X. Udvarhelytől Zetelakáig.

Szászok tábora. Nagy- és Kis-Csalóka. Bethlenfalva, Kadicsfalva. A Rez- és Dancza tető. Bosnyák pataka. Tibold. Fancsal; a fancsali feszület. Bálé pataka. Sz.-Tamás. Ülke. Fenyéd. K.-Keményfalva. Zetelaka; régi kiváltságai. Cselő mező. Dezsák vagy várdombja. Zetavára. Maradványok. Regék. Kilátás. Ördög utja.

Hun maradványokat kutatni indulánk, s már következetesség tekintetéből is fel kell keresnünk mind azt, mi Udvarhely környékén, a hun hagyományok ezen classicus földjén ilyszerű fölmerül, azért Budvárából legilletékesebben indulhatunk el Kadács, Zeta és Máré várainak felkeresésére, annyival inkább, mivel ezek egyike is még senki által meglátogatva, legalább ismertetve nem volt. Kővári is csak felemliti, de hol és minő állapotban létökről semmit sem mond. Induljunk el azért a regés multnak e szent emléktöredékeihez.

Menjünk felfelé a történelem véghatárainak homolyába felható, csak regék koszorújába övedzett ősromokhoz, valamint fölfelé megyünk az anyagi világban is, fel a Küküllő szép kies terén, melyet vidor falvak élénkitnek, s melynek hátterében az ős Hargitra fellegkoszorús csucsai tünnek elő.

A városon felül negyedórára a Küküllő két ellentétes partján szépenfekvő egy egyházmegyét alkotó két falut, Bethlenfalvát és Kadicsfalvát találjuk; de mielőtt oda érnénk, az uttól jobbra egy domb van, melyet Szászok táborának s az azt körül övedző két árkot Nagy- és Kis-Csalókának neveznek. E helynevek eredetét a szó hagyomány igy magyarázza.

A Rákóczi forradalomkor szászokból álló nagy laboncz tábor szált meg a dombon. Az Udvarhelytt lévő kevés kuruczság nem merte megtámodni a roppant tábort, hanem leleményes vezérük következő cselhez folyamodott. Egy ködös reggelen kuruczait felöltönybe felsétáltatta a nagy Csalóka árkán, s a Kis-Csalókán lelopva ujból kiforditott ködmönybe csata rendbe vonult fel a nagy Csalókán s ujból észrevétlenül lelopván felöltöny nélkül roppant zajjal vonult fel. A szászok, kik akkor sem voltak bátrabbak mint most, azokat mind különböző ezredeknek vélvén, a bekerittetés veszélyének páni félelmétől megragadtatva, fegyvereiket eldobálva, zsákmányt elhagyva futottak el, üzetve, halomra vágatva az utánok nyomuló székelyek által kik megtérve roppant kedvteléssel fogyaszták el a szászok ott hagyott reggelijét, s osztozának a gazdag zsákmány felett.

De im a néhány ház alkotta Felső-Siménfalván*Mely egy ujabb keletkezésü kis falucska vagy inkább praedium, s melyet a Nyiko menti Siménfalvától „felső” előnévvel különböztetnek meg. átmenve Bethlenfalvára*1575-ben Geréb János Kemény Ferencz özvegyével Mártha Sárával cserét teszen s nevezett özvegy Fenyedi jószágáért adja Bethlenfalvi részjószágát. Lásd Kemény József gyüjt. eredetije in aff. 367. B. Hol Kemény József gyüjteményében in aff. vonatkozás fordul elő, az mindenütt in archivo fiscale-t jelent. – Következő évben márcz. 9-én István király Geréb Jánosnak Bethlenfalván és csik-Karczfalván jószágot adományoz. Ugyanott 367. C. Melyhez 1579-ben Tibáld Antaltól veszen más rész-jószágot. Ugyanott 367 D. értünk, melynek nevét Benkő József*Az erdővidéki esperesti levéltárban levő Filius posthumus czimü kézirati munkájában. Szt.-István király huga Saroltának Marhard Koff nevü fiától szármozó Buth Lőrincz Bethlen nevü fiától szármoztatja, ki kevés étü lévén előbb Beétlen, később Bethlennek neveztetett; hihetőbb, hogy az itt régen birtokló Bethlen családtól. A gróf Thurzók Bethlenfalváról irták magokat.

