V. Szent-Györgytől Bodokig.

Az Olt völgye. Gidófalva. Fotos. Éthfalva. Zoltán. Árkos néveredete, alakulása, templom-kastélya. Köris-patak. Gr. Kálnoky-kastély. Körispataki régi harangok. Kálnok, templomrom. Zalán. Néveredete. Borvizei, üvegcsűr. Viharra derű.

Szt.-Györgytől, a Szépmező incselkedve csalogat maga felé, de ez alkalommal mégis mellőzzük, hogy a multnak oly sok emlékét rejtegető, különben is nagyszerü vidékekben gazdag Bükszád felé irányozzuk lépteinket.

Az Olt terének közepén felvonuló országut mellett közvetlenül egy falu sincsen egészen az 1 és 1/2 órányira fekvő Oltszemig, de kétfelől az Olt regényes völgyét sürün egymást követő, festőileg sorzott helységek szegélyezik. Ott van a balpart magaslatán büszkén fekvő Gidófalva, melynek nevét Benkő József Szent-Guidótól származtatja. Hogy e leszármaztatás helyes, és hogy Gidófalva nagyon régi község, azt a pápai dézmák regestrumából látjuk, hol az 1332-ik év rovatában 648. lapon Villa Guidonis néven, 9 régi bánális fizetéssel fordul elő*Ilyképpen: „Georgius, Sacerdos, de villa Guidonis, solv. 9 ban. ant.” ). Az 1567. évi regestrumban Gydófalwa 45 kapuval szerepel. Ugy a pápai dézmába fizetett aránylagosan nagy járulék, mint a későbbi regestrumban bejegyzett nagy kapuszám egyaránt mutatja, hogy Gidófalva már régen is tekintélyes helység volt. Innen származik a nagyon népes és Háromszék minden részében elterjedt Gidófalvi család. Gidófalván felül, de hátrább a hegyek alján fekszik a közös egyházzal biró Fotos és Martonos, mely templomnak regéjét Kővári közölte*Erdély régiségei cz. munkája 242–243. lapján. ). Idább a Gidófalvával csaknem összeépült Éthfalva és Zoltán, mindkettőnek neve az ős előkorba vihető fel, mert Éthfalváé Benkő szerint*Specialis Trans. Ter. Siculorum Sed. Háromszék. ) Ethele hun királytól, vagy az Olttól, melynek régi neve Ethe vagy Ete volt. Zoltán pedig ily nevü magyar vezértől.

Az 1567-ki regestumban Etthfalwa 6, Zolthán 9, Martonos 11, Fothos pedig 10 kapuval szerepel.

A jobboldali faluk vagy az erdők aljáig felnyuló fennlapály magaslatain, vagy az abba bemélyülő patakok völgyületeiben feküsznek.

Ezek közt első Árkos, mely a Geje és Árkos patakának egybefolyásánál keletkezett ily völgyteknőbe huzódott. Árkos nevét Kállay régi avar sánczoktól származtatja, valószinübb azonban azon feltevés, miszerint azon Árkos nevü székely ősnek őrzi névemlékét, kit ott találunk az Upor által szent István királyhoz küldött férfiak közt*A „nemes Székely nemzet eredete” czimü munkájában. ). Árkos alapulását a hagyomány akként okadatolja, hogy az tatárok által feldúlt két faluból, az Olton túl feküdt Bedőházából, és a mostani Árkoson alul feküdt Pinczehely nevezetü helységekből alakult, melyeknek elmenekült lakói a vész elvonultával ezen könnyebben védhető völgyteknőbe épitettek uj tanyát maguknak. Hogy pedig e hagyomány a való körül tapogatódzik, azt helyszinelési kutatásaink nyomán igazolhatjuk, a mennyiben a követelt faluk nyomaira még napjainkban is ráakadhatunk; igy Pinczehely állitólagos fekhelyétől balra egy dombot most is szentegyház-dombnak neveznek; sőt az egykor itten feküdt egyháznak még jelenleg is látható romtöredékei igazolják ez elnevezés alaposságát. Bedőháza praedium számban még 1575-ben is megvolt*Lásd Székely krónikát. A székely nemz. court. czimü gyüjt. 281. lapján. Kitetszik ez árapataki Geréb Andrásnak keresetéből, ki 1575-ben a vajda tábláján pert inditott az árkosi és bedőházi határon levő székely örökségeért. E perokmányt közli Kállay „A nemes Székely nemzet ered.” czimü könyve 194. lapján.), sőt egy malomban, melyet „bedőházi malom”-nak neveztek, egészen a mult századig fenn volt neve tartva*Lásd Apor Péter Synopsis Mutation. A magyar Tört. emlékek 11. k. 218. lapján.).

