{160.} 3. A népesség száma.

II. József császár kora előtt nem volt hazánkban általános népszámlálás s így vármegyénk népességét 1784 előttről más alapokon kell összeállítanunk, másnemű népességi adatokat tartalmazó forrásokból kell merítenünk.

Ilyen források főkép az adóösszeirások. Vármegyéink népességére, de inkább csak helységeink népességi arányára ezekből már a XVI. századtól vonhatunk következtetéseket.

Az adózó kapuk (porta) száma Közép-Szolnok vármegyében 1543-ban Zilahon 90, Csehben 80, Tasnádon 56, Peéren 38, Mindszenten 28, Szántón 25, Udvarhelyen 21, Szent-Királyon (Kisfalu után fordúl elő) 20, Völcsökön 19, Monón, Zsibón és Csögön 18–18, Újlakon (Vicsa és Monó között) 16, Szakácsiban 14, Magyar-Egrespatakon és Paczalon (Pele és Bajom között) 12–12, Görcsönben, Paniton, Ákoson és Hatvanban 11–11, Hadadon, Czigányiban, Sámsonban, Szodorón és Király-Terebesen (Csány és Peér között) 10–10, Böősházán, Sülelmeden, Ardón, Czégényben, Kisfaluban, Magyar-Csaholyban, Kőrösön és Töviseden (Etheel és Szodoró között) 9–9, Széplakon, Inón, Debrenben, Haraklányban, Mihályfalván, Káváson, Szarvadon (Kávás és Balázsháza között), Pelén és Etheelben (Hatvan és Tövised között) 8–8, Szeődemeteren, Szilváson, Új-Németen, Zálnokon, Nádasdon (Hadad és Lele között), Vicsán, Horváton (Völcsök és Kecskésfalva között), Náprádon és Szécsen 7–7, Szilágy-Szegen, Györtelkén (Gardánfalva és Egerbegy között), Égerháton, Fürményesen, Adh-on (Goroszlófalva és Haraklány között), Kusalyon, Erkeden, Csalánoson (Zálnok és F.-Szopor között) és Magyar-Kövesden 6–6, Menyőben, Benedekfalván, Czikófalván, Szeéren, Sarmaságon és Ököritón 5–5, Derzsidán (a vizen innen, Oláh-Kövesd és Szoldobágy között, Sarmaság előtt), Szigeten, Derzsidán (a hegy aljában, Sziget és Girókuta között), Alsó-Szopron, Girolton, Orbón, Pele-Szarvadon, Csányban, Lelében, Nagy-Monban, {161.} Bőnyén, Nyirmonban, Nagyszegen, Szélszegen, Illésfalván, Dabjonban, Paptelkén (Kucsó és Fürményes között), Bréden, Keresztúron, Nyirsiden, Vártelkén és Oláh-Kövesden 4–4, Nagy-Korondon, Mutoson, Apáczán, Köődön, Gardánfalván, Bikáczán, Tóháton, Kis- és Nagy-Goroszlón, Mojgrádon, Varasitón (Nyirsid és Zsákfalva között), Zsákfalván, Oláh-Egrespatakon, Goroszlófalván, Szoldobágyon (Derzsida és Sarmaság között), Felső-Szopron, Kesziben (Kőrös és Pele között), Bajomban, Usztatón és Szunán (Peér és Hatvan között) 3–3, Girókután (talán), Balázsházán (Szarvad és Mindszent között), Oláh-Csaholyban, Felső-Csaholyban, Hidvégen (Szilvás és Szeődemeter között), Bogdándon, Oláh-Nádasdon, Alsó-Szivágyon, Alsó- és Felső-Várczán, Tótfaluban, Vadafalván, Kelenczén, Kis-Nyíresen, Nagy-Baboczán (Monó és Sülelmed között), Felső-Szivágyon, Turbuczán, Kis- és Nagy-Solymoson (fölmentve), Kucsón, Karikán és Mocsolyán 2–2, Vérvölgyön, Deésházán, Kecskésfalván, Borzlyukon (Köőd és Alsó-Szivágy között), Felső- és Alsó-Berekszón, Egerbegyen, Középső-Várczán, Debreczenben, Somoson (Bikácza és Kolbászfalva között, Benedekfalva előtt), Kolbászfalván (Somos és Benedekfalva között), Örményesen, Patakfalván (Felső-Szivágy és Cseh között), Rónán, Prodánfalván és Zölczén (Felső-Csaholy és Szilvás között) 1–1.*Dical. 