XIV. Csík-Rákos és vidéke.

Csík-Rákos. Gőröcsfalva. Vacsárcsi. A Köd. Bogáth. Rákostere, hajdan és most. A rabonbáni korban, régi gyülések. Rákos régi temploma. Cserey Mihály születésháza. A bogáthi vár s más régi erődítvények. Pogányvár a Hargitán, multja, romjai.

Madéfalvával csaknem összeér Csik Rákos, ezzel meg teljesen össze van épülve Göröcsfalva*Régi okiratokban Benkő Milk. (I. k. 2. r. 136. l.) szerint „Gömrőcsfalva.” „Az 1567-ik évi regestrumban Gerechyffalva” néven 20 kapuval fordul elő. Az 1643-ki lustrában „Georeoczyifalvá”-nak jegyeztetett. és Vacsárcsi*E falu az 1567-ik évi regestrumban „Vachyarchy” néven 47 kapuval; Rákos ugyanott „Rákosffalwa” néven 48 kapuval fordul elő; miből világos, hogy már akkor tekintélyes helységek voltak. , melyen felül Szent-Mihály fekszik. Ezen faluk a Köd déli alján lefolyó Rákospatak mellett hosszu sorban nyulnak el, ugy hogy az 1 mfd széles felcsíki tért egész szélességében átkarolják. A Köd pedig egy a Lövész havasából lenyuló lapályos kifutvány, mely a felcsíki tért egészen elzárja; az Olt, ez és a Hargita előhegyei között erőszakkal vésett magának utat, alig néhány száz lépés szélességü szorost alkotva, melynek keleti oldalán a Ködnek fenyvesnőtte hegyfoka, nyugati oldalán a hajdan vár, most kápolnakoronázta Bogáth nevü előhegy emelkedik. Én ezen névtelen szorost bogáthi szorosnak keresztelem el*Ez a Bogáth elnevezés török eredetünek mutatkozik, mert „Bogáz” törökül szorost, csatornát jelent. .

Rákos már a XIV-ik század első felében tekintélyes, önálló egyházközség*A pápai dézmák regestrumában az 1332-ik év rovatában a 669-ik lapon: „Symeon de Rakus solv. 1 grosum.” Az 1333-ik év rovatában a 682-ik lapon: „Zinnein Sacerd. de Rakus solv. 2 ban. ant.” Az 1334-ik év rovatában a 735-ik lapon: „Simeon de Bakus solv. 2 ban. ant.” Az utóbbinál a B bizonyosan R helyett másoltatott vétségből. , mátere már akkor is a szomszédos négy falunak (Madéfalva, Gőröcsfalva, Vacsárcsi és Rákos) miként most*Abból, hogy e faluk közül egy sincsen nevezve a pápai dézmák regestrumában, azt kell következtetnünk, hogy azok akkor is Rákos filiáji voltak. , melyek jelenleg is Kisasszony megyének nevezett egyházközséget alkotnak.

Rákos szláv nyelven gyülést jelentvén, sokan e falunak nevét onnan származtatják, bár vehette a hasonnevü rákdús pataktól is; de bár honnan eredjen is a Rákos elnevezés, az a magyarnál mindig büszke önérzetet költ, mert eszébe ötlik Rákosnak annyi emlék szentesitette tere, a nemzetnek oly kedves emlékü tanácskozási helye, hol annyiszor gyült egybe e nép alkotmányát fejlesztő tanácskozásra, és azt védő harczra, hol annyiszor illesztett koronát királyok fejére, s azok közt a „Nagy” nevet oly méltán megérdemlő Mátyás fejére is.

Ha a csíki „Rákosteréhez” nincsenek is ily nagy emlékek kötve, azért ahoz is tisztelettel kell közelitenünk, mert ezen rákostér is székes őseinknek áldozási, gyülekezési, tanácskozási és törvényhozási helye volt, hol rabonbánokat választott és temetett el a székely nép, hol őstörténete nevezetesebb mozzanatainak homályos, elmosódó emlékeivel találkozunk; így midőn Árpád e hazát elfoglalni jött, a már előbb ide települt székelyek – Attila hunjainak hős ivadékai – testvérileg fogadták őket és segíték a honfoglalás munkájában, s azért Árpád ezen testvérnépet nem hóditottnak, hanem szövetségesnek nézte, s Zandirhámmal, a székelyek akkori rabonbánjával, oly szövetségre lépett, mely a székelynek önkormányzati jogát s nemzeti függetlenségét biztositá. Zandirhám e munka végrehajtása után öreg korában meghalván, fiát Apoltot (Upoletet) választák főrabonbánnak. Ez időtájt (888-ban) Magor Zápor*Magor Zápor kifejezés arra mutat, hogy Zandirhámné a magyarok közül való volt, többek véleménye szerint Árpád rokona, kit e kor szokása szerint a szövetségkötéskor nyert el Zandirhám. nemből való anyja (hős Zandirhám özvegye) a hét erdőn (Hargitán) belől való tartományba Rákus végében, a törökök földjén*A magyarok még az egykoru görög irók által is gyakran neveztetnek Turkelek és Turcusoknak, nem lehetetlen, hogy a székelyek közé is települtek Árpád magyarjaiból, s róluk nevezték azon telephelyet törökök földjének. , nem messze a viztől a Vacsárkon túli Blakusok területén a rabonbáni áldozatokra alkalmas házat épitett, s a nép beléegyezésével felosztá a földet fiai közt. Apolt pedig, a nemzet áldozópoharát oda vivén, áldozott, s azután elhalt.

