Ébren vagyok s álmodom
A lelkem kitárul,
Tündérszárnyon szállok el
E csúfos világból.

Messze álomtájakon, hol
Bolyong a képzelet,
Távol a világ zajától
Létezik egy kis sziget.

E szigeten nincsen ágyú
Sem eskü, - mi ingatag,
E világnak „börtönében”
Örömében sír a rab.

Nem őrzi azt óriás,
Sem hétfejű sárkány,
Nem nyitja azt aranykulcs,
Sem bűbáj, sem ármány.

E világba úgy léphetsz
Ha kitárod lelkedet,
S beírod az életkönyvbe
Szívedet és versedet.