1549-ben Adon volt 7, Alsó-Berekszón 1, Alsó-Szivágyon 2, Alsó-Szopron 5, Alsó-Várczán 2, Apáczán 4, Ardón 18, Ákoson 19, Bajomban 2, Balázsházán (Felső-Csaholy és Tasnád között fordúl elő) 2 1/2, Benedekfalván 6, Bikáczán 3, Bogdándon 10, Borzlyukon 1, Bőnyén 4, Böősházán 15, Bréden 2, Csalánoson (előfordúl Szoldobágy és Zálnok között) 3, Csányban 2, Csehben 45, Csögön 25, Czégényben 12, Czigányiban 15, Czikófalván 12, Dabjonban 5, Debreczenben 1, Debrenben 9, Deésházán 1, Derzsidán (előfordúl Kis-Korond és Girókuta között) 4, Egerbegyen 1, Erkeden 3 1/2 (1/2 p. rest.), {162.} Etelen (előfordúl Peér és Szuna között) 16, Égerháton 5, Felső-Berekszón 1, Felső-Csaholyban (előfordúl Középső-Csaholy és Balázsháza között) 3, Felső-Szivágyon 1, Felső-Szopron 3, Felső-Várczán 1, Fürményesen 2, Gardánfalván 2, Girolton 8, Girókután 1, Goroszlón (előfordúl Náprád és Kis-Goroszló között) 3, Görcsönben 7, Gurzófalván 5, Györteleken (előfordúl Nagyszeg és Egerbegy között) 5, Hadadon 10, Haraklányban 7 1/2, Hatvanban 13, Hídvégen (előfordúl Szilvás és Szodoró között) 4, Horváton 4, Illésfalván 3, Inón 9, Karikán 2, Káváson 8, Kecskésfalván 1, Kelenczén 3, Keresztúron 4, Kesziben (előfordúl Szeődemeter és Bajom között) 2, Kisfaluban 15, Kis-Goroszlón 3, Kis-Korondon (előfordúl Kövesd és Derzsida között, Girókuta előtt) 1, Kis-Nyiresen 2, Kolbászfalván (előfordúl Somosfalva után, Redefalva és Monó között) 1, Köődön 2, Kövesden 10, Kőrösön 7, Középső-Csaholyban (előfordúl Zölcze és Felső-Csaholy között) 2, Középső-Várczán 1, Kucsón 2, Kusalyban 5, Lelében 6, Magyar-Csaholyban 13, Magyar-Egrespatakon 14, Majádon 1, Menyőben 3, Mihályfalván 10, Mindszenten 19, Mocsolyán 2, Mojgrádon 1, Monón 20, Mosóbányán 1, Mutoson 4, Nagy-Baboczán (előfordúl Égerhát és Kis-Babocza között, Kis-Nyires előtt) 2, Nagy-Korondon (előfordúl Bogdánd előtt) 2, Nagy-Monban 7, Nagyszegen 2, Nádasdon (előfordúl Bogdánd és Hadad között) 10, Náprádon 7, Nyirmonban 8, Nyirsiden 2, Oláh-Egrespatakon 5, Oláh-Kövesden (az eredetiben Kövesd után Walakij czím alatt fordúl elő) 4, Oláh-Nádasdon 1, Orbón 4, Ököritón 3, Örményesen 1, Paczalon 19, Paniton 16, Papteleken (előfordúl Nyirsid és Bréd között) 2, Patakfalván (előfordúl Örményes és Mosóbánya között) 1, Peéren 41, Pelén 4 1/2, Pele-Szarvadon 4, Prodánfalván 2, Rónán 1, Sarmaságon 10, Sámsonban 17 1/2, Sándorházán (előfordúl Lele és Menyő között) 12, Somosfalván (előfordúl Bikácza és Redefalva között, Kolbászfalva előtt) 1, Sülelmeden 15, Szakácsiban 18(?), Szarvadon (előfordúl Szakácsi és Kávás {163.} között) 6, Szántón 16, Szeéren 7 1/2, Szent-Királyban (előfordúl Géres és Mindszent között) 22, Szeődemeteren 15 1/2(?), Szécsben 9, Szélszegen 3, Széplakon 8, Szigeten 5, Szilágy-Szegen 11(?), Szilváson 9 1/2, Szodorón 2 1/2, Szoldobágyon (előfordúl Ököritó és Csalános között) 1, Szunán (előfordúl Etel és Tövised között) 4, Tasnádon 70, Tóháton 1, Tótfaluban 1, Töviseden (előfordúl Szuna és Kőrös között) 9, Tulsó-Derzsidán (előfordúl Girókuta és Ököritó között) 3, Turbuczán 2, Udvarhelyen 23, Usztatón 3, Újlakon (előfordúl Monó és Égerhát között) 17, Új-Németen 9 1/2, Vártelkén 3, Vérvölgyön 1, Vicsán 5, Völcsökön 18, Warasithón (előfordúl Kucsó és Zsákfalva között) 2, Zálnokon 3, Zilahon 75, Zölczén (előfordúl Magyar- és Középső-Csaholy között) 1, Zsákfalván 1. Ezek szerint a legtöbb kapu volt Zilahon, Tasnádon, Csehben és Peéren.*Dical.