Utána közakarattal rabonbánul Bucsint választották*Ezen rabonbán nevét még ma is fenntartja Bucsin nevü havas, melyen a Gyergyóból Parajdra vivő országut átvonul. , ki a Gyula által Konstantinápolyból hozott keresztyén hitre térvén, Apoltnak (Upoletnek) ősvallást követő fiai által a Sósmező völgyben*Sósmező völgye most is megvan Rákoson felül. megveretett s külföldre menekült, hol a traciai király Victoria nevü leányát vette el.

Ugy látszik, hogy az ő távoztával Buson lett főrabonbánná, mert a székely krónikában alább (276. lap) azt találjuk bejegyezve, hogy Buson megöletésekor a rabonbánságot visszaszerezte Bucsin; de testvére fiai által a Tatár havasnál megveretvén, elesett*Gyergyóban van Tatárhágó, Tatárka nevü havas, a Gyimesnél Tárhavas, Sz.-Domokosnál Tarkő; a Tar név kopaszt is jelentvén, Bucsin végső csatáját Gyergyóban sejthetjük. .

Az ős pogány vallás és a keresztyén vallás közti ezen versenyben a nemzet áldozópohara Rákosról visszavitetett az ős rabonbáni székelyre Budvárába, hanem 1039 tájat Sándor István azt ujból Rákosra vitte a Zandirhám özvegye által Vacsárkon túl épitett házba, és oda vitte a törzsek ellenzése daczára, miért Ruha 200 fegyveressel jött a vár alá*Tehát az a Vacsárkon tul levő ház vár volt. az áldozópohár visszaszerzése végett, s bár később a háromszéki rabonbán, Apor János, Bél István és Gáspár (a Patancsa nemzetségből) gyülést tartva, Sándor István Gyimesföld urát a kehely elhozataláért haddal akarták megtámadni; de azt meggátlá a Bissenusok járása és András király állapota, kihez Sándor István fiát Lászlót követül küldve*Kit a király Lengyelországba küldött követségbe. , a királytól kieszközölte az engedélyt, hogy a Héterdőn belőli tartományból egy oly külön rabonbánságot alakitson, mely csak a királytól függjön. A székelyföld ezen uj felosztását András király Janglavár harczos által ratificaltatta is.

Az ős nemzeti szerkezet ily megsértése, és a felerőszakolt keresztyénség miatt fellázadván a székelyek, a Gyimesen túli keresztyén törzsekre támadtak; de az ősvallás ezen védői legyőzetvén, a Csák-nemzetségből való Sándornak, és Csongornak Gyula várában fejét vették; erre bekövetkezett csakhamar a végcsapás, mert az ősvallást követők ellen dühbe jött Béla (a király testvére) e forrongást keservesen csendesité le, a pártosokat is azok közt Madaras földéről való Szemerét is legyőzvén, mindent eltörölt, mi a nemzetet az ős pogány vallásra emlékeztethette, az iratokat elégette, a családok neveit elváltoztatta, a hivatali elnevezéseket átalakította*Ekkor lett a főrabonbán a székelyek főispánja, a főgyulák pedig királybiró nevet kaptak. és a helységek ős neveit is eltörölvén, Szentek neveire kereszteltette el*Mindez meg van irva a székes krón. 284–287-ik lapjain. A székely krónikáról láss többet a következő szakasz elején. .

De nemcsak a nemzeti ős vallásnak volt áldozati helye, nemcsak a Hét erdőn belőli rabonbánságnak volt székhelye Rákos, hanem egyszersmind a székely nemzet kedves gyülésezési helye is, mert midőn északi nemzet követei jöttek szövetséget kötni, Sándor István a rabonbánokat és a népet a Héterdőn belőli Rákos mezejére gyüjtötte össze, ezen követség fogadására és a szövetség megkötése végett, sőt ezen szövetség kezességéül a főrabonbán Apor Sándor leányát, Mariánát adták a követek fejedelme fiának Vazulnak (Basil) feleségül, és előhozták a drága kövekkel ékitett menyasszonyt, és a főrabonbánt helyettesitő diszkiséretben, – mely a Szereth folyóig ment – ott van Sándor István fia (Vész földjének rabonbánja), több főszékely és a Tárhavas mögötti föld rabonbánja Künvér (Kunvér), kit örök kiséretül (egész a rendeltetésig) rendeltek, kit a fejedelemfi nagy örökséggel ajándékozott meg*Székely krónika 284. lap. Ezen északi nép küldöttei pedig valamely lengyel, besenyő, vagy kun nép, vagy orosz fejedelem követsége lehetett; abból, hogy (mint a krónika alább 285. lap, mondja) Sándor István fiának lengyel születésü, Franciska nevü nőt hoztak, a székelyeknél a lengyelekkel való barátságos viszonyára következtethetünk, s igy legvalószinübb, hogy azon északi nép a lengyel volt; a kiséretnek Szerethig menetele is támogatja ezt. .

