{28.} III. FEJEZET.
A SZILÁGY VIDÉKE A HONFOGLALÁS ELŐTT.

1. A Szilágyság őskora.

A Szilágyság kis medenczéje egy ó-harmadkori tenger öble. Évezredekkel ezelőtt tenger hullámzott térségeink fölött. E tenger lerakodásait geologusaink meglehetősen földerítették s hegyeink belsejéből, folyóink fenekéről fölötte becses adatokkal gazdagodott a tudományos világ.*Szilágy vármegye geologiai viszonyaira vonatkoznak vagy legalább erre vonatkozó adatokat tartalmaznak a következő munkák: Hauer és Stache: «Geologie Siebenbürgens». [Wien, 1863. v. 1885. kiadás, a kettő között nincs különbség.] Körülbelül a 402-431. lapig vannak ide vonatkozó adatok. Kürthy S. és dr. Koch Antal: «A Vlegyásza és a szomszéd-területek trachytjainak kőzettani- és hegyszerkezeti viszonyai». [Az Erdélyi Múzeum-Egylet évkönyvei ; új folyam. II. köt. VIII. sz.] Dr. Hofmann Károly: Jelentés az 1878 nyarán Szilágymegye keleti részében tett földtani részletes fölvételekről (egy kőnyomatú táblával, mely szelvényeket tüntet föl). [Földtani Közlöny. IX. évfolyam. 1879. 167–212. lap.] Matyasovszky Jakab: Jelentés az 1878. évben Szilágymegyében eszközölt földtani felvételről. [Ugyanott. 293–300.] Dr. Szontagh Tamás: «Magyarázó szöveg Tasnád-Széplak geologiai térképéhez». [16. z. XXVII. r. Nagysága 1:75,000.] Dr. Koch Antal: A Meszes Hippuritjeiről írt az erdélyi múzeumegylet Értesítőjében. 1876. évfolyam. Dr. Lőrenthey Imre: «Adatok Szilágymegye és az erdélyi részek alsó pontusi lerakodásainak ismeretéhez». [Erdélyi Múzeum-Egylet «Értesítő II. Term. Tud. Szak.» 1893. évf.] Dr. Koch Antal: «Az erdélyrészi medencze harmadkori képződményei. I. rész. Palaeogen-csoport». [Földtani Intézet Évkönyve. X. köt 6. füzet. 1894.] A fönt említett magyar munkák mind német nyelven is megjelentek. Mártonfi Lajosnak az Orv. Term. Tud. Értesítőben megjelent dolgozatai: A somlyói neogen rétegekről (1879. évf.), Erdély északnyugoti szegletéről (1880) és a magurai adulárról (1888) szóló adatok. Ezek közül a legtöbb adatot Hofmann és Matyasovszky művei nyujtják, melyek Hauer és Stachénak régi adatait kijavítják és önálló megfigyelések alapján tárgyalják bár röviden az általok bejárt kis területet. Geologiailag színezve a következő (1:75,000) méretű katonai térképek jelentek meg e vidékről: a 16. z. XXVII. és XXVIII. r. lapjai, valamint a 17. és 18. z. XXVIII. és XXIX. r. Az őskorban más {29.} képe volt itt a természetnek. Tengeri csigák innen is, onnan is fölszínre kerűlnek. A füzespaptelki határon a Hodobastyine nevű hegy megszámlálhatatlan mennyiségben tartalmaz megkövűlt csigákat. Fejnagyságú gömbölyű kövek, belsejökben, mind tengeri kagylókat rejtegetnek. A Meszes vidéke szintén tár föl ily érdekes leleteket.

Rengeteg erdők terűltek el ott, a hol ma szántóföldek, legelők vannak. Mily szép szarvasagancs van az őskorból Szikszai gyűjteményében. Némely helyekről mammutcsontokat is nyertünk. Egy hatalmas mammutfogat Zoványon kaptak.

Mily népek tanyáztak itt az őskorban, ez, a mi fölkelti érdeklődésünket mindjárt.

Ismerkedjünk meg az egyes korszakok leleteivel, a melyek erről beszélnek:

1. Kőkorszak. Területünkön föltaláljuk nyomait az első embereknek. Nincs ugyan sok kőkori emlékünk; de a meglevők a kőkori ember életét a maga kezdetlegességeiben eléggé jellemzik. Kőkori leletek kerűltek elő Zilahról (0.8 m. nagyságú obsidian kőmag [nucleus], ezen kőmag oldalairól szilánkokat pattantottak le, a melyeket a körülmények szerint nyílhegyül, késpengékül stb. használtak), Szilágy-Csehből (0.75 m. kovakő), Szeérből (0.16 m. obsidian kőmag); Szilágy-Somlyóról (nyílhegyek, 11 agyagkúp, kőbalta), Bagosról (két kőbalta, az egyiknek hossza 8 cm., szélessége 6 cm., vastagsága alúl az élnél 2.5 cm., felül, hiányzó részek miatt, jóval keskenyebb; nyéllyuka átmérője 2.3 cm. A másiknak hossza 8 cm., szélessége alúl az élnél 4 cm., felül 3.5 cm.; nyéllyuka hiányzik. Két kővéső, az elsőnek hossza 8.5 cm. éle 2 cm., felső része letörött; a másodiknak hossza 14 cm., vastagsága 3 cm., alsó része letörött. Egy 10 cm. széles és 11 cm. hosszú kődarab). Balláról három {30.} darab kőék (1. hossza 16 cm., szélessége 7 cm., vastagsága 2.5 cm.; 2. 8.5 cm. hosszú, felül 3.5 cm. széles, éle 5 cm. hosszú, 3. mindezeknél kisebb); Sámsonból egy 12 cm. hosszú s 6 cm. széles kőék s egy 5.5 cm. magas, 4 cm. széles kőkalapács.*Szikszai gyűjteményében. L. Arch. Ért. XVII. 356. l. – Fetzer J. F., a ki a szilágysági leleteket szorgalmasan egészítgeti ki, több, így pl. Tasnádról (négy darab kővéső, két darab kőbalta stb.), továbbá Szilágy-Somlyóról («harangalakú serleg», cserepek stb.) való újabb lelettel, ezekből arra a következtetésre jut, hogy az újabb kőkorban az ősember vidékünkön már tanyázott s majd itéletét oda módosítja, hogy a neolithkorra jellegzetes edénydíszítmények népünknél még a bronzkorban is fentartották magukat. Arch. Ért. Új folyam XVIII. kötet (1898. év) 416–423. lapok. Bürgezdről kőfokos van, hossza 9.8 cm., szélessége élénél 4.7 cm., gömbölyded fokánál 3.7 cm., a lyuk átmérője 2.9 cm., színe sárgásbarna.*Nem. Muz. Régiség- és Éremnapló 1873. május X. 1876. 149. szám. A Somlyó-Ujlakon talált őskori csiszolt kőék, kékszínű kőzetből alsó lapján egészen laposra, a felsőn domborúan van csiszolva, felső részének egy darabja hiányzik; hossza 8, szélessége az élnél 4.2 cm.*Nemz. Muz. Régiségnapló 1889. év, 23. szám.