1553-ban Kraszna vármegye helységeiben a kapuk száma a következő volt: Alsó-Seredenben 2, Badacsonban 5, Bagoson 63, Baksán 18, Ballán 12 1/2, Bádonban 4, Bogdánfalván 1, Borzáson 7 1/2, Csehiben 4, Czigány-Vaján 6 1/2, Domoszlón 2, Endrédfalván 1, Felső-Keczelen 6, Felső-Seredenben 4, Goroszlón 18, Györteleken 7, Gyulakután 1, Hídvégen 17, Horváton 12, Hosszúaszón 12, Ilosván 13 1/2, Ippon 21, Keczelen 28, Keresteleken 9, Kémeren 49, Krasznán 61 1/2, Lecsméren 15, Lompérton 10 1/2, Maladén 1, Meszesalján 52, Nagyfaluban 41 1/2, Paliczkán 3, Perecsenben 42 1/2, Pethenefalván 17, Porczalján 7, Récsén 36 1/2, Rézalján 37 1/2, Somályban 7, Somlyón 47 1/2, Somoson 2, Szoroson 3, Ujlakon 5, Valkón 26, Varsolczon 47 1/2, Zoványban 28 1/2.

Legnagyobb volt tehát a kapuk száma Bagoson; ezután következnek Kraszna, Meszesalja, Kémer stb.*U. o.

Átlag 5–6 tagot számítva egy-egy háztartásra, a birtokos nemesség száma 1553-ban Közép-Szolnokban 635, Krasznában 300, illetve 360 lélekre rugott.

{164.} Acsády szerint, a ki az 1553-iki összeirás adatait használja föl a jobbágynépesség meghatározásánál,*Acsády Ignácz: A magyar jobbágynépesség száma a mohácsi vész után. Krasznában 64, Közép-Szolnokban 85 telek élvezett a birói kiváltság czímén adómentességet; adómentességet élvezett új ház Közép-Szolnokban 883, Krasznában 477, égett ház Közép-Szolnokban 35, Krasznában 12. Adózó jobbágyporta Közép-Szolnokban 1273 1/2, Krasznában 831 1/2. A malomporták nincsenek összeirva.

A zsellérek száma Közép-Szolnokban 11, a szegényeké 1793, Krasznában nincs zsellér, csak 1122 szegény.*Szabadosok = jobbágyok és zsellérek, kiknek telkeit s ha zsellérek voltak, személyét a földesúr, a rendes úrbéri kötelezettség alól bizonyos külön szolgálatok fejében fölmentette. A zselléreket telkek szerint csak kevés helyen lehetett összeirni. A szegények kategóriájába, a törvény szerint, az a jobbágy tartozott, a kinek ingó vagyona még 6 frt értéket sem tett. A szegény jobbágyot telek szerint irták össze, míg a zsellérösszeirás háztartás szerint történt. Acsády szerint egy telekre nem egy, hanem több családot kell számítani, mert egy egész telken ritkán élt egy család, hanem több háztartás volt. «Az a jobbágytelek ment portaszámba, melynek birtokosa az ingatlanon kívül még legalább 6 frtnyi ingó vagyonnal rendelkezett.» A telek és porta közt ez időben tehát tisztán csak vagyoni különbség forgott fenn s a kimutatott portaszámban a jobbágyságnak módosabb, a telkekében pedig szegényebb vagy bizonyos körülmények közt adómentes része van feltüntetve. Ám a népesség szempontjából a jobbágyház azonos a jobbágytelekkel, ez utóbbi a portával, mindhárom a telek rovatába csoportosítható. A szolgarenden levők száma (servi, servitores) Krasznában 155, Közép-Szolnokban 164.*Ez már – Acsády szerint – nem a telkek, hanem a családok számát jelzi.

Nemesi curia Közép-Szolnok vármegyében 16 van kimutatva.

Acsády szerint egy családra vagy háztartásra öt lélek tehető, egy lakott telekre pedig (I. Ferdinánd alatt) két és fél háztartás. Egy porta alatt 20 lakos, átlag 4 család értendő.

