|
| Mért állsz, ó búm! éltemnek szikla szobra, |
| Ki egy földet keblemre ölelék, |
| S ah, boldogságom, üdvöm ütve dobra, – |
| Lánykám a zahlkellnerrel megszökék! |
|
| Haha! világ! de lantom el nem vitte! |
| A dal enyém, és én csak érezek! |
| S rám gondolok Petőfire tekintve, |
| És szemeimben egy könnycsepp rezeg! |
|
|
|
