Goris

Mihály 1721 febr. 24-dikén egy lelei telek eladását tartalmazó szerződést írt alá.*Gencsi-lt. nr. 496. Zsigmond 1739-ben krasznavármegyei szolgabíró.*U. o. nr. 131. 1741-ben Gergely, szilágyfőkereszturi, homagiális esküt tett. György 1749-ben krasznavármegyei szolgabíró,*U. o. nr. 298. 1750-, 1751-, 1752- és 1762-ben krasznavármegyei aljegyző.*U. o. nr. 1078., nr. 1079., nr. 1087., nr. 1405. János 1781-ben zilahi, alszeg-utczai gazda, ifj. Jánost {519.} 1790-ben a somlyai adózók közt találjuk. Nemes Goris László előfordúl a hadi segedelemhez való hozzájárulásra 1797-ben összeírt ököritói, szécsi, balázsházi és zölczei kiebb birtokosok között. Egy László 1804-ben krasznavármegyei assessor. Goris György, mint kelenczei főbb birtokos szerepel 1797-ben, Ferenczet (55 éves, a Vér-utódok tisztje) lovasnak vették föl a tasnádszarvadi fegyverfogható nemesek 1805-diki névsorába, homagiális esküt is tett. – Bizonyára Goris (Gyori?) István tett 1781-ben Tasnád-Szarvadról homagiális esküt. – 1806-ban Mihálynak, Lecsméren egy lakott antiqua jobbágytelke, Györgynek Varsolczon 1 antiqua jobbágytelke, Rátonban özv. Goris Györgynének meg Lászlónak 5 antiqua és 1/2 nova jobbágytelkök, Krasznán ez özvegy Goris Györgyné és László, rátoni lakosoknak 1/2 antiqua és 1/2 nova jobbágytelkök, Istvánnak, a kit Kraszna vármegye gyalogosnak írt ki, de köntöse s fegyvere hiányzott, Ilosván 0.1 antiqua jobbágytelke volt. Jánost is gyalogosnak vették föl Somlyóról 1808-ban összeírt nemesek névsorába.