{101.} 2. A vármegyék községei.

Ingadozó területünkön ingadozó a helységek száma, jellege, de nemcsak azért, mert a terület hol nagyobbodott, hol kisebbedett, még pedig aránytalanul, hanem a harczias idők pusztító förgetege is ritkította számukat, melyet új meg új telepítések növeltek aztán ismét.

A Hunyadiak korában Közép-Szolnokban 9 mezőváros van: Akos, Ér-Kőrös, Király-Darócz, Kusaly, Hadad, Sz.-Cseh, Tasnád, Tasnád-Szántó és Zilah. Falu 242. Összesen (Zilah városával is) 108-czal több község, mint a hánynyal Közép-Szolnok 1876-ban Szilágy vármegyéhez csatolódott. Ezekből Bihar vármegyéhez szakadt 5, Szatmárhoz 44, Szolnok-Dobokához 20. Néha Szatmárhoz számítottak 6-ot. Egyszer Közép-Szolnokhoz, máskor Krasznához 13-at.

Biharhoz szakadtak: Ábrány = Molnos-Ábrány, (a mai Felső-), Csokmó, Királyi, Rof (Margita m.), Terebes.

Szatmár vármegyéhez: Alsó-Aranyos, Alsó-Fentős, Felső-Fentős, Fentős (ma ezek helyett Kis-, Nagy- és Puszta-Fentőst találjuk), Alsó-Koltó, Koltó, Katalinfalva (Katalinfalu, a mai Koltó-Katalin), Balkonia (Balkfalva talán itt), Berkesz, Bozonta (Bozinta), Bucsonfalva (Buttyássza), Dánfalva, Esztró, Fejérfalva (Fericse), Fejérszék, Gavora (Gaura), Gencs, Géres, Hidegkút néha, Hosszufalu, Ilyésfalva néha, Irény, Jeder, Gardánfalva (Kardanfalva néha), Karulya, Kecskésfalva néha, Kegye néha, Kékes, Kolcsa (Kölcse), Kolchér, Kovás, Körtvélyes (Ér-Körtvélyes, Nagy-Körtvélyes), Lápos (Lápos-Hagymás), Lukácsfalva, Magosfalva, Nyires (Nagy-Nyires), Pribékfalva, Priszlop (Kis-Buny), Remete, Somkút, Szakállasfalva, Száldobágy, Szaszár, Terebes (Rákos-Terebes), Terekfalva (Törökfalu), Tótfalu (Oláh-Tótfalu), Bükk-Tótfalu néha, Tölgyes, Váralja, Vasmelyfalva.

Szolnok-Dobokához: Alsó-Kápolnok, Monostoros-Kápolnok (Kápolnok-Monostor), Babafalva (Aranymező), Berencze, {102.} Buny (Nagy-Buny), Csarna-Kápolnok (Csernefalva), Csokmány, Gorbonafalva (Garbonácz), Kerpemes, (Karpenyis, Gyertyános), Kovácsfalva (Kovács-Kápolnok), Kozla, Körtvélyes (Felső-Körtvélyes, Kis-Körtvélyes), Körtvélyrév (Rév-Körtvélyes), Középső-Kápolnok (Szurduk-Kápolnok), Kucsoláthfalva (Kucsulát), Lemény, Litka (Letka), Nyires (Kis-Nyires), Rév-Kápolnok, Vilma (kettő: Drága-Vilma, Torda-Vilma).

Egyszer Közép-Szolnokban, máskor Krasznában tünik fel: Baksa, Bádon, Barla, Gesztes, Goroszlófalva (Magyar-Goroszló), Hosszúmező, Kerestelek, Lompért, Récse, Somlyó, Somlyó-Csehi, Szécs, Varsolcz, Közép-Szolnok és Kraszna határvonalán Vaja.

Kraszna vármegyében a Hunyadiak korában két mezővárost találunk, Kémert és Nagyfalut. Somlyó, mint posessio vagy villa van említve. A helységek száma 100, összesen 27-tel több, mint a hány községgel Szilágy vármegyébe olvadt. Ezekből 1876 előtt Bihar vármegyéhez szakadt 1, néha Szatmárhoz számítottak 1-et, Ilosvát. Bihar vármegyéhez szakadtak: Almás (még 1876-ban is Krasznában), Szőrmező. Ide számíttatott 1327-ben Márka, Szék. Néha Doboka vármegyéhez számíttatott Nyárló.

