóság, az American National Standards Institute (ANSI) szabványának megfelelés mértéke és az informativitás szempontjából. A három tanulmányozott index az H. W. Wilson cég által kiadott Reader's Guide Abstracts, a UMI Periodical Abstracts Ondiscje és az EBSCO Magazin Articles Summaries című adatbázisa volt.

Nagyítás

11.19. ábra: Referátum a Periodical Abstracts PlusTextből

Leírja egy referátum minősége megítélésének szempontjait, benne az alkalmazott referálási stílussal és a referátum tartalmával és terjedelmével, s ezt használták fel a referátumok minőségének értékelésére három adatbázisban: az H. W. Wilson cég Reader's Guide Abstractsjében, a UMI Periodical Abstracts Ondiscje és az EBSCO Magazin Articles Summaries című adatbázisában.

Nagyítás

11.20. ábra: Referátum az H. W. Wilson cég Business Abstracts adatbázisából

A cikk azokat a tényezőket vizsgálja, amelyek hozzájárulnak az információs adatbázisok jó minőségű referátumaihoz, az American National Standards Institute 1979-ben alkotott szabványaira koncentrálva. A szerzők a három, a nagyközönségnek szóló lapokat feldolgozó index, a Reader's Guide Abstracts, a Periodicals Abstracts On Disc és a Magazine Article Summaries referátumainak előnyeire és hátrányaira koncentrálnak. A szerzők megmagyarázzák, mi a referátum, kik írják a referátumokat, mi kerül be a referátumba, a referátum terjedelmét, a referátum olvashatóságának mérőszámait és egyéb változókat.

Nagyítás

11.21. ábra: Referátum az ISA-ból

A Trade & Industry Database-ben található referátum (11.22. ábra), amelyet az Information Access Company (ma a Gale Group része) készített, szokatlanul aránytalan, a cikk első negyedére koncentrál. Meg sem említi a tesztelés folyamatát és szempontjait, sőt még a tesztelt adatbázisokat sem. A referátum második mondata egy részének ("to help focus a review of an on-line, printed or CD-ROM database" az eredeti cikk szerzője számára sincs értelme. A referátumok készítésének funkcióját korlátozza, azt állítva, hogy "a referátumok lehetővé teszik a keresők számára, hogy az eredeti dokumentum rövidebb változatát megnézhessék." Ennek semmi köze a médiumhoz; a nyomtatott referáló/indexelő publikációban szereplő referátumnak megvan ugyanez az előnye.

A referátumok lehetővé teszik az online keresőknek, hogy megnézzék egy eredeti dokumentum rövid változatát. A referátumok további keresési kifejezéseket is szolgáltatnak, hogy segítsék egy online, nyomtatott vagy CD-ROM-os adatbázis áttekintését. A referátumot írhatja az eredeti cikk szerzője is; a professzionális szolgáltatások azonban általában saját referátumokat készítenek. A referálókat alkalmazhatják íráskészségük miatt, de egyes esetekben a referálás és indexelés feladatait kombinálhatják. A referátumok minősége megítélhető olvashatóságuk és informativitásuk alapján.

Nagyítás

11.22. ábra: Referátum a Trade & Industry Database-ből

A LISA-ban található referátum (11.23. ábra) megfelelő módon ír a témákról és az elemzési szempontokról, jelzi, hogy statisztikai adatok szerepelnek a cikkben, de nem határozza meg a tesztelt adatbázisokat. Nem teszi meg ezt az ERIC referátuma sem (11.24. ábra), amely a statisztikai adatok jelenlétéről is hallgat, de tartalmazza a hivatkozások számát. Az általában jó referátumokat készítő INSPEC biztosan nem bizonyítja ezt ezzel a cikkel (11.25. ábra). A referátum a cikk előzményekről szóló részéből két bekezdés másolata. Teljes mértékben hiányzik belőle a cikk lényege, s félrevezeti az olvasót azzal kapcsolatban, miről is szól a cikk.