2. Rézkor. A kőkorszakot követő rézkorból egy 23 cm. hosszúságú durva művű rézcsákány maradt reánk, a melyet 1867-ben Kraszna-Mihályfalván találtak a Kraszna folyó régi medrében,*Nemz. Muz. Régiség- és Éremnapló 1873. május X. 1876. 181. folyószám (1875. szept. 3.) továbbá Somlyó-Ujlakról őskori kétélű rézcsákány, melynek közepén nyéllyuk van, egyik éle a vízszintes, másik a függélyes síkban fekszik s ez utóbbi le van vagdalva. Kovácsolt munka; hossza 22.5, szélessége a nyéllyuknál 5 cm.*Nemz. Muz. Régiségnapló 1889. év, 23. szám. A magyarkeczeli határon 1898-ban rézcsákányt találtak (hossza 24 cm., a foka széles 4.5 cm., a nyéllyuknál szélessége 6 cm., átlagos vastagsága 2 cm., a lyuk átmérője 3.5 cm., súlya 1 klgr. 40 dgr., mely Nagy Domokos, főszolgabiró birtokában van. Fetzer J. Ferencz rézkori leleteket közöl még Romlottról és Farkasmezőről: két rézcsákányt, melyeket némelyek bányászcsákánynak tartanak. Díszítés egyiken sincs. A romlottit a M. N. Muzeumban levő tótgyörki bányászcsákányhoz, {31.} s a Hampel J. Újabb tanulmányok a rézkorról cz. értekezése 30-dik ábrájához hasonlítja*Arch. Ért. Új folyam XVII. köt. 4. szám. (1897. évf., 356., 357. l.)

3. Bronzkor. Több nyomot hagyott vármegyénk terüleletén a bronzkorszak. Hogy mi mindennel rendelkezett már a bronzkori ember, azt a szilágysági leletek is szépen mutatják. Ákoson 1855-ben kengyelalakú aranycsattot találtak, Krasznán két tokos vésőt bronzból, egy bronzsarlót meg egy lándzsacsúcsot, Magyar-Csaholyban négy darab bronz övrészt, egy rovatolt bronzkaréket, 10 darab bronzkarikát, 65 darab bronzboglárt és egy tölcséralakú bronzeszközt, Mocsolyán 1876-ban egy rézcsákányt, Mojgrádon két bronzcsákányt, egy karpereczet meg egy agyagedényt, (1872-ben Gooss hamvas sírokat kutatott át.) Leltek itt még 30 nyílcsúcsot, bronzkarikákat, két nagy és egy kisebb ezüstfibulát meg egy 7 dm. hosszúságú ezüstlánczot, utóbbi karikájából peczek függött alá; a gr. Andrássy-féle gyűjteményben tokos vésők, lándzsacsúcsok és nyílcsúcsok voltak. Oláh-Horváton egy tokos vésőt bronzból, egy csákányt, egy bronzsarlót, meg két bronzkarikát találtak. Utóbbiak egyikét 1874-ben ásták ki. Oláh-Keczelen 10 bronz, meg egy arany karpereczet, 1868-ban pedig 14 aranygyűrűt leltek. Ördögkúton egy bronzrögöt, 3 tokos vésőt bronzból, 16 bronzkarikát meg 3 bronzsarlót találtak, 1876-ban, szántás közben, a Boznán-oldal határrészben. Paptelekről állítólag gazdag kincsek jutottak gr. {32.} Andrássy László görcsöni gyűjteményébe. Somályon, Neigebauer szerint, egy nagyon erős aranylánczot leltek. Szilváson (Szilágy megyében?) egy bronzcsákányt találtak.*V. ö. Hampel J.: A Bronzkor Emlékei Magyarhonban. II. Rész: A leletek statisztikája. Ér-Kőrösön hat bronzlemezt, két kisebb és egy nagyobb bronzkorongot és egy kis bronzkarikát; Hadadon egy bronzcsákányt meg egy hegyes tüskében végződő korongot leltek. Lele közelében 1876-ban 25 darab bronzkarikára bukkantak. Magyar-Keczelen egy füles tokos vésőt bronzból, Márkaszéken egy kigyófejű ezüsttorquest meg egy ezüstcsészét, Náprádon egy 11.7 cm. átmérőjű meg két kisebb bronzkarikát, Oláh-Nádasdon egy csákányt, Sámsonban bronzból való tokosvéső-aljat, Turbucza és Róna közelében, a Rákóczi-hegyen, gyakran leltek tokosvésőket, bronzcsákányokat és lándzsahegyeket, Ér-Káváson, Kováts István, földbirtokos telkén, 1895-ben agyagedényeket, három arany karpereczet, melyeknek belső átmérője 4 cm., bronzbalta-, vagy vésőtöredéket, egy 2 cm. átmérőjű, 6 cm. hosszú, csonka bronzcsákányt, melynek körátmérője 3 cm., egy bronztőrt, melynek hossza 21 cm., pengéje 5 cm. széles; négy, nyélre való bronzsarlót, melyeknek külső hossza 28 cm., szélessége 4 cm. meg több bronzlepényt találtak. Az egyik lepény czipó alakú, átmérője 12 cm. Fetzer J. F. azt {33.} tartja, hogy e helyen a bronzkori népeknek talán öntőműhelyök volt.*Arch. Ért. XVI. k. 2. sz. 192. l.

TOKOS VÉSŐ FÜLLEL. BRONZBÓL.

TOKOS VÉSŐ FÜLLEL. BRONZBÓL.*Tokos véső füllel bronzból. Krasznáról. Szikszai Lajos gyűjteményében Zilahon. Hampel J., A bronzkor emlékei Magyarhonban. I. rész. XII. tábla, 4. szám.
Krasznáról, Szikszai gyűjteményéből.

LÁNDZSACSÚCS BRONZBÓL.

LÁNDZSACSÚCS BRONZBÓL.
Krasznáról, Szikszai gyűjteményéből. *Lándzsacsúcs bronzból. Krasznáról. Szikszai Lajos gyűjteményében. Fél nagyság. Hampel: A bronzkor emlékei Magyarhonban, I. rész. XXVII. tábla, 7. sz.

KEREK BRONZBOGLÁR GYÖNGYÖZETES KARIMÁVAL.

KEREK BRONZBOGLÁR GYÖNGYÖZETES KARIMÁVAL.
A magyarcsaholyi kincsből.*Kerek bronzboglár gyöngyözetes karimával. A magyarcsaholyi kincsből. Kétharmad nagyság. Nemzeti Múzeum, LII. 36. (Helyének számai.) Hampel: A bronzkor emlékei Magyarhonban, I. rész, LV. tábla, 4. sz.

Fetzer J. Ferencz bronzkori leleteket közöl a következő helyekről: Magyar-Nagygoroszló, Sámson, Oláh-Horvát, Náprád, Kraszna, Oláh-Nádasd, Ördögkút, Érkávás, Sz.-Somlyó.*Arch. Ért. Új folyam XVII. (1897. év) 357–359. l.

Szilágy-Somlyóról valók*Nemz. Muz. Régiségnapló 1889. év 55. szám. (Vétel Bruckenthal Axentől Gencsy Sándor közvetítésével.): Őskori bronzcsákányok: 1. Pengéje egyenszárú háromszögidomú, keskeny oldalai két lapúak középéllel s ezek közül a felső a nyéllyuk előtt felhajlik s csúcsot képezve gyenge hornyolattal ismét lejtve fut a nyéllyukba; az alsó pedig erősebben ívelve hajlik a nyéllyuk felé. A végén elhelyezett nyéllyuk két oldalt hornyolt, hátán élezett s alul hosszabb, felül rövidebb csúcsozott nyúlványnyal ellátott. Példányunk nyéllyukának hátán egy öntési hiba következtében előállott lyuk van. Hossza 14.4, szélessége az élnél 4.5 cm. 2. Teljesen hasonló az előbbihez, de öntése hibátlan és a nyéllyuk hornyolatában mindkét oldalon bemélyített jegyeket látunk. Patinája le van surolva. Hossza 14.4, szélessége az élnél 4.4 cm. 3. Hasonló az előbbiekhez, de nyéllyukának hornyolata mindkét oldalon három-három domború félgömböcskével van díszítve, háta pedig nem élezett, hanem az él helyén laposra kalapált s e rész alján egy öntési hiba következtében előállott nyilt lyuk van. Hossza 14, szélessége az az élnél 4.4 cm.

