N


Nádas János (Kecskemét, 1903. jan. 28.) politikus, kulturális szervező. 1923-tól a budapesti Műegyetem közgazdasági karának közigazgatási szakán tanult. Okleveles közgazda, majd közgazdaságtudományi doktor lett. Tevékeny résztvevője volt a diákmozgalmaknak, mint egyik alapítója az országos diáknyomorenyhítő akciónak és elnöke a Magyar Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Országos Szövetségének. Tanulmányai befejezése után újpesti képviselőtestületi tag és lapszerkesztő. 1933-ban a Nemzeti Egység Pártjának titkára, később főtitkára. 1945 tavaszán családjával Innsbruckban telepedett le. 1948 nyarán megalapította a Magyar Társaságot. 1950 júliusában kivándorolt az Egyesült Államokba. 1952-ben Clevelandben újjáalakította a Magyar Társaságot, majd megszervezte a clevelandi Szabadegyetemet, többekkel együtt életre hívta az Árpád Akadémiát, valamint az Árpád Szövetséget. 1961-től minden évben megrendezi a Magyar Találkozót és kiadja évenként e találkozók Króniká-ját. Elnöki tisztséget töltött be az Amerikai Magyarok Országos Szövetségében, valamint más amerikai társadalmi szervezetekben.

F. M.: Magyar Találkozó Krónikája (szerk. másokkal, Cleveland, 1962-től évenként).


Nádasy T. Jenő (br. Trsztyenszky, Tersztyánszky, Budapest, 1922.) újságíró, lapkiadó. Budapesten jogi tanulmányokat folytatott. A Pest és a Magyarország munkatársa, 1943-ban haditudósító. 1945-ben katonaként Németországba került, Hamburgban, Münchenben, Landshutban élt. 1948-ban a D. P. Express Hungarian Edition tördelőszerkesztője volt, majd az év végén Angliába költözött, ahol angliai magyar emigráns lapokat adott ki és szerkesztett, köztük a Magyar Családot. Elbeszéléseket, tárcákat, cikkeket írt.

F. M.: Drága egyetlenem (elb. London 1964).


Nádor György (Georg, Győr, 1920. ápr. 23.) filozófus, vallástörténész. A budapesti Tudományegyetemen 1943-ban filozófiai doktorátust szerzett. Filozófiai és vallástörténeti tanulmányokkal foglalkozott. Közben a budapesti rabbiképzőben zsidó vallástant tanult. 1945-től a marxista ideológia befolyása alá került, a MTA filozófiai bizottságának titkára lett, 1949-től 1957-ig docens a budapesti Tudományegyetemen. Utána a gyermeklélektani intézetben asszisztens. Feuerbachról írott könyvét dogmatikus marxisták hevesen bírálták és egyéb tanulmányai is éles kritikában részesültek. 1964-ben elhagyta Magyarországot. 1967–73-ban előadó volt a Heidelbergi Egyetemen. 1973-ban Londonban telepedett le. Zsidó vallási problémákkal és kultúrtörténettel foglalkozott. Németül publikált.

F. M.: Jüdische Rätsel aus Talmud und Midrasch (1967); Ein Spruch Hillels (London–Heidelberg 1974); Die Logik des Talmud (London 1982).


Nágel Iván (Budapest, 1931. jún. 28.) színikritikus, színházigazgató, műfordító. 1948-ban került Nyugatra. Filozófiát és irodalomtudományt tanult Párizsban, Heidelbergben, Durhamben, Frankfurtban, valamint a Harvard Egyetemen. 1961 és 1968 között a müncheni Kammerspiele fődramaturgja. 1969–71-ben színikritikus a müncheni Süddeutsche Zeitungnál. 1972–79-ig a hamburgi Deutsches Schauspielhaus intendánsa. 1981–83-ban a Frankfurter Allgemeine Zeitung New York-i kulturális tudósítója. 1988-ban a stuttgarti színház igazgatója lett. 1977–79-ben az UNESCO nemzetközi színházi intézetének elnöke volt. Műfordítóként jelenkori magyar elbeszélők műveit ültette át németre.

F. M.: Ungarn erzählt (ant. szerk. Frankfurt a. M. 1967).


Nágel Lajos (Nemes-Nágel, Louis, Igló, Szepes vm, 1908. jún. 1.) könyvkiadó. Orvosnak készült, de átváltott a filozófiai szakra és 1931-ben bölcseleti doktorátust szerzett. Budapesten élt, cikkeket és tanulmányokat írt folyóiratokba, főleg a kolozsvári Korunkba. 1935 januárjában elindította a Gondolat című folyóiratot, amelyet kezdetben Nemes Lajosként mint kiadó és szerkesztő jegyzett, de azután átadott másoknak. 1939-ben Franciaországba költözött és a háború alatt részt vett az ellenállási mozgalomban. 1945 januárjában megalapította a "Les Editions Nagel" nevű könyvkiadót, amely főleg klasszikus francia irodalmi, filozófiai, szociológiai művekkel és útikönyvekkel szerzett hírnevet. A párizsi könyvesházhoz később a genfi társult.