Azonban mivel Árkos nevével már az 1332-ik évben*A pápai dézmák regestrumának 668. és 740-ik lapjain. ) találkozunk, azt kell következtetnünk, hogy Árkos már korábban is megvolt, s a nevezett két falu beolvadása által csak gyarapodást nyert. Ezen odacsatolásnak pedig régen kellett történnie, mert az 1567-i regestrumban egyedül csak Árkost találjuk 30 kapuval, a többiekről semmi emlékezés nem történik, már pedig azok, ha azon korban léteztek volna, be lennének jegyezve, miután nevezett regestrum oly pontosan készült, hogy abban a legcsekélyebb, egy-két kapus helységet is feljegyezve találjuk. Régi korban huzódtak tehát egy helyre a három falu lakói, s együtt alapiták Árkost, a szépen fekvő tekintélyes községet, melynek három faluból származó lakossága három hitfelekezet között oszlik meg. Legnépesebb az unitáriusok egyházközsége, valamint legérdekesebb ezen vallásfelekezetüeknek ódon kastély által környezett egyháza is. Maga az egyház ujra épült ugyan, de erős várkastélya régi idők emlékét védi, régibbet a falain található 1639-ik évnél. E várkastély még jelenleg is ép állapotban van, 200 lépés kerületü, 6 öl magas falai öt szögben idomultak, mindenik szöglethez kiszögellő erős bástya van támasztva. Ezek egyikére, a régi kapubástyára, épült a torony. Igen valószinü, hogy ezen kastély is szerepelt akkor, midőn a törökök Ilyefalva és Szent-György kastélyait ostromolták, bár hagyományon kivül erre vonatkozó más adatnak nem tudtam nyomára akadni. Különben Árkos igen festői képet mutat, festőiségére magaslaton fekvő ódon templom-kastélyán kivül nagy befolyással van báró Szentkereszti Zsigmond szép kastélya is, mely a falu előterében egy gyönyörü műkert közepén pompálkodik. Árkos szülöttjei közt kiemelést érdemel Árkosi Benedek, ki olasz egyetemeken nevekedvén, mint a kolozsvári unitarium collegium akkortájt (a 17-ik század közepén) igen hires lectora hasznositá életét. Árkosi nemcsak mint korának egyik kiválóbb túdora és orvosa volt hires, hanem e mellett mint irodalmár is nevezetes szerepet játszott elannyira, hogy még napjainkban is nagyra becsülik kátéját és imakönyvét*Árkosi Benedekről láss többet Bod Péter Athenása 15. lapján. ). Jelenleg árkosi unitárius lelkész és sepsi egyházköri esperes Kiss Mihály, ki mint a székely népköltészet gyöngyeinek szorgalmatos gyüjtője*Melyek Kriza János „Vadrózsák” czimü jeles gyüjteményének megjelent I. kötetében részint közöltettek, részint a kiadatásra készen levő II. kötetben közlésre várnak. ), és mint hirlaplevelező az irodalom terén szintén ismeretes, s kinek én is sok érdekes közelményért vagyok lekötelezettje.

