A gondos kutató
Eötvös József mint könyvtári olvasó

Eötvös Józsefről köztudomású, hogy korának egyik legműveltebb embere volt. Nagyon sokat olvasott, írásai - regényei, tanulmányai, cikkei - és beszédei széles körű és alapos tájékozottságról tanúskodnak. Azokat a könyveket, amelyekre munkájában szüksége volt, igyekezett megvásárolni - az Irodalomtudományi Intézetben őrzött hagyatéka ma is tekintélyes gyűjtemény, különösen a korabeli politikai-történelmi irodalom vonatkozásában -, anyagi helyzete és a könyvpiac időbeli határai azonban nem engedték könyvtárának korlátlan gyarapítását. Mivel gondos kutatómunkájában megkívánta a pontosságot, a közkönyvtárakhoz fordult.

A budapesti Egyetemi Könyvtár egykorú nyilvántartásából - "Könyvcímek a kölcsönvevők neveinek rendje szerint 1843-tól 1866 végéig" - kiderül, hogy 1846. május 14-én Eötvös három könyvet is kikölcsönzött a könyvtárból: Paulus Jovius összes műveit, Schweigger: Ein neue Reyszbeschreibung aus Teutschland nach Constantinapel etc. című útleírását és Podhradczky József Buda-Pest régi állapotjokról című munkáját. Ekkoriban dolgozott a Magyarország 1514-ben című regényén, s ha fellapozzuk annak jegyzeteit, ráakadunk a fenti címekre; azokat - elsősorban a Jovius-t - forrásként használta a regényhez. Utalt a Hevenesi-gyűjtemény egyik kéziratára és idézte Brutus János Mihály Ungaricarum rerum libri qui exstant című, ugyancsak kéziratban levő művét is; e könyvek szintén az Egyetemi Könyvtár tulajdonában voltak. A kölcsönzőkönyvből az is kiolvasható, hogy a Joviust Eötvös még az év július 16-án visszaadta, tehát két hónapig volt nála. A másik két könyvről nyilván elfeledkezett, mert a Podhradczky-kötetet csak 1862. október 22-én, a Schweigger-féle útleírást pedig 1868. október 8-án küldte vissza a könyvtárnak. Bizonyára saját könyvei közé keveredtek, s a tisztviselők nem nagyon háborgatták, így csak véletlenül akadhatott rájuk. Ha felszólítják, egyszerre kereste volna meg mindkét kötetet.

Eötvös a könyvtárból a szabadságharc után is kölcsönzött. 1854. január 24-én Unger: Versuch einer Geschichte der Pflanzenwelt című botanikai művét, 1857. május 23-án pedig Alexander Humboldt négy növényföldrajzi munkáját kérte ki. Utóbbiakat - Voyage aux régions équinoxiales, Essai sur la Geographie der Pflanzen, Recueil d'observations, Plantes équinoxiales - viszonylag hamar, 1858. október 28-án visszaadta. Unger monográfiáját viszont csak két nappal ezután - tehát több mint négy és fél éves késedelemmel! - küldte vagy vitte el a könyvtárba. Csupán találgatni lehet, mi célból tanulmányozta ezt a tárgyat. A virágokat szerette, könyveinek lapjai között préselte őket, néhány ritka levéllel együtt. Lányai vagy felesége is szórakozhattak ezzel, mondhatnók, de Eötvös jegyzetfiüzetei másról győznek meg. Különféle virágfajtákról találunk bennük hosszú listákat, az egyikben pl. 210 rózsafajtát sorol fel. Mivel a noteszokat az 50-es években használta, feltehető, hogy a fenti növényföldrajzi munkából másolta ki a virágneveket.

