[Vörösmarty Mihály]
 A Szózat

lefordítva gyászmagyarra+

 

Jobb pártnak rendületlenül
 Légy híve gyászmagyar!
Bölcsed* itt, majdan zsírod is,
 S a „fátyol”, mely takar!
Te kívüled itt senkinek
 Nincsen számára hely,
Alkotmány: provisorium
 Ott élned, laknod kell.
Ez a föld, melyen annyiszor
 Apáid bora folyt,
Hol minden restóráció
 Egy ezrest elpakolt.
Itt küzdtenek borért a hős
 Kortesek hadai,
Itt törtek össze poharat
 Tyukodnak botjai.
Ittasság! Itten hordozák
 Sáros zászlóidat,
S elhulltanak leg jobb jaink
 Hosszú asztal alatt.
És annyi köpeny-forgatás
 S színváltozás után
Ha senki meg nem élhet is,
 Mink élünk a hazán.
S népek hazája, egységes
 Osztrák birodalom,
Húsz évi hízelgés kiált
 „Tányérod hadd nyalom!”
Az nem lehet, hogy annyi toll
 Hiába annyit írt,
Hogy stempli, accis* és trafik,
 Ne legyen approbirt.
Az nem lehet, hogy ispán, pap
 Gróf, főtiszt, pressbüró
Hiába korteskedjenek, –
 S hát a sok főbíró?
Még jőni kell, még jőni fog
 A muszka, ki után
Vezetni egykor küldeténk,
 Vezetjük újra tán.
Vagy menni fog, ha menni kell
 A miniszterium
S utána jön vagy Tiszapárt,
 Vagy provisorium.
Már így is, úgy is penziót
 Nekünk adni muszáj.
Bár kígyót, békát kiabál
 Ránk sok nagy torkú száj.
Légy híve rendületlenül
 A jobbnak,* gyászmagyar!
Ez osztja most a hivatalt
 S nyugdíjba ez takar.
Rajtad kívül itt senkinek
 Nincsen számára hely,
Légy nagy szamár, vagy kis szamár
 Hivatalt kapnod kell.
Kakas Márton

 

(1869)



Hátra Kezdőlap Előre