Nagy Csaba (Bukarest, 1935. jan. 7.) mérnök, költő, kritikus. Apja bukaresti magyar református lelkész volt. Romániából visszakerülve Magyarországra, középiskoláit és egyetemi tanulmányait már Budapesten végezte. 1953 és 1958 között a Műszaki Egyetem, 1958 és 1964 között a Közgazdaságtudományi egyetem hallgatója volt. 1968-ban Svájcban telepedett le, Zürichben gépészmérnökként dolgozik. Verseket, tárcákat, kritikákat, cikkeket írt, a többi között a bécsi Magyar Híradóban, a Bécsi Naplóban, a Nemzetőrben, a Katolikus Szemlében, az Irodalmi Újságban, amelynek a nyolcvanas évek elején egy ideig segédszerkesztője volt.

F. M.: A házban-Balladás-Tündérszikla (v. München 1984).


Nagy Ernő (Szeged, 1918. dec. 11.) kisiparos, lap- és könyvkiadó. Esztergályos szakmát tanult. Erdélyi családból származván 1940-ben Bukarestből áttelepedett Budapestre. 1945-től részt vett a szociáldemokrata párt tevékenységében, Fejér megye párttitkára volt 1947-ig, majd Székesfehérvárott kisüzemet nyitott, amelyet 1949-ben államosítottak. 1953-ban ismét önállósította magát: vérnyomásmérőket gyártott. Az 56-os forradalom alatt a kisiparosok forradalmi bizottságának elnöke volt. 1956 novemberében Nyugatra menekült. 1959-ben a franciaországi Giromagnyban gázturbina alkatrészeket gyártó üzemet nyitott. A nyolcvanas évek elején nyomdát alapított. 1986–89-ben az Irodalmi Újság kiadója volt. Összegyűjtötte és kiadta az 56-os forradalom sajtóját. Számos franciaországi magyar kezdeményezés elindítója és támogatója.

F. M.: 1956 A forradalom sajtója (Giromagny 1983, 1984, 1986, Budapest 1989).


Nagy György, Kaáli l. Borszéky György


Nagy Imre-díj. Az Alapítvány a Magyar Kultúra Fejlesztésére Külföldön áltál 1981-ben alapított díj olyan teljesítmények jutalmazására, amelyek célja Nagy Imre és az 56-os magyar forradalom szellemének ébren tartása. A díj összege 5000 svájci frank. A jutalmazottak: 1981-ben az Európai Magyar Protestáns Szabadegyetem Bibó István összegyűjtött munkáinak kiadásáért; 1983-ban a magyarországi kéziratos irodalom nyugati publikálói; 1985-ben a párizsi Magyar Füzetek kiadója; 1989-ben Gyarmathy Lívia és Böszörményi Géza filmrendező a Recsk című dokumentumfilmért.


Nagy Imre Intézet (teljes nevén: N. I. Politikai és Társadalomtudományi Intézet). 1959-ben, Nagy Imre és társai kivégzésének első évfordulóján alakult Brüsszelben, azzal a céllal, hogy a magyar forradalom szellemét ápolja, Nagy Imre tevékenységét és a forradalmi eseményeket tudományosan vizsgálja, a demokratikus szocializmusról folyó eszmecserét előmozdítsa, mindezzel kapcsolatban publikációs tevékenységet folytasson. Ennek érdekében előadásokat, ankétokat rendezett, könyveket jelentetett meg, kiadta Szemle című magyar, Review című angol és Études című francia nyelvű folyóiratát Az Intézet igazgatója Heltai György, helyettese Nagy Balázs volt. Tudományos munkatársként 1960–61-ben Sztáray Zoltán is az Intézet alkalmazottja volt. 1961 folyamán mind Nagy Balázs, mind Sztáray Zoltán kivált. A főfoglalkozású tudományos és adminisztratív munkatársak fizetését, valamint a fenntartási és egyéb működési költségeket amerikai intézmények fedezték. Külső munkatársakként a munkában a többi között részt vettek: Aczél Tamás, Bak János, Gömöri György, Kende Péter, Kéthly Anna, Lányi Viktor, Méray Tibor, Molnár Miklós, Nyeste Zoltán, Pálóczi Horváth György, Peéry Rezső, Prágay Dezső, Szász Béla, Varga József. Az Intézet 1964 tavaszán fejezte be működését. Kiadványai között szerepeltek Molnár Miklós, Peéry Rezső, Nagy László, Cs. Szabó László, Szász Béla, Sztáray Zoltán munkái, valamint a Nagy Imre-perről készült dokumentáció.


Nagy Károly (Nyíregyháza, 1934. máj. 24.) szociológus, tudományos és irodalmi szervező. Szülővárosában 1953-ban tanítói oklevelet szerzett, majd általános iskolában tanított. Az 56-os forradalom után Nyugatra menekült. Az Egyesült Államokban telepedett le. 1962-ben a Rutgers Egyetemen pszichológiából oklevelet szerzett. 1970-ben szociológiából doktorált a New York-i School for Social Research nevű egyetemen. Hat évig mint szociális tanácsadó dolgozott. 1960-ban egyik alapítója és megszűnéséig tanára volt New Brunswickban a Magyar Öregdiák Szövetség Hétvégi Magyar Iskolájának. Egyik kezdeményezője és vezetője az Anyanyelvi Konferenciának. 1965 óta a Rutgers Egyetem, 1968 óta a Middlesex County College szociológia tanára. Egyik alapítója és vezetője a Magyar Öregdiák Szövetség–Bessenyey György Körnek, 1977 óta szerkeszti a "Tanúk korukról" című szabadegyetemi előadás- és kiadványsorozatát. Fő érdeklődési és tevékenységi köre a magyar nyelv és kultúra külföldi fenntartása, a világban szétszórt magyarok közötti kapcsolatok ügye. Tanulmányai, esszéi, cikkei főleg az Új Látóhatárban, az Irodalmi Újságban, az Itt-Ottban, a Szivárványban, a Nyugati Magyarságban, valamint amerikai folyóiratokban jelentek meg. 1976-ban megkapta a Magyar Műhely Kassák-díját, 1981-ben Pécsett a Bárczi Géza-díjat. Szerkesztette Bibó István válogatott tanulmányainak 1991-ben megjelent angol nyelvű amerikai kiadását.