Acsády számítását, úgy a porta, mint a telek népességére nézve, nálunk legalább, magasnak tartom. De nincsenek világos adatok arra nézve sem, hogy vármegyéinkben az összeirás mikor szorítkozott háztartásokra s mikor vették alapul {165.} a telket. Egyébként Acsády maga említi, hogy minden vármegyében más-más elvek szerint végezték az összeirást. Próbálkozzunk tehát egyszerűbb számítással, mindenütt csak egy családot s egy családra átlag 6 tagot számítsunk. Mint már láttuk, 1553-ban van:

Közép-Szolnokban: Krasznában
nemes 127 60
biró 85 64
új ház 883 477
égett ház 35 12
jobbágy-porta 1,273 1/2 831 1/2
zsellér 11
szegény 1,793 1,122
szolgarenden levők 164 155
4,371 1/2 2,721 1/2 család

s így K.-Szolnokban mintegy 26,229-re, Krasznában mintegy 16,329-re tehető a népesség. Ezen a mostani területen – a kimaradtakra is számítva bizonyos százalékot – 50,000 lélekre lehetne következtetni. De aligha ennyire is, mert portáink népessége erősen ingadozhatott a változó idők hullámain.

Ezután még alább kellett szállania a népességnek. Felsoroltuk az 1682 előtt teljesen elpusztult falvakat. És Rákóczi csatái is falvakat tettek tönkre. Mindez a hanyatlás a pragmatica sanctio korabeli adatokból kitünik, holott itt számításunknál magasabb aránykulcsot vehetünk, figyelemmel arra, hogy a népesség ez időtájt már szaporodni kezdett.

1604-ben a jobbágyházak vagy telkek száma Kraszna vármegyében 94, 1605-ben pedig a somlyói vár tartozékain kívül szintén 94.*Dical.

Hont vármegye küldötteinek összeirása szerint*Főforrás a pragmatica sanctio korából (1720–21) az az összeirás, melyet Hont vármegye küldöttei végeztek a Szilágyságban. Ez összeirásnak az volt a czélja, hogy az adóköteleseket állapítsák meg s így az egész munka voltakép arra terjedt, hogy a közterheket viselő, állami adózásra köteles népesség irassék össze, mégis lehetővé válik ebből az egykorú kútfők segítségével, arányszámokkal Kraszna és Közép-Szolnok népességének megközelítő pontossággal való egybeállítása. {166.} Közép-Szolnokban 1715-ben 1090, 1720-ban pedig 2595 volt az adóköteles háztartások száma; Krasznában pedig 1715-ben 426 s 1720-ban 975. Ha – elfogadván a statisztikai hivatal mérlegelését*Magy. stat. közl. XII. köt. 340. és 342. l. – a kihagyottak czímén 50%-ot hozzáadunk, 1720-ban az adóköteles háztartások száma Közép-Szolnokban 2595+1298, vagyis 3893-ra tehető, Krasznában pedig 975+488, vagyis 1463-ra s ebből a lélekszám, egy háztartásra átlagul 6-ot véve, Közép-Szolnokban 23,358-ra, Krasznában pedig 8778-ra. Ám ebben a számban a nemesség nem foglaltatik egészben, csak annyiban, a mennyiben a föld, a melyen gazdálkodott, adóköteles jobbágyföld volt. Így Közép-Szolnokban mindössze 144 háztartás fordúl elő, Krasznából csupán 1715-ből jegyeztek föl 5 háztartást. De a nemesség számának meghatározására nincs is más adatunk, mint az 1741-iki homagialis összeirás.

Közép-Szolnok vármegyében, az 1741-iki homagialis összeirás szerint, melyet az alispán nyitott meg s a főispán fejezett be két nemessel, kik a munkálat hitelesítését végezték, az önálló nemes emberek száma 243. Ugyanez az összeirás Kraszna vármegyében 2 főurat és 210 nemest említ.*U. o. 493. l.