A bronzkor agyagiparának szép maradványa az a spiráldíszítésű agyagedény, melyet Mojgrádon találtak. (L. 43. l.)

4. Vaskor. A bronzkort a vaskor váltotta föl. Azt a három vaslándzsát, a melyeket Perecsenben Mike István munká- sai találtak, Fetzer J. F. kelta eredetűeknek véli, vagy legalább is valószínűnek tartja, hogy kelta eredetűek. Hampel erre – minthogy Erdélyben erős keltaság volt s azt a népnevek után, melyeket Ptolemaeus föntartott, föl kellett tételeznünk, – szintén {34.} azt írja, nem csudálja, ha a Szilágyságban is jelentkeznek emlékeik.*Arch. Ért. XVI. köt. 5. sz. 64–65. l.

A kisderzsidai Balotadomb őskori népeinknek szintén tanyája volt. Itt ma is számtalan cseréptöredéket lehet összeszedni. Agyagedények cserepei főként spirálvonalas díszítményűek.*Több cseréptöredéket ismertet Fetzer J. F. Arch. Ért. XVI. köt. 5. sz. 429–430. l.

Egy-két szót még a barlangokról. Barlangok vannak Zilahon, Nyirsiden, Mojgrád Magura határrészének Bréd felőli oldalán a Pivnită = pivnyicza (pincze), a Pometben a Groapa Pipásului=grapá Pipásuluj (Pipás verme) és a Peatra Drui oldalán egy névtelen barlang, alján az említett forrással. Felső-Kékesnyárlón la Cheie = lá tyejë (a kulcsnál) nevű beomlott barlang van. Somró-Újfalu határában nagy kiterjedésű, homokkőbe képződött barlang. Fel-Egregy Comoară = komare (kincs) nevű dombja a szentpéterfalvi várrommal szemben fekszik, állítólag kincscsel tele barlang volt, de a hegyi patak alámosta és beomlott. Vaskapu Boisce határrészében Gaura Smeului = gáurá szmëuluj (lidércz-üreg) nevű barlang van. A Márkaszék Cetate helyének legmagasabb dombjában levő barlang nyílása felül egy kútnyi széles, mélysége körülbelül 8 öl, boltozatos alja oly tágas, hogy egy ház beleférne. A beleereszkedők régi fenékcserepeket találtak ott. Ugyanitt egy beszakadt pinczehely látszik. Felső-Szék határában a Pesteră = pëstyërë (barlang) belseje mintegy 6  öl területű, bolthajtása közepéből sűrű cseppek hullnak alá. E víz igen jó ivó. Lecsmér Gorgyán szőlőhegyében földalatti üregek vannak; ezek hajdan rejtekhelyűl szolgáltak, mit igazolnak a bennük található csontmaradványok és törött edénydarabok. Mint a nép mondja, Balla a XVI. században (!) mocsaras erdőség volt. A lakosság barlangokban tartózkodott s csak később alapított községet.

{35.} Gyér és bizonytalan adatok, a minthogy általában egész országunk történelme ott kezd inkább világosodni, midőn a rómaiak elfoglalják Pannóniát és Dácziát.

2. Jazygek.

Torma Károly szerint őslakóink a római foglalás előtt metanasta jazygek voltak, kik a rómaiak uralma vagy befolyása alá jutottak. Decebal a metanasta jazygek területéből foglalt részt; mint Dio Cassius állítja.

Ezeknek a kóbor jászoknak nagyobb tanyái a szilágy-somlyai Magurahegyen s Szilágy-Nagyfalunál kereshetők. A Magurán a hatvanas években tett ásatások alkalmával talált bronz- és vastárgyak barbárok emléknyomai. A szilágy-nagyfalusi sírmezőnek kisebb-nagyobb halmai alatt metanasta jazygek pihennek.*1878-ban «égett csontrészek, hamut és szenet tartalmazó durva mívű s rosszul égetett hamvvedrek, vasból készített fegyverek és eszközök töredékei s néhány bronz tárgy» került elő egyik közepes magasságú tumulusból. 1879-ben Torma Károly egy 9 m. átmérőjű s 1 1/3 m. magasságu tumulusnak «déloldali peremén, tűz által nem járt talajra egymás mellé 0.80–3 méternyi távolra egysorban helyezett hat, durván készűlt s rosszul égetett, kihasadozó s itt egyenközüleg futó egyszerű vonalakkal díszített, fületlen hamvvedret» talált, égett csontrészekkel, hamuval és szénnel. Egyik hamvvederben egy vaskésnek pengéje is volt. A halom közepéből, 1.65 m. mélyről, egy ló csontvázának egyes részei kerültek elő, melyek mellett «délre két keskeny vasabroncs töredékei hevertek, a mely abroncsok egykor 25 cm. átmérőjű faedényt körítettek», északra 4.45 méternyire a hamvvedrektől, «a ló csontváza körül három vaskés pengéjének, egy törzsökénél nagyon kiszélesedő pengéjű, zömök vastőrnek, két vassarlónak s több más, fölismerhetetlenné rozsdásodott eszköznek töredékei hevertek.» L. Torma Károly: A limes dacius felső része, 109–112 l. És talán a jászokra emlékeztet e vidéken Jaáz helységünk.

Jóllehet a szilágysomlyai Magurán lelték Magyarország legértékesebb népvándorláskori régiségeit, nem helytelen a föltevés, hogy a lovas barbár harczos ama sírmezőn nyugvó társaival, a Dáczia nyugoti határain is elömlő metanasta jazygek közül való volt, kik a Szilágyságban a húnok bejöveteléig {36.} nemcsak átvonuló harczosok, hanem egyszersmind állandóbb megtelepedéssel biró s földmíveléssel foglalkozó lakosok voltak.

JAZYG HARCZOSOK.

JAZYG HARCZOSOK.*Jazyg harczosok (Traianus oszlopán). Szilágyi S.: A Magyar Nemzet Történetéből. I. köt. CCLVII. lap.