F. M.: Literature as an Instrument of Social Change in Hungary during the 1960's (New York 1969); Tanítsunk magyarul (tan. uo. 1977); Magyar szigetvilágban ma és holnap (tan. cikkek, uo. 1984); Szigetmagyarság és szolidaritás (tan. cikkek, Montreal 1988).


Nagy Kázmér (Szombathely, 1920. máj. 31. – Budapest, 1985. aug. 24.) író, újságíró. A budapesti Műegyetem közgazdaságtudományi karán doktorált. Újságírói pályafutását 1941-ben kezdte a Nemzeti Újságnál és Új Nemzedéknél. 1945-ben titkár lett a miniszterelnökség sajtóosztályán. 1946-tól a Közgazdaság című hetilap segédszerkesztője. 1948 végén Nyugatra menekült. 1950-ben kivándorolt Ausztráliába. 1951 és 1967 között Sydneyben a Dél Keresztje munkatársa, majd szerkesztője, valamint a Független Magyarország kiadója-szerkesztője. 1968-ban Angliába költözött, 1968 és 1980 között Londonban a BBC munkatársa. 1981-ben visszatért Magyarországra. Emigrációs évei alatt az Irodalmi Újságban, a Katolikus Szemlében, az Új Látóhatárban, valamint ausztráliai lapokban publikált. Hazatérése után főleg a Magyar Nemzet és budapesti folyóiratok közölték írásait.

F. M.: Australia and the Hungarian question in the United Nations (Canberra 1966); Skócia pannóniai királynéja (München 1971, angolul: St. Margaret of Scotland and Hungary, Glasgow 1973); Elveszett alkotmány (a politikai emigráció története, München 1974, London 1982, Budapest 1984).


Nagy László (Budapest, 1921. szept. 2.) újságíró, történész. 1943-ban Budapesten jogi és államtudományi doktorátust szerzett. 1945–47-ben a Kisgazdapárt sajtófőnöke volt, majd Genfbe ment, ahol az egyetemen politikatudományt tanult. Magyarországra nem tért vissza. 1949-ben a Journal de Genève munkatársa lett. 1951 októberétől 1954 szeptemberéig (Nyáry László néven) a Szabad Európa Rádió müncheni szerkesztőségében dolgozott. 1954 és 1968 között a Gazette de Lausanne munkatársa, majd külpolitikai rovatvezetője. Közben előadója volt a Genfi Egyetemnek és az Institut Universitaire de Hautes Études Internationales-nak. Vezette ez utóbbi dokumentációs kutató osztályát. 1969 és 1989 között Genfben a Nemzetközi Cserkésziroda vezetője. Publikációs tevékenységében Magyarország újabbkori történelmével, a kelet-európai kommunista rendszerekkel, afrikai kérdésekkel és a cserkészettel foglalkozott. Írásait a Látóhatár - Új Látóhatár, az Irodalmi Újság, valamint francia és svájci folyóiratok közölték.

F. M.: Imre Nagy, réformateur ou révolutionnaire? (Molnár Miklóssal, Genève–Paris 1959, magyarul: Két világ közt, Brüsszel 1961, Reformátor vagy forradalmár volt-e Nagy Imre, Párizs 1983); Imre Nagy, Zur politischen und rechtlichen Bedeutung seiner Ermordung (Révész Lászlóval, Bern 1959); Katanga (tan. Lausanne–Paris 1965); Lénine et sa révolution (uo. 1967, németül: Luzern 1968); Sturm über Russland (Luzern–Frankfurt a. M. 1967); Démocraties pupulaires (Paris 1968, spanyolul: Barcelona–Madrid 1968, olaszul: Milano 1969); 250 millions de scouts (tan. Lausanne–Paris 1984, koreaiul: Seoul 1984, németül: Altstatten 1985, angolul: London, Chicago, New York 1985, olaszul: Aosta 1985, továbbá arabul, kínaiul, thai nyelven, spanyolul, portugálul, japánul).


