4. Hegyek, erdők, bányák, ásványok.

Vármegyénk földje nagyobb részint hegyes és dombos, csupán Tasnád vidékén van nagyobb terjedelmű lapály, az ú. n. Érmelléki síkság. A Szilágyot, mint Marosi István, egrespataki pap megverselte, nagy magas hegyekkel vette környül Isten. «A Rézzel s Meszessel megékesítette, a Zálnokkal s Bikkel meg is rekesztette»; ezek határai a Szilágynak. Majd a Szilágy közepén két magas hegyet talál, az egyik a kusalyi, «nagy azon az erdő», másik a somlyai, «ott terem sok szőlő, melynek erős bora embert részegítő.» Bél M. 1753-ban a legmagasabb hegyeknek Kraszna vármegyében a Meszest, Rézt, Zalnukot és Somlyót mondja.*Bél M.: Comp. 120. l.

Somlyó hegyének, a Magurának, «megszámlálhatatlan ékes redőzetein» a «mívelt szőlősorokat», továbbá «magasló ormain» a fehérlő díszes házakat Kőváry László is említi.*Tudománytár, 180. VIII. k. 21. l.

A Meszes a legnevezetesebb hegységünk. Hodor Károly azt irja róla, hogy ezt a nevet már 1170 óta viseli és valószinűleg azért kapta, mert gyomrában igen sok mészkő található. Roppant erdő (néhol megritkúlt) különben, többnyire bükkös, temérdek sertést makkoltatnak benne. Bihar és Kolozs vármegye között kezdődik s előbb Réz névvel {112.} Kraszna vármegyében több sort formál, aztán Dobokában Szent-György (a mai Meszes-Szentgyörgy) nevű falucskánál említett nevét fölveszi. Nyugotról északkelet felé nyúlik, az Egregy vize párhuzamosan kiséri. Déli meredek oldalával s bérczével a Szent-György, Bodja, Vármező, P.-Rajtolcz, Szent-Mária, Fel-Egregy, Poósa, Szentpéterfalva, Ördögkút, Csömörlő, Magyar-Egregy, Felső-Kékesnyárló, Alsó-Kékesnyárló és Romlott faluk határait vonja meg. Kissé Kraszna és Kolozs, mindvégig Közép-Szolnok vármegyét elválasztja Doboka vármegyétől, melyet Romlott északi határszélén hagy el végkép. Hossza az erdőnek 3 m. mértföld. A derekán átvivő fő út gyakran járhatatlan rossz s ép ezért «annyival bizonyosabb egy órányi messzesége». Néhol található rakott utak maradványai a rómaiak nyomait hirdetik.*Hodor Károly: Doboka. A Meszes (Mezes) hegyet egy 1361-diki oklevél Zilah falu és Pálvára határában említi.*Gy. F. Orsz. lt. A Meszes erdőt 1628-ban az egrespatakiakkal való határvillongás megszüntetése végett körülhatárolják. Először a Szőlősbércz és Élesbércz között folyó Récse patakot állapították meg határvonalnak. Innen az erdő aljáig egy Tóhely nevű rétnek a felső végéhez irányították a határvonalat és a Szőlősbércz erdőt a peres erdő többi részével keletre el egészen a Szent-Mihály útjáig, a zilahiaknak adták. Az Élesbércz erdőt pedig a peres erdő többi, nyugotra eső részével, egészen a Szent-Péter útjáig, az egrespatakiak örökös birtokában hagyták. Az 1359-diki határjárás szerint Kis-Récse és Pálvára határa volt nyugotról a Grebsebérczen keresztül a Fertes pataka mellett két határhalom, melyek egyike Kis-Récsét, másika Fel-Keczelt választja el. Innen kelet felé s ezen Fertes patakon leereszkedve addig, hol ez a Sugó patakkal egyesűl s ezen Sugó patakon keresztül menve, volt két határhalom: egyike Kis-Récsét, másika Egrespatakot határolja. Innen tovább a keleti oldalt tartva, egy bérczen át a patakba leereszkedve {113.} s innen azon bércz irányában fölfelé menve, egy partig s innen a bérczre, két halom volt: egyik Kis-Récse, másik Egrespatak határa. Innen a bérczet meghaladva, megy a határ a Szánuta patak partjához; itt két halom volt: egyik Zilah, másik Pálvára határhalma. Ezen Szánuta patakon le, mely Pálvára patakába folyik, s ezen keresztül menve, egy bérczre megy a határ, mely bércz Előpataka és a Nagysó-út között fekszik s ezen a bérczen fel a Meszes-tetőre más két halom volt: egyik Zilah, másik Pálvára között. A Meszes bérczén tovább menve, a Szent-Péter útján volt két halom, mely elválasztotta Kis-Récsét és Fel-Keczelt. Innen tovább haladva ezen Szent-Péter útján és ettől jobbra a hegyről északi irányban leszállva, volt két halom Fel-Keczel és Kis-Récse között. Tovább menve, a bérczi úton keresztül volt egy halom; még tovább haladva a bérczen, ismét volt két határhalom. Ezektől a nyugotra hajló oldalon leereszkedve, a Sugó patak partjára s ezen a patakon keresztül a Cziurtenus patakhoz s ezen is át fölmenve egy bérczre, azaz a Gerepse bérczére, az utóbb említett patak végéig, azaz forrásáig, két halom volt: egyik a kisrécsei, másik a felkeczeli határt jelölte. Innen tovább haladva, egy igen csinos határhegyecskén volt egy határhalom s végre innen vissza érkeztek azon két halomhoz, a honnan a kiindulás történt.