A háromszéki unitárius egyházközségek egyik legkitünőbbike Árkos; különben ezen, János Zsigmond korában Háromszéken nagyon elterjedt, csaknem kizárólag uralgó, hitfelekezet hivei napjainkban kis körre vannak szoritva*Jelenleg Háromszéken következő helyeken van egyházközsége az unitáriusoknak: Nagy-Ajta, Bölön, Árkos, Körispatak, Kálnok, Sz.-Király, Kilyén, Laborfalván és Kökösön. A hivek száma, miként e kötethez csatolt népszámlálási táblázatból kitünik, 5304 lélekre megyen. ); apasztotta azok számát ujabb időben, főleg Mária Terézia korában, az államvallássá törvényellenesen felerőszakolt*Mert Erdély törvényhozása a vallásegyenlőség és lelkiismeret szabadságát kimondotta, s azt a leopoldi kötlevélbe is beczikkelyezte. ) katholicismus, de fogyasztá és nem éppen szelid eszközökkel maga a protestantismus is a 17. század kezdetén, midőn a lengyel származásu Radeczky Bálint volt az unitáriusok, Keserű-Dajka János a reformátusok püspöke. Ezen utóbbi a reformátussá lett Sikó István szent-györgyi unitárius lelkész segélyével 1622-ben Háromszéken 62 unitárius ecclesiát téritett át; hogy pedig ezen hóditmányát megtarthassa, a megmaradt unitáriusokat is önhatalmilag annyira megszoritotta, miszerint püspökeiknek egészen 1693-ig nem volt szabad háromszéki hiveket meglátogatni, sőt papjaikat is ez időszak alatt a ref. püspök rendelte egyházközségeikbe. Ezen megszoritás, mondhatnók üldözés korszakában, a még megmaradt unitárius egyházközségekből is sok áttért, mint Szemeria, Ilyefalva, Köpecz 1652-ben, S. Sz.-György, Hidvég és Brassó 1662-ben*Lásd bővebben Székely Sándor „Unitar. vallástört.” czimü müve 132–133. lapjain. ). A megmaradtak között Árkos az irányadó, mely fölényt jeles papjai mellett leginkább a népnevelés virágzásának alapján vívta ki.

Ha Árkosnak a hasonnevü patak által átfolyt fő völgyén felmegyünk, csakhamar szép, havasias küllemü völgybe érünk, mely völgy messze felhatol a Sepsi- és Miklósvárszéket elválasztó hegységek közé. Itt egymást érik azon egyszerü, de mégis czélszerüleg szerkesztett lisztelő malmok, melyeknek őrleménye háromszéki munt-liszt néven az egész országban ismeretes. Hol e malmok megszakadnak, 11/2 órányira Árkostól a völgy is egybeszűkül, illetőleg az Árnyék, Égevesze és Sugó patak völgyületeire oszlik. A két utóbbi között magas, meredek hegyfok emelkedik, melyet Várhegynek neveznek. Az elnevezés itt sem csal, mert a 400 lábnyira magasuló hegy tetőormán ugyancsak feltalálhatjuk az állitólagos vár nyomait egy két öl magas, alapjánál három öl széles gátonyban, mely 280 lépés kerületü félkörben futja körül a hegy fennlapját. A körszelet egyenes oldala délnek, vagyis azon gyengébb oldalnak van forditva, hol a Várhegy a hátrább fekvő Bonyha nevü bérczczel hegynyak által függ egybe. Ezen legkönnyebben megközelithető részen a gátonyon kivül elvonult sáncznak még most is látszik beteknősödése. A vár gátonyán több helyt tettem átmetszést, azonban falrakat nyomaira sehol sem akadhattam, hanem arról mégis meggyőződhettem, hogy a védtöltés nem pusztán földből, hanem szikladarabok felhalmazásával készült, és igy várunk alkalmi védhelye lehetett az árkosiaknak, mely gyakran nyujthatott bajosan felfedezhető és könnyen védhető menhelyet a zaklatott lakosoknak.

A vár keleti oldalán zúgva lerohanó Sugó patak völgyében vannak azon ásványos források és kén-üreg, melyet fennebb a Szent-György köri gyógyforrásokkal egyetemlegesen ismertettem.

