Negyedik fejezet

Előléptetésem honvéd ezredessé és megválásom Perczel hadtestétől – Káloz, a kivégzett Zichy Ödön gróf némely drágaságai – Vásárhelyi – Pest, a drágaságok átadása

 

1848. október 7-én Roth tábornok horvát hadteste megszűnt létezni. A déli népfelkelés (Pest, Fejér és Tolna vármegyéké) hazaszéledt. Perczel ezredes a maga csapataival Ozorára vonult.

Itt ő 8-án pihenőnapot tartott.

Ugyanezen a napon kaptam kézhez honvéd ezredesi kinevezésemet s egyúttal azt a parancsot,* hogy haladéktalanul térjek vissza Pestre.

9-én indultam el Ozoráról, késő este Kálozra értem, és itt meg kellett állnom, hogy fogatot váltsak. Kálozon azt újságolták nekem, hogy a kivégzett Zichy Ödön grófnak egyik alkalmazottja ura hagyatékából „egy csomó igen értékes ékszert” elrejtett, feltehetően azzal a szándékkal, hogy az országot megrövidítse, hiszen a gróf minden vagyona nyilvánvalóan az országra szállt.

Hogy a dolognak rövid úton a végére járjak, rögtön többedmagammal – egyéb tisztjeim között a mellém rendelt hadbíróval* – a feljelentőtől vezetve az említett gazdatiszt lakására mentem, ott egyelőre az épület kijáratait, valamint a házon belüli közlekedést tisztjeimmel elállattam, és csak a honvéd hadbíróval léptem be az egyik lakószobába; a meglepetés ereje által akartam a ház urát vallomásra bírni, ha tagadni kívánna.

Óvatosságom fölöslegesnek bizonyult, mert a gazdatiszt vonakodás nélkül kijelentette, hogy ő csakugyan a gróf vagyonához tartozó több drágaságot rejteget, és örül, hogy ezeknek kiszolgáltatásával a megőrzés gondjától megszabadulhat.

Miközben ő kiment, hogy behozza az elrejtett tárgyakat, behívtam a szobába kinn hagyott tisztjeimet is, s itt aztán egész kíséretem jelenlétében átvettem a gazdatiszt által előhozott több rendbeli valóban értékes tárgyakat kölcsönös elismervény ellenében – miután megszemléltük és jegyzékbe foglaltuk őket, és a tokokat lepecsételtük.

Ez alkalommal ugyanezen gazdatiszttől arról értesültem, hogy mindjárt a gróf elfogatása után egy bizonyos Vásárhelyi hadnagy a legénységével Kálozra bevonulván, a kastélyt átkutatta, és belőle több értékes tartalommal teli vasládát, továbbá sok becses fegyvert és végre egy hintót négy szép lóval erőszakkal elvitt, és hogy néhány nappal utóbb, mindjárt a horvátok visszavonulása után, Perczel ezredes tisztjei közül többen az uradalmi ménest kifosztották; hogy a grófi kastélyt és kivált konyháját, pincéjét folyvást jövő-menő tisztek veszik igénybe, és hogy a gróf volt jobbágyai mindenféle kárt tesznek az uradalomban s több effélét.

Én főleg ez utóbbi harácsolásoknak véget vetendő (mert hisz a katonatisztek sarcolásai a harctérnek távolabb vidékre való áthelyezése miatt amúgy is megszűntek), hadbírómat Kálozon hagytam azzal a paranccsal, hogy a legrövidebb idő alatt írja össze a kivégzett gróf minden ingatlan és ingó vagyonának teljes leltárát,* s a leltározott vagyont helyezze a gazdatiszt gondnoksága alá, akitől én ama drágaságokat átvettem; mindenekelőtt pedig hirdessen rögtönítélő hadbíróságot mindazok ellen, akik a néhai gróf vagyonában kapzsiságból vagy más gonosz szándékkal kárt okozni merészelnek. Ez intézkedésem biztosítására egy megbízható honvédtisztet 24 emberrel Kálozon hagytam.

Csak mindezek elintézése után indultam tovább Kálozról, s az átvett ékszereket magammal hozván, Adonyig folytattam utamat.

Október 10-ét Adonyban töltöttem szolgálati teendők végzésével. Estefelé az a gőzhajó, mely Roth és Philippovich tábornokokat és horvát tisztjeiket Pestre vitte, Adonynál kikötött. Éltem az alkalommal, s október 11-én hajnalban Pesten partra szálltam.