Szilágy-Nagyfaluban a Rómerhalomban griff-diszítéses bronz szíjvéget leltek, mely áll két részből, a részek egy csuklóval vannak összekötve; egyik rész áttört virágalakú, másik hossznégyszög idomú griffel, négy sarkán szöggel. A virágalakú rész hossza 2.6 cm., szélessége 2.6 cm., a négyszögalakú rész hossza 3.9 cm., szél. 2.6 cm. (A virágalakú {37.} rész vissza van hajtva a négyszögre.) Szilágy vármegye ajándékából kerűlt a Nemzeti Múzeumba.*Nemzeti Múz. Régiségnapló 1879 nov. 21. 1883 decz. 31. 84. lap. 129. sz. Hampel: A régibb középkor (IV–X. század) emlékei Magyarhonban. I. rész 72. lapon levő b) ábra. A nagyfalusi ásatásból (1880 okt. 14.) a Nemzeti Múzeumba kerűltek a következő tárgyak: 1. Edény, alsó része durva, kavicsos agyagból, párhuzamos vízszintes és hullámvonalakkal díszítve. Fenekének átmérője 9 cm., öblének átm. 18 cm. (Több darabból összeragasztva.) 2. Edénytöredék, több darabból összeragasztva, (peremének nagyobb része), az előbbihez hasonló kavicsos agyagból és hasonló díszítéssel. Átmérője szájánál 17 cm. 3. Edényperem egy része hasonló agyagból és díszítéssel 3 drbból összeragasztva. Az előbbinél nagyobb méretekkel. A két vég közti távolság (átmérő) 17 cm 4. Az előbbiekhez hasonló edény (v. edények) darabjai. Összesen 64 drb. Díszítése párhuzamos vízszintes és hullámvonalak váltakozva. 5. Edény részei, durva kavicsos agyagból vörösre égetve. Összesen 20 drb. 6. Edény feneke, 5 drbból összeragasztva. Díszítése hasonló az 1–4. sz. alattiakéhoz, de fala vastagabb, fenekének átmérője 8.5 cm., a fal vastagsága 1 cm. 7. Cserépedényrészek a föntebbihez s az 1–4. sz. alattiakéhoz hasonló díszítéssel. 8. Edény alsó része, 12 drbból összeragasztva, vöröses agyagból. Fenekének átmérője 10.5 cm., öblének átm. 10 cm.-nyi magasságban 19 cm. 9. Edénytöredék, a fenék s öblének egy része. A fenék átmérője 10 cm., falának vastagsága 1.3 cm. 10. Edénytöredék, a fenék s az öböl egy része párhuzamos vízszintes és hullámvonalakkal díszítve. A fenék átmérője 7.5 cm., magassága 10 cm. 11. Edényfenék töredéke. 12. Cseréptöredékek, durva, kívül vörösre égetett fekete agyagból, 70 drb. 13. Cseréptöredékek, durva, feketés agyagból, 29 drb. 14. Agyagdarab égetve. Mindezek a Rómerhalomból. – A következők egy másik halomból: 15. Vaspántok famaradványokkal, szélessége 2.5–3 cm., 27 drb. 16. Vaskés, hossza 9 cm., legnagyobb szélessége 1.4 cm. 17. Vasszeg töredéke, hossza 6.5 cm., legnagyobb vastagsága 1.5 cm. 18. U. a. hossza 5 cm., legnagyobb vastagsága 1.5 cm. 19. Lábszárcsont. 20. Csontdarabok, mintegy 30 drb. 21. Disznóagyar. 22. Fadarab elkorhadva. – A szilágysomlyai halomból: 23. Kis bögre füllel, oldala csorba. Magassága 6 cm. (a füllel 8 cm.) Szájának átmérője 6.7 cm., öblének átm. 9.5 cm. 24. Cserépedénytöredék. Díszítéssel. Hossza 11 és 14 cm. Szélessége 8.5 és 11.5 cm. 25. Cserépedénytöredékek: peremrészletek különböző nagyságban durva vörös és fekete agyagból, nehánynak felülete csiszolva, ezek szürke agyagból. A perem szélei részint simák, részint rovátkosak, 14 drb. 26. Fenékrészletek durva vörös, fekete és szürke agyagból, 13 drb. 27. Cserépedényrészletek füllel (3 drb), egyiken a fül felső részén díszítés, s egy fültöredék. 28. Cserépedényrészletek dudorral, 7 drb. 29. Cserépedényrészletek domború díszítéssel, 4 drb. 30. Cserépedényrészletek, simitott felületü, vörös, fekete és szürke agyagból, kivölgyelt díszítéssel. 31. Cserépedényrészletek bekarczolt díszítéssel. Egyiken két, körívet képező párhuzamos s apró pontokkal ellátott vonal. Még több cserépedényrészlet, durva vörös, fekete és szürke anyagból stb. (Az ásatást Szilágy vármegye saját költségén rendezte. Nemz. Múz. Régiségnapló. 1879 nov. 21. 1883 decz. 31. 103–105. lap. 152. szám. Az e helyről felsorolt tárgyaknál a Régiségnapló leírásait követem.)

JAZYG LOVASOK.

JAZYG LOVASOK.*Jazyg lovasok (Traianus oszlopán). Szilágyi Sándor: A Magyar Nemzet Történetéből. I. köt. CCLXI. l.

{38.} 3. A rómaiak kora. Porolissum. Népvándorlás

Területünkön a római és népvándorláskori műveltségnek legszebb emlékei maradtak.

SZILÁGYNAGYFALUSI SÍRLELET.

SZILÁGYNAGYFALUSI SÍRLELET.*Szilágynagyfalusi sírlelet: Vasfogantyú, Edénytöredék.

{39.} Római emlékeinkről, a híres Porolissumról ismerjük Torma Károly tanulságos értekezéseit.

Edénytöredék.
Bronzcsatt töredéke.
SZILÁGYNAGYFALUSI SÍRLELET.*Edénytöredék, Bronzcsatt töredéke. (E sírleletek ábrái Hampel: A régibb középkor (IV–X. század) emlékei Magyarhonban I. rész. 71–72. lap, LXVII., LXVIII. táblákról vannak átvéve.)

Dácia három részből állt: D. Porolissensis, D. Apulensis {40.} és D. Malvensis.*Torma Károly: Dácia felosztása a rómaiak alatt. Erdélyi Muz.-Egylet évkönyve 1860. 79. l. Ezekből a mai erdélyi felföldre a két előbbi kerület esett.

Az első provincia, Porolissensis, a Kolozsvártól északra eső területet foglalta magában, mely vidéknek központi városa Porolissum volt.

POROLISSUM VIDÉKÉRŐL.

POROLISSUM VIDÉKÉRŐL.
(A mojgrádi Magura a Pogujort lábától.)*Porolissum vidékéről. A mojgrádi Magura a Pogujori lábától.

«A rómaiak idejében – mondja Torma K. – Dáciában csak 7 valódi katonai telepváros létezett, ú. m. Sarmizegethusa, Apulum, Napoca, Zerna vagy Dierna, Malve vagy Malva, Porolissum és Tibiscum; a többiek csak katonai állótáborok vagy kisebb helységek voltak.»*Torma K.: Az alsó-illosvai római állótábor műemlékei. Erd. Muz.-Egyl. Évk. 1863. 60. l.

Tárgyunkra ezekből Porolissum tartozik, vagyis a Mojgrád {41.} és Zsákfalva között létezett hatalmas katonai telepváros, mely egy nagy vidék (Ager Porolissensis) őre volt, útvonalán kisebb-nagyobb őrhelyekkel, s melyet, mint a dákok egyik erősségét, tán királyi várát, igen valószinű, hogy Traján hódított meg, mi mellett bizonyít Antonius Pius uralkodása alatt, a Kr. u. 157-dik évből eredő mojgrádi felirat, mely «amphitheatrum vetustae dilapsum»-ról beszélvén, kétségtelenné teszi, hogy e szinkör már Traján alatt épűlhetett.

«Porolissum mindvégig mint katonai telepváros (municipium) volt, valószínűleg azért, mert Napoca szárnyalta túl, mely jóllehet sohasem volt táborhely, már 139–161 municipium, mely joggal Hadrian császár ruházta fel.»*Szilágyi Sándor: A Magyar Nemzet Története, I. k. CLXXXIII.

Porolissumban, Torma Károly szerint, a XIII. legio (gemina), annak eltávozása után pedig az V. legio (Macedonica) tanyázott, rajta kívül még három nagyobb csapat (ala, cohors) is. Egy legio a segélycsapatokkal együtt 13.000 katonából, s a nagyobb csapatok 3000–4200 emberből állottak ebben az időben, a miből következtethetünk a most csendes vidék hajdani mozgalmas képére.