A kivételek, amikre az előbb utaltunk, azt jelzik, milyen fontos referátumok tucatjainak elemzése annak érdekében, hogy megfelelő képet kapjunk a referátumok minőségéről, s ne ítéljük meg az adatbázist néhány nem jellemző módon gyenge rekord miatt.

A referátumok lehetővé teszik olvasóik számára, hogy megítéljék cikkek relevanciáját, összefoglalást nyújtanak az eredeti dokumentumról, és esetleg helyettesíthetik is azt. Meghatározza a referátumokat és foglalkozik azzal, hogy kik írják az American National Standard Institute (ANSI) és más források szerint. Megkülönbözteti az indikatív és informatív referátumokat. Az ANSI és az ERIC az informatív referátumokat támogatja. Megtárgyalja a referátum tartalmát és a referálás műveleteit, a megírás stílusát, a minőség, olvashatóság és informativitás tesztjeit. Statisztikai adatokat mutat be, három, a nagyközönségnek szóló adatbázis referátumait elemezve, továbbá a referátum terjedelméről és típusáról. GLC.

Nagyítás

11.23. ábra: Referátum a LISA-ból

Áttekinti a referátumok értékelésekor figyelembe vett tényezőket. A referátumok típusai, tartalma, terjedelme, megírásának stílusa, a referátumok átfogó szempontjai, olvashatóság, az olvashatóság tesztelése, az ANSI (American National Standards Institute) szabványainak megfelelés és az informativitás a tárgyalt témák közé tartozik. (12 hivatkozás) (KRN)

Nagyítás

11.24. ábra: Referátum az ISA-ból

Egy tényező van, amely megkülönbözteti egymástól az indexeket, s fontos szempont lehet referátumaik minőségének értékelésekor. Egy referátum minőségének megítéléséhez meg kell érteni, mitől lesz jó egy referátum. A "jó" megítélése mindig kockázatos, de a referátumok esetében van némi egyetértés a szakértők között. Az American National Standards Institute (ANSI) 1979-ben kidolgozott egy szabványt a referátumokról (jelenleg vizsgálják átdolgozás érdekében), amely sokféleképp meghatározza, milyennek kell lennie egy jó referátumnak. Az ANSI meghatározása szerint a referátum "egy dokumentum tartalmának rövidített, pontos reprezentációja".

Nagyítás

11.25. ábra: Referátum az INSPEC-ből


A "What Is in an (Up)date?" cikk

A "What Is in an (up)date" cikkről újra az ABI/INFORM-ban található a legalaposabb (bár nem tökéletes) referátum (11.26. ábra). Jól foglalja össze a primer dokumentum megjelenési ideje és rekordjának egy adatbázisba való bekerülése közti időbeli elmaradás legfontosabb okait. Világosan meghatározza a frissesség tesztelésének három technikáját, de még csak nem is utal az illusztrációként használt példák nagy számára, ugyanakkor szükségtelenül pazarolja a helyet az eredeti cikk egy mellékes megjegyzésére ("End users are less interested...", A végfelhasználókat kevésbé érdekli...)

Számos akadály lehet az oka annak, hogy egy új közlemény miért kerül be megkésve egy adatbázisba. A késések okai közé tartozik az, amikor a forráspublikációkat késve jelentetik meg, egy referáló-indexelő szolgáltatás hátráléka, a CD-ROM-gyártó üzem túlvállalja magát, és a postai szolgáltatások problémái. A végfelhasználókat kevésbé érdeklik az okok, mint a tény: a tipikus vagy átlagos idő, ami a publikáció megjelenésének dátuma és az az alapján készült rekordnak az adatbázisban való kereshetősége között eltelik. Minél kisebb az időkülönbség, annál frissebb az adatbázis. A frissesség hagyományos mutatói a publikáció frissességét hónapokban mérik, összehasonlítva a forrásdokumentum megjelenésének dátumát és a referáló-indexelő kiadvány megjelenésének dátumát. Ezek a dátumok azonban nem biztosan egyértelműek, és torzíthatják az eredményeket, ha fenntartások nélkül használják őket. A frissesség tesztelésének technikái közé tartoznak a következők: 1. a megjelenés dátuma kontra az aktualizálás dátuma technikája, 2. az aktualizálás dátuma kontra a megjelenés dátuma technikája, és 3. az azonosító szám kontra a megjelenés dátuma technikája. Az online adatbázisok frissebbek, mint CD-ROM-os megfelelőik.

