VII. Al-Csík.

Zsőgőd. Zsőgőd vára. Várhegy. A Haram. Zsőgődi szoros. Szentkirály.

Csík középpontján állunk, mert Csík-Szereda képezi annak bár elnevezési, de nem természeti osztálypontját. A Csík-Szeredán felőli része Fel-Csík, az azon alóli Al-Csík.

Mi, kik rendszerint felfelé szoktunk igyekezni, ez alkalommal eltérünk szokott s követett irányunktól, Al-Csík felé intézvén lépteinket. Szeredán alól a csíki tért határozó hegyek összehajlanak, mi által egy vadregényes, gyönyörü sziklákkal szegélyzett szoros keletkezik, melyen át az Olt erőszakosan vésett magának utat. E szoros innenső torkolatjában fekszik Zsőgőd*Mely az 1685-ki lustrában „Seogeod”, az 1702-ki összeirásban „Sögőtt” néven van bejegyezve. Lásd gub. levétár J. 1. levéltári szám alatt. , Al-Csík első faluja, hol a derék hazafi, e széknek 1861-ben és 1867-ben kinevezett alkotmányos főkirálybirója, Mikó Antal lakik. A faluval szemben az Olt jobb partján függőlegesen feltornyosodó sziklahegy áll, mint előnyomuló védpontja a szorosnak. A természet e szikla-csúcsot arra látszott teremteni, hogy oda e szorost elzáró várat helyezzen az ember, s ezen Kisvártetőnek nevezett sziklaormon volt is régen, még pedig jelentékeny kiterjedésü vár. A hegy szabálytalan fennlapját körülölelő, vagy 400 lépés kerületü várfalnak elhantolt gátonya most is tisztán kivehető. A vár beltere most szántóföld. Oltra néző oromszögénél kőszikla van, melyben egy lábszerü benyomat látszik. E kő regéje az, hogy a vár ura csatára menvén, szerető, utána epedő neje türelmetlenül várta visszatértét, s e szirtre, mint legmagasabb pontra mászva, kémkedve ura érkeztét; de hiába legelteté könytől s szerelemtől ragyogó szép szemeit a vidéken, hiába állott ott a sziklaormon addig, mig piczin lábai oda benyomultak, hiába tárá fel e szép vidék reménydus szőnyegét előtte, az epedve várt férj nem jött meg, elesett valahol véres harczokban, a hű nő pedig bú és várakozásban elhalt. A szikláról, a női hűség e sziklatalapjáról, megható kilátás nyilik. A meredek sziklafal alatt az Olt kanyarog, szeszélyes alakokat irva le a völgy gyepszőnyegén; szemben Zsőgőd s a háta mögötti hullámzatos dombok felett Sz.-Lélek magasan fekvő temploma van.

Odább az innen kúpidomot öltő Nagy-Somlyó alatt Csík-Szereda, mellette Somlyó fehérlő templomával, Fel-Csík festőileg szétszórt falvaival, a háttérben pedig Sz. Domokos nagyszerü havasai.

De Zsőgődnek a Kisvártetőn kivül egy másik vára is volt, hová szintén elvezetjük kedves olvasónkat.

Zsőgőddel szemben (a jobb parton) szép hegykebel nyilik, melyet egyfelől a leirtuk Kisvártető, alólról a Faragó (hol malomköveket metszenek) trachyt tömege ölel körül. Ezen Rejtékvölgynek nevezett hegykebel hátterében a magas Haram-mal egybefüggésben levő kúpalaku kerekdomb tünik fel, melyet Várhegynek neveznek. Ezen erdőnőtte (nyiressel kevert fenyves) büszke orom tetején vár állott hajdan, melynek még ma is jelentékeny maradványai mutatkoznak. A hegy oldala oly meredek, erdővel oly sürün van benőve, hogy csak kerülő uton, a nyugati oldalon levő hegynyakon lehet tetejére feljutni, de itt se minden baj nélkül, mert ez oldalról is egy látszólag emberkéz által lemetszett 8–10 ölnyi magas sziklafal mered fel, melyen keskenyen bevésett, veszélyes ösvény huzódik fel.

