Szellők szárnyán
bogár hátán
bejárom a világot.

Nap sugarán
hold mosolyán
ölelem a világot.

Erdő mélyén
csillag fényén
álmodom a világot.

Hegy tetején
völgy hűvösén
megértem a világot.

Örömömben táncra kelek
a szívedben otthont lelek.

El is mondom fűnek-fának
könnyű szárnyú kismadárnak:

Boldog vagyok, mert remélek,
kék ég alatt hazatérek.

Ének hallik ki a házból,
gyermekkacaj a konyhából.

Hol vagy, Kedves, kicsik s nagyok?
Hazaértem, itthon vagyok!

Gyertek ki, mind, ölelésre,
vigalomra, nevetésre!

Ha nem jöttök, én megyek be,
világszéles szeretetre.

Kéz kezembe, mosoly-ének,
érted halok, érted élek!