Nagyítás

11.26. ábra: Referátum az ABI/INFORM-ból

A LISA referátuma (11.27. ábra) dicséretet érdemel azért, mert megmutatja a cikk alapvető szempontjait - hogy a technikák lehetővé teszik rekordok ezreinek vagy akár egy egész adatbázisnak a tesztelését. A negatív oldalhoz tartozik az, hogy a két mondat a referátum közepén bosszantóan redundáns ("Describes techniques that can be used for currency measurement. 3 basic currency measurement techniques are described."; Leír technikákat, amelyek használhatók a frissesség tesztelésére. 3 alapvető frissességet mérő technika leírása.)

Az online és CD-ROM keresőszoftverek kiváló lehetőségeket biztosítanak az adatbázisok frissességének, a források megjelenése és az adatbázisba való bekerülés időkülönbségének mérésére, rekordok ezreire vagy akár az adatbázis teljes tartalmára vonatkozóan. Bemutat technikákat, amelyek használhatók a frissesség mérésére. Három alapvető frissességet mérő technikát mutat be: A megjelenés dátuma kontra az aktualizálás dátuma; az aktualizálás dátuma kontra a megjelenés dátuma; és a raktári jelzet kontra a megjelenés dátuma. Megmutatja, hogy néhány év frissességi tesztjeit hogyan lehet történeti perspektívába állítani, hogy egy adatbázis frissességének jellemzői hogyan változtak meg. Megjegyzi, hogy egy adatbázis mért frissességére milyen hatással lehet a fájl aktualizálásának rendszeressége.

Nagyítás

11.27. ábra: Referátum a LISA-ból

Az ISA referátumának (11.28. ábra) pozitív összetevője az, hogy egyértelművé teszi, hogy a cikk a frissesség értékelését mutatja be. A Trade & Industry Database (11.29. ábra) jó összefoglalást ad a frissesség tesztelésének technikáiról, de nem írja le az összefüggéseket. A Periodicals Abstracts PlusText referátuma (11.30. ábra) csak két mondatból áll, és a második csupán a cikk egy megjegyzésének a parafrázisa. Az H. W. Wilson cég Business Abstracts adatbázisának referátuma (11.31. ábra) nagyon elszomorító ettől a fájlkészítőtől, amely általában a legjobb referátumokat állítja elő. Nem csak arról van szó, hogy a referátum nagyon rövid, hanem arról is, hogy az egyetlen mondat nem ad semmi olyan újat, amit nem tudhatnánk a cím és a címkiegészítés mezőkből.

A cikk az adatbázisok frissességét vizsgáló tesztkeresések kérdését vizsgálja. Azt állítja, hogy az online és CD-ROM-os keresőszoftverek kiváló lehetőségeket biztosíthatnak nagyméretű frissességi tesztkeresések elvégzéséhez. A specifikus összehasonlítási technikák közé tartoznak: a megjelenés dátuma kontra az aktualizálás dátuma technikája; az aktualizálás dátuma kontra a megjelenés dátuma technikája; azonosító szám kontra a megjelenés dátuma technikája, A frissesség jellemzőinek értékelését is bemutatják.

Nagyítás

11.28. ábra: Referátum az ISA-ból

A bibliográfiai adatbázisok frissességét számos módszerrel lehet tesztelni. A megjelenés dátumának összehasonlítása rekordok adott halmazában az aktualizálás dátumával ugyanarra a halmazra vonatkozóan némi jelzést ad a feldolgozás időbeli lemaradásáról. Az ezzel ellentétes módszer, amely az aktualizálás dátumát vizsgálja, némi jelzést ad arra, hogy egy adott aktualizáláson belül hogyan oszlanak meg a különböző korú rekordok. A rekord azonosító számának összehasonlítása a megjelenés dátumával lehetővé teszi a frissesség ellenőrzése ott, ahol az aktualizálási dátumok nem elérhetőek.

