_

Episztola Faludy Györgyhöz

A Parnasszus hegyén
babérkoszorúkra leltél,
és Te így a költők
nagy királya lettél.
Szelíd szavakkal
tereled a lelket,
pedig nem vagy Te
megváltó, sem felkent.
Szavad selyem,
mint víztükör,
simogató, kedves.
Villonnak világa is
általad lett teljes.
Égő fároszként
világítasz a vak homályban,
hogy a hajótöröttek
bizton partot érjenek.
Te azt teszed,
mit mások csak szeretnének,
mit mások
még nem is remélnek.
Nem tűrsz el magadon
béklyót s bilincset.
Birtoklod a szellem szabadságát,
a legnagyobb kincset!

 

_______________