Bethlenfalvával szemben csak a Küküllő által elválasztva, a Budvár szirt hegyéhez alakra hasonlitó Rez lábainál fekszik Kadicsfalva*Benedekfi Farkas 1570-ben kadicsfalvi, zetelaki, sz.-iványi, szt.-tamási és ilkei jószágát 300 frtért elzálogositja bethlenfalvi Cseres Jánosnak. Lásd Kemény József gyüjt. eredetije in aff. 367 Kadicsfalva az 1614-dik évi lustralis könyvben (Udvarhelyszék levéltárában) Kaydichfalva néven van bejegyezve. Az 1627-ben (ugyanott) Kaydiczfalva neven.. A szeszélyes idomu s megközelithetlen üregekkel tarkázott hasas hegy tetejét szép bükk erdő árnyalja, nyugoti oldalán éppen Kadicsfalva felett egy, a Reztől mély szakadás által elkülönitett önálló csucs, a Dancza tornyosul fel; azt kelle hinem, hogy e csucs tetején feküdt Kadicsa vára; de össze jártam a Rezt, felkutattam a Danczát is a nélkül, hogy Kadicsa Kővári által ide helyezett várának legkisebb nyomaira akadhattam volna. Van ugyan a Dancza és hátrább lévő Csergetyü közti hegynyakon egy négyszögü kiemelkedett terület, melyet Máté tanorokjának hivnak, s melyet gyakorlatlan szem könnyen várnyomnak nézhezne; az azonban valójában nem más, mint egy Máté család által birt régi, most felhagyott tanorok,*Tanorok névvel keritéssel körülvett nagyobb kiterjedésü kaszálót jelölnek a székely földön, föleg akkor, midőn azok a helységen kivül esnek. melyet egykor körül sánczoltak volt, s igy kutatásom azon eredményre hozott, hogy Kadicsfalván Kadicsa várának semmi nyoma nincsen, hanem megtaláltam én Kadicsa várát másutt, melyről annak helyén majd bővebben fogok értekezni.

A Dancza nyugoti aljánál szakad be a Bosnyák pataka; ennek hegyek közé bemélyülő völgyébe több falu van elrejtve: mint Tibold,*Tibold Örs vezér ily nevü fiától vehette nevét, kit Ethellaka nevü müve 58-ik lapján felemlitett Révész Imre. Fancsal, Szt.-Király és a beleszakadó Bálé patak mellett Szt.-Tamás, Ülke.*Ülke az 1614-ik évi lustrában Ilyke néven jön elő. E faluknak központi anya megyéje ugy látszik Szt.-Tamás volt, mert a pápai dézmák regestrumának 1332-dik évi rovatában csak ez egyet találjuk bejegyezve.*És pedig a 678-ik lapon igy: Petrus sac. de S. Thoma solv. 6 ban. ant. E falukról alig tudunk mást feljegyezni, mint azt, hogy Tiboldban Török Ferencz ur udvarán nem rég egy fazékot forditott ki a szekér kereke, melyben a Triumviratustól kezde egész Marcus Aur. Antoniusig minden consul és császárnak volt pénze, mintha az egy elásott éremgyüjtemény lett volna; felemlithetjük Fancsalról még azt is, miként azon példabeszédet hogy: czifra mint a fancsali feszület: akként értelmezik, hogy régen a fancsaliak egy feszületet készittetvén, Jézust czifra zsinoros mentébe s veres magyar nadrágba öltöztették, mi ha az értelmiség s mivelt jó izlés rovására esik is, de hazafias érzületök mellett bizonyit. Ülke meg arról nevezetes, hogy ott készitik az egész székelyföld szükségleteit fedező-czifra réz szeletkékkel kirakott, fodros fedelü fapipákat. Szent-Király régen anyamegyéje volt Oroszhegynek. 1606-ban e kétfalu még egy egyház megye, csak azután válnak meg. Szt.-István királynak szentelt régi temploma helyére 100 évvel ezelőtt uj terjedelmes templom épült, középső harangján ferde latin betükkel a körirat:

O REX GLORIE JESV CHRISTE VENI CUM PACE.
ZENDT KIRALI ANNO DOMINI 1649.

Ma filiaji nagy részt önálló megyékké lettek, csak a kis Tibold maradt meg.

Ha Kadicsa váránál tett kutatásunk eredménytelen volt is, a ne rettentsen vissza, szerencsésebbek leszünk Zeta váránál, azért folytassunk utunkat a Küküllő terén.

A Rez keleti bütüje és a Lipocz orma alatt szépen fekvő Fenyéd-nél az eddig kelet irányu Küküllő völgy északra kanyarodik, a folyam függőlegesen lemetszett hegyek között törtet le a zetelaki szép völgyből, melynek hátterében Gyergyó határ havasai kékellenek. A táj csakhamar havasias jelleget ölt, a Küküllő virgonczan nyargaló, fürészeket működtető havasi patakká változik, a hegyeken nyiressel kevert fenyves erdők sötétlenek. Félóra alatt Küküllő Keményfalvát*47)Timon Dura villája. hátra hagyva a messze elnyuló, 3000 lakosnál többet számláló Zetelakát*Benkő szerint Specialis Trania: Zeta vagy Zota régi irás szerint Seuta vagy Seutha legrégibb férfi név a Szithák között, kiktől a hunok és székelyek is átvették. 1614-ik lustrában Zethlaka név alatt jön elő a fal. Zethelakát, valamint a havasalji falukat mind katholikus nép lakja, bár a 16-ik században annyira elterjedt volt a reformatio e vidéken is, hogy ugy Zetelakán, mint Oroszhegy és Szentkirályon is reformatus lelkészek voltak. Zetelaki reformatus lelkészek közül tudjuk Baczoni Andrást, ki hivatalának nem felelvén meg, Rákóczy György által Mikes kérelmére mozditatott el; helyébe Oroszhegyi Péter jött, ezt Szentgyörgyi Dávid követte, de ez is oly rosszul felelt meg hivatásának, hogy hívei által elűzetvén, azok visszatértek a katholikus hitre. Az elüzetett Udvarhelyre huzódván, ott esperestté lett, és Bethlen Gábor a kamara által fizetett 300 frtot rendelt évi jövedelmére, mit Udvarhely református lelkészei most is kapnak (Adatok Nemz. társ. 1831. évf. I. 73–74 lap.) éri az utas.