Téglás Gábor Porolissum közelében római kőbányászat emlékeit véli fölfedezni. A Karika községhez tartozó Széles falban (Piatra lata), az Ilona, vagy Ilonka völgyben, a Zsákfalvától nyugotra a Porolissum romjait mutató Pomettetővel épen szemben dél felé. Ezekről – írja – 1847-ben Neugebauer porosz consul s Dácia szorgalmas kutatójának kevésbbé lehetett sejtelme, mert ő Tihón túl sehol sem észlelt római nyomokat és Porolissumról még tudomással sem bírt. Torma Károly ugyan fölkereste az Ilonkavölgy Széles falát, de annak bányavoltát nem vette észre, miután itt jártában a római kőbányászat mivoltáról tudomása nem vala még s én is jó idővel azután mutathattam fel a bukovai márványfejtésben az első épen az ő buzdítása folytán átvizsgált s az {42.} Akadémiánál az ő ajánlataival kiadásra méltatott dáciai typikus római kőfejtést. Ő a Piatra latat Mithra-szentélynek minősíté az ott látható mesterséges és általam szintén bányásztanyául minősített fülke miatt. A zsákfalvi Szikla (Czikla) kőbányáról tudomást nem nyerve, ott meg sem fordúlt. Még kevésbbé értesűlhetett ezen kőfejtésekről Dácia nagyérdemű búvára: Ackner Mihály, a ki éjszaki Dácia viszonyairól még vajmi keveset ismert, miután Kolozsvártól északra jóformán mindent Torma Károly fáradhatatlan munkásságának köszönhetünk. Kétszeres öröm és szerencse tehát reám nézve, hogy északi Dácia közigazgatási és pénzügyi székvárosának eme kőbányáit felfedezve, ezeket még oly állapotban találtam, hogy egykori mivoltukról felismerhetetlen jelekkel igazolhatom rendeltetésüket.*Arch. Ért. 1898. év, 124. l.

A Porolissum területén talált köztársasági s császári érmek egész sorozatát közli Torma Károly.*Torma: A Limes Dacicus felső része, 86-87. l.
A Mojgrád melletti Pomethegyen, a régi Porolissum helyén találták még a következő tárgyakat: 1. Bronzgomb füllel ellátva. Belül üres gömböt képez, alsó felén két egymással szemben levő lyukkal. Mag. 1.5 cm., átm. 1.2 cm. 2. Tojásdad porpasta, lemez, gyűrűbe volt alkalmazva 1.3. Hosszátm. 2.1 cm., szél. átm. 1.8 cm., vast. 0.5 cm. 3. Gyöngyszem zöldes fehér üvegpastából. Oldalán gerezdekkel. Mag. 1. cm., átm., átmér. 1.4 cm. 4. Fekete gyöngyszem, borsónagyságú, oldalán gerezdekkel. Mag. 0.8 cm., átm. 0.7 cm. 5. Gyöngyszem kék üvegből, négy és három oldalú lapokból. Mag. 0.6 cm. 6. Téglavörös színű gyöngyszem. Mag. 0.8 cm. 7. Sötétkék szinű gyöngyszem. Mag. 0.7 cm. 8. Hosszukás gyöngyszem világoskék üvegből. Hossza 1.7 cm., szél. 0.3 cm. Nemz. Muz. Régiségnapló 1879. nov. 21. 1883. decz. 31, 114., 115. l. 165. szám.

Rómaiak laktak még a következő helyeken: Vármező, Magyar-Egregy (Largiana), Romlott (Certia), Tihó, Bréd, Nyirsid.

Tihó falunál azon a magaslaton, mely a falu mellett emelkedik, nagy terjedelmű négyszögű sánczot lehet látni összedült falazatból. Gyakran kerűlnek elő római pénzek, téglák, oszloptöredékek, faragott kövek. Egy téglán (IR)X monogramm van. Neugebauer Dáciájában innét egy felíratot is közöl.*Arch. Közl. II. köt. 258. l.

{43.} Egy 0.33 m. magas, 0.20 széles, három darabra tört, porondkő fogadmányi oltáron, melyet 1865-ben Tihón találtak, s Holczer Ignácz adományából az erdélyi muzeumban van, ezt a feliratot olvassa Torma Károly: «Silvano Domestico Tavius (vagy Titus Avius) faciendum curavit.»*Arch. Közl. VI. köt. (Uj folyam IV. köt.) 145. l.

Mojgrádból való: Carneol intaglio, római; bevésett jobbra álló «Aequitas»-sal, átm. 1–1.3 cm., ép.*Nemz. Muz. Régiségnapló 1879 nov. 21., 1883 decz. 31., 83. lap, 125. sz. Baranyi Ágoston, volt főisp. ajándéka.

1895-ben Vármezőn talált római téglán: COH IVAC bélyeg van.*Nemz. Muz. Régiségnapló 1895. év, 136. szám.

TEKERCSDISZŰ AGYAGEDÉNY A MOJGRÁDI TELEPRŐL.

TEKERCSDISZŰ AGYAGEDÉNY A MOJGRÁDI TELEPRŐL.
(Szikszai Lajos gyűjteményében.)*Tekercsdíszű agyagedény a mojgrádi telepről. Szikszai Lajos gyűjteményében, Zilahon. Negyed nagyság. Hampel: A bronzkor emlékei Magyarhonban, I. rész, LXXII. tábla, 4. sz.

Romlott Traiana határrészében egy szabályos négyszögű tér van, állítólag római korbeli maradvány; álló tábor lehetett, melynek alapzata még látható. Innen vehette nevét e határrész. E helység határán a század elején római sirkövet ástak ki, melyre Hodor K. megjegyzi, hogy: «az mintegy ezerhatszáznegyven év mulva alkottatása után épségben három öl televény alól ásatott ki».

Az eltemetett római katona (százados) a kilenczedik, úgynevezett «téli» legióból való volt.

Szentpéterfalva határán 1831-ben római pénzeket találtak. Az egyik pénz «Imp. Antonius Pius Aug.» feliratú volt, másik lapja olvashatatlan. Veretési ideje 145. év Kr. után. A másik pénz egyik oldalán: «Imp. Gordianus Pius Pul. Aug.» másik oldalán: «Liberalitas Aug. etc.» olvasható. Veretett a {44.} 235. évben Kr. után. Amazt a dákokon, ez utóbbit pedig a gótokon nyert győzelem emlékére verték.*Hodor K. D. Vm. E. 523., 533–535. l.

A rómaiak emlékéről még a következőket tudjuk helységeinkből:

Fel-Egregynek a la Peatra határrészében levő magas kősziklát – mint a nép tartja – a rómaiak építették; közelében a XVIII. század végén különböző arany, ezüst és vastárgyakat leltek és egy 1 m. hosszú aranylánczot. Vármezőn a Cetaten a vártól északkeletre 40–50 ölnyi távolságra fürdőtelep volt, hol ma is ráakadhatni a fürdőépület falaira és az ős cserépből készűlt fürdőkádakra.

Szilágy-Szentkirály Láz határrészében urna-darabokat és Antonius-korabeli ezüstpénzeket, Felső-Várcza Magura nevű határrészén Hadrianus császár korabeli római ezüst pénzt,*E lelet a balázsfalví muzeumban van. Csány északi részéhez közel ezelőtt körülbelül negyven évvel egy hamuval teli, nagy cserépedényt (urnát) találtak.

