| SZENT-BENEDEK-REND. SZŰZ-MÁRIA SZENT-JOBBI APÁTSÁGA. | TARTALOM | Premontrei rend. |
{361.} Ismeretlen rendü apátságok.
FEJEZETEK
A «de curu» apátság.
Az apát és prépostságok szerzetesrendei. – A «de curu» név talányszerüsége. – Az apátság helye. – A herpályii csonka torony s a curui apátság. – Ennek apátjai, birtokainak nyoma, eltünése.
Középkori szerzetesrendeink között egynél több volt olyan, melynek kormányán apát állott, és ismét voltak olyanok, melyek prépostot tiszteltek élökön. Apátjaik voltak a Szent-Benedek-rendüek, cisterciták s külföldön a premontreieknek, kik hazánkban, valamint a Szent-Ágoston-rendü kanonokok s a jeruzsálemi szent-sir kanonokjai is prépostok alatt állottak. A puszta apáti vagy préposti czim tehát, egyéb adatok hiányában, az apát- vagy prépostság szerzetesrendjének meghatározására nem vezethet, minélfogva mindazon apát- és prépostságokat, melyeknek szerzetesrendjéről biztos tudósitásaink nincsenek, kénytelenek vagyunk az ismeretlen rendü apát- és prépostságok közé sorozni. Ilyenek, sajnos, sokkalta számosabban vannak, mint az ismeretes rendüek; ilyen mingyárt a «de Curu» apátság.
Neve történeti forrásaink egyik legérdekesebb titka. Emlékét egyedül a Váradi regestrum őrzötte meg, hol kétszer Curru,* egyszer Curud* és még egyszer Kuru néven fordul elő.* Eddigelé a «de Curru» név volt elfogadva és Szent-László legendájának ama szép helyét füzték vele össze, hol a szent király halottas kocsijának csodálatos megindulásáról van szó. Ama helyen – mondák – honnat a kocsi magától {362.} elindult Várad, Szent-László városa felé, monostort épitének és azt a kocsiról «de curru» nevezék el.*
Ki merne ez ujabb, annyi gyengédség s kegyeletről szóló legendához nyulni?* még ha bizonyosabbak volnánk is felőle, mint vagyunk, hogy az apátság nevében tollhiba van, mint a Váradi regestrum legtöbb nevében, s hogy ama név inkább lehet Tur, a Berettyó alsó részének hajdani neve, régiesen kiirva: Turu;* vagy Turul, mely mint személy, nemzetség és helynév többször előfordul,* folyóról pedig vagy nemzetségeinkről nem egyszer neveztek el monostorokat.
De maga az apátság helye is bizonytalan, csak az bizonyos, hogy Biharmegyében létezett. Ujabban Kereki községbe helyezik, de elegendő alap nélkül s csupán a latin currus s a magyar kereki szavak némi rokon értelmére támaszkodva.* Régi iróink Kereki apátságáról nem tudnak semmit; maga Pázmány Péter s az utána dolgozó Szentiványi Márton ez apátság helyéről csak annyit mondanak, hogy a váradi püspökség területén a Körös folyó mellett állt.* Nem lehetetlen, hogy épen Keresszegen, mely a későbbi századokban csakugyan mint klastromos hely tünik fel s mely község, mint neve is mutatja, kiválólag Körös-menti hely. Azonban van püspökségünk területén egy {364.} épitészeti műemlék, mely a curui apátság helyének kérdésénél kiváló figyelmet érdemel, melyet azért a mellékelt rajzban ezennel bemutatunk.
E műemlék egy egészen téglából épült torony a román épitészet félreismerhetetlen jellegeivel, melynek keletkezése tehát a XIII-ik századba, monostoraink virágzásának korszakába bizton tehető.
E torony Berettyó-Újfalutól napnyugatra, a herpályii pusztán, halmos helyen emelkedik; körülötte egy mélyebb és egy sekélyebb árok nyomai ma is észrevehetők. A sekélyebb helyén valószinüleg kőkerités állt egykor, de amelynek már alapfalait is kiásták s a kisebb árok igy keletkezett; a nagyobb viz befogadására és igy a hely védelmére szolgált. Maga a torony bevakolva sohasem volt, jelenleg két emelet magas, mindenik emelete vissza-visszaszökik; szögletein falszalagok futnak fel, melyek a földszinten már annyira vastagok, hogy közelitenek a támokhoz. Tégláinak mérete: 32. 16. 4–5 c/m. Déli oldalának földszintjén egy körives, kajácsos, lőrésszerü ablak látható; első emelete áttöretlen, de második emeletének déli s nyugati oldalán egy-egy félkörives ablak van, egykor valószinüleg az elválasztó oszlopkákkal, de ezek ma már hiányzanak. Legjellegzőbb itt, a második emelet ablakai felett egy tornyot körülfutó pártázát, mely, mint mellékelt rajza előtünteti, alant félkörives, fent négysoros törött-pálcza diszitménynyel van ékitve.
De e torony nem állt itt mindig egyedül; körülötte, mint a szemtanu iró feljegyezte, az egyház hajójának s egy másik toronynak {365.} falai emelkedtek,* s a hagyomány emlegeti ma is, hogy a meglevő toronynak még párja is volt. Ma már mindennek, amaz egy tornyon kivül, semmi nyoma, mert helyökön rég barázdákat hasogat a szántóvető ekéje; de hogy itt csakugyan ikertornyok léteztek, mutatják a meglevő torony éjszaki oldalán az összekötő, de már elpusztult boltivezetek maradványai, és mutatja e toronynak ide mellékelt alaprajza is, melyből látható, hogy ez épületnek ugy kelet, mint éjszak felé folytatása volt: éjszak felé a homlokzat s a hagyomány és történelem emlegette másik torony, kelet felé pedig a déli hajó.
