Anglia – Te legszebb
Ékszere a földnek.
Karjaimba zárlak,
Szívemre ölellek.

Gyengéd szavakat
Suttogok füledbe,
Mint megtalált kincsem,
Úgy jutsz az eszembe.

Különös fájdalom
Mi torkom szorítja,
Mint ősi szirtfokot
Moha beborítja.

Elfeledett emlék
Jut rólad eszembe,
Régi, kopott képek
Emlékezetembe.

Sóvár szívvel várom
A találkozást véled,
Mígnem a szívemben
Újra remény ébred.

Mért vágyódom úgy
E távoli világba?
Miért ez a lelkem
Régi, titkos álma?

Ez hát a föld, - hová
Szívem vágyott,
Itt teljesülnek
Eltemetett álmok.

Itt kísért a múlt, mely
Lelkembe van zárva,
Itt készül a jövő
Karjait kitárva.

Itt keresem én
Letűnt boldogságom,
Itt találom majd
Késő virágzásom.

Ne kérdezd hát tőlem
Mi e szerelem,
Mért vagyok ott otthon,
S itthon idegen.