E sziklafal karajára van fektetve a várfal, mely még most is 4–5 láb magasságban bontatlan szilárdul áll. E fal tojásdad alakban folyja körül a hegynek 300 lépés kerületü, ily alaku fennlapját. A fal mindenütt a hegy meredeken lehanyatló ormára levén fektetve, sánczra se szükség, se hely nem volt. A vár beltere most is szabályszerüleg körülsánczolt (a falakon belül) kiemelkedéssel bir, s oly sürűn van apró fenyőbokrokkal benőve, hogy oda behatolni alig lehet, a nélkül, hogy a hegyes csereklyék (fenyü lapu) össze ne vérezzék s szemit kiszurással ne fenyegessék.

E vár fekvése a csaknem megközelithetlen hegyormon nagyon erős, elhelyezése pedig oly sajátságos volt az elrejtett, csak Zsőgődről látható hegykebelben, hogy az a hegyek ormai felett átpillantást engedett Al- és Fel-Csíkra, a zsőgődi szoros felett őrködhetett a nélkül, hogy láttatott volna. E vár egyik lánczszeme volt a Hargita keleti oldalán levonuló várlánczolatnak, mely a fennebb fekvő csicsói várral (melyről később), az alatta levő zsőgődi várral (Kisvártető), a Nagy-Somlyón levő Sóvárral és ez által a tusnádi szoros torkolatánál feküdt csíki Bálványos várral volt láttani egybeköttetésben. A várhegy déli aljában szép kis térség van, melyet Deszkás csűrnek neveznek. E terecske felső végében valamely kerek épületecskének látszanak alapfalai. A falvonalon belül üreg van, s azért azt a vár kutjának tartják s ugy is nevezik.

Zsőgőd határán sok ásványos viz buzog fel, ezek legnevezetesbike Vérkápolna vagy Sz.-Vérnek nevezett helyen van az Olt (jobb part) közelében. Borszék feltalálása előtt sokan járták és hordották is.

Zsőgőd között foly le és szakad az Oltba Zsőgőd pataka, mely sokfelé elágazó sziklás völgyében rejtőzködnek az előbbi fejezetben ismertetett Mindszent, Sz.-Lélek számos kiegészitő részeikkel.

Zsőgődön alól az Olt völgye szük szorossá keskenyedik, mindkét oldalról meredeken leszelt hegyek határolják, melyek hogy egykor egybefüggve az egész völgyet áttorlaszolták s hogy azt a felszoritott viztömegnek hánykódó hullámai törték át, már csak hason közetükről is felismerhető, a mennyiben a balparti Hisze épp azon trachyt kőzethez tartozik, mely a jobbparti Hargita és annak kifutványaiban észlelhető. Ezen sötét sziklák fenyegetőleg nyulnak ki a hegy alján vonuló ut felett, hogy pedig azok legördülése gyakori, tanusitják az ut mellett és a réten heverő szikladarabok. A szoros kezdeténél több nagy vastartalommal biró ásványos forrás buzog fel, melyek egyikét egy részvénytársulat fürdővé alakittatta át; egy másik ut-közeli forrás az utasok enyhitésére szolgáltat igen kellemes italt.

A vadregényes zsőgődi szoros – Al- és Fel-Csíknak ezen természetes válvonala – negyed mértföld hosszuságu, keskenyebb helyein alig 3–400 lépés széles, miért oly fontos hadállást nyujt, hol elszánt kis csapat hadserget tudna feltartóztatni; hogy e czélra volt is igénybe véve, fennebb látók, hol elmondók az 1694-ben a tatárok felett kivívott fényes győzelmét a csíkiaknak. – E szorosban a folyam jobb partján Vérkápolna nevü hely van, hol rom-maradványai látszanak egy hajdan ott állott imolának. A hagyomány azt mondja, hogy azon kápolna emléképülete volt az itten vérontással kivivott győzelemnek, miért neve Vérkápolna lett. Losteiner ezen, és egy másik, a szentkirályi határon levő, sz. Bertalannak szentelt kápolnáról tesz emlitést*Chron. 1. 63-ik szak. .