És ismét Sándor István idejében 1039 körül Rákos mezején gyült össze a székely nemzet a törvények rendjét megállitni; jelen volt ekkor László herczeg is (a későbbi Szt. László király), ki akkor tájt Erdély ezen részét a kunok ellen erősité, s Mikó Pálnak, Sándor István, Szilvási Erzsébettől született, Katalin nevü leányával tartott menyegzőjét megtisztelvén, széles jó kedvében még a nemzet áldozó-poharából is ivott*Mikó Pálról láss többet Szereda várának leirásánál. Különben Szabó Károly Uj magyar muzeum 1854-ik évf. 473–74. lapján a Székely krónika védelmére irt jeles értekezésében Mikó Csaba jöttének korát nem sz. László idejére, hanem későbbre, IV. László korára teszi, s nevezett Mikót Detrének, IV. Béla nádorának, Mikó zólyomi főispán utáni unokájának véli, ki Magyarországon 12 vár birtokától esik el, mely körülményt maga a székely krónika is felemliti, s azért is neveztetik ezen Csíkba települt bujdosó Uram fiának, mert az a nádor (kinek Uram volt czime), unokáját megillette.. Ez idő tájban Sándor István némely beütött tatárokat (valószinüleg kunokat) kivervén, jutalmul Törcsvárt és tartozandóságait nyerte László herczegtől, ki ugyanekkor erősité meg Kászonszéket, mint széket.*Székely krónika 284. lap. Itt e krónika lapszámai Székely Mihály kiadványa (A ns. Székely nemzet Constitutióji) szerint idéztetnek; értelmezését pedig Szabó Károlynak fennebb emlitett jeles értekezése szerint adom. .

A Rákos közti Szakadát havason Urvölgyében hozta a székely nemzet a székely fiu-leány örökösödési jogát biztositó törvényt, és azt Rákos mezején László székely ispány jelenlétében megerősiték, hol a törvények nem tentával, hanem vérrel irattak meg*Lásd e törvényeket a székely krónika 288. lapján. Ezen törvények szerint, kinek egy fia és egy leánya van, a leány is örököljön, mint a fiu; ugy örököljön a leány, ha egyedül van is; de ennek Sándor István és Álmos ellentmondván, a rabonbáni családokra kivétel tétetett akként, hogy ezeknél a fiu örököljön, a leány csak kiházasittassék. .

És végre 1764-ben itt gyült egybe az erőszakos fegyverfeladás ellen óvást tenni a székelység, az ide közeli Madefalván mészárlák le Bukow vérengző zsoldosai a fegyvertelen népet.

Ősi nagyságunk emlékei által dicsőitett e földön, történelmünk előhajnalának nagy szellemei, ősi vallásunk áldozatai s törvényt alkotó népgyülések által szentesitett e téren miért kellett megjelenni a zsarnokság véres szolgáinak, hogy azt egy nemzeti temető gyászos helyévé változtassák át? miért kellett a nagy ősök, e szellem-óriások nyomdokaiban ez undok bérenczeknek megjelenni? miért kell gyászt öltenünk ott, hol lelkesedés- és tisztelettől áthatottan kellene csak megállapodnunk? miért kell mult idők szebb emlékei mellett a történelem ezen gunyjától visszariadnunk?