Árkostól negyed órányira a Farkasvágóról lerohanó Nagypatak völgymélyedésében fekszik Körispatak (Timon Crisiumja), mely már a XIV-ik század első felében előfordul, mert a pápai dézmák regestrumának 648-ik lapján lévő bejegyzés szerint István kemuspotoki lelkész 1332-re 5 régi banalis, és az 1335-ik évre ugyan István kevruspotoki lelkész 4 régi banalist fizet a pápai dézmába. Hogy pedig a kézdi Archidiaconatusba keblezett ezen falu nem lehetett más mint Körispatak, az kétségtelen. Az 1567-ki regestrumban Kwreospatak néven 20 kapuval van bejegyezve.

Innen irják magokat a már I. Lajos alatt szerepelt Gróf Kálnokyak*A Kálnoky-család egyike a régibb és kitünőbb székely családoknak. Szegedi (Syn. 661.) szerint a Mikó- és Nemes-családdal közös eredetü. Az első, ki e családból kitünt a Nagy Lajos korában még Nemes előnévvel szerepelő András, ki mint testőrkapitány egy vadászat alkalmával a királyt megrohanó medvét nyillal lőtte le, miért czimerül átnyilazott medvét és jószágokat nyert. Ennek fia István veszi fel a Kálnoki előnevet. Itt átmenetileg csak néhány nevezetesebbet emlitek még fel, mint egy másik András, ki 1459-ben mint Sepsiszék képviselője van jelen az 1459-ki medgyesi országgyülésen, s ki 1506-ban az agyagfalvi constitutiót Bálinttal együtt aláirja. Bálint fia Péter, ennek fia ismét Bálint, ki az 1561-ki vallásos vitatkozásra országosan küldetett ki Medgyesre. Ennek fia János, ki háromszéki főkirálybiró Székely Mózessel levén, 1604-ben, notáztatott Báthori által, de Bethlen Gábortól kegyelmet nyer, azonban 1616-ban mint Homonnai párthive ujból notáztatik. Egy másik János Székely Mózessel Brassónál esik el. Előbbi János fia István, ennek fia Sámuel háromszéki főkirálybiró, 1686-ban Tökölit Vaskapunál megveri, később kincstárnok, főtartományi biztos, 1694-ben a tatárokat Csíkból kiveri, ez évben udvari korlátnok, nemsokára grófi czimet nyer; mint ilyen adja ki 1702-ben Pethő krónikájának folytatását. Fia az Oláhországban szerepelt s azért török előnevet nyert József, ennek fia Dénes 1847-ben Felső-Fehérvármegye, 1861-ben és 1865 óta Háromszéknek alkotmányos főkirálybirája. Az emlitetteken kivül kitünt Antal táborszernagy, János tábornok, Sámuel ezredes, ki a porosz háboruban esik el.
Másik ág az 1586 körül élt Tamással kezdődik. Fia Benedek, kit Báthori notáztatott. Fia Mihály Barcsai követe a portán; ennek Bálint fia Béldi Pállal menekült s Törökhonban is halt el. Fia Péter Rákóczi Ferencz egyik vezére, ki Brassót ostromolja, testvérének Tamásnak, fia Mihály Rákóczival Lengyelhonba menekült. Tamás másik fia János, ennek Antal, ennek Ferencz, kiktől a jelenben élő Pál orsz. követ, Imrel és Bódog ny. cs. alezredes származnak. (Adatok Nagy Iván M. család.)
). Itt van egy szép park százados fáitól árnyalt ősi kastélya e családnak, mely öles vastag falaival azon kor emlékét varázsolja vissza, midőn az emberek lakaikat akként épitették, hogy had idején várul, védhelyül is szolgáljanak. A modernizált kastély nagy lovagtermében érdekes arczképcsarnoka van a Kálnoky ősöknek, kiknek nevei történelmünkben gyakran fordulnak elő.

