Egyik nap telefonáltam
valami hivatalos ügyben
s te odajöttél hozzám
csak úgy - szerelemből
leültél az ölembe
fejedet a vállamra hajtottad
éreztem a hajad illatát
és a meleget, ami te vagy...
a telefon egyszerre lényegtelenné vált
- azért elintéztem -
s amikor letettem a kagylót
átfogtam a derekadat
arcomat a hajadba temettem
és becsuktam a szemem
te fészkelődtél még egy kicsit
majd ültünk csendben
mozdulatlanul
távol a világtól
(meddig?)
sokáig
az örökkévalóságig...