|
| Az őszi nap süt, már szeptember |
| Elmúlt, és fázik a virág. |
| Oh ember, ember! dühbe jő az ember, |
| Ha ily rossz szobrot itt ni lát! |
| Hisz nem hasonlít egy parányit, – |
| Nem ismerem föl benn' Romfiányit!* |
| Vagy ez Petőfi? no a' más! |
|
| Hogy Romhányinak nem vakarnak |
| Szobrot, mielőtt megírám! |
| De él még Buda, áll még szittya, |
| Romhányiját Pál kiszorítja! |
| S bámulj világ, mert ez a Pál |
| Szobrának akkor maga áll! |
|
|
|