A szoros alsó torkolatjában, a (balparti) Tiva patak Oltba ömlésénél fekszik Szent-Király, mely falu a XIV. század első felében S. Rex néven önálló egyházközségként szerepel*A telegdi archidiaconatus csíki kerületében az 1332-ik év rovatában 669-ik lapon: „Paulus Sac de S. Rege solvit 4 banales ant”. Az 1333-ik év rovatában 681-ik lapon: „Paulus Sac de S. Rege solv. 10 ban. ant”. Az 1334-ik év rovatában 736-ik lapon: „Paulus Sac de S. Rege solv. 2 gros”. . Neve kétségtelenül sz. István királytól ered, ki egyházának védszentje. Azonban ezen vallásos, inkább az egyházközség fogalmát kifejező elnevezés mellett a falu tizedeinek külön neveiben feltalálhatjuk ős nevét is, mert Szentkirálynak északi részét ma is Poklonfalvának, keleti részét (Sz. Márton felé) Kincsesszegnek, másik erre eső tizedét Tivának, végre Olton tul eső részét Elvei-nek nevezik. Ezen utóbbi, az itt keletre kanyarodó Olton tul, a többi résztől teljesen elkülönitett csoportot alkot. Hogy régen külön falu volt, azt az 1567-ik évi regestrumból láthatjuk, hol Zentkyraly 23 kapuval külön, Poklandffalwa 11 kapuval ismét külön van bejegyezve. Ma ugy egyházilag, mint hatóságilag egy községet alkotnak.

A szoros torkolatjába felnyuló Poklonfalva egyik része magaslaton fekszik, ezen Háromtetejnek nevezett domb fennlapján terjedelmes várkastélynak látszanak ölnyi magasságban még fennálló bonthatlan szilárd falai*E rom a hozzá tartozó birtokkal ma id. gr. Teleki Domokos birtokában van. , hagyomány szerint ezen ódon falak maradványai a székely eredetü gróf Andrássyak ősi kastélyának.