De ideje már, hogy a történelem Rákosából visszatérjünk a jelen Rákosba, hol szintén fogunk néhány figyelmünket kiérdemlő tárgyat találni; ezek elseje a falu feletti magaslaton, a Köd alján igen szépen fekvő kath. egyház, mely egyike a hazánkban nagyon kevés példányban előforduló kereszt-idomu gót egyházaknak; ez egyház egyáltalában jóval terjedelmesebb és diszesebb a szokásos községi templomoknál, ugy, hogy Csík szentegyházai közt minden tekintetben megérdemli az első rangot. Ez is, miként kortársai, a kontár kezek eszközölte kiigazitások által, sokat szenvedett; de azért műidomaiból még is sértetlenül fennmaradt legalább annyi, hogy meghatározhassuk, miként az átmeneti korszaknak (XIII. század) egyik tiszteletet keltő műemléke áll előttünk. – Polygon záródásu szentélye jóval fennebb fekszik a hossz-szentélynél, a kettő együtt véve 22 lépés hosszu és 10 lépés széles, ezeket egy merész metszetü csúcsives diadaliv választja el az aránylagosan rövid (csak 14 lépés hosszu) hajótól. A hosz-szentély ily aránytalan meghosszitását az áthajók tették szükségessé. Ez áthajók eredetileg a szentély magasságával birhattak, s hasonló diadalivvel lehettek egybekötve; de az ujabban alkalmazott törpe boltozat e diadaliveket eltüntette, s helyökbe mostan törpitett körivvel záródó válivek (arcaden) alkalmaztattak, melyek nem kevéssé sértik a műértő szemet, sőt ez áthajók még más, az összeillés törvényeit sértő átidomitáson is mentek át, mert mig az északi áthajó megtartotta eredeti 9 lépés hosszu, 7 l. széles nagyságát, addig a déli áthajó egy a hosz-szentély felőli odatoldás által 15 lépésre szélesittetett. Hogy pedig ez későbbi kontár odatoldás, azt az épitészet törvényeinek követelése mellett még az is bizonyitja, hogy e toldás egy második kisebb váliv által van egybekötve a szentélylyel; de mutatja főként az, hogy e váliv felett még most is ott van a hosz-szentélybe nyilt csúcsives ablaknak tetőzete diszművezetével egyetemben. Ez áthajók egyenes záródásuak, s törpitett boltozatukkal idegenszerüleg veszik ki magukat a hoszszentély feltörő keresztboltozata mellett, melynek kajacs és horonytagozatu gerinczei és hevederei hosszúkás gyámkövekre nehézkednek. Zárkövei egyikén a nap és hold (a székelyek czimere) van domborműbe bevésve. Főportaleja átidomult s csak is déli oldalajtaja maradt meg, mely körives, egyszerü hengertagozattal. Ablakai csúcsivesek ki- és befelé szélesedő tagozatlan béllettel, diszmüvezete csak is egynek maradt meg s ez a kettős három levél iv feletti lóherrel alakult. Sekrestyeajtaja, mely a késő gótkor átszelt lóherivével záródik, szintén későbbi odaillesztésnek látszik lenni, ugy szintén a szentély két ellentétes oldalán nyitott körives ablakok is. A templom déli oldalán és az áthajó nyugati oldala mellett is (kivülről) oszlopos folyosó vonul, mely félkör váliveivel a román styl reminiscentiáit tartja fenn.

Mindezek kétségtelenné teszik, hogy e templom az átmeneti korszak müve, még pedig egyik szebb és kiválóbb műemléke a Székelyföldnek, miért a déli áthajó válíve felet, (a külső falon lévő) most fedél alatt lévő felirat nem a templom építési korát, hanem az áthajók uj boltozatának odahelyezését és ezen áthajót elidomtalanitó megszélesitésének idejét jelölheti, mert hogy ezen, most fedél alá került rész egykor szabadon állhatott, mutatja az is, hogy e templom (kajacs és henger-alkotta) korona párkányzata ott is folytatva van, és mutatja a felirat alatt levő, már a szentély leirásánál emlitett csúcsíves ablakocska is, mely eredetileg a szabadba nyilt s csak a későbbi (s a szentélynél jóval alacsonyabb) szárny odaépitésekor került annak fedele alá, hol most bajosan megközelithető helyen rejtve és védve van. Én nyaktörő mászkálásokkal juthaték csak oda; mivel pedig azt másnak felkeresni bajos lesz, de azért is, mivel az mindenesetre érdeket ébresztő felirat, hű (megkicsinyitett) másolatát ide iktatom. E felirat két részletben van, egy más végtébe, hosszan nyuló szalagon, nem bevésve, hanem veres fekete szinnel kifestve. – Az első rész ez:

Anno doi (Domini) 157; (1570) mert hogy a zerus az évszám végéről ki van hagyva, az kétségtelen; hogy pedig az a 16. században iratott, arról az itt használt minuskel betük kétségbevonhatlan bizonyságot tesznek.

A második rész ez:


Hoc opus fecit petrus Zabya.

Még felemlitendő e templomnak tornya, mely tiz lépés oldal-hoszszal biró tömör négyszög épület. Csúcsíves portalé vezet a torony alját elfoglaló előcsarnokba, fenn kis oszlopocskák által összekötött csúcsíves ablakok, s ezek alatt mindenik oldalon rendszeresség nélkül elhelyezett lőrésszerü hanglyukak. E lőrések és a tisztán válogatott lapos kövekből épült falak roppant tömörsége arra mutatnak, hogy az önvédelemre is számitottak épitésénél. E torony bevakolt küloldala veresen vonalzott koczkákra van felosztva, s monochromilag roppant kezdetleges modorban mennykőt szóró Jupiter, buzogányos hős, szarvas, nap és hold, rák, oroszlán s más elmosódott alakok vannak minden rend és összefüggés nélkül lefestve.

A templom hajójában rejtekhely van, hová az egyházközségi könyvek szerint a tatárdulások alkalmával sok régi okmányt és irományt rejtettek el; hogy az valaha kibontatott volna, annak semmi nyoma nincsen; valjon nem ott rejtőzik-e az 1694-ki tatárduláskor eltévedt csíki krónika? Ki tudja, hogy e rejtek felkutatása minő felfedezésekre vezethetne? A szép fekvésü, különben épitészetileg is nevezetes templomnak képét ide mellékelem.

A csík-rákosi egyház látképe.

A csík-rákosi egyház látképe.