Mindent összevetve, a népesség száma, átlagszámítással, a mint ezt az orsz. magy. kir. stat. hivatal Magyarország népessége a pragmatica sanctio korában 1720–21. czímű közleményében megállapítja, ekként alakúl: Közép-Szolnokban az összeirt háztartások száma 1715-ben 1,090, 1720-ban 2,595. 1720-ban a háztartások helyesbített száma 3,893; az adókötelesek lélekszáma 23,358; az összeirásból kihagyott nemesség, papság és zsidók lélekszáma 355. Összes lélekszám 23,713. Krasznában a háztartások száma 1715-ben 426, 1720-ban 975, 1720-ban helyesbítve 1,463, az adókötelesek lélekszáma 8,778, a kihagyottak száma 839. Összes lélekszám 9,617. Az összes lélekszámból absolut számokban Közép-Szolnokban nemes 1000, pap és tanító 35, polgár és {167.} jobbágy 22,638, zsidó 40; százalékokban nemes 4.22, pap és tanító 0.15, polgár és jobbágy 95.46, zsidó 0.17. Krasznában nemes 825, pap és tanító 14, polgár és jobbágy 8,778; nemes 8.58, pap és tanító 0.15, polgár és jobbágy 91.27%. Az izraelita lakosság számát csak töredékesen lehet megállapítani. A legtöbb helyt a zsidóságot részben az adózók (kereskedők) közt irták össze s így benne van az összlélekszámban, Közép-Szolnokban 1740-ben 40-en lehettek. Közép-Szolnokban a 134 községből 1–5 háztartással 7, 6–10-zel 24, 11–25-tel 64, 26–50-nel 27, ezen felülivel 1 községet, 100-on felülivel 1-et irtak össze, népességi adat 1-nél hiányzik, Kraszna vármegye 57 községéből 1–5-tel 2, 6–10-zel 12, 11–25-tel 29, 26–50-nel 9, 51–100-zal 2 községet irtak össze, népességi adat 3-nál nincs.

Nemzetiség szerint így oszlik meg a lakosság: Közép-Szolnokban: magyar 1,885 (72.64%), német 2 (0.08%), tót-ruthén 3 (0.11%), oláh 705 (27.17%). Krasznában: magyar 748 (76.72%), tót-ruthén 8 (0.82%), oláh 219 (22.46%). A két vármegye összes lélekszáma e szerint 33,330 volna.

1715-ben az adózók összeirása szerint tiszta magyar községek: Ákos, Bogdánd, Désháza, Diósad, Ér-Szentkirály, Erked, Géres, Görcsön, Hadad, Illésfalva, Király-Darócz, Kis-Doba (curialis, nemesi község, az ilyenekben összeirást nem végeztek, néhol az összeirók fölvették az állandóan megtelepedett úrbéreseket), Korond, Ér-Kőrös, Kr.-Mihályfalva, Kusaly, Lele, M.-Baksa (c.), M.-Csaholy, Menyő, Mocsolya, Nagy-Doba, Nagy-Mon (c.), N.-Paczal, Pele, Sámson, Sarmaság, Solymos, (Sülelmed összeirva nincs), Szamos-Ujlak, Szér, Sz.-Cseh, Sz.-Szeg (c.), Sz.-Szentkirály, Sz.-fő-Keresztur, Ér-Szodoró, Tasnád mv., Vártelek, Vérvölgy (c.), Zilah. 1720-ban Ardó, Balázsháza (?),*A kérdőjel a községek után azokat a községeket jelenti, melyek csupán a magyar nevek után állapíttattak meg. Kraszna-Czégény (?), Kis-Nyires praedium, Tasnád-Szántó, {168.} Sz.-Szeg, Vadafalva (?), Völcsök, Zsibó is a tiszta magyar községek közt szerepelnek, míg Ákosnál említve van oláh lakosság.

Krasznában 1715-ben tiszta magyar községek: Bagos, Balla, Borzás, Füzes, Kr.-Horvát, Hosszúmező, Ilosva, Kémer, Lecsmér, M.-Keczel, M.-Valkó, Nagyfalu, Petenye, Récse, Szilágy-Somlyó mv., Újvágás, Varsolcz, Zovány. Nem irták össze a következőket: Almás (lakatlan, néha akkor is így jelzik, midőn csak jobbágy részében az), Bagolyfalu, Ballaháza, Bogdánháza, Boján (lak.), Bülgezd (c.), Somlyó-Csehi, Csizér, Domoszló, Felső-Bán, Halmosd, Máron, Paczal, Pecsely, Perje (lak.) Ráton (c.), Kr.-Tótfalu, Somlyó-Ujlak, 1720-ban Lompért is lakatlan. 1720-ban M.-Goroszló (1715-ben egyáltalán nincs említve), Ipp, Kraszna, Máron, Perecsen is tiszta magyar községekül szerepelnek, míg Bagoson, Borzáson, Füzesen, Kr.-Horváton, Ilosván, Kémeren, Nagyfaluban, Récsén, Újvágáson, Zoványon van említve oláhság. 1720-ban a lakosság – nem számítva a curialisnak említett s össze nem irt községeket – egészen magyar Közép-Szolnokban 20 (1715-ben 31), Krasznában 13 (1715-ben 18) községben s a lakosság többsége magyar Közép-Szolnokban 70 községben, Krasznában 26-ban.*Magy. stat. közl. XII. köt. 340–41. l.