Mint a néphagyomány találgatja, a Menyő Somoság nevű szőlőhegyének tetején levő, a római időkből való őrtoronymaradvány közlekedésben állott a nagymoni Bálványnyal és a lelei kákonyhegyi őrtoronynyal, mert Lele Kákonyhegy határrészének tetején szintén a római időkből való őrtorony látható, (a nép ugyan vörösbarátok klastromának is emlegeti).

A hatalmas Rómának sok, nagy alkotását, Dácia román kulturáját a népvándorlás megsemmisítette.

A kik még a dákokból, Decebal hősi ivadékai éltek Erdélyben, gyöngék voltak, nem birták a vitéz ősök kezéből kihúllott fegyvert felfogni, érvényesíteni; a népvándorlás során ide kerűlt hatalmasabb népek között elvesztek.

Dácia már a III. század vége felé gótok s sarmaták birtokába jutott.

Borovszky irja, hogy a szilágysomlyai gót fejedelmi kincsek {45.} s köztök a császári medaillonok arra mutatnak, hogy Athanarich, a nyugoti gótok királya, székhelyét a régi Porolissum falai alatt ütötte fel s a gótok ekkortájt Erdélyt tekintették hazájoknak.*Borovszky Samu: A népvándorlás kora, 115. l.

A gót uralomnak a húnok vetnek véget. Az V. századtól a VI. század második feléig terjedő korszakban a magyar földet hún és germán népek lakják. Az V. század közepén jönnek a germán népek, kik valószínüleg már a húnokkal együtt laktak. A húnok uralmát az avaroké váltotta fel s itt időznek több mint kétszáz évig (568–791), mikor Nagy Károly megdönti az avar birodalmat. A honfoglaló magyarok szlávokat találtak, a kik az avar nép elpusztulása után frank felsőség alatt művelték a földet. A szlávoknak e vidéken (a Szilágyban) létezéséről, jártáról helynevek bőven tanúskodnak. Így pl. Mojgrád = az én váram, Kraszna = Karazna = a szép (vidék), Pomet = emlék, Bréd = brid = fék, börtön, hegyek közötti szoros hely, sol = só, Szolnok Zolnikból lett, jelezni akarták vele a jó útban levő sórakó-helyet. Fürményes szintén szláv. Förményes ó-szláv hangzású személynév, mint a dömösi egyház egyik szolgáját említi Karácsonyi János.*Dr. Karácsonyi, Békés várm. tört. I. k. 40. l. Dumbráva szláv szó, tölgyfás erdőt jelent.

«A szlávoknak szerepe – mondja Pulszky F. – egyébiránt az egész népvándorlási korban inkább csak szenvedő volt. Hogy már a római időkben hazánk délkeletén laktak, azt mutatja a «Tierna» helynév, a szláv Cserna*A Szilágyban is van Cserna-patak. szó római változata; és ha a régi irók hallgatnak is arról, hogy szlávok lakták Erdélyt, a hegy- és víznevek, melyek mostanáig dívnak, bizonyítják azt; például csak a Magurát, Mojgrádot és a Krasznát említjük itt. De a szlávok soha sem uralkodtak Dácziában, hanem mint szerény földmívelők szolgálták ott egymásután a rómaiakat, a gótokat, a gepidákat és az avarokat. {46.} Emlékeiket sem itt, sem Pannoniában vagy a Kárpátalján nem találhatjuk; hol mindig hatalmasabb népek uralkodtak, a szláv népvándorlási régiségekre tehát inkább Horvátországban és Szerbiában fogunk akadni, hol ők voltak az urak, de eddig sem ott, sem Morvában, sem Csehországban vagy a lengyel földön s Oroszországban nem jöttek oly nevezetesebb népvándorlási emlékek napfényre, melyek külön sajátságos szláv jelleget mutatnának.»*Pulszky, Magyarország Archaeologiája. II. 106. lap.

4. Szilágy-Somlyó népvándorláskori kincsei.

Sz.-Somlyón lelték Magyarország legértékesebb népvándorlási kincseit. E kincsek a barbárleletek közt a legkiválóbb helyen állanak.

Innen két ily nagy hírű leletünk van.*Pulszky Ferencz: Tanulmányok a népvándorlás korának emlékeiről czímű értekezésében a szilágy-somlyói két kincslelettel hosszasan foglalkozott már 1889-ben. Ismertetésemben Pulszkyt követem. – Ért. a tört. tud. köréből. XIV. köt. V. szám. Bpest, 1889. Kiadja a M. Tud. Akadémia. – Pulszky: Magyarorsz. Arch. II. köt. Az egyiket a Magura északnyugoti lejtőjén, szemben a Csurgó-utczával 1797-ben fedezték föl. A két oláh kecskepásztorfiú találta aranykincsek a következők:

1. Arany díszláncz, melynek közepéről kristálygolyó csüng alá «két egymást keresztező abroncsba foglalva; felette kis arany díszedény, melyre két oroszlán ágaskodik, farkuk levélben végződik».*A láncz mindkét oldaláról különböző tárgyak, főként gazdasági eszközök vannak. A lecsüngő eszközök és szerszámok ezek: csónak (benne evező legény), háromágu szigony, kalapácsok és üllők, levéldísz ciselirozott erekkel, balta és buzogány, kapa, körző és vakoló kanál, levéldísz, mint fennebb; itt következik egy gyűrű, mely a láncz két részét összefoglalja, ekevas és csoroszlya, kés és kétágu villa, olló és piszkáló, levéldíszítmény, mint az előbbiek; fűrész és ráspoly, fogó és mércze, horgonyalakú eszköz és sarló, járom. A láncz második ágán: paizs és ligula, signum (hadijel) és parazonium (kard), levéldísz, mint az előbbiek; következik az összekötő gyűrű; görbe kés és sarló, fogó és véső, csiptető olló és létra, mérleg, továbbá egyéb szerszám; összesen 51 drb. Öntött, vert és vésett munka. (1. sz. ábra.)


{47.}
1. Arany díszláncz.
A SZILÁGYSOMLYÓI ELSŐ KINCSBŐL.*A szilágysomlyói első kincsből: Arany díszláncz.

{48.} 2. Aranyfüggő. Szívalakúan meghajtott, gömbölyű sodrony, vastagabb vége állatfejeket mutat. Durva munka.

2. Aranykarperecz vége, elő-, hát és oldalnézetben.
A SZILÁGYSOMLYÓI ELSŐ KINCSBŐL.*A szilágysomlyói első kincsből: Arany karperecz vége elő-, hát- és oldalnézetben.

3. Aranykarperecz szintén állatfejjel, melynek gránátszemei vannak. (2. sz.)

4. Aranygyűrűk, aranykarikák, összesen 24 db. (3. és 4. sz.)

5. Aranybulla.*«Vastag korong, melyre felül dupla fül van ráforrasztva, közepén gránátkő, kettős gyöngykeretben, melyből négy pyramisalakú gyöngyözet szögellik. Domború karika környezi, melynek tetején gránátkövek, alján gyöngysorozat s négy háromszögű kiszögellés van. A bulla lapján egy karika fut, háromszögű rekeszgránátokkal, e körül gyöngysor; a szélső karika háromszögű ciselirozással ékes, belül gyöngysorokkal szegélyeztetik.» Átmérője a füllel együtt 0.74 m., súlya 114.3 gr. (5. sz.)