Rákos e templomában egy nagyhirü, csudatételeiben a somlyóival vetélkedő Mária-szobor volt régen, melyet a Székely Mózes katonái, vagy reformátiót terjesztő más eretnekek, miként Losteiner nevezi, 1602-ben tüzre dobtak, más szent képekkel és keresztfákkal együtt elégettek; de a keresztfáknak megtüzesedett szegei kiugrottak, s kiégették a templomdúlók szemeit. Hogy Székely Mózes alatt a reformátió befészkelte volna magát Csíkba, kitetszik Losteinerből (Chr. 260), ki egy nagy-boldogasszonyfalvi egyházközségben (Karczfalva) magát befészkelt Kelemen nevü predikátorról tesz emlitést, ki Krisztus papját elüzvén, sok prozelitákat csinált, hanem később a nép hazugságaért és fösvénységeért megutálván, elűzte, s az átállottak házait lerombolta, mond Losteiner.

Rákos másik nevezetes épülete a Cserey udvarház, ez magas fedélzetü, tornáczos épület, mely nem épitészeti becséért, hanem azért nevezetes, hogy jeles történészünk Cserey Mihály abban született 1668-ban oct. 21.én*Mint azt maga Cserey megirta naplójában, és igy hibás Benkő József azon állitása, hogy Cserey Mihály 1667-ben született. . E házból hurczolták 1694-ben tatár-rabságra Cserey nagyanyját Apor Helenát*Losteiner szintén emliti Apor Helena elfogatását, de azt hibásan Cserey anyjának mondja, pedig Cserey emlékirataiban eléggé világosan felfejti, hogy Apor Helena nagyanyja, és Cserey Judith anyja volt. A tatárok által elhurczolt Apor Helena tatár rabságban halt el. Lásd Cserey emlékiratait Ujabb Nemz. Könyvtár 35-ik lapján. . E házban fogták el 1679-ben Cserey atyját, Cserey Jánost, ki nyolcz évig szenvedett ártatlanul rabságot azon gyanu alapján, mintha Fogaras várát Béldi Pálnak fel akarta volna adni*Lásd Cserey emlékiratait Ujabb Nemz. Könyvtár 35-ik lapján. 115. s köv. lap. . És végre 1706-ban magát Cserey Mihályt – ki ez időben császári Comissarius volt – e házban lepték meg éjidején a kuruczok, s miután jól elverték, a moldovai havasokra hurczolták, honnan reversalissal szabadon eresztetvén, ugy is kedvetlenül viselt hivataláról lemondott, s Brassóba vonult emlékiratainak szerkesztésére*Lásd Cserey emlékiratait Ujabb Nemz. Könyvtár 35-ik lapján. 359–360. lap. .

Midőn e háznak képét melléklem, egyszersmind felemlitem a maholnap átalakulhatónak épitési korára adatott szolgáltató feliratait is.

Az ebédlő*Az ebédlőt a Székelyföldön mindenütt palotának nevezik. mestergerdájába ezen felirat van bevésve:

„Hoc opvs cvravit D. Ioannes Czerei Anno Domini 1672.”

Ide van illesztve elég ügyes metszéssel a Cserei czímer*Két oroszlán által tartott paizs, melybe szablyát tartó kar van illesztve. , mely után folytatólag:

„Lav (Laus) Deo sempi (sempiterno) cum.-sorte (consorte) sua Ivdita Czerei, vigesima 4 Mensis Maii.”

E feliraton kivül a házba félre van téve két szélvitorla, melyek egykor a ház fedélen állottak, s melyek nemcsak eredeti idomukért, hanem főleg azért érdemlik meg rajzuk mellékeltetését, mert oly feliratokat tartalmaznak, melyek kétségtelenné teszik azt, hogy e ház ugyanaz, melyben Cserey Mihály jeles történészünk született.

Cserey Mihály születésháza Cs.-Rákoson.

Cserey Mihály születésháza Cs.-Rákoson.

Tehát ez utóbbi szerént e ház épen Cserey Mihály születését megelőzött évben épült, midőn e szerint az emlékével*A mestergerendán levő 1672 és az egyik szélvitorlán levő 1674 arra enged következtetést vonni, hogy e ház 1667-ben kezdett épülni, s valószinüleg csak 1674-ben végeztetett be teljesen. A szélvitorlán levő Cse. Ja és C. J. Cserei Jánost jelöli. Itt helyén lesz Szilágyi Sándor „Vértanuk a Magyar Tört.” czimü munkájának azon hibás adatát is kiigazítani, hogy Cserey Miklósvárszék-Rákoson született, mert Miklósvárszéken nincsen is Rákos nevü falu, de ugy e ház feliratai, mint maga Cserey emlékirata is kétségtelenné teszik, hogy ő Csík-Rákoson született. egybekötött ereklyéket ismertetem, az által, ezen, a hazai történelem mezején oly sok érdemeket szerzett, jeles és kitünő emberünknek, nemzeti irodalmunk ezen uttörő bajnokának hiszem megadni a hazafias hódolat szerény adóját, megőrizvén a megsemmisüléstől, a nyomtalanul való eltünéstől ezen, az ő életével egybefüződő, emléktöredékeket.