1549-ben Ferdinánd király meghagyta a kolozsmonostori káptalannak, hogy Haraklyáni Miklós, fölperes kérésére idézzék meg wayai Bozzásy György özvegyét, Borbálát és fiait: Miklóst, Ferenczet, Pétert, kik még más számos néppel együtt, fegyveres kézzel felperes Warthelke birtoki Mezes erdejébe, Közép-Szolnokban, betörtek és ott a tized sertéseket és az erdő többi ez évi jövedelmét maguk részére foglalták le s ez által neki több mint ötven arany forintnyi kárt okoztak.*A konvent jelentése, hogy az illetők megidéztettek. Orsz. lt. Kolozsmonostori convent. 26. fiók. B. Nr. 58.

{114.} A Meszes hegy oldalához számos szép történeti emlék fűződik, a mint ezt már Szilágyi F. elmondja Zilah történelméből czímű munkájában.*5–7. l. Híres e hegységünk az Anonymus említette kapujáról. Tuhutum és Horka, Tas és Szabolcs, Zilah mellett, a meszesi kapunál kőből határgyepűt emeltek a végből, hogy itt legyen az Árpád birtokának a határa, a Meszesen túl fekvő földet pedig Tuhutum foglalhatta magának el. A nyirsidi erdőn a határgyepű romjai még 8–10 év előtt láthatók voltak, a brédi erdőn pedig részben még ma is megvannak.*Szikszai Lajos felolv.: A Szilágy vm. mill. közgy. jegyzőkvben a 14. lapon.

Thunaus, franczia történetiró szerint: ide véste be egy élőfába az Erdély felé sohajtva visszanéző, fájva búcsúzó Izabella királyné: «Sic fata volunt», midőn fiával 1551-ben kibujdosott Erdélyből.*Szilágyi F.: Zilah Történelméből, 7. l.

Tinódi beleszövi énekébe, Erdéli Históriájának harmadik részében, Izabella s Martinuzzi búcsújáról, így énekel:

«Elindítá barát asszont Kassa felé,
Őtet elkéséré Meszes úta felé,
Szentkirálig méne, ő ott búcsút veve,
Asszonnak fiával ajándékot jelente.
Siet az Meszesen asszon ohításval,
Szekerit vontatja ökrökön sírásval.»*Régi Magyar Költők Tára, III. 34, 35. l.


IZABELLA KIRÁLYNŐ BÚCSÚJA.*41. Izabella királynő búcsuja. Wagner S. festménye. Az Orsz. Képzőműv. Társ. műlapjáról. Szalay-Baróti A Magyar Nemzet Története cz. munkájából, III. 78. l.

{115.}

A Meszes hegy hágójának, vagyis a Meszes kapunak magassága 600 méter. A Meszes legmagasabb csúcsa a perjei Magura, 988 m., a Terbete s az Észak Zilah fölött 868, 717 méter magas a tenger színe fölött. A mojgrádi Magura 504 méter. A Vármező mellett levő egy 4–5 öl magas kiálló szirtről, melynek neve Peatra Gurguiată = ptyátrá gurgujáta (boltozatos kő) a nép azt regéli, hogy az az óriások korának a maradványa. {116.} A Meszesben Szent-György felől van a Peatra lui Chirilă = ptyátrá luj Tyirila (Cyrill köve), rajta egy lópatkó nyoma: némelyek szerint Mátyás király lovának a nyoma, mások szerint Szent György gyémántszegű aranypatkós lova rugta meg e követ, mikor gazdája a sárkány ellen indúlt.