A legközelebbi adat 1865. július 22-ről való, amikor "térítvény mellett" Poggendorf asztronómiai Annales-ének két kötetét adták ki Eötvösnek. Ezúttal gyorsabb volt: már 24-én visszaadta és ismét csillagászati folyóiratokat kért: a párizsi Comptes 1841. évfolyamát és Schumacher: Astronomia Nachrichten című értesítőjének 1836/37., 1840/41. és 1842/43. évi köteteit. Ezeket sem tartotta magánál sokáig, mert október 2-án már igazolták visszavételét. Nem tudni, vajon ezúttal is csak kedvtelésről, kikapcsolódásról volt-e szó, mint a virágok esetében, vagy fiának szánt olvasmányokról, esetleg ő maga dolgozott a folyóiratokból. Az utóbbi feltevés látszik leginkább elfogadhatónak, mert csillagászati szakmunkákat itt-ott említ írásaiban. Feltehetően a világ keletkezéséről, szerkezetéről szóló elméletek fejlődését kívánta tisztábban látni, hogy a bibliai és teológiai felfogással összevetve azokat, beilleszthesse tervezett kultúrtörténeti művébe. Biztosat persze nem mondhatunk, ezért a másik két lehetőséget sem szabad elveti. Különösen azt nem, amelyik szerint Loránd fia - a későbbi nagyhírű fizikus - olvasta volna az asztronómiai évkönyveket és értesítőket.

Az egyetemin kívül az Akadémiai Könyvtárt látogatta. Lehetséges, hogy a Széchényi Könyvtárban is megfordult néhányszor, de arra nézve, olvasott volna valamit a gyűjteményből, nincs adatunk. Az MTA Könyvtárának kölcsönzési nyilvántartásában is csak egyszer szerepel a neve, de helyben többszár is olvashatott. 1870. június 27-én kért kölcsön két könyvet, mégpedig Benczur József: Was hat der Monarch für ein Recht über päbstliche Bullen? és Kollár Ferenc: De originibus et usu perpetuo potestatis legislatoriae circa sabra apostollicorum regum Ungariae című művét. Tanulmányozásukat - a témából ítélve - a vatikáni zsinat csalhatatlansági dogmájával kapcsolatos állásfoglalásának kialakítása miatt tarthatta szükségesnek.

A külföldi könyvtárak közül a bécsit és a münchenit kereste föl. Bécs közelsége, személyes ismeretsége lehetővé tette, hogy a Magyarország 1514-ben című regényének anyaggyűjtését a bécsi udvari könyvtár kézirataira is kiterjessze. Szerémi György: Epistola de perditione Regni Hungarorum című munkáját a helyszínen böngészhette át, a parasztháborút elbeszélő kézirat másolatát viszont elküldték neki, amiért levélben mondott köszönetet a könyvtárosnak: "Kedves Barátom! Az oly szívesen közölt másolatot ezennel visszaküldöm Önnek; sürgetően érzem, hogy egyúttal meleg köszönetemet is kifejezzem, mivel a parasztfelkelés német leírása a munkám számára lényeges haszonnal jár..." - hangzik az eredeti német szöveg hevenyészett fordítása.

1848 télutóján ismét kutatni akart valami után. Február 2-án írja Széchenyi Istvánnak: "A bécsi könyvtárban dolgom lévén, e hó 16-án felmegyek..." Kétséges, hogy tényleg elutazott-e, mert 19-én és 20-án Pestről küldött levelet Széchenyinek.

Hatalmas arányú kutatómunkát végzett Eötvös müncheni emigrációja idején is. A francia forradalom oknyomozó történetének megírását tervezte, majd az Uralkodó eszmék (teljes címén: A XIX. század uralkodó eszméinek befolyása az álladalomra) született meg. A királyi könyvtár nyújtotta lehetőségeket a legnagyobb mértékben kihasználta, s itt láthatta egy jó könyvtár minden előnyét. "Kevés helyen vannak a könyvtárak oly liberalitással berendezve, mint Münchenben. - 20 kötetet kölcsönöznek a házhoz úgy, hogy kettőnknek 30-40 kötet volt lakásunkon az egyetemi könyvtárból" - írja visszaemlékezésében Trefort Ágoston, tévesen közölve az intézmény nevét, hisz nem az egyetemi, hanem a királyi könyvtárat látogatták. Hogy Eötvös milyen könyveket olvasott ekkor, erre az Uralkodó eszmék első részének jegyzetei felelnek. Főleg államtudományi munkákat, de Trefort szerint "újra tanulmányozta Thiers munkáját [Histoire de la révolution française. BM.], s igen sok memoire-t olvasott az első franczia forradalomról...". A müncheni tapasztalatok azért is lényegesek, mert azokat Eötvös itthon gyümölcsöztette - könyvtárpolitikai tevékenységében. A Széchényi Könyvtár gyűjteményét például a müncheni szakrendszer alapján rendeztette át második minisztersége idején.




Hátra Kezdőlap Előre