Előszámlálók Rákosnak régi emlékeit, de még hátra van környéke, hol több érdekes romtöredék van szétszórva; ismeretlenek ezek, mint hazai emlékeink legtöbbjei, előttem azokat senki fel nem kereste, legalább senki fel nem emlitette, senki nem észlelte; itt is mint sok más várromunknál a felfedezés öröme nekem jutott. Ezen felfedezéseknek ugyan nincsen valami nagy érdeme, sőt előre tudom, hogy azok névörökitőleg nem fognak reám hatni, arra nem is vágyok; de ha ilyen egyszerü felfedezéseim által honi emlékeink füzérébe csak egy elhullott levelet illesztheték is, az nekem nagy lelki megnyugvást és örömet szerzett, mert ha egy feledett várromot, ha egy történeti hagyományt, népmondát sikerült felfedeznem, én bizonnyal boldogabb valék, mint a dúsgazdag sovárgott kincshalmaza közt, mint a bányász egy gazdag aranyérnek felfedezésénél; igen, mert minden ily feledett romtöredékben egy-egy kőbetüjét hittem feltalálni régi nagyságunknak, minden regében, minden hagyományban homályos előkorunk felett derengő fénysugárt hivék látni. E hit, e meggyőződés adott erőt és kitartást, mely hat évi fáradalmas kutatásaim folytán lankadni soha sem hagyott.

Fennebb tájirati körültekintésünk alkalmával emlitém az Olt szorosa melletti Bogáth hegyet, ugy emlitém azt is, hogy e hegytetőn a mostani kápolna helyén egykor vár állott, most vizsgáljuk meg annak közelebbről is figyelmet érdemlő maradványait.

A Bogáth, a Vár- és Szilas patak között kiszökellő előfokát képezi a Hargitának, egy önálló, semmi más hegy által nem uralgott oly kerekded hegyet, mely még a mai hadtani elvek szerint is igen előnyös fekhelyet nyujtana tekintélyesebb erőd számára is. Őseinknek sasszeme nem tévesztette el ez előnyös fekvést, azért ezen most puszta hely, régen lakva és erőditve volt; lakva, mert a terjedelmes hegytető csúcsán még most is nagy mennyiségü tégla és cseréptöredék található; erőditve, mert e hegyek észak-keletre kirugó, egészen az Oltig előnyuló végcsúcsát félkörben vonuló, vagy 500 lépésre követhető hatalmas gátony és sáncz vette körül. Ezen külső védvonalon belül volt a tulajdonképi vár, azon a helyen, hol most a kápolna fekszik. E vár lapu idomu volt s belső falzata – melynek csak alaprakata látszik – 220 lépés kerülettel birt. E belső fallal párhuzamosan, de jóval alább, a hegyoldalban, kettős bemetszés, vagy terrassirozás van, mely csak is a keleti oldalon – hol a hegy falmeredeken van leszelve – szünik meg. E bemetszésekbe lehettek helyezve a vár megközelitését gátló külső töltések. A vár beltere délkeleti szögletében most keresztfa és szt. Jakabnak szentelt imola áll, béke, hol hajdan harcz dühöngött, ima, hol egykor szablyák villogtak.

Szép és elragadó kilátás nyilik a hegyfokról, mely épen sarkpontját képezi azon két hosszu falusornak, melyek egyike a Bogáthon felül egybeszükülő Olt völgyén egész Sz.-Domokosig, másika a fenyves koszorúzta Köd alján egészen a gyímesi szoros torkolatáig nyulik fel. E faluknak sorvonala itt e szorosnál csaknem egyenes szögletbe ütközik egybe. Mindkét sorozat felett magaslatra épitett régi egyházak ódon várszerü tömege, ott a karczfalvi, itt a rákosi templom, továbbá látszik innen Felcsíknak már átutaztuk része egész Szeredáig és a Kárpátok alatti másik falusor le egészen a fényes templomu Somlyóig, és ott e gazdag szinpompában ragyogó téren az Olt fényszalaga vonul, a mint a berkek és festőileg sorozott faluk közt szeszélyes kanyargásával csillámló arabeszkeket ir le. A minő szép, a minő változatos e tér, ép oly öszhangzatosan szép és nagyszerü annak havas kerete; hátunk mögött a Hargita roppant tömege, szemben a határszéli Kárpátok tarka szinezetü lánczolata, fenn szt.-Domokosnak sziklacsúcsai, lenn a szt.-Anna tó, Büdös kéklő bérczei.

De ezen röviden körvonalozott körlátvány bűvölete ne feledtesse velünk a gyönyörünk álláspontjául szolgáló vár keletkezési korának kutatását. Fájdalom e kutatásainkban a történelem utmutatását nélkülözni kelletvén, legfelebb sejthetjük, hogy itt állhatott az Upolet anyja által 888-ban épitett áldozati ház, mely e harczias idők szellemében csak is vár lehetett. A csíki krónika utmutatása is igazolja e feltevésünket, mert e szerint ezen áldozati hely Vacsárkon innen nem messze épült a viztől.

