_

A megperzselt madár

Vérzik a Nap átkos széle,
madarak sem szállnak délre,
röpke szárnyuk mind leégne.
Mi is égünk, ízzik szemünk,
fénycsóvák közt' eltévedünk.
Szánkból a szó perzselő lett,
leheletünk is már éget.
Emészt a tűz, mindent felfal,
belénk is mar rút karmokkal,
lángol, lobog, egyre éget,
haldoklik a szép költészet.

 

Halasi Éva: A megperzselt madár

 

_______________