E család – melynek székely eredetére büszkék lehetünk – ma is használja a Csík-szentkirályi előnevet, és ha vannak jelenben, kik hazánk határain tul is hirre emelkedve, fényt árasztanak e névre, ugy a multban is büszkék lehetnek az utódok. A család eredetére nézve elmondom azt, mit Gyöngyösi után*Gyöngyösy Lőcsén 1700-ban megjelent Charicliájában. Katona*Katona Hist. Crit. VIII. k. előszavában. , Fejér*Fejér Cod. Dipl Tom. VII. Vol. 3. 12-ik lap. különben ő is Katonától vette át., s utánok Nagy Iván is*Nagy Iván Magyarország családai. 1. k. előad. Ugyanis sz. István király koronázásakor a Scythiából kijött vezérektől származó Andorás (vagy Andrási) egy a torna homokjára kilépett minden magyar leventét legyőzött, azokkal gunyolódó külföldi bajnokot megrohanván, annak sisakos fejét, pánczélos vállát egyetlen kardcsapással leszelte; miért a királytól Erős melléknevet, czimerül pedig két oroszlány által tartott korona alá helyezett hőst nyert; e mellett két év mulva Gyula helyébe Erdély fejévé (vajdájává) is tette. Ezen hős Andorásnak három, atyjukhoz méltó fia volt, Józsa, Vida és László. Józsa I. Endre alatt a III. Henrik elleni harczban Esztergom mellett esett el. Vida a Béla herczeg elleni csatákban, a Tiszánál, László azonban, megtartva atyjának tisztét, családját tovább fejleszté. Ezen László unokája azon (Andorás) Simon, ki II. Endre szentföldi táborozása alatt kitüntetve magát, esett el. I. Lajos alatt Zsigmond temesi albán, ez Nikápolynál 1396-ban esik el. Hunyady János nagyszerü harczaiban Bertalan szerepel, ki már Szendrőnél 1441-ben kitüntette magát; következő évben pedig Szentimrénél Mezet béget ejté el, s számtalan más hősi tetteket művelt, mig végre maga is hősi halált talált az 1448-ban vívott rigómezei csatában. Ezen Bertalannak fia az a Boldizsár, ki 1467-ben ezredes, s a székelyek fellázadásakor Mátyás király hive, sőt hiv bajnoka a moldovai vajda elleni harczokban is. Boldizsárnak oly jeles három fia volt, kiknek mindenike hősi babért nyert, mert Imre mint Szilágyi fegyvernöke a posasini csatában kapott sebben hal el. Tamás pedig Sáros vára ostrománál leli halálát, mind 1460-ban. Lázárnak azonban fia maradt, Márton, ki a családot tovább folytatja. Eddig jön Gyöngyösinek történészek által elfogadott, ez által mintegy megerősitett leszármaztatása, én itten ennek kritikai bonczolgatásába nem ereszkedve, azon történetileg kétségtelen tényt hozom fel, hogy az Andrássyak a székely primor családok kitünőbbjei közé tartoztak, mert a fennebbiek nyomában ott találjuk 1451-ben Andrássy Mihályt, Balázs fiát, ki a m.-vásárhelyi székely gyülésen székülő volt*Kállay. Ért. a székelyek ered. 220. lap. és később a fennemlitett Mártont, vagy annak hason nevü fiát, ki 1540-ben székelyek vezére, s ki a Majláth költötte forradalom ellen fegyverrel benyomuló törvényes királyhoz (I. János) legelőbb csatlakozott a hű székelyekkel*Istvánffi Hist. L. XIII. pag. 147. . Ez a Márton 1548-ban Martinuzzi, 1556-ban Petrovits kormányzósága alatt székely tanácsos. Ezen Mártonnak fia lehetett az a Péter, ki 1550-ben Cs. Szent-Királyon, Cs. Sz.-Imrén és Sz.-Simonon jószágokat nyert. Ugyan ez a Péter volt, ki 1575-ben, János Zsigmond halálával, két ezer székelylyel csatlakozik Békés táborához, de Békés Kerelő-Szent-Pálnál Báthori István által legyőzetvén, párthivei a kolozsvári országgyülésen szigoruan itéltettek el, azok között Andrássy Péter is számüzetvén, javai elkoboztattak*Bethlen Farkas Hist. II. k. 374. lap és utána Kővári Erd. Tört. IV. k. 27. lap. . Ő maga már előre elmenekült Magyarhonba, hol 1580-ban Krasznahorka vára kapitányává, 1585-ben tulajdonosává lett; hol a családot tovább folytatta s azután is nagyon sok jeles fiat adott a hazának. Nem lehet czélom itt a Székelyföldről elsodortatott család leszármazásának tovább nyomozása; felemlitem legfelebb azt, hogy az Andrássyaknak Csíkban elkobzott javait Báthori Zsigmond, Becz Imre királybirónak és Szemere, vagy Kétházi Mihálynak inscribálja*Kállay. Ért. a székelyek ered. 115–120. lap. .

Cs. Szentkirály volt e szerint bölcsője a nevezetes Andrassy-családnak, mely számüzetve, más távol vidékre sodortatva is, mindig büszke volt székely eredetére, szakadatlanul fenntartván Csík Szentkirályi előnevét.