A régi Kraszna vármegyének ama 73 községe közül, melyek Szilágy vármegye megalakulásához járúltak, Kraszna vármegyének 1715-diki összeírásában csupán 59, az 1720-dikiban csak 57 szerepel. Hiányoznak a következők: Bádon, Cserese, Doh, Hármaspatak, Lompért, Maladé, Porcz, Boronamező, Hosszúaszó, Magyarpatak, Tusza, Vaja, Váralja és Alsó- s Felső-Kaznacs helyett csupán egy Kaznacs szerepel. Cserese 1720-ban említve van a puszták között.

1720-ban Lompért már fel van véve, mint lakatlan helység, hiányzik azonban a fennebbieken kívül még Ballaháza, Domoszló és Paczal, melyek már 1715-ben is, mint lakatlanok vannak följegyezve; 1720-ban puszták.

Közép-Szolnok vármegye 141 községgel és 1 várossal, továbbá Zilah városa vált a mai Szilágy vármegye alkatrészévé. {103.} E 143 községből az 1715-diki összeírásban még hiányzanak a következők: Alsó-Szopor, Bábcza, Balázsháza, Benedekfalva, Czigányi, Czikó, Domoszló, Egerbegy, Égerhát, Érkávás, Felső-Szopor, Felső-Várcza, Husszia, Kecskésfalva, Kegye, Kis-Bajom, Kis-Debreczen, Kis-Nyires, Kraszna-Czégény, Mojgrád, Mosóbánya, Nagy-Derzsida, Nagy-Monujfalu, Nemeskeszi, Nyirmon, Oláhkeszi, Örményes, Paczalusa-Csekenye, Somfalu, Tasnád-Malomszeg, Usztató, Vadafalva és Vicsa, összesen 34.

Az 1720-diki összeirásban már benne vannak a kimaradtak közül a következők: Alsó-Szopor, Bábcza, Balázsháza, Benedekfalva, Czigányi, Egerbegy, Égerhát, Érkávás, Felső-Várcza, Husszia (Hosszúujfalu néven), Kecskésfalva, Kis-Debreczen, Kis-Nyires, Kraszna-Czégény, Mojgrád, Mosó-Bánya, Nagy-Derzsida, Nyirmon, Somfalu, Vadafalva és Vicsa, 13-mal kevesebb. Ilyenformán 1720-ban a maiak közül már csak a következők hiányoznak: Czikó, Domoszló, Felső-Szopor, Kegye, Kis-Bajom, Nagymon-Ujfalu, Nemeskeszi, Oláh-Keszi, Örményes, Paczalusa-Csekenye, Tasnád-Malomszeg és Usztató, öszszesen 13. Ezek közül Keszit, Örményest és Usztatót a puszták közt említik a középszolnoki összeirók 1715-ben, Domoszló pedig 1720-ben a krasznavármegyei puszták között szerepel, míg Apácza, Géres, Gyöngy, Király-Darócz mindkét összeírásban a községek közt van, továbbá az 1720-diki összeírás még Patakfalvát is említi a mai községek mellett. Említve van tehát 1720-ban 137 község, 23-mal több, mint 1715-ben. (Alsó-Szopor, Bábcza, Balázsháza, Benedekfalva, Kraszna-Czégény, Czigányi, Egerbegy, Égerhát, Felső-Várcza, Hosszúujfalu, Érkávás, Kecskésfalva, Kis-Debreczen, Mojgrád, Mosóbánya, Nagy-Derzsida, Kis-Nyires praedium, Nyirmon, Patakfalva, Somfalu, Vadafalva, Vármező, Vicsa.)

1720-ban az összeírás Közép-Szolnok vármegyének két olyan községét említi, melyeknek fele Szatmárhoz tartozott. Ezek Alsó-Szopor és Gyöngy.*Magy. stat. közl. XII. k. 340. l.