1720-ban Közép-Szolnok vármegye lakosságának fele oláh lehetett annak daczára, hogy százalékokban az akkor összeirt nevek aránya szerint a magyar 72.64%, a 27.17% oláhval szemben. Ennek oka ama körülmény, hogy a vezetéknévvel nem biró oláhokat az összeiróknak kellett elkeresztelni, mert az Erdélyből és más helyekről Közép-Szolnokba bevándorló oláhság oly igen alacsony fokán állott a műveltségnek, hogy az oláh lakosok nagy részének egyáltalában nem volt vezetékneve. Az összeirók tehát, Hont vármegye küldöttei, hogy őket följegyezhessék, nem tehettek egyebet, mint hogy valamennyiöket ott a hely színén nyomban elkereszteljék, a napszámost {169.} Napszámosnak, a kovácsot Kovácsnak stb. nevezvén. Ilyenformán magyar vezetéknévhez jutott igen sok oláh. Nagyon természetes, hogy nem politikai czélzatból történt ez, hanem csupán szükségből.*E munka illető helyein is mindenütt külön fel van említve e körülmény ama községeknél, a hol előfordúlt. – Magy. stat. közl. XII. köt. 340. l.

Közép-Szolnokban – 1720-ban – negyvenhat községnél jegyzik ezt meg az összeirók, Kraszna vármegyében nincs róla szó.

Ez időtájt Kraszna vármegyének is a lakossága túlnyomó részben magyar. Ott az összeirt nevek aránya így oszlik meg: magyar 76.72%, tót 0.82%, oláh 22.40%.

1801-ben Kraszna vármegye «birtokos mágnási és közrenden levő nemeseinek» telkök száma összesen: 6,054 3/24. Volt gr. Bánffy Györgynek 658 1/3, br. Bánffy Györgynek 519 1/2, Bánffy Eleknek 213 1/4, Bánffy Józsefnek 106 3/4, br. Bánffy Mihálynénak 184 1/2, br. Bánffy Sándornénak 200 1/2, br. Bánffy Jánosnak 274, gr. Bethlen Krisztinának 114, Boros Klárának 219, Kemény Simonnak 147 1/2, gr. Teleki Lajosnak 213, gróf Teleki Eszternek 107, gróf Toldalagi Lászlónak 132 1/2, Vay Lászlónak 89 stb. telkök. Összeirtak pedig a vármegyének mind a négy járásában 453 birtokost.*Orsz. lt. Nemesi investigatiók. I. 8. Kraszna 10.

1805-ben a tasnádi járásban (Ér-Szodoró, Ér-Hatvan, Ér-Kávás, Ér-Mindszent, Tasnád-Szarvad, Tasnád, Balázsháza, Szeődemeter, Tasnád-Szántó és Tövised községekben) összeirtak összesen 70 lovast, 110 gyalogost és 6 fegyverszolgálatra alkalmatlant, illetve özvegyet;*Szvlt. az érmellékiben (Kraszna-Mihályfalva, Géres, Ákos, Új-Német, Csög, Ér-Szentkirály, Király-Darócz, Kraszna-Czégény, Szakácsi, Gyöngy, Alsó-Szopor, Babucza, Felső-Szopor és Kisfalu községekben) összeirtak: 1. adómentes nemest: a) lovasnak 158-at, b) gyalogosnak 280-at, összesen 438-at; 2. adózó nemest: a) lovasnak 20-at, b) gyalogosnak 184-et, összesen 204-et. E szerint volt {170.} a járásban összesen 642 nemes. Nem volt nemesség Felső-Szopron és Kisfaluban;*Szvlt. a peériben (Magyar-Csaholy, Zálnok, Nagy-Paczal, Peér, Pele, Nemes-Keszi és Ér-Kőrös községekben) összeirtak összesen 27 lovast, 63 gyalogost és 1 fegyverszolgálatra alkalmatlant;*U. o. a zsibóiban (Menyő, Nagy-Mon, Szilágy-Szentkirály, Dabjon, Dabjon-Újfalu, Szamos-Udvarhely, Zsibó, Náprád, Kis-Debreczen, Köőd, Nagy-Monújfalu, Debren, Kucsó és Vérvölgy községekben) összeirtak: 1. adómentes nemest: a) lovasnak 36-ot, b) gyalogosnak 70-et, öszszesen 106-ot; 2. 248 adózó nemest; e szerint a járásban a nemesség összes száma 354 volt;*U. o. a sarmasági járásban (Mocsolya, Sámson, Szécs, Kövesd, Sarmaság, Majád és Kis-Nyíres községekben) összeirtak: 1. adómentes nemest: a) lovasnak 25-öt, b) gyalogosnak 64-et, összesen 89-et; 2. 18 adózó nemest és 22 szabadost.*U. o.