Losteiner szintén emliti, hogy a rákosi torony volt a felcsíkiaknak védelmi központja, miből azt kell következtetnünk, hogy e torony alatt nem az egyház tornyát, hanem ezen, vagy odább a Hargitában feküdt másik rákosi, ugynevezett Pogányvárban állott zömtornyot vagy torony-erődöt értette. És most a Bogáthnak ismerete után felhatolunk a Hargita rengetegeibe, hogy Rákosnak emlitett másik várát, a szintén teljesen ismeretlen Pogányvárát is felkeressük.

A Hargitának – ugy Csík mint Udvarhelyszék felől nézve – három fő csúcsa van; az alsó, mely Bélhavas, Asztalkő és csicsói Hargita név alatt ismeretes; a közép csúcs, mely madéfalvi Hargita nevet visel; és a legmagasabb Galusatető vagy rákosi Hargita. Ezen utóbbinak keleti oldalába, messze fenn a főcsúcs alján, Bogáttól 3 óra távolra egy a Várpatak és Szilaspataka közti büszke trachytcsúcs emeli fel festői szirtormát, ennek tetejét koronázzák a Pogányvárnak festői omladványai.

E vár idoma igen szabálytalan s azt leginkább a sziklacsúcsnak alakzata határozta meg, de leirásomat legjobban megérthetővé a vár alaprajzának melléklése teendi.

Szép, lapályos e vár beltere, de mivel az kicsiny terjedelemmel birt, azért a várfalak mindenütt a sziklaorom szélére vannak fektetve. E falak válogatott laposkövekből forró mésszel épültek oly szilárdan, hogy még most is bonthatatlan tömeget alkotnak; de minden szilárdságuk mellett is elmorzsolta azoknak felső részét az idő. Legépebb e védfal a keleti és északi oldalon, hol még 3–6 láb magasságban megvan, mig másutt csak alaprakata látszik.

A sziklacsúcs, melyre e már fekvésénél fogva is bámulatos vár helyeztetett, minden oldalról függélyesen lévén leszelve, a feljuthatás nehézségeit egy a valamivel menedékesebb keleti oldal szikláiba műértőleg bevésett ut által háriták el. Ez ut A (Lásd alaprajzát) az észak-keleti szöglet alján kezdődve vonult fel a vár kapuhoz, B mely a vár délkeleti szögletének közelében volt, hogy pedig ez ut fedezve és biztositva legyen, épitettek az észak-keleti szögletbe egy hatalmas körbástyát, vagy torony-erődöt C, és ennek alján egy az ut felett emelkedő sziklafokra helyezett félkör idomu utvédet vagy előmüvet D, honnan kővel is agyonzúzhatták a keskeny uton csak kevés számban rohanható ellenséget.

Az emlitett körbástya képezte sarkpontját a vár falaknak; ezzel volt egybefüggésben a keleti már emlitém várfal és a hosszabb északi, mely a hegy alakzata által itt-ott meghajlitva vonult vagy 110 lépés hosszan a nyugati várfokhoz, hol állott – miként az alapfalazatból kivenni lehet – e várnak hatalmas, vagy 55 lépés kerülettel birhatott köridomu zömtornya E, (donjon). Az innen kiindult déli oldalfalat a szikla ily idoma miatt meghajliták, s vagy 25 lépésre a zömtoronytól ismét egy másik körbástyának F találhatunk homályos körvonalára, melyen túl a déli oldalfal teljesen eltünik, s csakis odább a délkeleti szöglet felé mutatkozik ismét annak vonala.

A vár 100 lépés hosszu (keletről nyugatra) és (legszélesebb részén) 55 lépés széles, belterén több üreg van, ezek egyikéről G azt tartják, hogy a vár kutja volt. Egykor hősök tapodta udvarán most fenyőbokrokat és rakottyákat nevelt a természet, a komor ódon falakat szép szinvegyületü folyondárok és mohák vonták be, szerettel körülkaroltan védve azt az idő viszontagságai ellen, mert az ember romboló szeszélye ide, e vadon rengetegbe nem igen tud behatolni, egy-egy kecskepásztor vetődik legfölebb ide szirt-mászó nyájával, néha letelepedve delelni e szent romok közé, s ott tilinkóján bús dallamokat zeng. A szél által elkapott e hangok képezik bús elégiáját a mult eltünt dicsőségének, hatalmának; a vár körül a természet nagyszerüsége, roppant sziklahalmazok, s a fenyvesek határtalan rengetegei terülnek el, melyek a szél minden fuvalmára elsohajtják magukat, beszélve titokteljes hangokon. Ott hátul a Galusa tető megdöbbentő csúcsa magasul fel; kopár, gyakran még nyárban is hóerek tarkázta teteje felett, egy-egy keselyü kereng mérföldeket befogó körökbe, körültünk pedig e 400 láb magasságban fekvő vár, most tiszteletet parancsoló rom, egykor büszke sasfészke a székely rabonbánoknak. Itt fenn a fellegekkel szomszédos sziklaszál tetején, – hol a vihar keletkezik, hol a villámok képződnek – ütöttek tanyát hajdan a hős székely nép daliás fejedelmei, itt székelt Upolet, hős fia a nagy Zandirhámnak, itt e büszke ormon – honnan az egész Olt terén, eredetétől harmadik szorosáig, végig lehet pillantani – laktak ezen nép szeretete, becsülése és nem zsarnoki hatalom által lett pap-fejedelmek, kik a népet kormányozták, harczra vezették, s ős hitük szertartásai szerint áldoztak Hadúr oltárainál. Szent tehát e hely, mert a nagy ősök dicső szelleme lengi azt körül; ős előidőknek emlékköve az, miért tisztelettel kell ahoz közelitenünk.

