Kaiszler | TARTALOM | Kakas |
A nemesi és czímerleveleket Kaizler Kristóf (s neje RachvalnyAnna) kapta III. Ferdinánd királytól 1649 febr. 5-dikén s még ez év junius 26-dikán hirdették ki Zemplén városában.* Úgy Kristófot, mint fiát Tamást, a kik praesidiarus katonák voltak, a szatmári csatában török fegyver vágta le.* E Tamás fiának Istvánnak fia András, szentkirályi s György, biharvármegyei nyírsámsoni lakosok. A családnak Géresen és Ér-Szentkirályt egy-egy adófizető jobbágytelke volt, az elbőbin Burján István, az utóbbin Fazekas György lakott, Bihar vármegyében pedig három jobbágyuk volt.
1790-ben Közép-Szolnok vármegye közönsége visszahelyezte előbbi nemeseket, a kik a III. Ferdinándtól nyert armalis mellett adómentességben éltek, de mivel bennszülöttségi jogukat nem bizonyították be, az adózók közé kerültek, mígnem a kir. tábla 1773 máj. 1-sején fölmentette őket az adózás alól.
György 1797-ben, mint érszentkirályi kisebb birtokos, a hadi segélyhez járúl, ugyancsak Györgyöt lovasnak írták ki 1805-ben az érszentkirályi fegyverfogható adómentes nemesek közé, a kit ebben az évben a homagiális esküt tevők névsorában is föltalálunk.
Imre 1843–1845. középszolnoki tiszteletbeli aljegyző, {675.} 1848-ban szolgabíró, a 60-as években két ízben középszolnoki másodalispán, 1867-ben tiszteletbeli törvényszéki ülnök.
Ádám 1847-ben érszentkirályi evang. reform. főgondnok.
Sándor ügyvéd, 1861-ben középszolnokvármegyei (hadadi járási) alszolgabíró.
Sándor 1877-ben szilágymegyei árvaszéki jegyző, 1883-ban árvaszéki ülnök, most elnök.
György dr. 1891-től közig. gyakornok, 1892-ben szolgabíró, 1894-től főszolgabíró (zilahi járás), 1897-től alispán.
A család nemzedékrendjét lásd a 676. oldalon.
Kaiszler | TARTALOM | Kakas |