Nagy Pál (Salgótarján, 1934. aug. 23.) író, műfordító, nyomdász. Az egri Pedagógiai Főiskolán magyar irodalmat és történelmet tanult. 1956 végén Nyugatra menekült. Franciaországban telepedett le. 1962-ben Párizsban a Sorbonne-on francia tanári oklevelet szerzett. 1962-ben részt vett a Magyar Műhely megindításában, annak kiadója és szerkesztőinek egyike lett 1972-től 1977-ig kiadta és szerkesztette a d'atelier című francia nyelvű folyóiratot. 1987-ben egyik alapítója a p'Art című irodalmi és művészeti video folyóiratnak. Művészeti és irodalmi terveinek megvalósítása érdekében kitanulta a nyomdász mesterséget. Egy párizsi nyomda alkalmazottja. Elbeszéléseket, regényeket, szövegeket írt. A vizuális, multimédia, video irodalom körébe tartozó munkáival avantgarde kiállításokon, fesztiválokon szerepel, ilyen művek nemzetközi megismertetésében és terjesztésében vesz részt. Pályafutása kezdetén a Lőrincz Pál írói álnevet is használta. Magyar munkái a Magyar Műhelyen kívül az Irodalmi Újságban és az Új Látóhatárban is megjelentek. Műfordítóként főleg a francia kísérletező irodalom termékeinek magyarra való átültetésén munkálkodik.

F. M.: Reménység, hosszú évek (elb. Párizs 1964); Hampsteadi semmittevők (r. uo. 1968, franciául uo. 1969); Monologium (szöv. uo. 1971); SadisfactionS (viz. szöv. uo. 1977); korszerűség/kortárs irodalom (munkanapló, uo. 1978); Journal in-time (viz. szöv. gyűjt. uo. 1984).


Nagy Töhötöm (Magyarcsernye, Torontál vm, 1908. jún. 23. – Budapest, 1979. febr. 21.) filozófus, közíró, szervező. A szegedi Tudományegyetemen filozófiát tanult. Jezsuita szerzetes lett. 1934 és 1938 között Innsbruckban teológiát végzett. 1937-ben szentelték pappá. Bölcseleti, jogi, teológiai és néprajzi doktorátust szerzett. Részt vett a KALOT katolikus parasztifjúsági mozgalom szervezésében, annak egyik vezetője volt és e minőségében különösen a népfőiskolák ügyét karolta fel. 1944 novemberében átment a fronton és 1945–46-ban Rómában a magyar katolikus egyház, a Vatikán és a szovjet hatóságok közötti kapcsolatok megteremtésén fáradozott. Elöljárói 1947-ben lelkipásztori munkára Dél-Amerikába küldték. Uruguayban kilépett a rendből, visszahelyeztette magát világi állapotba, megnősült, majd Buenos Airesben közép- és főiskolákon filozófiát tanított, valamint nyomortelepeken szociális munkát végzett. Szabadkőműves lett, a katolicizmus és a szabadkőművesség kibékítésére törekedett. 1968-ban visszatért Magyarországra. Budapesten az Akadémiai Kiadó lexikon-szerkesztőségében dolgozott.

F. M.: Jesuitas y masones (spanyolul, Buenos Aires 1963, magyarul: Jezsuiták és szabadkőművesek, uo. 1965, Szeged 1990, németül: Wien 1969).


Napnyugat. A Californiai Magyarság című los angelesi hetilap havonként megjelenő irodalmi melléklete. Zas Lóránt szerkesztette. A folyóirat – mint a Kaliforniai Magyar Írók Körének lapja – 1971 februárjában indult. 1971-ben és 1979-ben irodalmi antológiát jelentetett meg, és más könyveket is kiadott.


Naschitz Frigyes (Bécs, 1900. máj. 21. – Tel-Aviv, 1989. márc. 25.) költő, író, műfordító. Magyarországon, valamint külföldön jogi és műszaki tanulmányokat végzett. 1940-ben kivándorolt Palesztinába. Gyáriparos volt. 1949-től Izland tb. tel-avivi főkonzulja. Széleskörű irodalmi munkásságot folytatott. Magyarul és németül verseket, esszéket, irodalmi cikkeket írt. Különböző nyelvekből fordított németre és magyarra. Magyar írásai a többi között az Új Látóhatárban, az Irodalmi Újságban, a Bécsi Naplóban jelentek meg. 1963-ban Nordau-díjat, 1981-ben Herzl-díjat kapott.

F. M.: Erfühltes und erfülltes Leben (v. Gerlingen, NSZK 1980); Öt világrész költészetéből (műford. Tel-Aviv 1980); Literarische Essays (Gerlingen 1988).


Nehéz Ferenc (Dunamócs, Esztergom vm, 1912. okt. 16. – Los Angeles, 1978. jan. 29.) író, újságíró. Középiskoláit Budapesten végezte, majd a felvidéki irodalmi életben vett részt. Titkára volt a Szlovákiai Magyar Kultúr Egyesületnek, munkatársa, később szerkesztője a Komáromi Lapoknak, tudósítója a Prágai Magyar Hírlapnak és a pozsonyi Magyar Minervának. A Felvidék visszatérése után, 1938-tól Magyarországon élt. Több regénye, elbeszéléskötete, színműve jelent meg. 1945 után A Szív című katolikus lap szerkesztője volt. 1949-ben Nyugatra menekült. 1951-ben az Egyesült Államokban telepedett le. Los Angelesben élt mint vasgyári munkás. Regényeket, elbeszéléseket, irodalmi szociográfiákat írt. Ezeket a Katolikus Magyarok Vasárnapja, a Nemzetőr, a buenos-airesi Magyar Hírlap, az Új Világ, a Magyar Élet és más nyugati magyar lapok közölték.

