Madár ég a naptól
égig érő könyvfedélen?,
vagy csak aranykéssel metszett
hiába szárnyalás?
Hőpokolba ível
az emelkedő gondolat,
és ördögnek lesz játék a
lélekre tisztulás?

Vagy istenül mégis
a szárnyrafeszült szabadság
titokmagas embervilág
vas-vérmelegében?
Tűztartó létkorong
tompíthat a dárdaélen,
ha örökbe szurran a szó
jajcsendig sebezve?

Hol képeznek közöst
a végtelentér metszetek,
ha rögnyi szívekbe halhat
minden feltámadás,
s butult szél kaparhat
végül földre visszahulltat,
könyvaranytűz-martaléka
magában szárnyalást?!