A négyszög idomu, régen sánczövezte kastély északi oldalát gótizlésü imola szegélyzi, veres porond kőből készült átszelt lóherivvel záródó portaléján a Kálnokyak jelmondata: „Non est mortale quod op…”, a kapu rámázatán pedig e körirat olvasható: Templum hoc. A Spec. quon. Stefano Kálnoki Fundatum Et per Gen. Elisabetham de Lázár Honori Dei Op. Max. Et S. Be. Ladislai Nomini A Solo Erectum Consecrarunt.

Homlokzatán 1685 évszám, azonban nézetem szerint ez évszám csak kiigazitást jelöl, mert e kastély annál jóval régibb lehet*Mert Kálnoky István naplójában (mely Erd. Tört. Adat 4. köt. 141. s köv. lapjain közölve van,) maga mondja, hogy a pogányok tüze által megromlott körispataki házát 1670-ben csak kiujitotta, s a régi alsó falakra emeletet rakatott (mi ma nincs meg) s az egészet kőfallal keritette.).

Körispatakon unitárius, református és katholikus egyház van.

A reformatió után csak reform. és unit. voltak Körispatakon és e két vallásfelekezet hivei keresztyéni egyetértésben a Krisztus által rendelt testvéries szeretetben éltek egymással, mindkét vallásfelekezet ugyanazon egy templomban (a mostani katholikus templom) jártak imádkozni, ugyanazon harangok hivták isten imádására a hiveket, s papjaikat egy alapból közösen fizették, de Mária Terézia korában a csak kevés számmal lévő s inkább a Kálnoky udvarhoz tartozó katholikusok katonai erőhatalommal elfoglalták a templomot, el a parochialis épületeket és külső birtokokat is s most mindhárom felekezetnek külön temploma, külön papja van*Eleget perlekedett ez iránt az unitár. egyházközség, de az még mindig függőben van. ).

A régész előtt e templomok közt legérdekesebb a katholikus egyház; itt sem maga az ujabb épitészetü templom, hanem annak régi harangjai. Három harang van itt, a kisebbiket Kálnoky Antal ajándékozta 1780-ban. A másodikon e körirat van:

„O Rex glorie Jesu Christe veni cvm pace. Magister Joannes Neidel Brassoviensis 1644.”

De mind ezeknél érdekesebb a legnagyobbik, mintegy 3 mázsás hosszukás idomu harang, melynek felső karimáján e körirat olvasható:

Meister Endres C (Cupfersmith vagy Civis) U (von, vagy Urbis) Kron (Kronstadt) hat dise glock gossen.

Meister Endres C (Cupfersmith vagy Civis) U (von, vagy Urbis) Kron (Kronstadt) hat dise glock gossen.

Oldalán igen szép öntetü növénydisz közzé befonva ez évszám:

vagy is 1512, és pedig e számok akként vannak beosztva, hogy az egyes és ötös, közbe szőtt növény díszszel el van egymástól különitve; az utóbbi egyes és kettős sorosan egymás mellé irva, s ezen ily elrendezés vezetett többeket azon tévhitre, hogy azon évszám 1215 lenne, pedig az évszám hiányával már csak a betük idomát tekintve is egy régész tisztán felismerhetné, hogy az a 16 század kezdetéről való felirat, mert az ott lévő betük az e korban divatozott minuskel betüjelekhez tartoznak.

Ezen igy is eléggé tisztes és régi harang – melynek ornamentikája oly szép, hogy párja alig található – valószinüleg azon régi templomból került ide, melynek romtöredékei most is ott vannak a Körispatak és Kálnok közti Kápolnahegy nevü tetőn, s mely ezen régen egy egyházközséget alkotott két falunak volt közös temploma*E templomnak még jelentékeny maradványai vannak, tornya 4 öl, falai 11/2 öl magasságban állanak még; a templom hosza 14, szélessége 8 lépés, polygon záródása egy a XIV. században épült gót egyházat sejtet, hogy boltozva volt, azt gyámköveinek helye mutatja. ). A leirt szent emlékeken kivül Körispatakon még más régiségeket is találhat a figyelmesen kutató utas.

