MACBETH.
| Borotva az, mit ott látok? kezem felé |
| Fordítva markolatja? …oly való |
| Alakban, mint ez, melyet ím kirántok… |
| Dunkan, ne lásd! neked feni e szíj, |
| Torkod nyesem, hogy több leget ne szíjj!… |
MACBETH BOSZORKÁNYAI.
| Körül, körül az üst körül, |
| Míg minden méreg egybe gyűl. |
| Ide veled, csalamádé, |
| Küfferlei csokoládé,* |
| Kutyatej, Szalay-műbor,* |
| Kristalizált rézszínű orr, |
| Heinrich-cikke,* Tisza-háj, |
| Kóbi-velő, csukamáj, |
| Koty belé, szilvalé, |
| Téged kevernek belé |
*
MACBETH.
(Banquo szelleméhez.)| Hah, integetsz. Fölkelt és visszajő |
| Húsz, mély halálos sebbel a fején, |
| S székünkről ellök, s ott terpeszkedik. |
| Ez furcsa! furcsább, mint a gyilkolás! De |
| Hisz Kozerek* is elhibázta Győrött!… |
*
LADY MACBETH.
(alvajár.)Vértesynek (Kristóf tér 4.)* minden illatszere sem édesíti meg e kis kezet! Oh! oh! ohó!
(Az „Alvajáró”-ból énekel egy cavatinát)
*
LADY MACDUFF.
| Fiú apád halott. – S mit téssz te most? |
| Hogy élsz meg? |
KIS FIÚ.
| Mint sápisták, anyám, |
| Vasutat, avagy bankot gründolok |
| Mameluknak csapok, s kitart a kormány. |
| Vagy vallásalapítványt bérelek. |
| Avagy leszek subvenciós író. |
| Vagy kormánybiztos és szélsőbali. |
| Németül író „magyar” sornaliszt. |
| Halbkreuzer-Kulturmensch,* revelveres. |
| Vagy új nemes, Háromszázhatvani,* |
| Vagy pesti zenger… szóval szép a kor, |
| S ki meg nem él: impraktikus botor! |