Nagyítás

11.29. ábra: Referátum a Trade & Industry Database-ből

Bemutatja és megtárgyalja az online adatbázisok frissességet tesztelő, nagyméretű keresésekre vonatkozó vizsgálat eredményeit. A végfelhasználókat jobban érdekli a kiadvány megjelenésének dátuma és a keresésre való elérhetőség közötti tipikus és átlagos idő.

Nagyítás

11.30. ábra: Referátum a Periodical Abstracts PlusTextből

Online és CD-ROM adatbázisokban szereplő publikációk frissességét értékelő technikákat mutat be.

Nagyítás

11.31. ábra: Referátum az H. W. Wilson cég Business Abstractséből


A "Data Transfer Capabilities" cikk

A "Data Transfer Capabilities" cikk legjobb referátuma az ABI/INFORM-ban található (11.32. ábra). Ez a leginformatívabb valamennyi közül, és az egyetlen, amely világosan meghatározza a hét output és letöltési követelményt. Nagyon jól összefoglalja a cikk lényegét is.

A legtöbb CD-ROM-szoftver kifinomult keresési technikákat ajánl, de gondjai vannak, amikor átfogó output lehetőségeket kell ajánlani. Ez tipikus lehet az online adatbankok esetében, amelyek szintén a keresési jellemzőket hangsúlyozzák az adatátvitel helyett. Az adatátviteli képességek vizsgálata áttekinti az output és a letöltés követelményeit. Az eredmények a merevlemezen vagy a hajlékony lemezen való tárolására letöltésként utalnak. Ennek a fájlnak a host programra való átvitelét feltöltésnek nevezik. Az output és a letöltés követelményeit négy kategóriában lehet összefoglalni: 1. az output rendeltetési helyének meghatározása, 2. az átvivendő rekordok megjelölése, 3. előredefiniált és megjelenítési nyomtatási formátumok, 4. a használó által meghatározott megjelenítési és nyomtatási formátumok, 5. az output rekordjainak sorba rendezése, 6. az oldal formázása, 7. az átvitel formáinak választéka. A CD-ROM-termékek jelentős különbségeket mutatnak ezekben a kategóriákban. Ennek eredményeként a specifikus letöltési jellemzők fontos tényezők lehetnek a CD-ROM-vásárlók döntésekor. Az átviteli lehetőségek a CD-ROM adatbázisból letöltött output szerkezetének formájától függ.

Nagyítás

11.32. ábra: Referátum az ABI/INFORM-ból

Az ISA-ban található a második legjobb referátum (11.33. ábra), amely részleteket emel ki az eredeti szövegből, ami nagyon általános gyakorlat, s azokat összefűzi. Az eredeti szöveghez képest az egyetlen apró módosítás az első mondat: "but suffers from limited ability to offer extensive output capabilities", ezt a következővel helyettesíti: "but falls short when it comes to offering extensive output capabilities", bármilyen látható indok nélkül.

A legtöbb CD-ROM-szoftver kifinomult keresési technikákat ajánl, de szenved attól, hogy korlátozottak a képességei arra, hogy átfogó output lehetőségeket ajánljon. A CD-ROM adatbázisokban és az egyéb helyi rendszerekben nincsenek közvetlenül a rekordok sorba rendezéséhez, formázásához, megjelenítéséhez vagy kinyomtatásához kapcsolódó költségek. Az ilyen termékeknél elvárható lenne, hogy hatékonyabb output lehetőségeket ajánljanak, azonban nagyon kevés CD-ROM-termék ajánl megfelelő lehetőségeket a keresés eredményének formázásához. Legalább azt lehetne elvárni egy CD-ROM-terméktől, hogy egy keresés eredménye hozzáférhető legyen olyan adatcsere-formátumokban, amelyek alkalmasak arra, hogy szövegszerkesztőbe, szövegkezelőbe, táblázatkezelőbe és grafikai szoftverbe importálják. Ez lehetővé tenné a keresés eredményének a megfelelő host programhoz való eljuttatását további feldolgozásra. Az output tartalmát és a letöltés követelményeit vizsgálják, a CD-ROM adatbázisokból való letöltés technikai szempontjaira koncentrálva, egy olyan folyamatra, amely elmentés, átvitel, megtartás, exportálás vagy másolás néven ismert.