A mai herpályii pusztán tehát kétségkivül egy nagyobb, emlékszerü egyház állt hajdan; de nem az elpusztult Herpályi község egyháza, mert ez a csonka toronyról napkeletre, ma is «Egyház-sziget»-nek nevezett helyen emelkedett, a csonka torony pedig a «klastrom-dülő» -ben állt. E név eléggé tájékoztathat a kérdéses egyház multja iránt.
Ezenkivül a csonka torony közvetlen közelében, attól éjszakkeletnek {366.} van egy másik puszta, hol Szent-Kozma-Damján falu állt egykor s igy hivják a pusztát ma is. Ha eszünkbe jut, hogy ez iker név mily közel áll a Szent-Benedek-rendhez, melynek alapitója remetesége helyén, Subiacoban két monostort emelvén, ezen egyikét Szent-Kozma is Demjén vértanuk tiszteletáre szentelte: e megemlékezés ismét legalább sejteni, hogy milyen rend monostora állt a mai «klastromdülő»-ben?
E monostor egyik tornya áll ma is, de történetünk irott emlékeiben semmi nyoma;* ellenben a «de Curu» apátságot ismételve emlitik történeti forrásaink, de hogy hol állt? legcsekélyebb adatunk sincs reá. Végre is nem lehetetlen, hogy a Váradi regestrum «de Curu» apátsága s a herpályii csonka torony közel állanak egymáshoz s történetök hézagait kölcsönösen kiegeszithetik.
Azonban a curui apátságról bizonytalan neve s helye mellett határozott tudósitások is maradtak reánk. Alig harmincz évi időközből látjuk két apátját, megismerkedünk némi jogi s birtokviszonyaival, s megtudjuk, hogy az apátnak voltak jobbágyai s volt udvarbirája is, ki a monostor polgári ügyeit vitte.*
{367.} Ismeretes apátjainak egyike Vazul, másika Gergely; mindketten a XIII-ik század első felében éltek s mindkettejőknek azon nemes, de örömtelen feladat jutott, hogy küzdjenek az erőszak ellen s védjék apátságuk jogait. E feladat teljesitése őrzötte meg emlékezetöket is. Vazul apátnak a Gútkeled nembeli Salamon fiával, Jánossal gyült meg a baja, ki az apátság egyik, sajnos, meg nem nevezett birtokát dulta fel s azzal huszonöt márkányi, tehát jelentékeny kárt okozott az apátnak.* Gergely apát ismét a királyi pintérekkel volt kénytelen perelni, kik az apátság egy másik birtokára tették kezöket, és csak akkor bocsáták azt el, midőn a nádor Szent-László király sirjára teendő esküt itélt s az apát kész volt azt letenni. E birtok, melyhez malom és hidvám is tartozott, valószinűleg a mai Körös-Tarján volt.* Ezekenkivül az apátságnak még egy harmadik birtokáról is van emlékezet, kik e birtokon kárt tettek, Hortobágy-vidékiek, a birtoknak is ott vagy annak közelében kellett állnia.*
Az apátság a tatárjárásban pusztulhatott el, mert azon innen többé semmi nyoma.
Szerzetesrendjéül a Szent-Benedek-rend, s védszentjéül a bold. Szűz emlittetik,* de legfeljebb a hagyomány alapján; történeti forrásaink minderről hallgatnak.
Szent-Mihály főangyal gáborjáni apátsága.
Alapitója nevének emléke. – Első ismeretes apátja s annak pere – Még két apát. – Anyagi helyzete. – Kegyurai. – Utolsó nyoma. – Védszentje. – A gáborjáni földvár.
Erdő és folyó lebilincselő vonzerőt gyakorolt honkereső nemzetünkre. Erdők mélyén, folyók partjain üté fel legörömestebb sátorát, {368.} ott emelte fel ős hitének oltárait s azok helyére épité később kereszténységének tornyos egyházait. Magának a Berettyónak partjain, alig tiz mérföldnyi vonalon csak monostort nem kevesebbet, mint hetet épitett.
Ezek egyike a gáborjáni. Nemzetségi monostor volt, de alapitó nemzetsége ismeretlen. A gáborjáni monostor egy félszázaddal korábban tűnik fel, mint kegyuri családja, mely csak a XIII-ik század utolsó negyedében lesz ismeretes s oly körülmények közt, melyek erősen sejtetik, hogy az már nem a monostor-alapitó család.
Alapitója kétségkivül Gáborján nevü férfiu volt, kitől a monostor nevét vette épen ugy, mint Gyerőtől, Dienestől stb. az ezek által alapitott monostorok.* De hogy e Gáborján melyik nemzetségnek volt tagja? meghatároznunk nem lehet, csupán felemlithetjük, hogy a Gábor név a Káta nemzetség fáján tűnik fel ismételve.*
Az apátságra az 1241-iki tatátjárást megelőzött években akadunk először, de már ekkor régi megszilárdult intézmény, mely erejének öntudatában jogainak védelmére is mer kelni.
