|
A költő széles e hazában ismeretes. De csak nevéről, mely olympusi haragjának nemes kifakadásai fölött ragyog. Évek óta döngeti a hazai irodalmi társulatok kapuit bebocsátás végett. Mindenütt siket ajtóra lelt. A társulatok ugyanis azt vetik ellen, hogy a lángelméjű lantosnak eddig egy művét sem ismerik. Nem tagadhatjuk, hogy ez ellenvetésben van egy kis igazság.
Hogy azonban elnémítsuk s e jelesünk irigyeit lesújtsuk, örömmel fogadjuk az önkoszorúzta dalnok ajánlkozását, hogy időről időre fölkeresi lapunkat egetvívó zöngelmeivel.
Már ez első is, melyet közölni szerencsések vagyunk, ékes harsogással hirdeti országgá, kit bírunk e férfiúban, kinek szárnya kifejtését a legalacsonyabb indokok agyag súlya gátolta meg eddiglen.
A költő álma
| Az esti szellő pázsitos sugára, |
| Ha déli sark sóhajfán átvonúl: |
| Enyhén zokog az aequator* határa |
| És csábítólag önmagába hull. |
|
| Ne emlegesd a pálmafák dagályát, |
| Hol bús zsiráf kéjjel sóhajtva száll. |
| Keresd óázban Mahomet szakállát: |
| Az aszkézisben dörg az ideál. |
|
| A myrmidónak* óceán honától |
| Hő szárazságba fúl a Golgotha; |
| Gomolygó csillag méla fátyolától |
| Megbokrosúl a néma hahota. |
|
| Kerengő szirtek roskatag lapályán |
| A Sphynx dübörgő álma rekedez, |
| Hol zord mosolyban ingoványra szállván |
| Mély alkonyatba vásik a tegez. |
|
| A Pyrenäek bráhmamosta bércén |
| Meg nem fogant Olymp gyászdalt kacag, |
| Az esti szellő, görögül nem értvén, |
| A dallamát visszhangoztatja csak. |
|
| Az aszteroidáknak* létjogával |
| Te ne törődj, ha dúl a bajadér: |
| A Vesztaláng, ha mesterére rávall, |
| Egy logarithmus lesz a pályabér. |
|
| Ne kérdd tehát: a Számum léthonában |
| Rezgő talányok mért sereglenek, |
| S a déli félgömb mért lejt szaporábban, |
| Ha gerle-szóra búg a permeteg! |
|
| Mert ha az éjfél, hetaerák' danáján, |
| Prométheuszként láncát szétveti, |
| Babért lövell majd szirtövezte pályám |
| Nekem, neked, nekünk, nektek, neki. |
|
|
|