{104.} Közvetetlenül 1715 előtt egy-két évvel telepűltek újra Közép-Szolnokban a következő helységek: Haraklán, Hatvan, Érkőrös, Magyar-Csaholy, Oláh-Csaholy, Pele-Szarvad, Sziget és Ér-Szodoró; Turbucza a Szamos árvize miatt áthuzódott.*Magy. stat. közl. XII. k. 340. l. 1715–1720 között pedig a következők telepűltek: Balázsháza, Czigányi, Érkávás, Kecskésfalva, Kis-Debreczen, Mojgrád, Nagy-Derzsida, Nyires, Nyirmon, Somfalu, Vármező és Vicsa.*U. o. 339. l.

Közép-Szolnokban puszták 1715-ben Ördög és Czigányi (Zilahnál), 1720-ban Usztató (Csánynál), Papfalva (Felső-Berekszónál), Osztró (Király-Darócznál), Zölcze (Magyar-Csaholynál), Szoldobágy (Nagy-Derzsidánál), Bőnye (Oláh-Nádasdnál), Keszi (Pelénél), Szuna (Pele-Szarvadnál), Etély (Peérnél), Mojád (Sarmaságnál), Tövised (Ér-Szodorónál), Csalányos (Zálnoknál). Ezek mellett még Örményest, Papfalvát, Sándorházát, Puszta-Szentmiklóst és Orbót említik, mint pusztákat.

Kraszna vármegye 1715-ben csupán 43 községből állt, mert 16 teljesen lakatlan volt, (Almás, Bagolyfalu, Ballaháza, Bogdánháza, Boján, Somlyó-Csehi, Csizér, Domoszló, Felső-Bán, Halmosd, Máron, Paczal, Pecsely, Pelje, Kraszna-Tótfalu, Somlyó-Ujlak). 1720-ra a lakatlan községek is népesedni kezdtek Ballaháza, Domoszló és Paczal kivételével. Lompértot meg időközben pusztították el a tatárok. És így 1720-ban is 56 község volt lakott csupán.*U. o. 341. l.

1720-ban a puszták közt említik: Bádont, Cseresét, Domoszlót és Kis-Paczalt. A három első művelés alatt volt, mint földesúri birtok.*U. o.

1715-ben és 1720-ban Közép-Szolnok vármegyében volt tehát 4 mezőváros, 11 curialis község; egyéb község 1715-ben 99, 1720-ban pedig 122.*U. o. 339. l. Krasznában 1715-ben és 1720-ban 1 mezőváros, 2 egészen vagy részben curialis község, 1715-ben 40 más község és 16 lakatlan falu; 1720-ban a más községek {105.} száma 53-ra emelkedik, míg a lakatlanoké 1-re apad. E szerint a két vármegyében volt mezőváros 5, egészen vagy részben curialis község 13, más község 1715-ben 139, 1720-ban 175, lakatlan falu 1715-ben 16, 1720-ban 1. Az összes községek száma 1715-ben 173, 1720-ban pedig 194.

Bél Mátyás szerint 1753-ban városok Kraszna vármegyében: a) Somlyó; b) Kraszna; c) Nagyfalu.*Bél M. Comp. 120. l. Közép-Szolnok vármegyében pedig: a) Szilai; b) Taschnád.*U. o. 125. l.

Egy 1806-diki térkép Kraszna vármegyében 1 várost, 72 falut, 3 praediumot, Közép-Szolnokban 2 várost, 145 falut s 2 praediumot említ.*Orsz. lt. kutatószoba.

Kraszna vármegyében 1849-ben 3 mezőváros, 68 falu, Közép-Szolnokban 1 sz. v., 6 mv., 134 f., 1 népes puszta.*Kanya Pál: Népsz. Földr. Okt. 77. lap.

Nehány község a két vármegye közt még a legutóbbi időben is ingadozott.

1872-ben a krasznavármegyei állandó választmány Szécs és Domoszló községeknek Kraszna vármegyébe, Kis-Paczal és Vaja községeknek pedig Közép-Szolnok vármegyébe való átkeblezését tartja kivánatosnak.