3. Aranygyűrű.
A SZILÁGYSOMLYÓI ELSŐ KINCSBŐL.*A szilágysomlyói első kincsből: Aranygyűrű.

4. Aranykarika.
A SZILÁGYSOMLYÓI ELSŐ KINCSBŐL.*A szilágysomlyói első kincsből: Aranykarika.

5. Aranybulla.
A SZILÁGYSOMLYÓI ELSŐ KINCSBŐL.*A szilágysomlyói első kincsből: Aranybulla.

6. Arany övrészlet.
A SZILÁGYSOMLYÓI ELSŐ KINCSBŐL.*A szilágysomlyói első kincsből: Arany övrészlet.


{49.}
7. Constantius junior arany medaillonjának előlapja.
A SZILÁGYSOMLYÓI ELSŐ KINCSBŐL.*A szilágysomlyói első kincsből: Constantius junior arany medaillonjának előlapja.

8. Constantius junior arany medaillonjának háti lapja.
A SZILÁGYSOMLYÓI ELSŐ KINCSBŐL.*A szilágysomlyói első kincsből: Constantius junior arany medaillonjának háti lapja.

{50.} 6. Aranyövrészlet, melynek két szélén csatorna van zsinór számára, a közepén négyszögletes keretben, idomtalan férfi-alak. (6. sz.)

E tárgyakat láttuk az 1884-diki ötvösműkiállításon is.

Ezekkel együtt Valentinianus, Valens és Gratianus császárok idejéből való rendkívül nagy, gránátokkal keretelt római császári aranyérmeket találtak, melyek, hátlapjaikon Gloria Romanorum feliratukkal, hirdetik Róma győzelmét s ajándékképen kerűltek egy félelmes barbár fejedelem birtokába. (7–14. sz.)

Úgy az előbbi tárgyak, mint az aranyérmek (15 drb, Pulszky 14-et említ) a bécsi cs. és kir. múzeumba kerűltek.

A második lelet 1889-ben kerűlt napfényre, csaknem tőszomszédságában az első leletnek (a Teleszky-féle telken).*L. Arch. Ért. IX. k. (1889.) 3. sz. 233-238. l.

A második lelet fibulákból, csészékből, kargyűrűből áll. Tizenöt fibulának alapformája azonos, de a díszítés valamennyinél eltérő. Valamennyi tárgyat, az egy karpereczet kivéve, a gránátoknak rekesz-ötvösmű által való foglalása jellemzi, a mi nagy technikai ügyességről ad számot, az ékkövek oly szabatosan vannak alakítva. Aranyból ily díszfibulák, mondja Pulszky, eddig nem kerűltek elő sehol Közép-Európában s a somlyai aranyruhakapcsok gránátdíszítményeikkel egyetlenek. Jellemző még a somlyai ruhakapcsoknál az aranygömböcs-dísz.

Pontusi görög műnek tartják a legszebb, egymásnak teljesen megfelelő, aranylemezből készült fibulapárt.*Pulszky szerint ez az aranylemezből készült fibulapár, «szabályos félkorong idomú fejjel, karcsu félkörű hajlású nyakkal és dülény testtel bir, melynek felső csúcsát a nyak fedi el. A ruhakapocs fejét és testét finom, négy arany szálból készűlt sodronyfonadék két rovátkos sodrony közt izletesen szegélyzi. A fejlemez közepén sötétkék és zöld rekesz-zománczú korong magas foglalatban, melyet alól rovátkos sodrony és háromszegekbe csoportosított gömböcskék körülvesznek, izlelesen díszíti, e mellett jobbról-balról a lemeznek gömböcske-csoportokkal diszített mezejéből egy-egy gránát emelkedik ki. – A nyakat rovátkos sodronyszegély választja el a fejtől és testtől. A gerinczen három dupla sodronyfonadékot látunk, a félkör tetején egy négyszögű gránátot, a nyak két oldalát pedig rovátkol sodronyból készült félkörök díszítik, melyek gömböcskékből alakúlt rózsákból emelkednek ki. Hol háromszögbe, hol rózsaalakba rakott gömböcskék díszítik a testet is, melynek közepét hosszúkás carneol foglalja el. A fej eredeti három gombja közül csak az egyik fibulán maradt meg a középső gomb. Az egész hossza gombostul együtt 12.6, legnagyobb szélessége 4.8 cm.». (15. sz.)


{51.}
Valens arany medaillonjának előlapja.
A SZILÁGYSOMLYÓI ELSŐ KINCSBŐL.*A szilágysomlyói első kincsből: Valens arany medaillonjának előlapja.

10. Valens arany medaillonjának háti lapja.
A SZILÁGYSOMLYÓI ELSŐ KINCSBŐL.*A szilágysomlyói első kincsből: Valens arany medaillonjának háti lapja.

{52.} A maga nemében egyetlen az oroszlán-fibulapár.*«Feje szabályos félköridomú, kettős szegélylyel, a belső ezek közűl sorba rakott lapos, aranyba foglalt gránát négyszögökből áll, a külső szegély görög motívumú ökörszemdíszítés, a három gomb a fej csúcsán és két oldalán egy-egy oly koczka, melynek nyolcz szögét ferdén levágták, a négyszögű lapok közepén egy-egy gránát foglaltatik. A kapocs nyakát és testét fekvő oroszlán képezi, úgy hogy a fara a fej mezejét foglalja el. A gránát nyakravalóval diszes gránátszemű s homlokán is gránátot viselő oroszlán fejét, az egyik jobbra, a másik balra fordítja kifelé, első lábait a fibula lábaira teszi, háta két nagyobb s két kisebb ékkővel volt díszítve, melyek közűl csak a középső kisebb kettő, az egyik carneol, a másik zománcz maradt meg. A kapocs lába háromszögben végződik, ökörszemmel szegélyeztetik, a három szög mindegyikéhez rovátkos sodronyfoglalatban gránát gömb van forrasztva. A láb mezejében hosszú madárcsőrű, négylábu, gránátszemű, elsatnyúlt szárnyú, griff-féle csodaállatot látunk. A fibula hossza 14.8 cm., a fejnek legnagyobb szélessége gombostul 8.3 cm., a lábé 4.3 cm.» (17. sz.) Legnevezetesebb a húsz ruhakapocs közt a sardonyx-ruhakapocs. Valens császár utódjának, Theodosiusnak ezüstpajzsán van hasonló fibula a császár jobb vállán.*«E példány római lámpaalakú, középső részét 8.6 cm. hosszú, 6.9 cm. széles, tojásdad, háromrétegű, felül laposra, oldalt lejtősen (à biseau) csiszolt nemes sardonyx képezi, mely keskeny rekesz-ötvösségű gránátszegélylyel vétetik körül. Az 1.3 cm. széles lejtő nyolcz helyütt keresztül van fúrva, hogy az így támadott körlyukakba aranyba foglalt gránátok helyeztethessenek el; ezek közűl egy elveszett, egy eltört. A lámpa csúcsát utánzó felső részt két egymás mellé helyezett, domborúan csiszolt (à cabochon), 1.7 cm. hosszú, tojásdad carneol, felettök egy 1.8 cm. hosszú négyszögű smaragd és e felett egy 2 cm. átmérőjű kristály félgömb képezik. A lámpa fogantyuját alakító részen jobbról-balról kinyulik alulról, jobbra, balra, az ismeretes késő római T fibula, rudjának két végén egy-egy nagy gomb, mellettök, illetőleg felettök a rud végén részint elfedve, két kristály félgömb, köztök középen tojásdad nagyobb carneol. Mind az ékkövek foglalványát finom arany gyöngykeret szegélyzi. Három karika a fibula hátán mutatja, hogy három láncz csüngött róla le, de ez elveszett. A fibula hossza 17.3 cm., legnagyobb szélessége 11.5 cm., vastagsága 4.2 cm.» (18. és 19. sz.)


