AJÁNLÓ__ ELŐSZÓ __TARTALOM __BEMUTATKOZÁS __IMPRESSZUM

Lanni betegsége

Kint a fán hervad a virág,
Hervad szívem is, s az álomvilág,
Mit álmodtam szép Lanniról,
Most már őrajta hópehely táncol.

Hallgass csak a csillagokra,
Hallgass szívednek sugallatára,
Csillagok mondják neked el,
Mit mesélt a szél is, régen, egyszer.

Fenn volt a nap a kék égen,
Avart sodort a szél az útszélen,
Ősz volt, szél fújt, eső esett,
S csak hullottak a falevelek.

Lanni ott volt, szép volt minden,
Aranyhaját nézte két kék szemem,
Végigsimíthattam volna,
De nem mertem, s megfagyott a hóba.

Jött a tél, a hideg széllel,
Lanni fázik, mosolya szünetel,
Ágynak esett, beteg volt ő,
És nem rázta fel szánon a csengő.

Gyönyörű kék szeme csukva,
Álláig felhúzva a nagy dunyha,
Arcán, jaj, lázrózsák égnek,
Nem hallotta hangjait zenémnek.

Tündér volt ő, ahogy feküdt ágyon,
Közben érinti az álom,
S én suttogom neki, amit lehet,
Lanni, kedvesem, szeretlek!

<_>