KAKUCS.
(KAKUCH.)

     Egyházi multjáról irott emlékeink hallgatnak, de a község közepén egyszerű sövénykerítésben áll egy kisded egyház, építészeti arányaival azt hirdető, hogy nemzetünk egy maroknyi része már kereszténységünk első századaiban itt is oltárt emelt uj vallásának. A kis egyház terméskő-épület, keletelve van, s mint alap- és felrajza mutatja (49. szám és XXVIII. tábla), torony és támok nélkül áll, egyenes záródásu szentélyének déli oldalán egy körives, kajácsos, és csak 74 cm. magas, 21 cm. széles ablakkal, hajójának déli oldalán szintén ilyen a két ablak, csak valamivel magasabb. Benn a hajó famennyezetes, diadalive félkörives, szentélye pedig dongaboltozatos. Egyházmegyénk legkisebb középkori egyháza. Az alacsony; időbarnította kis {422.} épülethez, ha még hozzá veszszük ma már szokatlan apró ablakait, ódon csúcsfedelét: érthető lesz előttünk az ábrándos hatás, melyet környezetére gyakorol, s melynek következtében született a népmonda, hogy a különös, kis alkotványt tündérek hordták össze egyetlenegy éjjel.

     


49. sz – A magyarkakucsi egyház alaprajza.

     A Gutkeled nemzetség valamelyik tagja rakathatta, valószinüleg még a tatárjárás előtt. Bátori Bereczknek fiai ugyanis, kik András váradi püspök testvérei valának, 1343-ban azt állították a törvény előtt, hogy Kakucs birtoka őket és unokaöcscsüket, a «sánta» Jánost illeti.*Gyulafejérvári orsz. levéltár: Bihar. 1. 40.