A Réz magasabb csúcsai a Ponor (779 m.), Kosztamáre (661 m.) s Urszoly (610 m.)

A Bükkhegységben a Tarnicza (550 m.) s Bebek (461 méter).

A Szamos mentén a Rákóczi-hegy (422 m.), Foglás (457 m.), Frasinel (396 m.) s Kodru (661 m.), a vármegye belsejében levő dombvidéken a sz.-somlyói Magura (596 m.), a kusalyi Hegyes (449 m.) s a Csiglen fölötti Dumbrava (558 m.) a legmagasabb csúcsok.

Kisebb hegyek: Hangás (Kémer fölött), Balakszó és Bükkerdő (Ó-Csaholytól dél és délnyugot felé).

Az oklevelekben szó van még ezekről: Ruben hegye, mely kétségkívül a Felső-Szék határrészei közt levő Rubinnak felel meg. A mikor 1341-ben a Rubenhyge nevű hegy birtokába Donch mestert beiktatják, mint állítólag a Valkó várához tartozó birtokba, Jakab, a Gergely fia, személyesen megjelenve, tiltakozik. Ruben hegye Thyretelukevel együtt fordúl elő, Füzes, Szék, Elyüs stb. oláh falvakkal említve.*Dl. 3422. A Rubenhyge nevű hegy, a mint Vincze, tasnádi plébános ekkor állítja, a Szent Mihály-egyház birtoka.*Orsz. lt. Dl. 3422. 1334-ben egy Szent Mihály és Szent Mária asszony telkével szomszédos hegyrészt Ratolch (Rajtolcz)-nak neveznek. A Grebseberche vagy Gerepse Berche (Berch) nevű bérczet említi a Pálvára és Kis-Récse birtokok határában a Fertespataka mellett egy 1361-diki oklevél.*Gy. F. Orsz. lt. Jacobola nevű havast (mint látszik, havasnak neveztek minden hegyet) Köőd birtok szomszédságában Szolnokmegyében 1573-ban egy birtokper alkalmával Hagymási Kristóf kapja Pereszlémkútjával együtt. A havas határai {117.} északról délnek egy Aprópathaka nevű árok, mely keletről nyugotra egy Jacobolapataka nevű árokkal egyesűl.*Gy. F. Kápt. lev. cent. 4. sz. (Orsz lt.)

Márkaszéknél természeti szépség a Rézhegység hasadéka, mely hihetőleg földingás következménye.

Őrmező Sesul Morii határrészében van egy meredek sziklaoldal, melyre 1827-ben akkori tulajdonosa, br. Bornemissza Józsefné, Krisztus-képet faragtatott e felírással:

«Nem isten, nem ember ezen kirajzolt kép,
De isten és ember, kit jelent ez a kép».

E sziklában egy fülkeszerű mélyedésben a Krisztus testét ábrázoló faragvány is látható. Az ezerekre menő vésett felírás bizonyítja, mily sokan látogatták e helyet.

AZ ŐRMEZŐI KRISZTUS-KÉP.

AZ ŐRMEZŐI KRISZTUS-KÉP.*42. Az őrmezői Krisztus-kép. Eredeti fényképfölvétel után.

{118.} A hegyszorosok közt történelmi nagy nevezetességű a meszesi szoros, továbbá «Karika útja». 1706-ban Rabutin kijövén seregével Erdélyből, a Gencsy Zsigmond hadát a Karikaszoroson veré föl.*Thaly K.: II. Rákóczi Ferencz fej. emlékirata, 187. l. 1709-ben a császáriak Bagossy Lászlót Erdélyből a Karika-szoroson át szorították ki.*U. o. 260. l. De ezekről később lesz szó.

Természeti szépségeiért kell megemlítenem a czikói szorost, mely Szirmait is elragadta. Czikónál «hét igen magas hegyek között omlik ki a Szamos vize Erdélyből Magyarországra, mely völgyet kies voltáért Szépszorosnak nevezik».*Szirmay: Szatmár, 1810. II. 176. l.