Megérkezésem után első gondom volt, hogy a következő szolgálati jelentést* írjam az országgyűléshez:

 

Pest, 1848. október 11.

Folyó hó 9-én Kálozon keresztül utazván tudtomra esett:

1. hogy Durneisz Konrád kálozi uradalmi tiszttartónál a rögtönítéletileg honárulás miatt kivégzett gróf Zichy Ödön részéről még bizonyos drágaságok vannak letéve.

2. Hogy a kálozi lakosság folyvást tetemes rablással csonkítja a most már az álladalmat illető kálozi uradalmat, kivált ingó részeiben.

Ehhöz képest merészeltem a magyar képviselőház nevében – remélve annak utólagos helybenhagyását – következőleg intézkedni:

1. Átvettem Durneisz Konrád tiszttartótól az ide mellékelt átadási jegyzékben összeírt drágaságokat, amelyeket ezennel a tisztelt képviselőház elnöke kezéhez leteszek.

2. Meghagytam a kálozi elöljáróságnak, hogy az ide lemásolt alakban mindazok ellen a rögtönítélő haditörvényszéket kihirdesse, akik ezentúl a kálozi uradalomhoz tartozó ingó vagy ingatlan jószágokat csonkítani merészlenék.

3. Oda utasítottam Remellay Gusztáv hadügyészemet, miszerint az összes kálozi uradalmat minden benne lelt ingósággal együtt azonnal összeírja, és azt hivatalos jegyzék mellett Durneisz Konrád tiszttartónak felelősség mellett felvigyázata alá rendelje, a megtörténtekről utólagos jelentést teendő.

4. Meghagytam Kökényesi őrnagy úrnak, ki ugyanaznap Kálozon állomásozott, hogy a kihirdetett rögtönítélő hadi bíróság kezelésére egy főtisztet 24 emberrel Kálozon hátrahagyjon további rendeletemig.

 

A jelentés az országgyűlés elnökét nevezi meg, mint akinek én a Kálozon átvett értéktárgyakat átadtam, a valóságban azonban ezeket Kossuth vette át tőlem a Honvédelmi Bizottmány több tagja jelenlétében.

Ennek az ellentmondásnak az a magyarázata, hogy amikor október 11-én reggel jelentésemet megírtam, nem voltam még tisztában a Honvédelmi Bizottmány tulajdonképpeni hatáskörével, s ezért legjobbnak véltem iratomat magához a képviselőházhoz címezni, mert annyit már tudtam, hogy a Honvédelmi Bizottmány az országgyűlés tagjaiból alakult.

Ezt a jelentést mellékleteivel, vagyis a Kálozon átvett drágaságok teljes átadási jegyzékével, továbbá magukkal az ékszerekkel és végre a Kálozon kihirdetett rögtönbíráskodásról szóló irattal együtt személyesen vittem el Kossuthhoz, aki ekkor az Angol Királyné fogadóban lakott. Kossuth éppen nagybeteg volt, úgyhogy ágyban találtam. Ez azonban nem akadályozta meg, hogy a legfontosabb napi teendők elintézésében személyesen részt ne vegyen. Így engem is bebocsátottak hozzá, s én, mint már említettem, neki magának adtam át az országgyűléshez szóló jelentésemet, az ékszereket s a többi mellékleteket. És határozottan emlékezem, hogy kifejezett kérésemre a tokok tartalmát az eredeti jegyzékkel Kossuth és számos ottlévők jelenlétében legott összehasonlítottuk és hiánytalannak találtuk. De arra, vajon kaptam-e akkor mindjárt írott elismervényt a drágaságok hiánytalan átadásáról vagy sem, már nem emlékszem. Könnyen meglehet, hogy miután az átadott tárgyaknak a jegyzékkel történt egybevetésénél személyesen jelen voltam, megnyugodtam, hogy semmi sem hiányzik, és egészen elfelejtettem minderről írásbeli elismervényt is kérni; aznap egyébként nemcsak semleges látogató voltam Kossuthnál, hanem ő olyan fontos ügyeket is megtárgyalt velem, amelyek hatására egészen megfeledkezhettem egy közönséges óvatossági rendszabály megtételéről.




Hátra Kezdőlap Előre