A falu közt lefolyó Nagy patak (mely fennebb Vadas, Kurta és Csinád patakokra oszlik) völgyébe a messze felnyuló falutól alig 1000 lépésnyire egy Nagykert vagy Kőházkertnek nevezett helyen romok vannak, melyeket a nép Várnak nevez, de figyelmesebb észlelés után azok egy erőditett kastély maradványainak mutatkoznak, melynek alig 20 éve, hogy még akkor teljes épségben állott falait lebontották, alapfalai azonban most is megvannak, s abból kivehetjük, hogy az L idomu épület volt, 40 lépés hosszu szárakkal, az egészet pedig köralakban széles mély sáncz övezte, melyben a patak vize a még most is látszó árkon bevehető lévén, eléggé erős védhelylyé vált. Ezen a Kálnokyak által birt és lakott kastélyon alól vagy 200 lépéssel az egész völgyet egy hatalmas töltés fogja át, melynek végei még a hegyoldalra is felkapnak. Ez külső vagy alsó védvonalát alkotta az erőditett kastélynak, s egyszersmind arra is szolgált, hogy – azzal a patak feldugható lévén – az egész völgyet vizzel elboritani lehessen, mi az ellenség közeledését nagyon megnehezitette. A hagyomány azt mondja, hogy midőn ellenség közelgett, nemcsak az urak és a falu lakói, de még a vidék népe is ide vonult, mint az ellenség támadásai ellen biztositott védhelyre, s a törökök, tatárok nem egyszer voltak kénytelenek onnan kudarczczal megtérni*A töltésen alól nem messze egy másik régi curia porladoz, egyik ablak-szemöldén L. K. (valószinüleg Ludovicus Kálnoky) 1652 van bevésve; a nép azt mondja, hogy ez a felső várnak volt majorháza, mi ha igaz, akkor azon védhely a 17. század közepén még lakva volt.). A nép monda e védtöltésnek még más szerepet is tulajdonit; ugyanis volt a Kálnokyak közt egy hatalmaskodó főur, ki ha a falusiakra megharagudott, e gátlással felfogta a patak folyását s a vizet a falutól ekként elfogván, lakóinak messze az Oltra kellett vizért menni.

A Kőház-kerttől északra a Nagy és Csüdör patakoktól körülfolyt hegyfok emelkedik, a függőleges oldalu Nyirtető. Ennek terjedelmes, most erdőnötte tetejét egykor vár koronázta.

A fennlap nyugatra néző meredek oldalán régi várainknál szokásos gazdálkodási elv szerint, nem volt semmi erőditvény, mert azt a hegy meredeksége feleslegessé tette, de északkeleti részén, hol bár bajosan, de még is megközelithető volt, mely sánczolat övezte gátony ölelte 250 lépés terjedelmü félkörben körül a hegy ormát, mely helyen-helyen ellapul s odább ismét kidomborodik. Az ekként bekeritett beltere a várnak ovál idomu volt 40 öl hoszszal, 30 öl szélességgel. Egy üreget a vár kutjának tartanak s a néphiedelem szerint ott roppant kincscsel régi nagy harang van betemetve, melyet tatárjárás alkalmával rejtettek oda. A tatárok bevévén a várat, leölték a népet, de a kincs és harangról tudomások nem lévén, azt meg nem találhatták; miért még most is folytonosan ásogatnak utána e homályos hagyomány alapján a kincskutatók, s azért a vár beltere, s annak közel területe is tele van üregekkel. E vár valószinüleg a Kálnoky ősök legelső tanyája volt, hol a régi harczias időkben mint erős sasfészekben megvonták magokat, békésebb idők bekövetkeztével elhagyták a bajosan megmászható hegy-erődöt, s alább jöttek a hegy aljába, de még itt is hadi lábon vizzel körül vehető kastélyban laknak, végre innen is leköltöztek a falu közé, s ott épitettek csinos kényelmes kastélyt, melynek még mindig védfalai voltak, mely még mindig tudott daczolni egyes kóbor rabló csapattal. Békés korunk eltüntette a nehézkes védműveket; a régi lovag kastély ma békés nyilt lakká változott át, s csak szokatlan vastag falai mutatják, hogy azok épitője az önvédelemre számitva emelte azokat.