Erdeink közül a Szilágy erdejét, mint már láttuk, egy 1231-diki oklevét említi.*Árpádkori Új Okmánytár. XI. k. 231–233. l. 1646 május 13-dikán néhai Barcsai Juditnak a monói határon levő birtokán osztályt tesznek. Az Aszályban, a Mocsár erdeje szélében, egy szél sásos kaszálónak Szélszeg felőli része Kapi Györgynek jutott. Az e határon Barcsainé idejében a falubeliektől urak számára foglalt földeket is kétfelé mérik. Az Aszályon levő Kövecsesnek Szélszeg felőli részét Kapi, a Szilágy erdeje felőlit Bethlen Farkasné Ostrosith Borbála kapja.*GKG. A. fasc. VII. 1416-ban (máj. 15.) Ilosva, Lompért és Hosszúmező birtokok határai között, a somlyógyőrteleki birtok, Lapis-patak és Somlyó-vár társaságában, előfordúl Zoldumberek-erdő, Egreság-erdő.*Dl. 31123. 1282-, 1454-ben (május 1.) Tasnád határai között Eresztvény (Erestwen) erdő, Csókás cserjés.*Gr. Károlyi-Oklevéltár. I. k. 14. l. Dl 31147. 1578-ban Ráthóti Gyulaffi László a középszolnoki Wÿlak birtokban, Mosóbánya erdőben fogatta el Valkai Miklós jobbágyait.*GKG. marosnémeti lt. cista A. fasc. XV., XVI.

1684-ben Bornemissza Katalin, L. Bánffi György, Farkas, Boldizsár, Pál és Mihály, özv. Bánffi Kristófné Farkas Margit fiai: Kristóf és László krasznamegyei Meszes és Tusza nevű erdejéből ezer sertés Magyar-Véggyantai Boros László birtokára {119.} ment. Utóbbi visszatartott hatvan sertést s még 90 forintot követel.*Bl. fasc. P. Nr. 3. 1715-ben a kraszna vármegyei Réz és Tusza erdők birtokosaira vonatkozólag Bánffi Péter fia, Péter érdekében kérdező-levelet írnak Barthai Erzsébet, előbb Bánffi Farkas, most br. Andrási István neje és Rhédei Anna, előbb a fennebb említett Bánffi Péter, most Lőrinczi Koncz Gábor nejének.*Kérdező levél L. Bánffi György, id. és ifj. Zsigmond és László előterjesztésére kiadott átiratban. Bl. fasc. P. nr. 12.

Kőváry László azt írja 1840-ben, hogy a Szilágy erdein a vad csoportosan bolyong. A szarvas már ritkulóban van, de azért még mindig biztosítva érzi magát a nagyobb rengetegekben, sőt a falvakba is ellátogat. A Rezen vaddisznók «kószálnak», de ezeket állítólag Zsibóról bocsátották ide, hogy szaporodjanak. Őz, farkas, róka, nyúl, nyest, borz és vadmacska már bővében van.

A madárvilágban is gazdag a Szilágy. A Bükk alatt a «sárgatarkás» császármadár, a «barnatarkás» fajdtyúk (az ötvenes években kiveszett), a «verhenyős» fogoly s a «fehéres» húrosmadár tenyészik, míg a Szamos körül vadrécze és szalonka, az Érmelléken gém, gólya és túzok és csaknem mindenütt: sas, kánya, ölyv, vadgalamb (főleg «örvös és gerle») sokféle faja, erdei szalonka, libuca stb. van bővében.*Tudománytár, 1840. VIII. k. 26. l.

Ezek az erdők, szedren kívül, «képzelhetetlen gombatáblák hazája. A fekete hiriba, a kucsma-, a sárga úri, a pettyegetett tőke-, a fakó kenyér-, szarvas-, keserű-, csiperke-, szekfű-, feketehátú gombára «egész családostól» sietnek a szilágyiak, «de alig lelnek aztán szegények vevőre». A Bükk alatt «a jobbágyoknak úrbéri czikkül is ki van téve öt fűzér gomba vagy ötven krajczár, akár terem, akár nem».

A bérczeken százados erdők borongnak, sok táj magányában csak vad üvölt «s fejsze a visszhangot még soha sem kisérté meg». Az erdők oly nagy kiterjedésűek, hogy az {120.} Érmellékét kivéve csaknem mindegyik falú körül húzódnak el fakoronázta hegysorok». Rengetegjei mégis inkább az «óriásibb hegyfőkön lengenek». Általában apróbb, nagyobb dombjait erdősnek lehet képzelni s ezeken az erdőkön a «tüzelés, hamuzsírfőzés, vagy egyéb gondatlan pusztítás» 1840-ben meg sem tetszett.*Tudománytár, 1840. VIII. k. 28. l.