1840-ben Közép-Szolnok lakosságát 79,000-re, Kraszna vármegyéét 58,000-re teszi Kőváry László. A 137,000 lakos közül 100,000 jobbágy vagy zsellér. A lakosság kétharmadrészben oláh.*Tudománytár, 1840. VIII. k. 23, 30.

1847-ben a lelkek száma Kraszna vármegyében körülbelől ennyi: római katholikus 6,067, görög-katholikus 28,688, görög-keleti 1,133, ágostai hitv. evangélikus 8, evangélikus református 18,927, izraelita 576. Összesen 65,399.

Közép-Szolnok vármegyében pedig: római katholikus 3,432, görög-katholikus 55,954, ágostai hitv. evangélikus 11, evangélikus református 37,938, izraelita 1,167. Összesen 98,502.

Azért kellett jeleznem, hogy csak megközelítőknek vehetők ez adatok, mert egyházi névkönyvből vannak véve,*Nagyv. lat. szert. egyházi megye Névkönyve. ennek adatai pedig pontosaknak nem mondhatók s különben is pár, más területhez tartozó község lakossága is ide van számítva. Ez időtájt a jelen területen 163,901 lehetett a lelkek száma.

{171.} Krasznamegye lakossága 1849-ben 42,600, Közép-Szolnoké 180,000 lélek.*Kanya Pál: Népsz. Földr. Okt. 77. l.

Az 1870. évi népszámlálás adatai szerint Kraszna vármegye népessége: a szilágysomlyai járásban 33,060, a krasznaiban 29,654, összesen 62,714. Közép-Szolnok vármegyéé: a tasnádi járásban 12,154; a peériban 9,080, az érmellékiben 11,626, a szilágycsehiben 14,170, a hadadiban 13,165, a bükkaljaiban 16,700, a zsibóiban 12,633, a zilahiban 9,301, a diósadiban 9,023, Zilah szab. kir. városé összesen 5,787, összes népesség 113,639. Doboka vármegye magyaregregyi járásában 14,680 lélek.