Utolsó tanyája ez az embernek, mert ezen felül nagyszerü erdőségek s roppant havasok hazája kezdődik, a két testvér Küküllőnek vadregényes fennvidéke, mely egyfelől Gyergyó, másfelől parajd és a sóvidék által határoztatva vagy 5 mfld szélességbe, csak a Küküllő és Maros völgyeitől megszakasztva egész Bukovináig nyulik, hol a határszéli kárpátok lánczolatával függ egybe. Nagyszerü e táj, Amerika ős erdeinek vadon szépségeivel, és roppantottságával mérkőzhető oly vidék, melyet az ember léptei alig érintének, ottan van a havas közeli falvak éléstára, innen jön a fél Erdély szükségleteit fedező deszka és zsendely, a zetelaki, oláhfalvi és csiki székely kenetlen szekerén egész Hunyad megyéig elviszi fakészitményeit, s ott becseréli gabonáért, mi nála szüken terem; más oldalról pedig a gyergyaiak tutajon szállitott fával látják el fél Magyarhont és a dunai fejedelemségeket is. Tavasszal hó menéskor a Nagy-Küküllő is tutajozható, s ekkor többezer tutaj simul le annak zajgó hullámain.

Azért Zetelaka egy nagy gyár-falú, hol minden ház egy zsendely műhely; a Küküllőn megszámlálhatlan fürész metszi a deszkát. Ház épitéshez szükséges bornákat faragnak, s azokat felépitve adják el, hogy ujból szétszedve elszállitsák, e mellett köteleket vernek, fenyővizet, terpentint, kőolajt készitnek, ügyesség szorgalommal fog kezet, s mert müvelésre alkalmás földjük kevés van, ők az erdőt müvelik, a fát idomitják s mégis beszerzik ernyedetlen szogalmuk által szükségleteiket.

Zetelaka oly régi telepitvény, hogy a csiki krónikában még a Szt.-István előtti korban is előfordul; a XIV. század elején Zokalaka és Zachalaka név alatt mint tekintélyes önálló egyházmegye szerepel.*A pápai dézmák regestrumában az 1332-ik év rovatában 679-ik lapon levő e bejegyzés szerint: Benedictus sac. de Zokaloka solv. 3. ban. ant. Az 1333-ik év rovat. 738-ik lapon: Benedictus sac. de Zachalaka solv. 1. ban. ant. A XV-ik század elején csak 60 lakosa van (A székelyek Ulászlóhoz küldött panasz levele szerint, közölve Engel. Gesch. des Ung. Reichs und s. Nebenl. III. k. 41–47 lap). Ma már 3000-ret meghaladja lakóinak száma, mely nagy gyarapodást a nemzeti fejedelmektől nyert szabadalmai és kiváltságainak köszönheti. Első szabadalmát 1622-ben Bethlen Gábor fejedelemtől nyerte, melynek értelmében ezen kopár havasok közt fekvő helységet minden rendes és rendkivüli adók, taxafizetés, tized, és kilenczed alól kiveszi, hadiszolgálatoktól mentesiti és a szék tisztsége alól kivéve önálló hatósági joggal ruházza fel, mely kiváltságokért és kedvezményekért azonban kötelezve voltak a zetelakiak arra, hogy Fehérvárra évenkint 100,000 zsendelyt szállítsanak.*Ezen szabadalom-levél kelt Fehérvártt 1622-ben sept. 25-én a fejedelem, Kovácsoczi István korlátnok és Ozmánkői aláirásával végrehajtás és fenntartás végett szt.-lászlói Kamuthi Farkas tábornoknak, udvarhelyszéki főkapitánynak és fejedelmi udvari tanácsosnak volt leküldve, és az 1630. évi márcz. 11-én tartott udvarhelyi székgyülésen hirdettetett ki.
Ez okmányban Bethlen Gábor előre bocsátva azt, hogy nevezett zetelakiak oly kopár havas közti vidéken laknak, hol mindennapi élelmüket is alig tudják beszerezni, azért őket és utódaikat, hogy inkább felvirágozhassanak és gyarapodhassanak, minden census, taksa és ugy rendes mint rendkivüli adó alól, segély és kamarai hasznok, tizedek, kilenczedek, és minden szolgálmányok alól, ugy minden lustra és minden rendes és rendkivüli hadi szolgálatok alól kivesszük, oly feltétel alatt azonban, hogy ugy a mi, mint utódaink számára 100,000 zsendely szállitsanak évenként Fehérvárra. És hogy köztük jólét támadjon, hogy tehetségeiket a mi és országunk javára inkább kifejthessék, a mi alattvalóink iránti jó indulatból és szokásos kegyességünkből következő szabadalmak és előjogokkal ruházzuk föl:
1-ször. Hogy mostantól kezdve Udvarhelyszék kapitányai, királybiráitól és más tisztjeitől e széknek ugy jeleni, mint jövendőbéliektől semmi függésben ne legyenek, s azoknak semmi hatalmuk nevezett Zetelaka felett ne legyen, hanem egyenesen a mi fehérvári provisorunktól függjenek, de provisorunktól is csak ugy, hogy ezen védlevelünk által nyert jogainkben és azoknak élvezetében ne zavarhassa. És a szék tisztjeinek köztük semminemü vallatást tenni, hasznokat huzni ne szabadjon, hanem minden hasznot vagy büntetést a mi, vagy provisorunk által közikbe küldött emberünk vegyen, és az csak is a mi és utódaink hasznára adassék.
2-szor. Szabadságukban áll egy birót és tizenkét esküdtet választaniok az ők szokásaik és rendszabályaik szerint.
3-szor. Minden 25 fírt értéken alóli per, közöttük a választott biró és esküdtek forumán kezdessék, folytattassék és végeztessék be; ha azonban 25 frtot tulhalad, akkor is ott kezdessék meg és láttassék el; de ha a felek közül valamelyik a hozott itélettel megelégedve nem lenne, jogában álland azt fehérvári curiánkhoz fellebbezni.
4-szer. Senki közülök magát jobbágyságra ne adhassa, földjére jobbágyot ne telepithessen vagy hogy a közterhek hordozása alól kibujhasson, ilyenként le ne kötelezze magát: ki ezt tenné, fogassék el és csak biztos kezességen bocsáttassék szabadon; s ha még igy is elmenekülne, az ilyennek minden fekvő és felkelhető javai és örökségei a község számára foglaltassanak le.
Végre 5-ször. Ha Udvarhelyszék kapitánya, főtisztje, birái vagy más barminemü hivatalnokai, vagy bármely állásu más egyénei, az ők védlevelük és az által biztositott előjogaik ellenére, bármely fizetés vagy hadi szolgálványokra szoritanák, vagy őket akár személyük, akár vagyonukban kárositani akarnák, ilyenek ellen nevezett község lakói oltalmazhassák magukat s azért semmi büntetés és fenyités ne érje, sőt még ha ily eseteknél magokat méltatlanul és illetlenül viselnék, akkor is csak a mi fehérvári provisorunk előtt legyenek feleletre vonhatók stb. (A falu levéltárában lévő hiteles transsumptumból átforditva és kivonva.) Ezen védlevél egész terjedelemben közölve van a Nemzeti Társalkodó 1837-ik évf. 1-ső félév 184–187-ik lapján.