Körispatakon felül egy másik völgyteknőbe van beágyalva Kálnok, a Kálnoky család ősfészke, kikkel együtt e falu már 1225-ben emlitve van, a mennyiben előfordul László Miklós fia Kálnokról*Fejér. Codex Dipl. IV. 2. 360. ). A pápai dézmák regestrumában (649, 702, és 741 lapokon) 1332., 1334, és 1335-ik évekről Kalnuk néven van bejegyezve, 1415-ben Kálnoky nemesek Demeter és László fordulnak elő*Kemény Józsefnek az Erd. Muzeumban levő gyüjteményében Genealogia, lásd Nemes család. ). Az 1567-ki regestrumban Kalnok néven 11 kapuval szerepel.

Régi felemlitésén kivül mást semmit nem találva, odább sietünk Zalányba, mely a magas Zalányhegy alján levő magaslaton a Zalány ága nevü kis csermely mellett igen regényesen fekszik. Zalány ős hangzatu szép nevet ily nevü székely őstől származtatja a hagyomány*Az 1567-ki regestrumban Zalán néven 17 kapuval jön elő. ), azonban ha nincsenek is okmányok, melyekből Zalány régiségét okadatoltan be tudnók bizonyitani, de ott van egy kőokmánya, mely még nagyobb biztossággal bizonyitja régi keletkezését, és ez dombtetőn szépen fekvő temploma. E templom az ujabb időben egészen át lett idomitva; a régi falnak csak egy része (az északi fal a szószékig és a nyugati fal egy része), mely A és B betükkel van jelölve, maradt meg; e falról a szószék felé ez van irva: „Az A-tól kezdve B-ig épült 1319-ben, a többi része 4 esztendők alatt Isten segedelméből végeztetett be 1825-ben.” És ezen nem okadatolt s igy kétségbe is vonható felirat teljesen igazolva van a déli oldalon épségben megmaradt portálé által, mely a román épitészet műalkotásainak egyik szebb s főként ily félreeső helyen nagyon is meglepő példánya. Az ajtó mellett a falba tett beszelésbe talapzat nélküli kerek faltők vannak helyezve, melyeknek diszes kapiteljei eltérők egymástól, mert mig a jobboldalit szőlőgerezd és levélékitmény disziti, addig a baloldali korinthizáló. E kapitelekre a fallal egybefolyó lemez s erre a faltőknek megfelelő erős hengertag jön, mely félkörivbe megy egyik fejezettől a másikra. A kapunyilat egyenes záródásu szögleteibe helyezett körszeletkékkel. A nyilat felett ekként támadott ivmezőbe (tympanum) horony és hengertaggal jelölve van a lóheriv, melynek közép levelébe diszes-lapu ornamentika van vésve. Leirásom magyarázatául álljon itt e diszes kapu rajza, mely ha nem régibb, de mindenesetre a XIV. század kezdetéről való*Hogy Zalány már létezett e korban, arra biztos adatot találunk a pápai dézmák regestrumában, hol a 648-ik lapon levő bejegyzés szerint Miklós zaláni pap 1332. évre fizet 2 garast, és ismét a 668. lap bejegyzése szerint ugyan Miklós zalán-i pap 2 garast 1333-ra, és a 740. lap bejegyzése szerint ugyancsak Miklós zalani pap 1 régi banalist és 4 chulaqueot. Ez utóbbi pénznemből eredhetett a székelyeknél divatos susták elnevezés, mely ma is széltiben használtatik s 4 krost jelent. ).

