AJÁNLÓ__ ELŐSZÓ __TARTALOM __BEMUTATKOZÁS __IMPRESSZUM

Tizedik láncszem

"Ó, eljött ez is,
Szép karácsony hónapja,
Jézus urunk születésnapja,
Kétezer és három év óta!
Színes forgatag, hangos kiáltások,
Fabódék tömege,
Karácsonyi árusok,
Ó, én bolond, mennyire szeretném
Földváryt meghívni,
De már csak öt nap van,
És gyávaságom nem engedi."

Bolond monológ.
Hagyjuk, hadd keseregjen,
Hadd lelje meg ürességét szívében.

Felvirradt a Nap végre,
Bolondunk csillogó szemmel tekint az égre,
S meg merte hívni Esztit? Mit gondoltok?
Természetesen egyedül bandukolt.

Hatodik ülésnek vége,
Mehet haza a városnak népe,
Bolond nehéz szívvel lépdelt az utcán,
Ám feltűnt mögötte a szivárvány,
Eszter jött hatodmagával a járdán.

Aranyszín villanás csengő kacajjal,
Földváry Eszter aranyszőke hajával,
És bolond léptekkel bolond megy feléje,
Megy, megy a végzetébe.
Észrevétlen beleolvad a csoportba,
Földváryt hogy minél tovább láthassa.

A többiek elmaradtak a könyvesboltnál,
És teljesült az eddigi lehetetlen vágy,
Bolond és Eszter, egymással szembe,
Együtt, mástól nem zavartan, kettesbe.

Azt kellett volna mondani:
"Szeretlek."
De bolond torok elszorult most,
És hang nem jött ki rajta,
Pedig biztos segítette volna
A művészet szépen pengő lantja.

Már ha lett volna neki ilyesmi,
Nem hamisság jutott volna őneki,
Mikor a tehetséget osztották, ő hátrakerült,
S Eszter kék szeme előtt szóhoz se jutott,
Szívén addig elmondhatatlan boldogság ült.

Órák teltek el, de szép is volt!
Hej, de nagyon régen volt,
És Eszternek Bolond ajándékot adott,
Érte egy hálás, elbűvölő mosolyt kapott.

Mentek egymás mellett a Baross utcán,
Ki jött szembe velük? Egy másik szép lány,
Esőváró Víkát méterekről megismerték már,
S a zebra közepén szóváltás kezdődött,
Szerencse véget ért, mígnem a piros jött.

"Földváry velem!", gondolta a bolond,
"Velem, s nem veletek!", ezt fontolgatta magában,
"Kúpi, Hajós, Esőváró, Lamiffy mehetnek, hova akarnak,
Földváry, ó, drága Eszter, velem marad!"

Így történt meg a bolond legszebb napja,
És hazament, szíve csordultig telt,
Ez a pár óra hamar elröppent vele,
És nem tudta, ó nem, közeleg végzete,
Kétezerhárom december tizenkilenc feledtette.

<_>