Apaffi ezen kiváltságaikat nemcsak megerősíti, hanem a szék tisztségének hatalmaskodó beavatkozását komolyan betiltja, s kimondja, hogy pereiket csak is a fehérvári curiához fellebezzék, ki azt, hogy Zetelakán jobbágynak jószágát eladná, vagy elhagyná, azt a község lefoglalhassa, s végre hogy ha a szék tisztsége vagy bár ki is ezen előjogaikban kisebbítené, vagy megszorítná, annak erővel is ellentállhassanak, s azért semmi baj és felelősség ne érje.*Apaffi megerősitő levele kelt Medgyesen 1662. oct. 23-án a fejedelem és korlátnoka Bethlen János alairásával, kihirdettetett 1663-ban oct. 2-án tartott m.-vásárhelyi országgyülésen Kendi János itélőmester által. Ugy látszik, hogy e tájat a zetelakiak a fejedelemnek kiszolgáltatni tartozott zsendelyadó helyett az udvarhelyi várhoz (mely Apafié volt) tettek szolgálatot, mert van Apafinak egy 1663-ban kelt rendelete, melyben ugy az oláhfalviak- mint a zetelakiaknak komolyan kötelességüké teszi, hogy szokásos szolgálmányukat az udvarhelyi várhoz megtegyék.

Ily okmányok által biztosított szabadalmaikat, I. Lipót is 1701-ben minden változtatás nélkül átirta és megerősítette*Lipót megerősitő okmánya kelt Bécsben, 1701 apr. 18-án, az uralkodó, Kálnoky Sámuel és Fiath János aláirásával, kihirdette Henter Ferencz itélőmester az 1702. évben tartott fehérvári országgyülés jan. 7-ki ülésében. ; de mindezen fejedelmi biztositások daczára 1703-ban a szék tisztségével erőszakolt egyességre kelett lépniök, mely 75 ökör után fizetendő 375 forint évenkinti adó elvállalására szorító Zetelakát.*Ezen egyesség levél kelt Bögözben 1703. jun. 12-én Apor István kincstárnok által megbizott pekri Lőrincz udvarhelyszék főkapitánya, és Korda Zsigmond egyrészről, Tornai Miklós zetelaki királybiró, Biró András és Karácsony György esküdtek között más részről. Ebben fennevezett megbizottjai Zetelakának kötelezik magokat hogy 75 ökörröl fognak adózni mindaddig, mig a székre (Udvarhelyszék) nagyobb adó nem rovatik: de a zsendely, mit az udvarhelyi várhoz adnak, betudatik ezen összegbe, hanem azt a két főtiszt (főkapitány és főkirálybiró) parancsára tartoznak maguk szekerökön beszállitani. Tüzifa szállitásra nem erőltethetnek. Ezen erőhatalommal kicsikart egyességlevél egész terjedelmében közölve van a Nemz. Társal. 1837-ik évf. II-ik félév, 184–187. lapjain.

Ezen jogtalanul felerőszakolt adójárulék azután mind szaporodik, 1755-ben zsendelyszállítási kötelezettségüket évenként fizetendő 1500 forinttal váltják meg, s végre 1765-ben Hadik kormányzósága alatt, azon ürügy felemlítésével, hogy 1703-ban a székkel tett egyesség által önmagok csonkíták meg kiváltságaikat, minden előjogaiktól megfosztattak s a szék tisztsége alá rendeltettek.*E rendelet meg van az udvarhelyi levéltárban.