A hagyomány e templom épitését a pálosoknak tulajdonitja, kik a mult században is, midőn Ilyefalván kolostoruk volt, bebirók voltak Zalányban. A templom kiujitása és tornya pedig egy véka zabból telt ki. Hogyan? kérdhetné az olvasó, hisz e véka zab szaporább volt Krisztus árpakenyereinél; s pedig mégis ugy van, hogy egy véka zabból tett ki. Ugyanis egyik Zalányi birtokos, egyike az itt lakó Séráknak egy hetivásár napján Szent-Györgyre menvén, egy elejtett véka zabot talált az uton, köröztette, kikiáltatta a nélkül, hogy gazdája akadt volna; hazaérve pedig az ecclesiának ajándékozta ugy, hogy ki azt kiveszi egy évre, másik vékát fizessen rá kamat fejében, s ő maga mindjárt néhány évre kivette, utánna mások, miből aztán néhány évtized alatt annyi zab s abból oly összeg jött ki, hogy templom és toronyépités kitelt belőle s még maradt is. Zalány felett egy Bolgár mart nevü hely van, hol hajdan a hagyományok szerint bolgárok laktak; fenn hegyeiben pedig Pinczevár nevü hegy, hol azonban a követelt várnak semmi nyoma fel nem fedezhető. A zalányi üvegcsűrt és borvizét Miklósvárszék leirásánál tárgyaltam, s ekként az Olt jobb partján végezve teendőnket, a balparti Bodoknak irányzók lépteinket, s mig a vidék szépségében gyönyörködtünk, mig az ősök nevét örökitett falukon kedvtelve legeltetők szemeinket, egyszerre váratlanul iszonyu földrenditő dörgések, s vakitó villámlások között futó zápor vonult el felettünk, ezen minket megmosdatott égi zuhany elvonultával a vidék azon szép, tiszta, átlátszó világitásban tünt fel, minőt eső után a felifjitott, felfrissitett természet mindig mutatni szokott. A nap a hátramaradt felhőfoszlányok közül gyönyörü rézsut sugárfényt árasztott szét, s dicsfénykoszoruba övezetten mutatá fel a vidéket, s pléhfedett tornyokat vakitó fényben ragyogtatván. A távoli havasok gyenge violaszint öltöttek, s annyira határozottan körvonalozva tüntek fel, hogy sziklaidomukat oly tisztán kivehetők, mintha közelükben lennénk. Az egész mindenség ünnepélyes szinezetet öltött, a rétek zöldebbeknek tetszettek, a füvön fennakadt esőcseppek gyémántként ragyogtak, a virágok a napsugár csókjaitól érintve, kiterjeszték szirmaikat, illatárral töltvén el a léget és a felhők fölött győzelmeskedett napnak kitörő sugarait üdvmosolylyal fogadá a pompálkodó természet.

A hegyek párázata, az erdők közül feltörő pásztortüzek kéklő füstje mint oltárok tömjéne szállott égfelé; a kis pacsirta, a természetnek ezen zengzetes dalnoka, fenn lebegve zengett dicsdalt szivreható csiripolással; hát az emberi sziv, az emberi gondolat egy ily ünnepélyes perczben ihletetlen maradhatott volna-e? Nem, mert a természet nagyszerü költészete, a vidék mosolygó szépsége meghatá a mi lelkeinket is, s gyönyörtől áradozva, teljes tüdővel sziva az üde, éltető léget, tova robogtunk.

A vidék gyönyörüen váltakozott, nem sokára feltünt Zoltánon felül*Zoltánból régi korban szerepelt nevezetes két család származik, a Zoltán és Czirjék család. Az elsőből kitünt Zoltán Lőrincz 1439-ben székelyek ispánja. (Benkő Com. 28.) A Czirjékek közül Dénes 1420-ben sepsi főkapitány. Antal ugyanaz 1480-ban, Mihály ország jegyzője 1500-ban, Balázs Sepsi követe az 1506-ki agyagfalvi gyülésen, Simon II. Lajos kamarása. Tamás 1680-ban ezredes, László 1704-ben Csíkszék követe. (Kállay 240. lap.) ) az Olt hullámain visszatükröződő Bodok és a büszke-regényesen fekvő Oltszem. Mi az első felé intézők lépteinket.