Ugyanekkor, 1212–1218 évek közt tünik fel első ismeretes apátja is: Johem (?) más két rendtársával, kiknek egyike a dékáni tisztet viseli. Emlékezetök fennmaradását bizonyos peres kérdésnek köszönik, de amely szerzetesi életök nyugalmát nagyban megzavarhatá. Sebe nevü előkelő asszony öt jobbágyot hagyott a monostorra oly intézkedéssel hogy azok egyike toros legyen s évenként szolgáltasson be a monostornak hatvan kenyeret, egy harmadfüves tinót, továbbá három ludat, öt tyukot, hat köböl sert s végre három misére való denárokat; a másik két jobbágy maradjon jobbágynak, az utolsó kettő pedig, minthogy asszonyok, legyenek a monostor mosónői. Sal, Sebe asszony fivére, azonban nem akarta a jobbágyokat kiadni s végre is Mike bihari főispán esküt itélt, melyet Szent-László sirjára kellett volna letenni, de Sal, midőn látta, hogy a monostor dékánja s egy más általa kiválasztott szerzetes készek megesküdni, teljesité nővére végakaratát.*
Egyéb birtok- s jogi viszonyai ismeretlenek, csak az bizonyos, {369.} hogy helyben a községi, továbbá a szomszéd Keresztur és Szent-Péterszeg egyházai a monostorhoz tartozának* és így e községek ha nemis egészem, de legalább némi részben az apátság birtokait képezék.
A monostor tulélte a tatárjárás pusztitásait, sőt a következő századot is, de már csak hanyatló erővel.
1332-ben János volt apátja, kinek Jakab nevű káplánya is ismeretes, de János apátot csakhamar Bálint váltotta fel, ki 1335-ben pápai tized fejében negyvennégy garast fizetett. Ez összeg messze mögötte marad a szent-jobbi apát tizedének is; kétségkivül szintoly nagy volt a különbség a két apátság anyagi viszonyai között.
E korban, nevezetesen a XIII-ik század végétől az egész XIV-ik századon át Debreczeni Dósa nádor s ennek fimaradékai birták az apátság kegyuri jogát. Ezek kihaltával Gáborján leányágon a Domoszlay, Szécsy s Héderváry-ak birtokába jutott, kik azon Kowári Pál nádori főjegyző s Balás kanonok, a váradi káptalan bizonysága előtt 1405-ben meg is osztoztak. Ez alkalommal a monostor s a hozzá tartozó egyházak kegyura jogát közös birtoknak hagyták,* és itt van a gáborjáni monostornak utolsó nyoma, de hogy voltak-e még ekkor is szerzetesei? Volt-e apátja? arról sem itt, sem egyebütt nincs emlékezet.
Ugyancsak ezen 1405-iki osztálylevél eloszlat minden kétséget az apátság védszentje felől, határozottan kijelentvén, hogy az Szent-Mihály főangyal tiszteletére volt szentelve;* szerzetesrendje azonban ismeretlen.
Mi végre az apátság helyét illeti, ez kétségkivül a Berettyó ama félszigetére teendő, hol a váncsodi és szent-péterszegi határok összeszögellenek s mely helyet ma is Földvárnak nevez a nép. Földvár mellett {370.} az elpusztult Tótfalu nyomai ma is meglátszanak s az 1405-iki osztálylevél nyilván mondja, hogy Tótfalu a monostor mellett állt. Mint annyi helyen, ugy itt is a pusztán maradt monostort várrá alakiták épen ugy, mint századokkal azelőtt valamely, talán épen római castrum romjain épiték fel a monostort.*
Mindszent eggedi apátsága.
Helye. – Alapitó nemzetsége. – Első nyoma. – Egyháza s erőditményei. – Jobbágyai és birtokai. – Viszályok, ostromok. – Eközben az apátság hanyatlása, majd eltünése. – Védszentje. – Középkori ismert apátjai.
Diószeg felett, a Debreczenbe vivő uttól jobbra gyönyörü fensik emelkedik, melynek egyik legszebb pontja, a ma ugynevezett egyedi pusztán, «templomhely» név alatt ismeretes. Itt állott hajdan azon apátság, melyet egykoru történeti emlékek sohasem egyedi-, hanem mindig eggedi- vagy iggedinek neveznek.*
Az apátság alapitója ismeretlen, de mert Egged és vidéke már a tatárjárás előtt a Gutkeled nemzetség birtokában volt, és mert e nemzetség egyike ága a Dobi Dorogok mingyárt a tatárjárás után mint az eggedi apátság kegyurai tünnek fel: az apátság alapitását a Gutkeled nemzetség tagjainak méltán tulajdonithatjuk.*
Első biztos nyomát ez apátságnak is, mint annyi más érdekes dolognak, a Váradi regestrum őrzötte meg, s ennek korától (XIII-ik század eleje) tovább mint egy századon át gyakran olvassuk az apátság nevét, miközben épületeiről s némi birtokviszonyairól tájékozást {371.} nyerünk, nehány apátjával s azok viszontagságos történetével is megismerkedünk.
A monostort mint szilárd kőépületet rajzolják XIII-ik századi tudósitások, s midőn egyszersmind faragottkő oszlopait emlitik,* nem kételkedhetünk, hogy Eggeden is azon emlékszerü egyházak egyike emelkedett, melyek ép oly költségesen, mint gonddal és müvészettel épülve, atyáink vallásos buzgalmát s nemes izlését egyaránt hirdették. A monostort, mint jobbára mindenütt, ugy itt is, védmüvek vették körül, de itt oly arányokban, hogy a kőfallal s bástyákkal keritett monostor erős várat képezett, mely a hevesebb s hosszabb ostromot is kiállotta.