Zetelaka községe ugy látszik, hogy országgyülési képviselettel is birt, legalább az 1787-ki országgyülésen követei jelen vannak, és az 1790–91. országgyülésen bár regálissal meghiva nem voltak szintén megjelennek, s a „homagialis esküt” Zetelaka két követe Biró Miklós (egyszersmind királybiró is) és Szegedi Pál is aláirják. A 20-ki ülésre a kormányszék átir, hogy a régibb országgyülési jegyzőkönyveket felkutatva semmi nyomára nem akadtak annak, hogy Oláhfalu és Zetelaka követei regálissal meghiva lettek volna. Erre az országgyülés vissza irt, hogy itt nem a regalis, hanem a szokás és törvény határoz. Oláhfalu mindig birt követküldési joggal. Zetelaka privilegiuma Oláhfaluval egyenlő lévén,*Lásd azt, hogy Oláhfalu és Zetelaka egyenlő kiváltsággal ruháztattak fel az 1678. év nov. 17-én Gyula-Fehérváron hozott 7. törvényczikkben, közlöm egészen e tczket e munka XII. fejezetében Oláhfalu leirásánál. e tekintetből az országgyülés rendezéséig, Zetelaka követei is részt vesznek a gyüléseken.*Lásd az 1790–91-ki országgyülés jegyzőkönyve 192-ik lapján.

Ezen rendezés alkalmával azonban Zetelaka nem tudván – miként Oláhfalu tevé – bebizonyítni régebben élvezett képviseleti jogát, a követküldéstől elesett.

De ezen rövid képviseltetését is felhasználta arra, hogy elidegenített szabadalmait visszaszerezze, s a törvénytelenül rá rótt terhektől menekülhessen.*Az 1790–91-ki országgyülés 43-ik ülésen előterjeszték Zetelaka követei azon kérvényüket, hogy Zetelaka Bethlen Gábortól nyert, Apaffi és I. Lipót által is megerősített, 1702-ben ellenmondás nélkül kihirdetett, privilegiuma értelmében adófizetés, hadiszolgálat, quartélytartás s más közterhektől ment, csak 100,000 zsendelyt tartozván Fehérvárra szállitani stb. de a domestica conscriptiokor adóra és más terhek hordozására szorittatván, kérik jogellenes terheltetésük megszüntetését. Lásd országgy. jegyzőkönyv 357. lapján. E kérvény az udvarhelyszéki követeknek áttétetvén, ezek felelete a 81-ki ülésen tárgyaltatott. A szék követei felhozták, hogy privilegiumoknak kihirdetésekor ellene mondtak, s e mellett Zetelaka a székkel egyességre is lépett stb. A zetelakiak felelik, hogy ellenmondás 1702-ben a kihirdetéskor nem történt, hanem 1703-ban, midőn a kormányszék bizottságot küldött ki, hogy Oláhfaluban és Zetelakán vizsgálatot tartva, törvény szerint itéljen, de ezen bizottság igazságos itélet helyett kemény rendeletet adott ki, mely szerint a szék közé adózni, és a széktől függni tartoznak, s e mellett taxát is fizessenek. E szülte a bögözi egyességet, de ezen egyességet a szék maga szegte meg, a kikötött 75 ökörre egyezett adót tullépvén stb. Elvégre is az országgyülés Zetelakát törvény utjára utasitá azért, hogy a kérdéses egyesség revisio alá vétessék. Lásd országgyül. napló 560. lapját. Ennek következtében keletkezik a LIX-ik art. mely kimondja, hogy „Oláhfalu és Zetelaka privilegiatus községek a nemzeti fejedelmek és királyoktól nyert kiváltságok értelmében minden adók alól, melyekkel szabadalmaik értelmében nem kötelesek, felmentetnek.*Lásd ezen országgyülés törvényczikkeit.

Irott malaszt maradt e törvény is, legalább Zetelakára nézve a jognyirbálás tovább folytatódott s most századokon át oly féltékenyen őrzött, s annyi uralkodó által megerősített előjogaiból, mely az oláhfalviakéval ugyanazonos volt,*Lásd az 1678-ki 7-ik törvényczikket. nem maradt egyébb fenn, mint hogy falusbirájuk ma is királybiró czimet visel*1848-ig Zetelakának 12 senatorból álló tanácsa volt, mely egyszersmind a község törvényszéke, ugynevezett alszéke volt, mely a politicumokban, és közgazdászati kérdésekben itélt, a fellebbezés innen az udvarhelyi derékszékhez történt. Ezen alszék hátásköre a criminalékban meg volt szoritva, a mennyiben ily eseteknél Udvarhelyszéknek két táblabiráját kellett hogy meghivják, s csak ekkor lett az alszék határozatképes. s régi előjogainknak történeti emléke, mert Zetelaka, az egykor önálló hatósággal felruházott kiváltságos helység, ma már egyszerü faluvá törpittetett le.