F. M.: Ne sírjál, Rozika! (r. Youngstown 1962); Szeressétek egymást (r. Los Angeles 1966); Hazátlan rozmaring (elb. uo. 1968, 1971); Csabagyöngye (elb. Cleveland 1970); Aranydió (elb. Los Angeles 1975); Ezüstkönny (életr. r. uo. 1977); Kis Magyarország (szociográfiák, uo. én.).


Neller Mátyás (Matthias, Kalocsa, 1909. jún. 14. – São Paulo, 1957. máj. 20.) újságíró. Budapesten tanári oklevelet és bölcsészeti doktorátust szerzett. Hírlapíró lett. A Nemzeti Újságban, a Magyar Nemzetben, a Pesti Hírlapban külpolitikai cikkeket és riportokat írt. 1945-ben politikai vádakkal letartóztatták. 1949-ben szabadult és Nyugatra menekült. 1950-ben kivándorolt Brazíliába, a Délamerikai Magyar Hírlap külpolitikai cikkírója, majd főmunkatársa lett. Dolgozott vezető brazíliai lapoknak, köztük az O Estado do São Paulonak, a Diario do São Paulonak, a német Deutsche Zeitungnak, továbbá francia és spanyol lapoknak. 1956-ban megalapította a Relacoes Exteriores című külpolitikai lapot. Tárcáit halála után özvegye adatta ki.

F. M.: Kedves Teofil! Levelek (São Paulo 1958, Köln 1959).


Nemes-Nágel Lajos l. Nágel Lajos


Német-Magyar Kultúrkör (Deutsch-Ungarischer Kulturkreis). A magyarok és németek közötti kulturális kapcsolatok elmélyítésére 1961-ben alakult Mainzban. Munkájában főleg ötvenhatos menekültek és magyar tanulmányokat folytató fiatal németek vettek részt. Csoportjai működtek Bonnban, Frankfurtban és Wiesbadenben is. Előadásokat, ankétokat és – főleg a Rajna-menti Kaub-ban – tanulmányi konferenciákat rendezett. A magyar forradalom tizedik évfordulóján, 1966-ban német nyelvű tanulmánykötetet jelentetett meg. Elnöke először Werner Frauendienst mainzi történész egyetemi tanár, majd annak halála után, 1967 novemberétől Georg Stadtmüller müncheni történész egyetemi tanár volt. A főtitkári tisztet Zsolnay Vilmos látta el. Gyakori előadói közé tartozott Ádám György, Bogyay Tamás, Borbándi Gyula, Csizmás Mihály, Gosztonyi Péter, Hennyey Gusztáv, Révész László, Schmidt-Papp Ernő. Működését 1969-ben fejezte be.


Német-Magyar Társaság (Deutsch-Ungarische Gesellschaft). 1929-ben alakult a német-magyar kulturális érintkezés előmozdítására. Tevékenysége később visszaesett és a háború alatt megszűnt. 1954-ben alakult újjá Münchenben Baranyai-Lőrincz Gusztáv festőművész kezdeményezésére. Az ötvenes években különösen az 1945-ben Németországba került magyarok körében volt népszerű. Előadásokat, ankétokat, zenei esteket, művészeti programokat rendezett, néhány kulturális kezdeményezést – például a déli harangszó ötszáz éves jubileumának megünneplését, München alapításának nyolcszázadik évfordulója ünnepségeiben való magyar részvételt – indított el. Elnöke újjáalakításától kezdve Lajos bajor királyi herceg. A főtitkár 1977-ben bekövetkezett haláláig Baranyai-Lőrincz Gusztáv volt, jelenleg Albert C. Geisenhofer bajor szenátor.


Németországi Magyar Írók Munkaközössége. 1971. április 24-én alakult Kölnben, a Németországban és a német nyelvterületen élő magyar írók összefogása és publikációs lehetőségeik javítása érdekében. Díszelnöke Kerényi Károly, elnöke Peéry Rezső, titkára Ujlaky Sári, pénztárosa Kocsis Gábor lett. 1974 tavaszán Peéry Rezső lemondott. A májusi közgyűlésen a korábban meghalt Kerényi Károly helyébe Peéryt díszelnökké választották és az elnöki feladatok ellátására Csiky Ágnes Mária kapott megbízást. A kellő érdeklődés hiánya és belső ellentétek miatt a Munkaközösség 1975-ben megszűnt. Működése alatt magyar és német irodalmi esteket rendezett, 1974-ben német nyelvű irodalmi antológiát állított össze és jelentetett meg. Tagjai között volt a nevezetteken kívül Bogyay Tamás, Borbándi Gyula, Ferdinandy Mihály, Földes-Papp Károly, Gábor Áron, Hanák Tibor, Háy Gyula, Kutasi-Kovács Lajos, Máté Imre, Monoszlóy Dezső, Perneczky Géza, Tollas Tibor, Zathureczky Gyula.


Németországi Magyar Kulturális Munkaközösség. 1971-ben kezdte működését Münchenben Baranyai-Lőrincz Gusztáv és Fáy Gedeon vezetésével. A magyar emigránsok közötti rendszeres eszmecserét kívánta serkenteni, valamint a magyarság múltjára és szellemi teljesítményeire vonatkozó adatok összegyűjtését és közreadását akarta előmozdítani. Ennek érdekében összejöveteleket és előadásokat rendezett, folytatva az ötvenes és hatvanas években működő Magyar Kulturális Szövetség megszakadt munkáját.