És hogy az, mit fennebb elmondék, s mi szent tiszteletre gerjeszt, nem csak képzelet szüleménye, hanem némi történeti alappal is bir, arra bizonyitványt találunk a csíki krónikában, mely szerint Rákos székhelyévé tétetett a Héterdőn belőli külön szakadt rabonbánságnak, miért épen nem lehetetlen, hogy az itten székelő Upolet épithette nem csak ezen, hanem az alább fekvő csicsói és zsögödi várakat is három iker fia számára, kik között felosztá a Héterdőn belüli tartományt, vagy épithette azt 1039 tájatt az a Sándor István, ki András király jóváhagyásával itt külön rabonbánságot alapitott. Előfordul e vár még a 15-ik században is, mikor Sándor Péternek Ugron Katalintól született fia István nagykoruságával felszabadulván Pongrátz János tutorsága alól, a vajda parancsára lovashadakat gyüjtött Csíkországában (a krónikában Tsikország) és Apor János és Ugron Tamással, kik a törzsönként felkelt székelységet ezen ifjuval vezették, a vajda vezénylete alatt megverték Halobechust, Mysia praefectusát (Székely krónika 291. lap). Ez a Halobechus pedig miként Szabó Károly helyesen vélekedik (Uj m. muzeum 1854. évf. 483. lap) nem más, mint Ali bey szendrői parancsnok, kit 1494-ben Drágfi Bertalan erdélyi vajda és Kinizsi Pál a Verestoronynál s benn Ráczországban is többször győztek le; hadseregeikben kétségtelenül lehettek és voltak is székely seregek, melyeket a krónikában nevezettek vezényeltek. – A krónika továbbá mondja, hogy Poladus oláhországi vajda (helyesen Vlád) támadásai miatt Sándor István kénytelen volt Rákos mögötti várába visszavonulni, hol Apor Annát feleségül vevén, szerencsésen is uralkodott; de nem volt barátja Syndoviai bech (Szendrői bég, mivel Szendrő Synderovia néven azon időben gyakrabban szerepel) s ennek keze által meg is veretett*Lásd a csíki krónikát 291. lap. .

Benkő Károly is*Csík, Gyergyó, Kászon 25–26-ik lapján. említi, hogy e várat a rabonbánok épitették, sőt még azt is hozzáteszi, hogy I. Apaffi Mihály megujittatván, vadászkastélynak használta volna.

Most eltünt a vár, de romtöredékei fennmaradtak, kőtáblájaként a multnak.

A néprege óriások által épitteti e várat; mindenesetre egyiránt óriási volt az eszme és a kivitel is, mert figyelemmel vizsgálva e romtöredékeket, ha gondolatban egykori épségükbe visszaépitjük, bámulnunk kell az ott volt épitkezés cyclopsi nagyszerüségét, fel kell ismernünk azon épitészeti képzettséget s hadtani fejlettséget, mely ily megközelithetlen és bevehetetlen hely hadászati fontosságát felfogni, átérteni s a megfogamzott eszmét létesiteni tudta. Midőn pedig egy ily rom korának nagyságáról regél, egyszersmind tanuskodik e kor műveltségi fejlettségéről is, mert a mely nép ily nagyszerü művet létesite, annak bizonnyal már e távol korban is nagy értelmi fejlettséggel s hadtani ismeretekkel kell birnia.

A nép itt is, mint csaknem minden régi romnál, kincscsel tölt pinczét hiszen; e hit alapján itt is vannak a rabonbánok elrejtve hitt kincse után ásogatók. Egy pásztor egykor e pinczékbe bevetődött – mond a néprege – nagy ezüstasztalon arany kereszt állott, mit midőn érinte, a belső ajtó is felpattant, ott volt kádakba, bivalbőrökbe halmozva, emberszem soha nem látta temérdek kincs, meg is rakodott jó terüvel a pásztor, de az ajtó közeledtével becsapódott, s szózat hallatszott, mely mondá: Rakd le, mert addig ki nem mehetsz, és az ajtó csak is akkor nyilt fel, midőn felpakolt kincsét mind lerakta; sőt még azt is hozzáteszi a néprege, hogy ezen országot érő kincset csak is a rákos templomban elrejtett vasfű segélyével lehetne onnan kihozni.

A kilátás e vár fokáról elragadó; de mivel a hargitai körlátvány keleti részével ugyanazonos, ismétlésével untatni nem akarunk, hanem a helyett mellékeljük a vár sziklahegyének nyugat oldali látképét.

A Csík-rákosi Pogányvár sziklahegyének nyugatoldali látképe. (Rajz. Greguss János.)

A Csík-rákosi Pogányvár sziklahegyének nyugatoldali látképe. (Rajz. Greguss János.)