Zetelaka lakói szálas termetüek, igen értelmesek, kiválóan becsületesek, mely szép tulajdonok különben havasi népünknek jellemvonásai közé tartoznak. Viseletük annyiban eltérő a többi székelyekétől, hogy széles karimáju kalapot, s huszárosan sujtásozott bundikát (bőrmellény), télben kozsókot (irha bunda) hordanak.

De Zetelakának nem csak jogtörténelme az, mi érdeket költhet, van itten a távol őskornak más tisztelt műemléke is, és ez a falun felül (félórára) fekvő Zete, vagy Zeta-várának romtöredéke. Elindultunk tehát egy vezetővel annak felkeresésére. A falun felül negyedórára Cselő nevü tér van a Küküllő kiszélesedő völgyében. Hagyományok szerint kezdetlegesen Zetelaka itten feküdt s még ezen rejtett helyzetében is feltalálta a tatároknak egy duló csapatja, mely elől lakói felmenekültek a Küküllő és Szikaszó összefolyása védte Kerekdomb nevü helyre. A tatárok utánuk nyomultak, de a Bátor Balázs által védelemre lelkesitett nép ellen állott, rögtönzött vezérök pedig azon csellel élt, hogy a fákat embermagasságra levágatván, mindenik mellé tölcséres puskával fegyverzett embert állított, ezek a mit sem sejtő tatárokat egészen közelre bevárván, oly tüzet adtak, hogy nagyszámu tatár maradt halva, a többiek eszeveszetten száguldottak vissza, menekültökben azonban felgyujtván a falut, ugy elpusztították, hogy csak két malom-ház maradt meg.

A lakosok lejöttek menhelyökről s feldult falujokat alább mostani helyére épiték fel.

Cselő-nél balról Dezsák pataka szakad a Küküllőbe. E patak torkolatjának jobb oldalán egy a Küküllő völgyre néző, gyönyörü trachyt sziklákkal ékes hegy csucsosul fel, ezt Dezsák hegyének és Várdombjának is nevezik, e hegy tetején feküdt Zeta vára.

Cseke József a Székely nemzet eredetéről irt munkájában*Mely Gyula-Fehérváron a Battyáni könyvtárban kéziratban van meg. azt mondja, hogy a Zetha vagy Zitha nép egy a régi iróknál előforduló Agathir sokkal, mely utóbbi elnevezés nem nemzeti, hanem nemzettulajdoni, mert a Zitha népnek azon hadviselési szokása volt, hogya völgyekbe a folyókat roppant gátlások által feldugván, a benyomuló ellenségre ereszték s azokat a vizár által elöntötték, s innen eredne Agathirs vagy gát-kötő nevük. Szerinte e mindég székely földet lakott nép első, leghatalmasabb, s a nemzetnek is nevet adott királya Zeta volt; ennek volt lakhelye Zeta vára. Itt e várban volt fényes királyi palotája, s halálakor a dicső hős király oda is temettetett el, tisztelt hamvai egy márványoszlopra illesztett arany hamvvederbe helyeztetvén el. Szerinte e várban temettetett el Attila fia hadas Irnák is. E vár földalatti részében lennének elrejte a Zitha vagy Sitha nemzet történeti kőtáblái. Ezen földalatti rész pedig oszlopokon nyugvó nagyszerü folyosókból áll, mely titkos alagut által Márévárá-val volt titkos egybeköttetésben sat.

Elmondám összevonva Csekének e vár multjára vonatkozó szavait, s a helyett, hogy öt történeti alapot nélkülöző okoskodásaiban tovább követném, inkább visszatérek a valóság mezejére, Zeta várának most látható maradványait megvizsgálandó.

E várnak jelenleg csekély maradványa van, falrakat semmi, csak is az összeomlott falak behantolt gátonya észlelhető, mely körtve alakban vette körül a hegynek ily alaku fennlapját, kerekded vastagabb fele északnak, hegyes vége délnek van fordítva. Északi oldala lévén azon pont, mely a Dezsákhegyét a többi hegyekkel összekötő hegynyakon leginkább megközelíthető volt; ezen oldal megerődítésére is volt a legfőbb figyelem fordítva, azért itt hármas fal övezte azoknak megfelelő sánczokkal, midőn a függőleges hegyoromra fektetett s ekként természetileg is elég erős többi oldalok, csak is egy fallal voltak erőditve.

Az e falak által körített beltér csak is 220 lépés kerületü, s ekként Zetavára csekély terjedelmü sasfészek volt, mely csak erős fekvése által birt jelentőséggel. Egy bemélyülést a falak vonalán kivűl a vár kutjának tartanak, a közelében lévő terecskét vár kertjének nevezik, s az ott most is tenyésző vadtulipánok, rozsmarinok, egresfák arra látszanak mutatni, hogy e büszke sziklaszáli várt egykor nem csak szilaj harczosok, hanem a természetben gyönyörködő, a természet költészetét jelképező virágokat ápoló gyöngéd nők is lakták.

E feltevést igazoló következő regét mondott nékem el a vár-fok sziklajára ült vezetőm.

„Zeta büszke ur volt, a pogány hitben megátalkodott, az ősők vallásához rendületlenül ragaszkodó hatalmas vezér, parancsnoka azon harcznokoknak, kik az itt alattunk elterülő Cselő völgyében feküdt fényes városban laktak. A büszke, rettegett vezér e magas hegyoromra épített magának bevehetetlen várat, ott ült aranytól ragyogó palotájában, tündér szépségü két leánya arany himet vart (arannyal himzett), mikor keresztény hitet felvett fia fehér táltos lovon jelent meg atyja előtt, s inté, hogy térjen át a keresztény hitre, mert ha nem, Isten büntetése fogja érni.