Nemzedékek. Hajnal László Gábor által Münchenben szerkesztett és kiadott "történelmi és művészeti szemle". 1986 ősze és 1988 eleje között összesen négy száma jelent meg. Irodalmi, történelmi és politikai írásokat közölt. Szerzői többségükben a Szabad Európa Rádió munkatársai voltak.


Nemzetőr. "Szabadságharcos írók lapja"-ként indult Bécsben 1956 decemberében. Hamarosan átköltözött Münchenbe. Havonta jelenik meg, olvasóközönségét a világpolitikai és a magyarországi helyzetről, a nyugati magyarság életéről, szervezeteinek működéséről tájékoztatva, valamint irodalmi műveket, cikkeket és kritikákat közölve. Felelős szerkesztő és kiadó Kecskési-Tollas Tibor, 1990 januárjától főmunkatárs Makra Zoltán. Gyakori szerzői közé tartozott és tartozik Csernohorszky Vilmos, Dénes Tibor, Gogolák Lajos, Hóry László, Juhász László, Kabdebó Tamás, Kocsis Gábor, Korondi András, Kovách Aladár, Radnóczy Antal, Saáry Éva, Stankovich Victor, Szente Imre, Töttösy Ernő, Zathureczky Gyula. Három és fél évtized alatt mintegy negyven könyvet adott ki, köztük a Füveskert költői antológiát, az 1848-as és 1956-os szabadságharc költői visszhangját tartalmazó két antológiát, az ENSZ különbizottságának jelentését az 56-os forradalomról, Szolzsenyicin Gulag-jának magyar fordítását és egy magyar szamizdat-válogatást. Idegen nyelvű társlapjai a német Donau-Bote, az angol Hungarian Guardian és a francia Le Courrier de la Liberté.


Nemzetvédelem. Politikai folyóiratként, a Magyar Nemzetvédelmi Szövetség orgánumaként jelent meg 1954 márciusa és 1956 között Münchenben. A magyar "szolidarista társadalom" megteremtése érdekében a "bolsevista szláv világuralmi törekvések" ellen küzdött. Szerkesztője és kiadója Kováts Tivadar volt Munkatársai közé tartozott Andreánszky István, Borbély Andor, Csery-C. Mihály, Kern Aurél, Liptay Lajos, Mészáros Gyula, Pohárnok Jenő, Várady Imre, uzoni Zayzon Sándor.


Népszava. Szabad szakszervezeti lap. Első száma 1957. október 23-án jelent meg. Folytatta a budapesti Népszava évfolyamszámát. Londonban adta ki mint a Magyar Szabad Szakszervezetek orgánumát a Hungarian Newspaper Company Ltd. Politikailag az emigráns szociáldemokrata párt irányvonalát követte. Főszerkesztője Kéthly Anna volt. A szerkesztőbizottság tagjai Kemény György, Mikes György, Práger Jenő, Szélig Imre. Szerkesztette Kovács Dénes. Szerzői közé tartozott a nevezetteken kívül Faludy György, Faludy Zsuzsa, Ignotus Pál. 1963 végén szűnt meg.


Neuburg Pál (Paul, Budapest, 1939. jan. 3.) író, újságíró. Tanulmányait a budapesti Tudományegyetemen kezdte. Az 56-os forradalom után Nyugatra menekült. Londonban telepedett le. A londoni Westminster School-ban és Cambridge-ben a Caius College-ban tanult. 1976 és 1982 között a londoni LWT televízió állomás producere. 1982-től a vallási műsorok vezetője. Angliai lapokban főleg magyar témákról ír.

F. M.: The Long Birth (1967); The Hero's Children, The Post-War Generation in Eastern Europe (London 1972).


Neumann János (Johann von, John von, Budapest, 1903. dec. 28. – Washington, 1957. febr. 8.) matematikus, fizikus. A zürichi Műegyetemen vegyészmérnöki oklevelet, a budapesti Műegyetemen matematikai doktorátust szerzett. 1927-ben Berlinben, 1928-ban Hamburgban magántanár. 1930-ban a Princetoni Egyetem vendégelőadója, 1931-ben tanára. 1933-ban tanár az Institute of Advanced Study-ban. 1954-ben az amerikai Atomenergia Bizottság tagja. 1956-ban megkapta az Enrico Fermi díjat. Jelentős kutatási eredmények fűződnek nevéhez a matematikai logika, a halmazelmélet, a kvantumelmélet, az elektronikus számítógépek elméleti megalapozása és fejlesztése terén. Szerkesztette az Annals of Mathematics című princetoni és a Compositio Mathematica című amszterdami tudományos folyóiratot.

F. M.: Mathematische Grundlagen der Quantenmechanik (1968, először 1932, magyarul: A kvantummechanika matematikai alapjai, Budapest 1981); Theory of Games and Economic Behavior (O. Morgensternnel, 1953, először 1944, németül: Spieltheorie und wirtschaftliches Verhalten, 1961); Collected Works I-IV (Oxford–London–Paris 1961–63); A számológép és az agy (Budapest 1964).