Nagyítás

11.33. ábra: Az ISA referátuma

Az INSPEC referátuma (11.34. ábra) közel áll az ISA-éhoz és hasonló összefűzési technikát alkalmaz, de az eredeti szöveg más bekezdéseiből. A LISA két mondatos referátuma elég szegényes, alig ad valamit a címben már szereplő információhoz (11.35. ábra). Furcsa, hogy több szót szentel a cikk második részét tárgyaló résznek, mint az elsőnek.

A legkevesebb, amit el lehet várni egy CD-ROM adatbázistól az, hogy a keresés eredménye elérhető legyen olyan adatcsere-formátumokban, amelyek megfelelőek szövegszerkesztőbe, szövegkezelőbe, táblázatkezelőbe, adatbázis-kezelőbe és grafikai szoftverbe való átvitelre. Ez lehetővé tenné, hogy a keresés eredményét eljuttassák a megfelelő host programhoz további feldolgozásra. A tanulmány áttekinti az output tartalmát és a letöltés követelményeit. Az output összes korlátját le lehet győzni, ha képesek a keresés rekordjait feltölteni a megfelelő host programba. Az átvitel lehetőségei a CD-ROM adatbázisból letöltött output szerkezeti formájától függ.

Nagyítás

11.34. ábra: Referátum az INSPEC-ből

Áttekinti a CD-ROM adatbázis szoftverek output és letöltési követelményeinek hatókörét. A 2. rész (az 1991 márciusi számban) a potenciális host programok által az adatok importálására legáltalánosabban használt csereformátumokat fogja megtárgyalni és illusztrálni. N. L. M.

Nagyítás

11.35. ábra: Referátum a LISA-ból

A cikk második részét újra csak az ABI/INFORM referálta legjobban, amelyet elegendő részlet és jó szerkezet jellemez. Az INSPEC referátuma (11.37. ábra) nem említi meg a speciális formátumokat és nem utal arra, hogy mind a szöveges, mind a grafikus csereformátumokat tárgyalja a cikk. A négy csereformátum - amelyeket nem nevez meg a referátum - csak a szöveges fájlokra illik, a cikk sajátos grafikus formátumokat is tárgyal.

Sok CD-ROM program output lehetőségeinek korlátai nehézzé teszik azt, hogy a keresés eredményeit közvetlenül a szoftverbe vagy host programba vigyék át. Bár az lenne a legjobb, ha a CD-ROM keresőszoftverek jobb veleszületett letöltési és adatátviteli képességekkel rendelkeznének, ki lehet használni az egyéb szoftverek átviteli lehetőségeit a CD-ROM-os keresés eredményeinek szerkesztésére és további feldolgozására. Van néhány olyan szabványosított formátum, amelyet megért a legtöbb fontosabb program, s így hidat képeznek a programok között. A négy legáltalánosabb formátum a következő: 1. szerkesztetlen vagy sima ASCII, 2. kötött mező formátum, 3. körülhatárolt ASCII formátum, és 4. MARC (géppel olvasható katalogizálás) kommunikációs forma. A legjobb grafikus fájlkonverziós program, a Hijaak 30 formátumot sorol fel. Szerencsére vannak széles körben használt formátumok, s a legtöbb CD-ROM-terméket, amely ajánl grafikus formát, képes átvinni képeket, rajzokat, clip-artokat és line-artokat ezeknek a ténylegesen szabványos formátumoknak valamelyikébe. A legismertebb és legáltalánosabban használt formátum a PCX, amelyet a PC Paintbrush csomag tett népszerűvé.