„Hadur az én védistenem s uj jövevény istened haragját kinevetem” – monda Zeta, de a káromló szóra a föld megrendült, a vár Zetával és leányaival együtt elsülyedt, mig istenben hivő fia minden bántódás nélkül ugratott le a várfokról, s ott egy alant lévő sziklában még most is mutatják a ló patkóinak bemélyült nyomait.

Zetának a várral együtt elsülyedt roppant kincsei voltak, s most minden 7-ik évben Szt.-György napkor megnyilnak a hegynek vasajtai.

Vagy száz éve lehet, hogy egy Botházi nevü furfangos ember be ment oda, hol roppant kincs halmazt látott, a kincs mellett pedig Zeta két gyönyörü leányát, kik még mindig himzettek „Meddig vártok még ti itt hugocskáim?” kérdé tőlök. „Addig”, fellének ők, „mig a tehenek meleg tejet adnak, s mig az asszonyok kovásszal sütnek”. Megtöltvén pediglen kucsmáját arany és drága kövekkel, kijöve a kincses pinczéból, de a vas ajtó becsapódott utána s sarkát oda törte. Botházi azután mindig sánta volt, elátkozott pénzből került gazdagsága csakhamar elfogyott, s most cselédei (családja) szegénységben éldögélnek.”*Egy Zeta várához csatolt más népmondát lásd Szász Gerő „Költemények” czimü munkájában.

Minő szép morál van ezen népregében, mely a felfuvalkodottságot s a munka nélküli felgazdagodás vágyát bünteti, s hogy a várat valójában földrengés ontá halomra, az is kétségtelen, mert a hegy délkeleti oldalán hegyomlásnak látszanak csalhatlan nyomai, roppant nagy, augitokkal tarkázott trachyt sziklák meredeznek fel, alatt lezuhant szikla-darabok borítják a vidéket s a lesülyedt hegynek félelmes omladványai, melyek földtani szempontból igen nagy érdekkel birnak, mivel az egész hegyoldal s a lenn lévő szikla-darabok is a földképződésnél oly ritkán előforduló augit-trachytból állanak, mely közetben a gyémánt szilárdsággal biró tündöklő fekete augitok mogyoró nagyságban fordulnak elő. Van a tetőn egy hegyes kőcsutkó (czukorsüveg alaku kőszál), mely közvetlen a hegy meredek szirtormán áll, az inasok (pásztorfiuk) itt szokták bátorságukat próbára tenni, s a ki ezen kőcsutkót megkerülni nem tudja, (mi tekintve, hogy alig van annak aljában egy arasznyi széles ormózat, igen veszélyes kisérlet,) arra csakhamar ráragasztják a tepelák és giligógyi (tutyi mutyi, ügyetlen, gyáva, ügyefogyott) gunyneveket.

A vár-domb ormáról gyönyörü megható kilátás merül fel. Alant a Küküllő völgye terül el, s az azt ezüst szalagként átkanyargó folyam partjain Zetelaka, Keményfalva és Fenyéd, s a lankás hegyek festői lánczolatán tul a fogarasi havasoknak szépen kicsipkézett s az év nagyrészén át hóval fedett lánczolata le egészen a verestornyi szorosig. Keletre, egészen közelükben a Hargita imposant alakja tünik fel, a Láz (az oláhfalvi fennsik) kebléből kiszökellő fenyves borította csucsai az ég felhőinek szinvonaláig emelkednek fel. Szép alakzatu hegysor: a Csudálatoskő, Ostoros, Szelesbércz, Rakotyás köti össze a Hargitát az északi szögletben feltornyosuló Libán-nal, s a Gyergyó felett felmagasuló Délhegy-gyel, melyen tul Küküllőtő mező, Somló, a parajdi és szovátai havasok kéklő lánczolatai zárják el a láthatárt, azokon innen pedig a két Küküllő völgyét körül keretelő roppant rengeteg erdőségek hullámzatos sötét hegységei terülnek el; vagy 20 négysz. mfldnyi erdőség s közepete alig 1/2 négysz. mfd. hely, hol az emberi szorgalomnak nyomai látszanak, hol az eke felszaggatta földbe vethet a föld ura, az ember, a többi mind a természetnek erőgyártó mühelyéhez tartozik.*Hol ered a Küküllőt oly gyorsan megnövelő Libán pataka, Szentsed pataka, Iloza pataka, Tartod pataka, Szikaszó pataka, Dezsák pataka, Sugó pataka s számtalan más havasi csermelyek.

A Dezsákhegy közelében vonul el az Ördögutja, mely innen a Küküllő jobb partján lévő Szőlőhát nevü hegyoldalon*A szőlőhát elnevezés arra mutat, hogy itt is valaha oly enyhe volt az éghajlat, hogy szőlőt müvelhettek; a hagyomány azt mondja, hogy Zetának volt ottan szőlőkertje és mulató háza. kikapva s a szentkirályi határt átmetszve huzódik fel az Oroszhegy feletti fennsikra, hol annak idejében tovább fogjuk nyomózni.