E mellett Szentkirály nevével füződik egybe a székelyek hősiességének azon dicsősége is, melyet 1694-ben a Nizet által Somlyónál megszalasztott tatárok feletti győzelemmel arattak, mert a Szentkirály két részét elválasztó hidnál vettek hadállást az alcsíkiak, onnan szoritották vissza a megfutamitott tatárokat a zsőgődi szorosba, ott ejték el vezérüket, a kegyetlen Mirza Khán fiát, s ott verték szét a honduló csordát, kiszabaditván 8000 lánczra füzött keresztyén foglyot*Losteiner Chron. 418. szak.

De nem csak a történelem gyüjtheti itt egybe a régi dicsőség szétszórt babérjait, hanem szövetségese, a régészet is találhat figyelmére méltó tárgyat, Szentkirálynak Olton tuli részében (Elveiben) levő szentegyházában, mert az tekintélyes gót izlésü műemlék, melynek belsejét renaissance stylben idomitván, teljesen kivetkőztették eredeti alakjából, elannyira, hogy csak is szórványosan maradt fenn korjelölőként egyes műalak, minő átszelt lóherivvel záródó oldalkapuja, mely felett ezen csonkitott felirat van bevésve:

(Megfordított idomtalan abc és 1562.)

(Megfordított idomtalan abc és 1562.)

Az utána következett rend hibázik, de az irásmodor mutatja, hogy az a 16-ik századból való, midőn a majuskel jegyek a latinhoz legközelebb állottak. Ezen ajtó később épült előcsarnokán ez áll:

ÆDIFic
BELLI
MDCCXC.
TPOre
TURCICI

A torony alatti kapu szintén régi körives nyilatát körte és horony tagozza.

Legnevezetesebb azonban kisebbik harangja, melyen ezen körirat jön elő:

A mult században az Al-, Fel-Csík és Kászon pereit ellátó derékszéknek székhelye Szentkirályon volt*Benkő Józs. Spec. Tran. Sed. Csik. , honnan csak e században tétetett át Somlyóra*Szentkirály határán jobb partilag beszakadó patakok ezek: Nagyos, Pisztrangos és a Kakus stajból eredő Kispatak. .

Szentkirály lakói nagy kereskedést üznek a malomkövekkel, melyeket a Faragó apró szemcsés trachyt porfir szikláiból faragnak; kőfaragó itt mindenki, még az asszonyok és gyermekek is vésőt forgatnak, némelyik egy-egy kőkereszt kimetszésének müvészetéig is emelkedik, mily keresztet Csíkban minden lépten-nyomon az ut mellett, sőt a határok félreeső részein is lehet látni, oly nagy mennyiségben, hogy a kereszt-süvegelő akár fel se tegye Csíkban fövegét. Az ipar ezen ága mellett még egy papirosmalma is van Szentkirálynak (Simon családé); valójában Csík munkakész, tömör s szapora népességével arra lenne hivatva, hogy egy gyártartománynyá alakuljon át. Sehol bizonynyal ilyszerü vállalatok jobban és czélszerübben elhelyezve nem lehetnének, mint itten, csak hogy fájdalom, ha megvan is a székelyben az ügyesség, vállalkozó szellem és az ernyedetlen szorgalom, mely még a kopár sziklán is tenyészteni képes, hiányzik az anyagi tehetség, mely nélkül ily nagyobbszerü vállalatok nem virágozhatnak; szegény hazánk még mindig csak a földmüvelés s önfentartás sysiphusi küzdelmei között él, mig másfelől külföldi gyárakba vándorol minden pénzünk oly czikkekért, melyeket mi itthon tizszer olcsóbban állithatnánk elő. Cs. Szentkirályon régi birtokos a Bors család, melyből a krónikairó Bors János nevezetesebb, ki Báthori Zs. és Mihály vajda korszakát magában foglaló krónikát irt és ezen korban is élt. (Erd. Tört. T. I. k. 179. l.)