Nagyítás

11.36. ábra: Referátum az ABI/INFORM-ból

Az I. részt lásd ugyanitt, 4. köt. 1. sz. 63-69.p. (1991). Az első rész a CD-ROM szoftverek output és letöltési lehetőségeit tárgyalta. Itt a szerző azt illusztrálja, hogy csere/átviteli formátumoknak milyen szerkezetei lehetnek használhatóak a rekordoknak a potenciális szoftver host programokba való feltöltésére. A szerző megvizsgálja a CD-ROM-okról származó mozgó számokat, szövegeket és képeket. Van néhány szabványosított forma, amelyet megértenek a legfőbb programok, s ezzel hidat képeznek a programok között. A szerző a négy legáltalánosabb formátumra koncentrál, valamint arra, hogy a legfontosabb CD-ROM-termékek hogyan képesek outputot szolgáltatni ezekben a formátumokban.

Nagyítás

11.37. ábra: Referátum az INSPEC-ből

Az ISA-ban két referátum található, az első elfogadható (11.38. ábra), de sokkal gyengébb, mint a második (11.39. ábra), amelyet az ERIC adatbázisból vettek át. Bár ez rövidebb, mint az ABI/INFORM referátuma, a részleteket különösen jó elrendezésben szolgáltatja.

A CD-ROM programok output képességeinek korlátait tárgyalja. CD-ROM-okról származó mozgó számokat, szövegeket és képeket, például szövegszerkesztőt, adatbázis-kezelőt és táblázatkezelőt mutat be. Az alapvető ASCII használatának előnyeit tárgyalja. Grafikák átvitelét lehetővé tevő programokat kutat.

Nagyítás

11.38. ábra: Az első referátum az ISA-ból

Leír és összehasonlít számos csere/átviteli formát, amelyeket rekordok szoftver host programokba való feltöltésére használnak, köztük (1) szerkesztetlen vagy sima ASCII; (2) rögzített mező; (3) körülhatárolt ASCII; (4)tagolt; (5) MARC (Machine Readable Cataloging) és (6) grafikus. Arra a következtetésre jut, hogy a CD-ROM-készítőknek erősíteniük kell a programok beépített output kezelőit, egynél több csereformátumban kell letöltési lehetőségeket ajánlaniuk. (A referátum forrása: ERIC)

Nagyítás

11.39. ábra: A második, az ERIC-ből importált referátum az ISA-ból.

A LISA kétmondatos referátuma (11.40. ábra) megint alig informatív és van benne egy sajtóhiba is ("ooptions"). Furcsa módon a Trade & Industry Database-ben a cikk egyik részéhez kapcsolódóan sem volt referátum. Különös, hogy az ERIC-ben csak a cikk 2. részéről volt rekord (a 11.39. ábra mutatja) - ez azonban a cikkeknek a forrásdokumentumokból való kiválasztásának problémájához kapcsolódik, s nem a referálás minőségének kérdéséhez.

Az 1. rész a CD-ROM szoftverek output és letöltési lehetőségeivel foglalkozott. A 2. rész azt illusztrálja, hogy milyen csere- és átviteli formátumszerkezetek használhatók a rekordok feltöltésére potenciális szoftver host programokba. N. L. M.

Nagyítás

11.40. ábra: Referátum a LISA-ból

A referálás gyakorlata időről időre változik. Van Camp (1993) jelentette, hogy a CINAHL adatbázis csak az ápolás magfolyóiratainak cikkeiről tartalmazott referátumokat, s azt is csak akkor, ha a referátum megtalálható volt az eredeti cikkhez kapcsolódóan; ebből következően csak a rekordok 17%-ában volt referátum. Ez az arány azonban jelentős mértékben javult, amikor a CINAHL az összes lehetséges cikkből kezdte felvenni a szerzői referátumokat.

Ez jó emlékeztető arra, hogy a referátumok minősége jelentős mértékben javulhat, de a referátumokat sohasem javítják ki visszamenőlegesen, ahogyan ez más adatelemekkel megtörténhet. A referátumok minőségének értékelése nagyon időigényes művelet, így a mini minták sokkal valószínűbbek, mint a széles körű értékelések. A kis minták használata esetleg nem igazságos egy adatbázis esetében, amely legtöbbször alapos és informatív referátumokat ad.




Hátra Kezdőlap Előre