Már maguk e körülmények sejtetik, hogy az apátság, mely ennyire meg tudott szilárdulni, megfelelelő anyagi erővel is rendelkezett. E sejtelmet történeti adatok is támogatják. Már a Váradi regestrum emliti az apátság egy mesteremberét,* amiből nyilván következtethető, hogy az eggedi apátnak is, habár talán nem oly számmal, mint a vele szomszédos szent-jobbinak, szintén voltak jobbágyai mellett udvarnokai, sőt nemesei is. Ez utóbbiak mellett szól nemcsak a monostor várszerüsége, mely mindenesetre fegyveres szolgálatot igényelt, hanem Egged lakosainak egy későbbi (1564-iki) névjegyzéke is, melyben azok közől heten mint «nemes jobbágyok» emlittetnek;* valószinüleg az apátság egykori nemeseinek ivadékai.
A monostor ingatlan birtokai felől sem maradunk egészen tájékozatlanok. Ilyenek valának:
Egged, mely mint Várad, Szent-Jobb stb. a monostor szolgálatára rendelt népekből alakult. Terjedelmére nézve sokkalta kisebb vala, mint Diószeg, a Gutkeled nemzetség bihari birtokainak központja, mely száz jobbágytelket számlált, de nem maradt hátrább Székelyhidnál, e {372.} szintén Gutkeledféle birtoknál, mert az is, ez is harmincz jobbágytelekből állt. Egged határán a Nagy- és Kis-Barátokvölgye helynevek a szerzetesek egykori birtoklásának, a Szőlőhegyhát, Pinczékvölgye pedig ugyanott, hol ma szőlőnek nyoma sincs, szőlőmüvelésöknek elmulni nem tudó emlékei. Végre a patak, mely, zugóval elzárva, tavat képez és malmot hajt ma is, nem csak azt jelöli, hogy itt állt hajdan az apátság malma s halastava, hanem Almás nevével a szerzetesek gyümölcsöskertjére is emlékeztet.
Sárfő. Egged szomszédságában, szintén az Almáspatak partján állt, a patak által képezett tó fejénél, s innet vehette nevét is, minthogy a tó régi magyarosan «sár»-nak neveztetett. Terjedelmére nézve csak félannyi volt, mint Egged: tizenöt jobbágytelek.
Negyvenszil. Ez is Eggedtől nem messze, Diószeg közelében, az Ér mellett állt. Terjedelméről nincs tudósitásunk; csak az bizonyos, hogy egyházas község volt, de csak részben tartozott az apátsághoz.
Pétöri, későbbi neve: Molnos- (Malmos) Petri szintén viz, a Berettyó partján, hol ma is értékes malmok állanak, hihetőleg az apátság régi malmai helyén, melyektől a község előnevét is vette.
Kágya. Egyik legjelentékenyebb birtoka volt az apátságnak mind szőlőmüvelésre kitünőleg alkalmas hegyeinél, mind terjedelménél fogva; huszonnyolcz telket számlált.
Bag, de ez már távol Beregmegyében, a Tisza partján állt s e birtok adományozásával, illetőleg az e birtokon üzött tiszai halászattal az apátság kegyurai a monostor halbeli szükségletén kivántak segiteni.
Minde birtokok az egy Negyvenszil kivételével 1270 táján az apátság kezén valának;* Negyvenszil részbirtokát pedig egy 1307-iki {373.} oklevél emliti;* de már ekkor az apátság hanyatlóban volt. Szebb napjairól nincsenek tudósitásaink, mint általában az öröm nem hagy nyomot maga után, de a sebek helyei mindig meglátszanak.
Már maga azon körülmény, hogy 1275 táján az apátság kegyuri családjának tagjai szövetkeznek az apátsági birtokok védelmére s mint magukat kifejezik, «a monostor sorsának javitására»; a kegyuri jogra nézve pedig abban egyeznek meg békebirák közbejöttével, hogy azt évenként felváltva gyakorolják;* már ez a cselekmény hátterében setét napokat láttat. S a mult idők e napjai megujultak a közel jövőben is s megujulásukat épen azok idézték elő, kiknek azok eltávoztatásán kellett volna müködniök.
Alig száradt meg a tinta az emlitett szövetség levelén, midőn a szövetkezők egyike, Péter az apátsági monostort megrohanta, épületeit lerontatá s köveit, még az oszlopokul szolgáló faragottköveket is Diószegre vitetvén, ott vártornyot emeltetett belőlök.* Nemzetségeink ama romboló elve, «hogy ha az enyim nem lehet, tied se legyen» itt is érvényesité magát s amint nem először, ugy nemis utoljára. Imre váradi püspöknek egy 1311-iki levele emliti, hogy a Gutkeled nemzetség tagjai az eggedi monostor kegyuri jogán nem tudtak megegyezni s emiatt mint ellenségek állottak szemben egymással.* Versengésök árát a monostor fizette meg.