Az Ördög utja pedig egy alapjában 2 öl széles, épebb helyein 1 öl magas töltés, mely mit sem ügyelve a tájfekti nehézségekre, egyenes irányban vonul át hegyen völgyen.

Utazásunk folytán több helytt fogunk ezen csudás töltéssel találkozni, s hol vele egybejövünk, nyomozni el nem mulasztandom, itt azonban, hol legelőbb rá bukkantunk, általánosságban jellegezni, irányát megjelölni, s egyetmást róla elmondani szükségesnek itélem.

A Barczaságot nyugatról szegélyző persányi hegységek ormán, a krizbai vár közelében van e töltés kiindulási pontja, onnan az Olt közi*Azon hegység, mely az Erdővidéken fölfelé, és a Héviznél lefelé forduló Olt között egészen az alsó-rákosi szorosig felnyulik. hegyeken felvonul az alsórákosi szoroshoz, hol az Olton átkelve Kakasborozda néven a Rika lánczolatát szeli át. Itten már Ördögborozda nevet véve, felvonul a Homorod és Vargyasvize közti hegységeken a hires almási barlanghoz, onnan a Hargita déli csucsára, hol elenyészik, vagy legalább tovább nyomozni nem lehet. Azonban a Dezsáknál ismét feltalálható Ördögutja a Hargitára emelkedő fővonal egy mellékágának, vagy inkább tovább folytatásának látszik lenni, mert az az oroszhegyi fennsikról, hová elkisérők, a Kis-Küküllő fennvölgyére, onnan Rabsonné utja néven egészen a görgényi havasokig hatol, és igy az egész Székelyföldet dél-észak irányban átfutja.

Ezen főtöltés mellett még más melléktöltéseket is találunk a Székelyföldön, ilyen a bodzai szorosnál felötlő Papok sáncza, mely később Attila utja és Honárka néven a Feketeügyig követhető.*Ezen töltés részletesen van tárgyalva e munka III. kötetében. Ilyen egy másik, mely Firtos várától kiindulva, a két Küküllő közti hegységeket szeli át s lenyomozható egész Küküllő megyéig.*Lásd ezen töltést ugyanezen kötetben a „Partium” leirásánál a XXI., XXXI. és XXXII. fejezetben. Ezek a fennebbivel ellentétesen keletről nyugati irányban vonulnak.

Hogy ezen óriási munkát feltételező töltést melyik nép csinálta, azt meghatározni nem lehet, de még csak létczélját sem tudhatjuk kipuhatolni, mert hogy az – miként többen állíták – római ut nem volt, mutatja az, hogy a római utak alkatrészeivel nem bir,*E töltésen több helytt tettem átmetszést, de ott a római utakat jellegző stratumenre sehol sem akadtam. Alkotanyagja ennek ugyanazonos a talajjal, melyen átvonul, például a rétyi nyirba homok, a teres helyeken föld, a havasos és kőgazdag vidéken szikladarabok és kövek. tanusítja még felötlőbben az, hogy sokhelytt, a legmeredekebb oldalokon, sziklák által szaggatott talajon, vagy is oly helyeken vonul át, hol utat vinni teljes lehetetlen volt. Római limes*Ily limeseket a rómaiak azért emeltek, hogy a meghóditott tartományokat a meg nem hóditott résztől elkülönitsék, s a nyugtalankodó népek beütései ellen biztositsák. Ilyen limessel zárták el a corinthusi szorost, ilyennel szegték át egész Angliát két ponton, ily limeseik voltak Galliában és Németországban is. sem lehetett, mert az ily védfalakat a rómaiak rendszerint kőből vagy téglából csinálták, s vonalára vigiliákat, castrumokat emeltek, ilyeket pedig töltésünk vonalán sehol sem lehet találni, hanem igen is közelében, legalább nem nagy távolságra, vannak nagyrészt elhelyezve a székelyföldi ősvárak, melyek, miként már fennebb elmondám, magas hegycsucsokon, havas ormokon feküdvén, semmi esetre római erődök nem lehettek.

Ezen ősvárak közelsége arra látszik mutatni, hogy azon töltés e várakkal némi egybefüggésben volt. E töltésnek sajátszerü szerkezete, az Attila utja, Hunárka (honárka, mi hunárkávól lett) stb. elnevezésből azt kell következtetnünk, hogy azoknak a hunok, vagy a hun utódokul nézhető székelyek és avarokkal némi egybefüggésben van. Kérdés, hogy valjon nem tartoztak-e azok az avaroknak sajátlagos föld-erődítvényeikhez? Vagy valjon nem voltak-e a szétkoborló s harczra kiszállt hunoknak oly iránytöltései, melyek segélyével az akkor utnélküli rengeteg erdőségekben tanyáikat (hol családukat s kincseiket hátra hagyták) feltalálhatták? Vagy oly határtöltések, melyekkel a tartományok határszélei voltak jelölve stb.

Mindezek oly kérdések, melyeket feltehetünk: de a melyekre megfelelni nem tudunk, hanem igen is hihető, hogy a mind nagyobb élénkséget nyerő tudományos kutatások oly felfedezésekre fognak idővel jutni, melyek ezen titokszerüsége mellett nagyszerü mümaradványok létczélját is felderítendik. Szolgáljanak e czélra az én nyomozásaim legalább utjelölőül.