New Yorki Magyar Színház és Művész Egyesület. Mint hivatalosan elismert és bejegyzett prózai színház New York Állam Művészeti Tanácsa támogatásával működik. Vezetője Varga László. 1982-ben alakult. Molnár Ferenc, Karinthy Frigyes, Heltai Jenő és Varga László darabokat adtak elő, valamint jelmezek és díszletek nélkül "Az ember tragédiájá"-t és a "Bánk bán"-t. Ismertebb színészei: Dukász Anna, Czinkota Mihály, Dékány László, az erdélyi Técsi Sándor és Tóth György.


Nordau-díj. A szépirodalomban és a tudományban végzett teljesítmények elismerésére Izraelben alapított díj. A kitüntetettek között voltak: Abádi Ervin, Barzilay István, Danzig Hillél, Diamant Elemér, Fürth Margit, Galili G. Ervin, Gervai Sándor, Gonda László történész, Gréda József, Halmi József, Avigdor Haméiri, Kishont Ferenc, Ladányi László, Naschitz Frigyes, Stark Valéria, Szenes Erzsi.


Novák Mária (Pókafa, Zala vm, 1922.) költő, újságíró. Első versei a Zala-megyei Újságban jelentek meg. 1945-ben Olaszországba került. Hat évig élt Rómában. 1951-ben kivándorolt Ausztráliába. Sydneyben kórházi ápolónőként dolgozott. Verseket és cikkeket publikált a többi között a Látóhatárban, az Ahogy Lehetben, a Nemzetőrben, az Irodalmi Újságban és ausztráliai magyar lapokban.

F. M.: Szüret (v. Botond Istvánnal és Csepelyi Rudolffal, Melbourne 1972).


Novák Rudolf Kft. Magyar könyv- és hanglemezkereskedés Bécsben. 1957-ben alapította Novák Rudolf, akinek 1971-ben bekövetkezett halála után hivatalos magyarországi kezelésbe került, majd 1975-ben osztrák tulajdon lett. Novák Rudolf könyvkiadással is foglalkozott. Több magyar művet jelentetett meg.


Nyéki Lajos (Balassagyarmat, 1926. máj. 22.) irodalomtörténész, költő. A budapesti Tudományegyetemen 1951-ben magyar-francia szakos tanári oklevelet szerzett. Vidéken tanár, majd Budapesten diákotthon-igazgató volt. Az 56-os forradalom után Nyugatra menekült. Franciaországban telepedett le. Párizsban 1960-tól mint tanár az Alliance Française-ben dolgozott. 1971-ben magyar nyelvészetből doktorált. 1979-től magyar nyelvet tanít a Keleti Nyelvek és Kultúrák Intézetében. 1990 decemberében egyetemi tanár lett. Költeményeket, versfordításokat, tanulmányokat közölt az Irodalmi Újságban, az Új Látóhatárban, a Katolikus Szemlében, a Magyar Műhelyben.

F. M.: Elválasztás (v. Róma 1963); Grammaire pratique du hongrois d'aujourd'hui (Paris 1988).


Nyerges Antal (Anton N. South Bend IN, 1917. aug. 14.) diplomata, műfordító. Magyar bevándorló család gyerekeként az Egyesült Államokban született. A II. vh. alatt katonaként a Távol-keleten szolgált. Utána az Indiana Egyetemen finn-ugor nyelvészetet tanult és doktorátust szerzett. Norvégiában kutatómunkát végzett a lappok körében. 1951-ben diplomáciai szolgálatba lépett. Külföldi állomáshelyei Budapest, (sajtó- és kultúrattasé, 1955–57), Frankfurt, Tel-Aviv és Teherán voltak. Külügyi tevékenysége után 1969-ben tanár lett Richmondban, az Eastern Kentucky Universityn, ahol európai művelődéstörténetet és társadalomtudományt tanított. Műfordítóként Petőfi, Arany, Ady, Juhász Gyula, Tóth Árpád, Szabó Lőrinc, József Attila műveinek angol nyelvű tolmácsolásával és amerikai megismertetésével foglalkozott.

F. M.: Poems of Endre Ady (műford. 1946, Buffalo 1969); Sándor Petőfi (műford. uo. 1973); Poems by Attila József (műford. uo. 1973); Epics of the Hungarian Plain, from János Arany (műford. Cleveland 1976); Gyula Juhász: The Beard Summer (műford. Richmond KY 1980); Árpád Tóth: Song of the Drywood (tan. uo. 1983); Swallow the sun, The poetry of Lőrinc Szabó (uo. 1986).


Nyírő József (Székelyzsombor, Udvarhely vm, 1889. júl. 18. – Madrid, 1953. okt. 16.) író. Gyulafehérvárott és Bécsben teológiai és filozófiai tanulmányokat végzett. 1912-ben pappá szentelték. Lelkipásztori hivatását öt év után feladta és megnősült. Újságíró lett. Regényeket és novellákat írt. Egymást követően megjelenő könyvei mind Erdélyben, mind a trianoni Magyarországon népszerűek voltak. 1938-ban a kolozsvári Keleti Újság szerkesztője. 1940-ben Corvin-koszorút kapott. Ugyanabban az évben behívott képviselőként tagja lett a magyar országgyűlésnek. 1941-ben Budapestre költözött. Az országgyűléssel 1945 március végén kitelepült Németországba. Néhány évig az alsóbajorországi Waldkirchenben élt. Münchenben részt vett több emigráns kulturális vállalkozásban. 1950 tavaszán Spanyolországba költözött. A madridi magyar rádió munkatársaként politikai kommentárokat írt. 1952-ben első elnöke lett a clevelandi Kossuth Kiadónak. Majd minden jelentős régi könyvét újból kiadták európai és amerikai magyar kiadók. Élete végén a Madrid közelében fekvő El Escorialban lakott. Egy madridi klinikán halt meg.