Majd jött a külellenség is. Adorjánvár ura, Kopasz nádor, nem jó szomszédságban élt Diószeg urával, a fentebb emlitett Péter fiával, Doroggal. Kopasz nádor 1310 táján Diószegre tört és ott a Péter által épitett várat felégeté.* Valószinüleg ez ellenségeskedés okozta később, {374.} hogy midőn Kopasz nádor a király ellen pártot ütött, Dorog királypárti lett és igy mintegy párbajra hivta ki nádori szomszédját. Kopasz a Berettyó völgyéről csakhamar át is kelt az Ér mentére, Dorog pedig, kinek a felégetett atyai vár védelmet nem nyujthatott, nemzetsége monostorába, Eggedbe vette magát. Itt termett seregével a nádor is és ostromhoz fogott, de bár támadása gyors és tartós vala s bár a védelem közben Dorog is elesett: a várszerű monostort még sem kerithette hatalmába.*
Az apátság eközben kétségkivül nagy veszteségeket szenvedett, birtokait is egymásután szedték el tőle, nevezetesen Kágyát már 1321-ben Ivánka comes tartá kezében;* és igy történt, hogy midőn 1332–1337. évek közt a pápai tizedeket szedték, az eggedi apátság már annyira kedvezőtlen viszonyok közé jutott, hogy huszonöt garas tizednél tőbbet nem fizethetett.*
Ez időn tul története megszünik, emlékezetével is csak még egyszer találkozunk, midőn egy 1374-ben kelt oklevél emliti az eggedi monostort s annak kegyuraságát.* A monostor tehát ekkor még állt, de hogy voltak-e még szerzetesei? arról hallgatnak forrásaink.
Az apátság Mindszent tiszteletére volt szentelve s azért köznyelven Mindszentnek is neveztetett.* Szerzetesrendje ismeretlen. Középkori apátjai közől csak a következők emlékezete jutott el hozzánk:
{375.} 1321-ben Péter, ki az apátság birtokát, Kágyát, minthogy azt Ivánka comes hatalmasul elfoglalta, nem kevesebb hatalmaskodással megrohanta s elpusztittatá.*
1332-ben János.*
1333–1337-ben Domokos.*
A csoltmonostori apátság.
Helyének meghatározása. – Alapitójának neve. – Csolti Ábrahám s az Ábrahámffyak. – Két apát. – A monostor utolsó emlékezete. – Birtokainak nyomai. – Végső pusztulása.
Vésztő községtől alig egy félórányira nyugat felé a Sebes-, most már Holt-Körös szigetet képez, mely mintegy husz holdra terjed. E szigeten ama szép, kerek, halmok közől, melyek az alföld rónáin oly festőileg magaslanak ki, három emelkedik: egyik, a legalacsonyabb éjszaknyugatra, ettől délre a másik kettő, szorosan egymás mellett, mint két ikertestvér. Akár a természet játéka, akár az emberi kéz alkotásai e halmok, mindenesetre kiválasztott helyek azok, honnat messze belátni az alföld végtelen rónáiba s a még végtelenebb – multba.
Ily halmokon lobogtak a római legiók őrtüzei, a magyar táltosok oltárai, a keresztények örök-lámpái.
Ama halmok utóbbi ketteje most szép szőlősorokkal van beültetve, de a szőlősorok közt, kivált a halmok tetején, minden lépten-nyomon {376.} téglatöredékeket lát a szem, azoknak a szép, szikrátadó középkori tégláknak töredékeit. Kétségkivül erős, hatalmas épület állt e helyen, a ma is élő népmonda szerént «veresbarátok klastroma», történeti emlékeink szerént apátsági monostor.
De az apátság neve körül némi zavar uralg, mert csolti, kulcsi, majd kolti apátságnak is nevezik s emellett még ugy mondják, hogy a mágori dombon állt.
Mágor falu volt Vésztő és Szeghalom között az emlitett halmok közelében, melyeket róla neveztek el, de csak az ujabb korban. Az apátság helyét annak fennállása korában semmi esetre sem nevezheték mágori dombnak. Kolt ismét egészen különböző helynév Csolttól; Kolt szintén falu volt az apátság helyétől nem épen távol, de Vésztőnek egészen ellenkező oldalán, napkelet felé. Ellenben az emlitelt halmok közvetlen közelében elterülő lapályt ma is «csóti lapos»-nak hivja a nép, itt van az ugynevezett «csóti fok» is kétségtelen jeléül annak, hogy e helyen állt Csolt falu, melyet XIII. s XIV-ik századi oklevelek többször emlitenek,* s e falu felett, ama romfedte halmokon emelkedett a csolti apátság, eredeti nevén Csoltmonostora.*
Keletkezésének története a mult idők homályában mosódik el, csak az bizonyos, hogy a monostor jelzőjében alapitójának, Csoltnak nevét viseli, ki kétségkivül főuraink sorához tartozott. És e Csolt név az egyedüli vékony fonál, mely az apátság történetének uttalan utain némileg eligazit.
Midőn V. István király az egri püspökség elenyészett kiváltságleveleit 1271-ben megujitani elhatározta, a püspökség területén lakott éltesebb főurak közől huszonötöt választott ki, hogy ezek hit alatt az egri püspök kiváltságairól vallást tegyenek. A kiválasztottak egyike volt Csolti Ábrahám Zarándmegyéből,* mely akkoron egész Gyuláig {377.} felnyult s melynek egy része, az ugynevezett sombolyi, később pankotai főesperesség az egri püspökséghez tartozott.
A Csolt név eredetileg személynév volt, e nevet tulajdonosa rá adta saját birtokára, utódai pedig már a birtokról nevezék el magukat s igy keletkezett a Csolti név. Csolti Ábrahám tulajdonneve élénken emlékeztet apátságunkra, keresztneve pedig az apátság később ismeretes kegyuraival, Ábrahámffyakkal függ össze, ami lehet ugyan merő véletlen, de annak jele is, hogy az Ábrahámffyak a Csoltok utódai és igy a csolti apátság alapitóját az Ábrahámffy nemzetség ősei közt kereshetjük.