{53.}
11. Valens arany medaillonjának előlapja.
A SZILÁGYSOMLYÓI ELSŐ KINCSBŐL.*A szilágysomlyói első kincsből: Valens arany medaillonjának előlapja.

12. Valens arany medaillonjának háti lapja.
A SZILÁGYSOMLYÓI ELSŐ KINCSBŐL.*A szilágysomlyói első kincsből: Valens arany medaillonjának háti lapja.

{54.} Fémértékre leggazdagabb két, egymásnak teljesen megfelelő, aranycsésze.*

Átmérőjűk 13 cm., magasságuk 3 cm. «A csészék fenekének közepéből emelkedik egy fehér zománczu félgömb, melynek tetején gránát van aranyba foglalva, alól pedig háromszög gránátokból alkotott rekesz-ötvösmű lapos szalag szegélyzi. Az egyik csészén ezen díszítésből elveszett a zománcz félgömb, csak a gránát keret maradott meg. A csészék szélén hat helyen, kívül s belől, háromszög aranylemez helyeztetett el, melyet rovátkos sodrony szegélyez. Ezen belől gömböcsös díszítést látunk három-három gránát betéttel.»

A karperecz összeforrasztott sodort finom arany sodronyból készűlt, belül üres, belső átmérője 10.5 cm., három 1.5 cm. átmérőjű csőből alakult, melyeket három, 2.2 cm. átmérőjű trébelt gomb köt össze, kettő közülök hólyagos czikkelyekből áll, a harmadik kidomborodó levelekből. A csövek a gombokkal gyöngyös gyűrűvel össze vannak kötve, de a leveles gomb egyik oldalán négy sor fonadékból készült gyűrű van. (24. sz.)

A huszonnégy nagyobb tárgyon kívül utólag néhány töredéket is találtak még e kincs helyén: a) ezüsttel kibélelt arany kutyafejet gránátszemmel, nyakán két gránáttal, ezen túl gyöngysor karika, alatta a törés. Talán karperecz vége; (24. sz. ábra közepén) b), c), d) három, ismeretlen czélra készült, egészen egyforma, ezüsttel bélelt halvány aranylemez, 4 cm., a gombbal együtt 6.4 cm. hosszú, 1.4 cm. széles, 4 mm. vastag, elől négyszögű gránátokkal kirakva.

(20., 22. és 23. sz.)

13. Valens arany medaillonja.
A SZILÁGYSOMLYÓI ELSŐ KINCSBŐL.*A szilágysomlyói első kincsből: Valens arany medaillonja.

{55.} E kincsek a M. N. Múzeumban vannak. Vétet 51,938 frt.

A két leletet egykorúnak, Valentinianus, Valens s Gratianus idejéből valóknak s tulajdonosaikat gótoknak lehet tartani. Az érmeket a rómaiak küldték a szomszéd gótoknak, mint már érintettem, ajándék vagy adó fejében, s talán előkelő visigót rejthette el kincsét a Magura tövébe.*A régen itt lakott vagy átvonúlt népekre vonatkozólag Szikszai Lajos a következőket mondja: «Az egykori történetirók Dáczia szomszédságában a metanasta jászokat említik, a kikkel szövetkezve Traján Decebált legyőzte s Dácziát római provincziává tette. Tacitus, római történetiró azt mondja a kóbor jászokról, hogy ezek hadserege kizárólag lovasságból állott s fegyverzetük a hosszú láncsa és kurta tőr, öltözetük tetőtől-talpig pikkelyes pánczél volt. 1879 nyarán Torma Károly, jeles régészünk társaságában a Szilágy-Nagyfalu, Elyüs, Borzás és Halmosd között elterűlő őskori, nagykiterjedésű sírmezőn ásatásokat eszközölve, egy nagyobb halomban több hamvvedret találtunk és egy lónak a csontvázát, mellette a hosszú láncsa és kurta tőrrel s igy több mint valószínű, hogy e hely lett a húnok bejövetelével a harczias jászok gyászos temetője. Hogy azon nagy népvándorlásban, melynek árja századokon keresztül keletről-nyugotra itt hömpölygött, mint a kelet és nyugot közötti legalkalmasabb hadászati vonalon, gepidák, húnok, góthok s avaroknak egyenkint mennyi ideig szolgált a Szilágy pihenő helyül s megtelepülésül, azt a történelmi adatok hiányában megállapítani nem lehet. Annyi kétségtelen, hogy a Szilágy, mint kereskedelmi s hadászati vonal, annak a népnek, a mely Erdélyt birta épen úgy, mint annak, a mely Magyarországot, fontos pozicziója volt s különösen a somlyai Magura, a honnan a meszesi átjárókat s a még rómaiak által épített határerődítvényt (vallumokat) egyetlen egy pontból szemmel lehetett tartani s a melyeket sem a vándornépek, sem a megtelepültek kereskedői ki nem kerülhettek s itt van a megfejtése annak a sok és értékes fejedelmi kincsnek, mely különböző időben a somlyai Maguráról s a város környékéről napfényre kerűlt. Hogy e hatalmas avar birodalom ide is kiterjedt s a mennyiben Nagy Károly frank király s első római császár az avarokat legyőzve, azon birodalomnak csak nyugoti részét, a dunántúli Pannoniát csatolta saját birodalmához, még a magyar honfoglalás idejében egyes törzseiben a szlávok közé vegyülve fentartotta magát és mint a magyarral rokon faj a honfoglalás munkáját meg is könnyítette, alaposan feltehető, valamint az is, hogy épen a Szilágyban voltak már a honfoglaláskor ilyen avar telepek, a mit igazolni látszik az a sok község és helyiség azonossága, a mi a dunántúli megyék és Szilágymegye helyneveinek összehasonlításából nyilvánvaló: Somlyó, Badacson, Gyümölcsénes, Nádasd, Szilágy, Csány, Lele, Szilvágy, Hadad-Györtelek és Somlyó-Györtelek.» Szilágy, 1893. 19. sz.

14. Gratianus arany medaillonja.
A SZILÁGYSOMLYÓI ELSŐ KINCSBŐL.*A szilágysomlyói első kincsből: Gratianus arany medaillonja.

{56.} Hogy a Szilágyságban a honfoglaló magyarok előtt avarok laktak, ezt nemcsak az a történelmi tény igazolja, a mit Szikszai*Szilágy vm. mill. közgyüléséről szerk. jkönyv 11. l. is említ, hogy mikor Nagy Károly a nagy avar birodalmat elfoglalta, seregei nem jártak, nem pusztítottak a Tiszán túl, hanem bizonyítják nyílvánvaló jelek. A Zilah név kétségkívűl avar maradvány. Zilah az avar nép nyelvén, mint előbb is mondók, fegyvert jelent. Hogy pedig az avarok közt a hún birodalomból maradtak «ugor fajú telepek is góth vegyülékben», ennek valószínűségére helyesen következtet Szikszai.*U. o.

Az avarok erődítményei, a melyekket szállásaikat körülvették, köralakúak voltak s azokat gyűrűknek nevezték. Innen származnak Győr nevű helyeink. Ily avargyűrűk voltak Somlyó- és Hadad-Györtelek tájékán, a melyek nyomai ma is kivehetők.

558-ban már az avarokat uralta hazánk. Az avarok harmadfél száz évig voltak urai a földnek, a kik után honfoglaló őseink jöttek.