85. Kossuth levele Ludvigh János kormánybiztosnak a trónfosztásról és a hadseregről+

Debrecen, 1849. április 23.

 

Édes barátom!

Léváról ápril 18-ról írott leveled, aminő fontos, nagy részben, meg kell vallanom, igen meglepő. Én Magyarország jövendője iránt szólottam több ízben Damjanichcsal*, szólottam Görgeyvel* és Klapkával, és azt gondoltam, hogy a hadsereg gondolkozása iránt e részben vezéreinek nyilatkozata után tökéletesen tisztában lehetek. Azt tudod, minő fokra hágtak az intrigák és divergenciák; tudod, hogy ha az osztrák cselszövénynek tág tért hagyni nem akartunk, a márciusi manifesztumok ellenében kellett valamit nyilatkoztatni, s miután kellett, hogy mást nyilatkoztatni nem lehetett, az – gondolom – elég világos. Kellett továbbá változtatni a kormányt, a Bizottmány divergens politikája s a hadügyminisztérium millió hibái nem tűrték az orvoslás késedelmét, változtatást pedig csak ily módon s nem másként lehetett eszközölni; azért – megvallom – leveled igen-igen meglepő, sőt aggasztó volt, mert ha annyi nyilatkozatok, mennyit én százaknak szájából a táborban hallék, nem elegendők arra, hogy magamnak pozitív véleményt képezzek, ha azt kell hinnem, hogy a szó csak szó, úgy az ördög legyen kormányzó, én nem.

Az is nagy baj, amit Damjanichról* írsz, könnyű azt mondani, hogy Kiss Ernő* helyettesítheti Görgeyt*, de aztán ki helyettesíti a tömérdek hibát és fogyatkozást, ami történni fog, pedig jó hadügyminiszter nélkül elvész az ország, az bizonyos.

Azt írod Damjanichról*, hogy ő más alatt nem szolgál, tehát Görgeynek* hadvezérnek kell maradni. Ha ezt Damjanich* nem tréfából mondta, ha őnála – mit nem hiszek – személyes indulat többet nyomna, mint a haza, úgy megint azt mondom, az ördög legyen kormányzó, én nem, ha még a nemzet legjobbjai is örökös gátot vetnek az ember lába alá. Megvallom, kimondhatatlanul bosszús vagyok, kész volnék magamat főbelőni, mintsem hogy mindig aprólékos szenvedélykékkel küzdjek a haza nagy dolgában.

A hadügyminiszteri tárca mindenek közt legfontosabb; akarnám, hogy jól menjen, tehát Görgey* kezére bízom, s akkor ennek csinálnak akadályt – Vetter* itt van*, azt hogy simpliciter elcsapassék, bizonyosan nem érdemlettet én nem tudom, mit tegyek vele, de evvel nem gondolnak, hadd háruljon minden kellemetlenség az én nyakamra. Megvallom, unom az egész dolgot, s még végre rákényszerítenek, hogy üsse meg a mennykő, én vele nem bajlódom.

Ezeket neked tájékozásul írom. Vedd hasznát okosan s körülmény szerint.

Vukovicsot* meghíttam a minisztériumba, s fölhatalmaztam, szólítson fel téged, hogy ideiglenesen helyettesítsd biztosi állásában.

Az aprópénzjegyek hiánya felett panaszkodol, megbocsáss, de te is inpraktikus emberré leszesz, amint innét kihúzod a lábodat. 175 ember dolgozik a bankműhelyben éjjel-nappal, azt tudod, hogy például csak 200 000 pengő forintnak 15 krajcárosokban elkészítésére 800 000 – és minthogy hátnyomás is van, 1 600 000 nyomás kell; azt tudod, hogy Debrecenben sem egy sajtóval többet, egy ahhoz értő munkással többet nem teremthetünk; tudod, hogy egy havi szükség körülbelül 8 000 000, tehát egy napi szükség mintegy 280 000 forint, tudod, hogy ezt apróbb jegyekben előteremtenünk lehetetlen, tudod, hogy egyforintost csak addig adhatunk ki, ameddig ezüstünk van, 30 krajcáros és 15 krajcárosra pedig legalábbis ötszörannyi ember és prés kellene, mint van, hogy egy nap kétszáznyolcvanezret készíthessünk, és mégis panaszokat írtok, aprópénzt sürgettek, és Görgey* barátunk még azt is írja, hogy mert messze van a sereg, nagyobb summákban küldjem a pénzt, azaz Danielis* kívánsága szerint küldjek egymilliót, éspedig küldjem azt apró jegyekben.

Ugyan kérlek, mondd meg, miért csináltok nekem mérget és bosszúságot. Legyen csak Pest a mienk, akkor majd nyomjuk a bankót, szinte porzik bele, mert lesz mivel; de most kérd meg arra Görgeyt*, parancsolja meg, hogy ne váltsanak a hadi kasszában akárkinek százforintosokat, s az apróbb jegyek főképp a közlegénység fizetésére fordíttassanak, és mindjárt felényi sem lesz a felakadás.

Isten áldjon meg, nagyon szeretném, ha mindennap tudósítanál.




Hátra Kezdőlap Előre