Az apátság első biztos nyoma a XIII-ik század elején tünik fel, midőn apátja a bihar és békésmegyei nemesek legelőkelőbbjeivel, a Borsék, Zoárdok, Smaragdok stb. fényes társaságában megjelenik Váradon, hogy birói meghagyásra Szent László-sirjánál isten-itéleti esküt tegyenek.* Ez apát neve a Váradi regestrum sok kifogás alá eső szövegében, latin birtokos raggal «Lodi»-nak iratik, ami lehet a Ladislai» név összevonása, de tán még inkább a «Lád» ős magyar név.
Ezután egy egész századon át nem hallunk semmit az apátságról. 1332. és 1335. években merül fel ismét, midőn apátja, János tizenöt garas pápai tizedet fizetett évenként.* És ez adat nemcsak azért becses, mert arról tanuskodik, hogy az apátság szerencsésebb volt sok társánál, amennyiben tulélte a tatárjárás pusztitásait; hanem azért is, mert tájékozást nyujt az apátságnak akkori anyagi helyzetéről, mely már határos lehetett a szegénységgel. Egyszerü falusi lelkészek is fizettek 25 garasnál több tizedet.
Ezentul még csak egyszer, 1383-ban van róla emlékezet, midőn négy Ábrahámffy, birtokaikon osztakozván, abban egyeznek meg, hogy a monostor kegyuri jogát közösen gyakorolják.*
Védszentje, valamint szerzetesrendje ismeretlen, csak a monostor {378.} magas fekvése emlékeztet nemzetünk apostolaira, a Szent-Benedek-rendüekre.*
Birtokai közé számitják a vele szomszédos Mágort, melyet Endre királytól nyert volna;* de biztosabb, hogy Vésztő határán birta ama pusztát, mely ma is Apáti nevet visel s hol egykor falu is állhatott. Nagy halastavának nyomai a monostor közelében még látszanak s ugyanott egykori malmuk helyét is mutatja a nép.
Kéttornyu egyházának falai 1786-ban még állottak, de ekkor az egyik torony ledőlvén, a másikat is lebonták s tégláit széthordották.*
Szent-Imre apátsága.
Történeti s helyrajzi emléke. – Párhuzamos apátság a szent-jobbival.– Nemzetségi monostor. – Története szegény az adatokban.
«Szent-Imre egyházának apátja s kegyura törvénybe adták István fiait, amiért hogy száz márkát elvittek hatalmasul.»* A több, mint hatszáz éves történeti emlék e szavai kétségtelenné teszik, hogy szent-imrei apátság létezett, s ha ez apátság helyét keressük, történetiróink egyhangulag a váradi püspökség területére utasitanak. És itt, a {379.} történeti emlékekben oly gazdag Berettyó biharmegyei völgyén csakugyan találunk Szent-Imre községet, hol a község felett emelkedő szép halmok egyikét ma is «monostornak» nevezi a nép, a történetiró pedig feljegyezte, hogy ott «egy elpusztult klastromnak fundamentoma» volt.*
Már Pázmány Péter az ismeretlen rendü apátságok közé sorozta,* ennek ellenére az ujabb korban cistercita rendünek keresztelék el, de elegendő alap nélkül. A cisterciták rendszerént völgyekben telepedtek meg. Inkább hihető, hogy a szent-imrei apátság párhuzamos volt a szomszéd szent-jobbival s rendeltetésök is rokon vala: itt Szent-Istvánnak, amott pedig az első szent király angyali fiának zengték dicséretét Szent-Benedek fiai.
De mig Szent-Jobb királyi monostor vala, a szent-imrei apátság alapjait ős nemzetségeink egyike rakta le. Hogy melyik volt e nemzetség? történeti forrásaink nem emlitik s nehezen is lesz előbb meghatározható, mig István fiaira, kiket az apát s a kegyur ama száz márkáért bevádolt, nagyobb világot vetni nem sikerül. Ezek kétség kivűl az alapitó nemzetség tagjai valának s a monostor kegyuri jogán versengve, követték el hatalmaskodásukat.
Különben az apátság, hol valószinüleg védszentjének Szent-Imre herczegnek ereklyéje is őriztetett, nemzetünk részéről kiváló kegyelettel találkozott; kedvező anyagi körülményeknek örvendhetett, mert száz márkát, ami azon korban fejedelmi kincs vala, szegényes helyről elvinni nem lehetett. De birtokai, valamint fennállásának s elenyésztének további története egészen ismeretlen. Apátjai közől sem jutott el csak egynek is neve korunkig. Az idézett egyetlen adaton kivül hallgat felőle minden. Báthory András váradi püspöknek egy 1340-iki levele emliti ugyan Szent-Imre monostorát, mint amely Váradon bizonyos Luka nevű szőlőnek felét birta;* de hogy ez a kérdéses szent-imrei apátsággal azonositható–e? további adatok hiányában meghatározni nem lehet.
{380.} Keresztelő-Szent-János szent-jánosi apátsága.*
Nemzetségi monostor. – Első feltünése s kedvező helyzetének történeti nyoma. – Apátjai s ezeknek működése. – Védszentje s birtokai. – Eltünése.
Várad alatt, Szent-János községétől dél-nyugotra, a Sebes-Körös jobb partján kerek halom emelkedik, melynek felülete eléggé tágas arra, hogy terjedelmesebb épületet is befogadhasson. E halom tetején a váradi püspökségnek már első századában monostor keletkezett;* mely a XIII-ik század utolsó negyedében mint nemzetségi apátság tünik fel, kétségkivül azon nemzetségé, mely a mai Ó-Palotával, mint központtal, a szomszédos Szent-János, Géres, Vadász stb. községeket birta.