Szilágy vármegye erdőállománya az 1897. év végén volt a) talajminőség szerint: véderdő 562, feltétlen erdőtalajon álló erdő 109,654, nem feltétlen erdőtalajon álló erdő 75,609 összesen 185,825 kat. hold; b) fanemek szerint: tölgyerdő 120,933, bükk- és más lomberdő 64,892; c) a tulajdonos jogi, minősége szerint: állami erdő 2, törvényhatósági és községi erdő 15,868, egyházi testületek erdeje 5,034, magánalapítványi erdő 1,575, hitbizományi 2,810, közbirtokossági 29,549 kataszt. hold. Államilag kezelt erdő 171 község határában van. Az államilag kezelt erdőbirtokok száma 332, kiterjedése 37,636 kat. hold.

Bányákról keveset tudunk. A nép beszél ilyenekről. Perje halmai közül: Băi = báj (bányák), neve onnan származik, hogy itt régen állítólag arany- és ezüstbányák voltak; földhányások és gödrök ma is láthatók e helyen. Diósad Vasbánya erdejében állítólag vashámor volt, melynek helyét faragott kőmaradványok ma is jelzik; az anyagokat a Rézerdőből az itt elhaladó Bánya-úton szállították s ép erről nevezték el ez utat. Halmosd Rézerdő határrészében a Valea Ternii = váljá ternyij (Terna-patak) északkeleti ágán áthaladó út mentén egy rézzel teli pincze van, melynek kövezetéig már eddig (1840. év körül) történt ásatás. Állítólag rézhámor raktárául szolgált. Bogdánházán ezüstbánya volt.

A Szilágynak köztudomás szerint ércze és sója nincsen. Nagyszegen – mint Kőváry írja – a harminczas években több, emberi kezektől nem érintett aranydarabka kerűlt fölszínre, {121.} a mi a nagybányai hivatalnak is tudomására jutván, biztosokat küldött ki, a kik azonban sikertelenül fürkészték. Sót még senki sem talált, «pedig a zsibói sósvíz s az érmelléki sziksós rétek valamit hagynak gyanítani. A Szilágyságban sóbánya megbecsülhetetlen szolgálatot tenne, mert csak elgondolni is rémítő, mily nagy és rossz itt, Deésről Szilágyba szállítani sót».

Kőváry, mint a Szilágy rejtett kincseit említi, a kőszenet, a márványt, az alabástromot. «Kútásással s más alkalmi fordúlásokkal kőszénterületre Mojádon s a bálványosi erdőn akadtak; de a jelenkor, fájába bizakodva, reá ügyet sem vet». Nevezetes a zsibói márvány néven ismeretes habmárvány. «Zsibótól délre egy órányira, erdős tetőn volt megkezdve a bánya, de a rossz kezdés, több évi ásás után, a bánya beomlását vonta maga után». Mikor ez a bánya megnyilt, «külföldi márványműveseket hítt be a néhai báró, ott születtek is sokan eltanulták», s a műipar egyik ágává fejlődött volna ki, ha össze nem omlik. «Nem soká helyét benövi az erdő s rege gyanánt fog szállongni az utódok ajkain», jegyzi meg krónikásunk.

Ugyancsak ő felhívja a figyelmet mészkövünkre. Ha a szomszédos falvak gyárilag munkálnák – úgymond – Magyarországról igen szép hasznot húzhatnának be. Említi végül a Hadad s Nádasd közt levő «meglehetős tiszta krétadombot». «A szabók ma is használják ugyan, de egy edény- vagy festékgyáros mondhatatlan hasznát vehetné, de mint kréta is sok pénzt benmarasztana.»*Tudománytár, 1840. VIII. k. 29–30. l.

Egyébiránt ásványainkat termőhelyeik szerint az alábbiakban sorolom föl:

1. Benedekfalva-Czikó. A Szamos áttörésében előforduló csillámpala sok gránátot tartalmaz, melyek úgy jól kiképződött kristályalakjuk, mint nagyságuk által tünnek ki.*Földt. Közl. IX. k. 170. l.

{122.} 2. Cserese. A Rézhegység északi alján, az amphibol gneisson átható fehér quarzerekben, amphibol társaságában bennőve fordúl elő a rutil, a melyen csak a közönséges alak (P. Ľ P2) észlelhető, szabad véglapokkal biró kristályok nem találhatók, de a közönséges könyökös ikerképződés elég gyakran fordúl elő.

A CZIKÓ-BENEDEKFALVI SZOROS BEJÁRATA.

A CZIKÓ-BENEDEKFALVI SZOROS BEJÁRATA.*A czikó-benedekfalvi szoros bejárata. Eredeti fényképfölvétel után.

