2. A KATOLIKUS AUTONÓMIA ÜGYE

A katolikus autonómia körül roppant sajtóvita bontakozott ki, hiszen az egyház és az állam elválasztása, a közoktatás felekezeti jellege, a hatalmas alapítványok kezelése egyaránt az Eötvös által 1867 nyarán konkrétan is javaslatba hozott autonómia mikénti megvalósításától függött. Az autonómia azt jelentette, hogy a katolikus egyház vagyonáról és tanügyeiről, tehát azokról az ügyekről, amelyekről eddig a kormányzat intézkedett, maga dönt. Az állam azonban csak akkor mondhatott le jogairól, ha a katolikus egyházon belül biztosítva látta a világiak, az egyszerű hívek befolyását. Az Idők Tanúja 1867 nyarán közzétette Simor János esztergomi érsek és Eötvös József kultuszminiszter levélváltását, amelyben mindketten az autonómia megvalósítását szorgalmazták.

A klerikális és antiklerikális tábor egyaránt a történelmi előzményekkel rendelkező és ezért csak feltámasztásra szoruló s így 1868 elejére egybe is hívott „erdélyi katolikus státusgyűlés” vitáit tekintette olyan erőpróbának, amely a kezdődő sajtópolémiák után az erőviszonyok valóságos felmérésére nyújt alkalmat. Ekkor, 1868 elején a jól értesült és a katolikus autonómia kérdéseivel liberális szellemben sokat foglalkozó Századunk kivonatosan ismertette a püspöki konferencia autonómia-tervezetét. A közvélemény felébredt kíváncsiságának kielégítése és az erdélyi autonómia-gyűlés klerikális elemeinek orientálása céljából az Idők Tanúja közzétette a püspökök tervezetének egészét, amelynek életbe léptetéséhez e lap szerint már csak a király jóváhagyása szükséges. A tervezet és életbe léptetésének önkényes módja a sajtóban olyan elutasítást váltott ki, hogy Török János lapja, a Pesti Hírnök (állítólag Esztergomból hozott) cáfolatot tett közzé, amely szerint a tervezet nem végleges, s azt világiak bevonásával is meg fogják vitatni. A Századunk saját tervezetet ismertetett, amely még a püspökök választását is a világiakra {II-2-153.} bízta volna, s ugyancsak e lap hozta nyilvánosságra, hogy az uralkodó elutasította a főpapok javaslatát.

A sajtó jelentőségét e kérdések vitatásánál mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy kizárólag az autonómia liberális módon történő megvalósításának programjával önálló napisajtó keletkezett, amely évekig a klerikális sajtó legfőbb vitapartnereként képviselte a liberális katolicizmus akkor még rendkívül modernnek számító álláspontját.