Melyik volt e nemzetség? adataink hézagossága miatt alig határozható meg. A Pázmánok Biharmegyének egyik ős nemzetségét képezék; a két község egyike, melyekre nemzetségök Pázmán nevét ráruházták, Biharmegyében s épen Szent-János közelében állt, ezenfelül a nemzetség egyik tagja: Ders 1289-ben Szent Jánosról irta magát:* mindemellett biztosan még sem állitható, hogy Palotának s tartozékainak urai a XIII-ik században a Pázmánok voltak, mert félszázad mulva már ama birtokokat a Czibak nemzetség kezén látjuk.* És igy a szent-jánosi apátság alapitásának korával alapitó nemzetsége is bizonytalan.
Annyi azonban bizonyos; hogy az apátság szilárd alapokra volt fektetve s azon korban is, midőn eféle egyházi intézményeink már hanyatlani kezdenek s a nyirpályii prépost a helybeli lelkészszel együtt Várad püspökének csak egy forint szeretetadománynyal tud szolgálni: a szent-jánosi apát ugyancsak a helybeli lelkészszel négyszer annyit, tudniillik egy márkát nyujt.*
{381.} És ez adat a szent-jánosi monostor hivatása felől is tájékoztat. Az apát s a lelkész szeretetadománya kétségkivül azért emlittetik együtt, mert Szent-János községének lelkészei szintén a monostor tagjai közől kerültek ki, akik tehát a szerzetesek szokott foglalkozásán kivül a monostor falain kivül lelkészettel s a nép nevelésével is foglalkoztak. Különben a szent-jánosi apátság, mint egyszerü családi alkotás, mely sem hiteles-helyi pecséttel, sem valamely szent sirral vagy ritka ereklyével sem dicsekedhetett, – csak szórványos nyomokat hagyott maga után s leginkább azon surlódások következtében, melyek közte s birtokos szomszédai között olykor felmerültek.
Az 1332–1337-iki pápai tizedjegyzékek emlitik a szent-jánosi apátságot, de csak annyiban, hogy apáti széke azon időtájt üresedésben volt.* Ezután ismét csak egy félszázad mulva tünik fel emlékezete, majd még későbben többször találkozunk vele, miközben három négy apátjával, védszentjével s némi birtokviszonyaival is megismerkedünk.
1382-ben Péter, kinek korából értesülünk, hogy az apátságnak a Szent-Jánossal határos Micskén is volt részbirtoka.*
Tizenöt év mulva, 1403–ban János apátot látjuk a monostor élén, kinek az idézett évben Palotai Czibak Lászlóval,* 1410-ben pedig Borsi Mihály és István szomszéd birtokosokkal volt pere, de amely mind a két esetben «a jó emberek» közbejöttével békés kiegyenlítést nyert. A perek birtokkérdések miatt folytak, nevezetesen a Borsiakkal már hosszu idő óta; annál becsesebb volt tehát a béke, mely végre köztök létesült s melyet igyekeztek is biztositani azáltal, hogy egyezségök pontjait a váradi káptalannal irásba foglaltaták.
E káptalani levélből, mely család- és nyelvtani, továbbá egyházi, földrajzi, népszokási stb. tekintetben is felette érdekes, – magára apátságunkra nézve több becses felvilágositást nyerünk. Igy, az apát nevén s korán kivül megtudjuk, hogy a monostor Keresztelő-Szent-János {382.} tiszteletére volt szentelve, továbbá, hogy Szent-János község az apátság birtokát képezé s e község és Bors között létezett egy Nempti falu is, szintén apátsági birtok, mely nevét kétségkivül német lakosaitól nyerte, kiket még a monostor keletkezésekor telepithettek oda a szerzetesek szolgálatára.*
{383.} János apát vagy nagyon sokáig tartá kezében a monostor kormányát vagy pedig utódja is hasonló nevü volt, mert harmincznégy év mulva, 1437-ben is János ül az apáti széken. Ekkor azon nemzetségi birtoktest, melyhez az apátság tartozott, már több részekre szakadozott s birtokosaik gyanánt a Czibakokon kivül a Sztári, Batthyány s Panaszi Pázmány nemzetségek tagjai tünnek fel. Ezek egy része elhatározta, hogy Szent-Jánost a hozzá tartozó Nemptivel együtt eladják, illetőleg középkori szokás szerént a monostort birtokai s kegyuri jogával együtt áruba bocsátották.
{384.} János apát, ugy látszik, jó gazda volt s monostora sem lehetett szorult anyagi helyzetben, mert a vételre ajánlatot tőn, de Sztári Tamás és Miklós, valamint Czibak László nevezett rokonaikat az eladástól, János apátot pedig a vételtől törvényesen letiltották.* Mindemellett történhetett valami, ha nemis feltétlen eladás, de legalább zálogba vétel, mert 1459-ben János utódja, Domokos apát, kivel itt találkozunk először és utoljára, Sztári János és László, továbbá Géresi Czibak Osvát, János, Imre s György, végül Panaszi Pázmán Mihály, András és Péter ellenében igénypert folytatott az apátság kegyuri jogát illetőleg.* A per vége ismeretlen, mert itt az apátságra vonatkozó adatok megszakadnak.