A szomszéd halmosdi völgyben is van rutil.*Földt. Közl. 1879. IX. 38.

3. Köőd és Fericse közt a fericsei völgy szurdukának alsó végén, a gneiss-csillámpala repedéseiben quarz, adulár és pennin társaságában az anatasnak sárgás és feketés, gyémántfényű, hegyes piramis-alakú kristályai találtatnak.*U. o. XI. 248.

4. Magyar-Egregy. Az Egregy völgyében több helyen a barnaszén jelentéktelen telepekben mutatkozik.*U. o. IX. k. 211.

{123.} 5. Mojgrád. 1. Labradorit, mint lényeges alkotó rész, fordul elő a Várhegy augit-andesitjeiben.*Erdélyi Múzeum Évkönyve. Új foly. II. 290. 2. Quarz, chalcedon. A Pomet-hegy augit-andesitjében ritkán kis ökölnyi geodák fordúlnak elő, melyeknek széle kékes-fehér chalcedon, közepe hegyi jegecz.*Erd. Múz. Egyl. Évk. Új foly. II. 330.

6. Őrmező és Szurduk közt jelentéktelen mennyiségben van barnaszén.*Földt. Közl. 1879. IX. 211.

7. Szamos-Udvarhely és Dobjon-Ujfalu közt a Szamos baloldalán két egymástól nem messze eső ponton (Valea rosu és Valea bursa) a kőolaj (naphta) nyomait találták meg. Az alsó eocen vörös agyagrétegei közé települt, laza minőségű durva homokos réteg kis mennyiségű földolajjal és annak bomlási termékeivel van impregnálva. E homokos réteg repedéseiből helyenként kis mennyiségben feketésbarna kőolaj vizzel keverve szivárog ki. Mindkét helyen kutatási munkálatokat is eszközöltek, de úgy látszik, nem vezetett czélhoz, mert a munkálatokat már régen beszüntették.*Földt. Közl. 1879. IX. 211.

8. Szilágy-Somlyó. A Magura quarzerekkel váltakozó csillámpala lencseszerű üregeiben az adular fordúl elő fennőtt kurta oszlopokban (Ľ P. P Ľ. oP). A kristályok szine tejfehér, áttetsző, erősen üvegfényű.*Orvos-természettudom. Ért. Term.-tud. szak. 1888. XIII. évf. 101. l.

9. Vármező. A gyps szemcsés, pikkelyes, tömött rétegekben és tömzsökben fordúl elő.*Ackner. Mineralogie Siebenbürgens. 156. l.

10. Zilah. A Nádastói-fürdő közelében a gyps részint finom rostos szerkezettel, részint tömötten mint alabastrom fordúl elő meglehetős nagy tömegekben és az építkezéseknél használtatik fel.

11. Zsákfalva. Az olipocen márga gömbök repedéseit borsárga, apró –2R kristályok sűrű csoportjai vonják be.*Koch A. Erdély ásványai. 72. l.

12. Zsibó. A Rákóczi-hegyen, a középeocen perforatarétegek {124.} alján a gyps, agyag és vasrozsda-zárványoktól tarka, habos változatokban fordúl elő, melyet csiszolva, dísztárgyak készítésére is felhasználnak.*Koch A. Erdély ásványai. 100. l.

Kőszén a már említett helyeken kívül van: Somró-Ujfalu határában, innen bányásztak is kőszenet, Borzova pe Curte határrészében, Karika Valea Fulgilor nevű erdejében. Tihó erdőiben sok kőszén található. «Rengeteg erdői azonban annak használatát eddig feleslegessé tették».*Hodor K. Doboka, 552. l. Monó határán, a Tapló-patak medrében, Lele Kerekmező határrészében szórványosan található, de a réteget és képződést eddig még meg nem vizsgálták.

A felsoroltakból látható, hogy Szilágymegye főleg iparilag feldolgozható ásványokban nem mondható gazdagnak. A kőszén, illetőleg a barnaszén a vármegye számos pontján fordúl elő, de mindenütt csak igen jelentéktelen vastagságban, úgy hogy kiaknázásuk alig fizetné ki magát. Egyedül a gyps, mely megyénkben nagyon el van terjedve, bir ipari és gazdasági tekintetben fontossággal. Használható ásványi trágyául, égetve és őrölve szobrászati és építészeti czélokra, a tisztán fehér vagy tarka, tömött változatát: az alabastromot csiszolva különböző dísztárgyak készítésére.