1870-ben vallásfelekezet szerint Közép-Szolnokban Zilahhal van: róm. kath. 3,921, gör.-kath. 70,432, örmény-kath. 1, görögkeleti 759, ág. hitv. evang. 535, helvét 33,794, unitárius 34, izr. 4,163. Kraszna vármegyében: róm. kath. 5,985, görög-kath. 36,882, örmény-kath. 11, gör.-kel. 29, ág. hitv. ev. 26, helvét 17,719, unit. 20, izr. 2042. A lakosság hivatása s foglalkozása szerint ekként oszlik meg: Közép-Szolnokban s Zilahon pap 146, hivatalnok: állami 40, megyei, kerületi, vidéki 81, városi, községi 115, tanító 221, tanuló 375, iró 6, művész 85, ügyvéd 27, orvos 14, sebész 2, bába 43, gyógyszerész 7, mások 8, értelmiségi kereset összesen 1,170 lélek; föld- és erdőművelésnél: birtokos 19,124, haszonbérlő 349, gazdatiszt 172, éves szolgák 7,269, napszámos 11,176; bányászati és kohászati munkás 32; őstermelésnél: birtokos s bérlő 19,473, tiszt és munkás 18,649, együtt 38,122; ipar: építészeti iparnál önálló vállalkozó 92, munkás 63; kő- és faiparnál 405; munkás 228; élelmezési s dohányczikkek termesztésénél önálló vállalkozó 145, hivatalnok 9, munkás 50; szövőiparnál önálló vállalkozó 231, hivatalnok 2, munkás 127; bőrgyártás s egyéb iparágnál önálló vállalkozó 562, hivatalnok 3, munkás 361; nem közvetlenül termelő foglalkozásnál önálló vállalkozó 230, {172.} hivatalnok 2, munkás 160; ipar- és kézmű: összesen önálló vállalkozó 1,665, hivatalnok és munkás 1,005, együtt 2,670; kereskedelemnél önálló vállalkozó 212, hivatalnok 3, munkás 85; szállítási vállalatoknál önálló vállalkozó 26, munkás 9; pénz- és hitelintézetnél tisztviselő, szolga 5; kereskedelemnél összesen vállalkozó 238, hivatalnok s munkás 102, együtt 340; járadéktulajdonosok 86, háztulajdonos 49; birtok: összesen 135; személyes szolgálatokat teljesítők 5,401; bizonyos foglalkozás nélküli egyének 65,801. Kraszna vármegyében pap 70, közhivatalnok: állami 16, megyei, kerületi, vidéki 55, városi, községi 66, tanító 118, tanuló 92, iró 2, művész 15, ügyvéd 20; egészségügyi személyek: orvos 6, bába 18, gyógyszerész 3, mások 4, értelmiségi kereset összesen 485; föld- és erdőművelésnél: birtokos 10,363, haszonbérlő 27, gazdatiszt 27, éves szolgák 4,137, napszámos 8,178; vadász s halász 4; őstermelésnél: birtokos s bérlő 10,590, tiszt és munkás 12,346, együtt 22,936; iparnál: építészeti és művészeti iparnál önálló vállalkozó 44, munkás 64; kő- és faiparágnál munkás 162; vegyészeti, élelmezési és dohányczikkek termesztésénél önálló vállalkozó 123, hivatalnok 5, munkás 107; szövőiparnál önálló vállalkozó 83, hivatalnok 1, munkás 48; bőr- és egyéb iparágaknál önálló vállalkozó 195, munkás 114; nem közvetlenül termelő foglalkozásnál önálló vállalkozó 38, hivatalnok 3, munkás 33; ipar- és kézmű: összesen önálló vállalkozó 656, hivatalnok s munkás 537, összesen 1,193; kereskedelemnél önálló vállalkozó 139, hivatalnok 3, munkás 86; szállítási vállalatnál önálló vállalkozó 18, hivatalnok 3, munkás 16; pénz- vagy hitelintézetnél tisztviselők, szolgák 4; kereskedelemnél összesen vállalkozó 157, hivatalnok s munkás 112, együtt 269; járadéktulajdonos 43, háztulajdonos 48; birtok összesen 91; személyes szolgálatokat teljesítők 12,885; bizonyos foglalkozásnélküli egyének 24,855. 1870-ben míveltségi foka szerint: Közép-Szolnokban s Zilahon olvasni, irni tud 13,806, csak olvasni tud 2,372, sem irni, sem olvasni nem {173.} tud 97,461. Kraszna vármegyében olvasni, irni tud 6,352, csak olvasni tud 4,219, sem irni, sem olvasni nem tud 52,143.

Összehasonlításokba a multra vonatkozólag általában bajos volna beleereszkednünk, mert, mint láttuk, csak rövid időközökben mily érzékeny pusztulásokat szenvedett területünk; de a lakosság folytonos hullámzása mellett a községek száma is változott s adataink inkább egymás kiegészítésére hivatvák.

Szilágy vármegye lélekszáma az 1881. év elején végrehajtott népszámlálás útján nyert adatok szerint 171,079; az 1890. évi népszámlálás eredménye szerint pedig 191,167, ebből nyelvre nézve magyar 67,275, német 1,593, tót 2,330, oláh 117,711, ruthén 63, horvát 165, vend 1, egyéb nyelvű 2,029; vallásra nézve: róm. kath. 10,955, gör. kath. 111,211, örmény-kath. 31, gör. kel. 8,337, ágostai hitv. evang. 620, evang. reform. 51,512, unit. 59, egyéb ker. hitfelekezetű 7, izr. 8,435. A lakott házak száma 37,858.

Népszaporodás Szilágy vármegyében: 1881-ben 0.45%; 1882-ben 0.05, 1883-ban 1.63, 1884-ben 1.80, 1885-ben 1.38, 1886-ban 2.03, 1887-ben 1.23, 1888-ban 1.78, 1889-ben 1.38, átlag 1881–1889: 1.30%.

A Szilágy lakosságára vonatkozólag eredeti megjegyzéseket tesz Marosi István, egrespataki ev. ref. lelkész, 1684-ben irt verses művében, mondván a következőket: «Verus possessori és lakosi ennek, nagyságos, nemzetes úrfiak s nemesek, szolgák, szabadosok és szántólegények, azok között vannak sok míves legények».

1840-ből Kővárytól olvasunk dicsérő sorokat. Jóllehet a Szilágy távol van a két testvérhaza fővárosaitól, a kortól még sincs elmaradva. Miveltségökre nézve ebbe a három osztályba sorozza a lakosságot: nép, köznemesség s a főbb uraságok.*Tudománytár, 1840. VIII. köt. 33–36. l.