Szerzetesrendjére nézve az eddig ismert adatok sem nyujtanak felvilágositást, további sorsa meg épen ismeretlen. Lehet, hogy az 1514-iki parasztlázadás, mely Várad vidékén kiválólag dühöngött, vetett véget életének, de megszünhetett már a XV-dik század végével is. E kor, mint tudjuk, nem volt kedvező apát-, vagy prépostsági monostorainkra; királyaink, sőt főpapjaink is megvonták tőlök kegyöket s ugynevezett kolduló szerzeteseket, legtöbbször Szent-Pál remetéit helyezék beléjök.
A szent-jánosi monostor is az apátság megszünése után, mint látni fogjuk, ujra megnépesült.*
A tordai apátság.
Kegyuri nemzetsége. – Helyének bizonytalansága. – Apátja s kegyura isten-itéleti esküt tesz. – Történetének rövid felcsillanása.
Az apátság neve élénken emlékeztet az ős Torda nemzetségre, de hogy azzal, vagy a Névtelen jegyző titokzatos Torda püspökével* van-e összefüggése? meghatároznunk nem lehet, mert a forrás, mely ez apátságot egyedül emliti, megnevezi annak kegyurát: {385.} Valkot s ennek rokonát Pétert, de nemzetségöket feljegyezni elfeledte.*
Különben az apátság helye sem egészen bizonyos, csak gyanitanunk lehet, hogy az a biharmegyei Torda lehetett, mert midőn II. András király az elidegenitett várjobbágyok visszaszerzésére biróságot küldött ki, a tordai apátság némely jobbágyait arról vádolák, hogy tulajdonképen bihari várjobbágyok; de más oldalról tudjuk, hogy régi várainknak néha távol eső megyékben is voltak tartozékaik.
Ugyanezen vád alkalmával értesülünk arról is, hogy az apátságnak volt egy Apáti nevü birtoka, ahol ama bevádolt jobbágyok is laktak, kiket csak ugy lehetett az apátság kötelékében megtartani, hogy mind az apát, mind pedig kegyura megesküdtek Szent-László sirjára, hogy azok nem a bihari vár jobbágyai.*
Ezekből látható, hogy a tordai apátság az isten-itéletek korában, tehát még 1241 előtt virágzott; de hogy mikor keletkezett vagy mikor enyészett el? az még történelmünk titka, mert a felhozottakon kivül a tordai apátságról nincs többé emlékezet.
A gerlai apátság.
Alapitó nemzetségének némi nyoma. – Létezésének indokai és ideje. – Monostor és klastrom nevezetek. – Eltünésének kora.
Neve, mint több hasonló helynevünk,* kétségkivül valamely ős birtokosának személynevétől származik, de akiről csak sejtenünk lehet, hogy ama Gyulával, kitől a békésmegyei Gyulamonostora nyerte nevét, ugyanegy családfának voltak sarjadékai, s e családfa a Csoltoké. Mindenesetre feltünő, hogy a Gerla nevet s a gerlai apátság emlékét mind történeti emlékeinkben, mind helyrajzilag oly személy és helynevek társaságában látjuk, melyek a Csolt nemzetség tagjai s birtokaira emlékeztetnek.*
{386.} Vata, Vatának fia és Pósa, Dénes fia 1251-ben eladták krasznamegyei Vata-Somlyója nevű birtokukat.* Az uj birtokosok szerzeményök határait 1257-ben a váradi káptalan emberével feljáratták s a határjárásról a nevezett káptalan által levetett irattak. E levél egyéb határnevek közt két Keres birtokot is emlit s ezek egyikéről, mely talán épen a mai Kerestelek, megjegyzi, hogy az a gerlei apát birtoka.*
Az idézett hely, mint látjuk, nem mondja, hogy a gerlei apát monostora hol állt? de a körülmények s a személy- és helynevek, melyek között az apát feltünik, Békésmegyébe utasitanak, és itt, nevezetesen Gerlán, a Fejér-Körös egyik szigetén még ember emlékezetére is hatalmas romok állottak, hogy miféle épület romjai? megmondja a sziget s az amellett futó ér neve, mert ez «monostor-ere» amaz pedig «monostor-szigete» nevet visel ma is.* Ha ezekhez hozzá veszszük még népünk azon jellegző szokását, hogy régi apát- és prépostságok helyeit «monostor»-nak, a vagyontalan szerzetesek házait ellenben egyszerüen «klastromnak» nevezi: nem kételkedhetünk, hogy az idézett oklevél apátjának monostorát a gerlei monostor-szigeten megtaláltuk.
És ennyivel most meg kell elégednünk, mert ismeretes történeti emlékeinkben a gerlei apátság többé nem fordul elő.
1257-nél mindenesetre régibb keletkezésü volt, mert a tatárjárásra következett idő uj monostorok alapitásának nem kedvezett, sőt a meglevők nagy része éppen ekkor szünt meg. Nem lehetetlen, hogy a krasznamegyei Keres is már csak szokásból s emlékezetből neveztetik a gerlai apát birtokának. Annyi bizonyos, hogy az apátság, mint {387.} ilyen, ez időtájban szünik meg, mert az 1332–1337-iki tizedjegyzékek emlitik Gerla lelkészét vagy a szomszéd csolti apátot, de gerlei apátról hallgatnak.
Jött azonban oly idő, mikor a gerlai monostor ismét megnépesült kevesebb igényü, de nem kevésbbé buzgó lakókkal, mint az apátsága korabeliek.*
| SZENT-BENEDEK-REND. SZŰZ-MÁRIA SZENT-JOBBI APÁTSÁGA. | TARTALOM | Premontrei rend. |