F. M.: A megfeszített (filmdr. Passau 1948); A próféta (színd. Köln 1949); A zöld csillag (r. Madrid 1950, Buenos Aires 1951); Íme, az emberek (r. Madrid 1951, Buenos Aires 1951); Mi az igazság Erdély esetében (tan. Cleveland 1952).


Nyisztor Zoltán (Debrecen, 1893. dec. 8. – Róma, 1979. dec. 4.) író, újságíró, szerkesztő. A szatmári szemináriumban volt kispap, majd Rómában és Innsbruckban teológiát tanult. 1917-ben szentelték pappá. Volt püspöki titkár, a gellérthegyi Szikla-kápolna káplánja, kiadói lektor, katolikus legényegyleti elnök. Újságírói pályafutását A Szív című lapnál kezdte. 1924-ben a Magyar Kultúra című hetilap szerkesztője lett. Később a Nemzeti Újság és az Új Nemzedék főmunkatársa, valamint a Magyar Kurír szerkesztője. Bangha Bélával kiadta a 4 kötetes Katolikus Lexikont és számos könyvet (köztük útirajzokat) publikált. 1945–46-ban az államvédelmi osztály és szovjet katonai hatóságok foglya. Innen szabadulván Olaszországba menekült. Dolgozott a vatikáni sajtóirodában, káplán volt Madridban. 1946-ban Dél-Amerikába került. Kolumbiában kórházi lelkész, misszionárius, egy bogotai plébánián káplán. Átköltözve Venezuelába, Caracasban magyar lelkészként működött. 1961-ben visszatért Rómába, ahol írásaiból élt. Cikkírója volt a Kanadai Magyarságnak, az Új Európának, a Katolikus Magyarok Vasárnapjának, a Chicago és környékének, valamint más emigráns lapoknak.

F. M.: Ötven esztendő: századunk magyar katolikus megújhodása (Bécs 1962); Vallomás magamról és kortársaimról (uo. 1969, München 1974); Ami a Vallomásból kimaradt (Róma 1971); Idegen az idegenben (életr. r. München 1973); Jézus földi élete (uo. 1975); A dzsungel indiói (eml. Toronto 1978).


Nyugati Hírnök. "Szabad és független magyar közlöny", amelyet Mikes Imre (Gallicus) alapított Párizsban 1947 augusztusában és szerkesztett, kiadott 1952 októberéig. A "negyvenhetes" emigránsok orgánumának tekintette magát és a demokrata írókat, újságírókat, politikusokat juttatta közlési lehetőséghez. Kezdetben havonta kétszer, majd egyszer jelent meg. 1947-től sokszorosított formában, 1950-től nyomtatásban látott napvilágot. Főleg politikai tanulmányokat, kommentárokat, cikkeket, híreket közölt. Munkatársai közé tartozott Albrecht Dezső, Auer Pál, Borbándi Gyula, Fóthy Ernő, Kovács Imre, Márai Sándor, Molnár József, Nagy Ferenc, Petrovics Béla, Rosta László, Szabó Zoltán, ifj. Thury Zoltán, Tőke László, Vámos Imre. 1949 őszétől 1952 októberéig nyomtatott francia kiadása is megjelent Courrier de l' Occident néven mint "a magyar demokratikus emigráció közlönye", kezdetben havonként kétszer, majd egyszer.


Nyugati Magyarság. 1.) Politikai és tudományos szemle, amely 1949-ben Franciaországban indult, majd Kanadában jelent meg. Baráth Tibor alapította, szerkesztette és adta ki 1949 novemberétől Lille-ben, 1953-tól Montrealban. Utolsó száma 1955 februárjában látott napvilágot. Kezdetben havonta, később kéthavonta, végül hosszabb kihagyásokkal jelent meg. Közölte a többi között Csávossy Leó, Czermann Antal, Heckenast Dezső, Homonnay Elemér, Marschalkó Lajos, Padányi Viktor írásait.
2.) (Hungarians of the West, Hongrois d' Occident). Mint "a demokratikus és nemzeti szellemű nyugati magyarság lapja" 1982-től jelent meg folyóiratként Calgaryban. 1986-tól Montreal a megjelenési helye. Szerkesztője (majd főszerkesztője) és felelős kiadója Miklóssi István. Induláskor Miska János volt a társszerkesztő. A szerkesztőbizottság összetétele az évek során többször változott. Tagja volt kezdetben Előd László, Györgyey Klára, Komjáthy Aladár, Szentpétery Miklós is. Jelenlegi összetétele: Bárány János, Éltető Lajos, Hámos László, Megyeri György, Nagy Károly, Németh Magda, Novak Gábor, Püski Sándor, Roy Mária, Sass Márton, Tamási Miklós, Túri Gábor. 1990 őszétől budapesti irodája is működik, vezetője Túri Gábor.

 




Hátra Címlap Előre