Előszó helyett

 

Születésnap

Csendes esti éjszakákon, ha elnémul a ház,
nyugalom költözik szívembe, besüt a holdvilág
fénye csalogat, hív, a Tejút engem vár
Göncölszekéren utazom' álmaimban tovább.

Utamon kísérnek csillagok - csillámok nyomán
messzire sodródva álmaim kusza fonalán.
Sötétben fény vagyok, mint izzó csóva láng
félek de mennem kell, haladnom tovább

A mindenség most otthonom, a végtelen világ
virágos rétek helyett - kölcsönvett fény ruhám
lelkemben ezernyi dallam él, s repít tovább
a végtelen égen keresztül, át az éjszakán.

Az otthon csendjében betűk egymás után,
koppannak a fehér lapon, egy álom valóra vál'
képzetem szülte kép, mit írnom kell csupán
hogy eljutottam a Tejútra, ahol senki sem járt.

Édes a zene, papírlapon e képzelt világ
vagy valóság és benne rég megélt csodák.
Aztán éjfélkor pont kerül írásom végére
s elcsitul a zene lelkem legmélyében.

A hold éberen vigyáz, őrzi e varázslatot
az éjszakai csendben született dallamot,
visszatekintenek s még búcsút vesznek tőlem
útjukra engedem, szolgáljanak becsülettel...

 

Verzár Éva