FAUST.
| Tanultam medecinát, kémiát, |
| Aesthetikát és filosófiát, |
| És metrikát és barometrikát, |
| A méterrendszert és a thermométert, |
| A maticát s a numismatikát, |
| És más egyéb mumiskulanciát, |
| Az algebrát és mathematikát, |
| Bevágván mellé ötven patikát, |
| És logarithmust, körnek négyzetét, |
| És viciózus cirkuluszt satöbbi |
| Satöbbi újra és megint satöbbi. |
| S most veszem észre kétszáz hatvan évi |
| Bősz mecklenburgi biflázás után, |
| Minőt nem ett még egy grossdeutsch professor |
| Sőt doktor sem, mióta áll a germán, |
| Most veszem észre, hogy tudásom egy |
| Híg tömkelegben lágymányosan úszó |
| Rendszerbe kögített,* összhangzatos |
| Alap-elvekre zagyván fektetett |
| Eszményi űrben zűrösen kavargó, |
| Alkatrészekre fokozatosan |
| Analizált zöld-szürke semmiség! |
| (Könyveit becsapja – az antiquáriusnál.) |
| De most elég! El tőlem Sófia! |
| Haj! elemek! Egy Zsófit most nekem! |
(Lombikjában húsvéti tojást főz és locsolódásra való rózsavizet preparál, rőfős szakállát vakarva.)
MEFISZTÁJFELESZ.
(Hugli-costumeben* beszökell az alvilági officína pudlija mellől.)| Professor úrnak csiklandós az álla, |
| De tény, hogy szörnyű hosszú a szakálla, |
| Pedig szakállban, nyalja bár a port, |
| Nincs ám erő, csak hajban! |
MEFISZTÁJFELESZ.
| Nem szuka bár, de megkoppaszthatom, |
| Professor úr, az ördög jámbor állat, |
FAUST.
(Vakarózva.)| Ördög vigye e masztixos szakállat! |
MEFISZTÁJFELESZ.
| Szolgálatára! Itt a szappanom. |
| Haboz a sátán habozás nélkül, |
| S borotvám Faustos szőrén hegedül. |
FAUST.
| Aú! Belevágott! |
MEFISZTÁJFELESZ.
| Éppen apropóra. |
| E vérrel ír ön kontraktust nekem |
| Hogy eljön vélem az „Tüzes Pokolhol” |
| Címzett korcsmába, ámde csak ha majd |
| Bejártunk Bumsztit és Diána-termet |
| És Markotányos Pincét és Buzalkát* |
| S demonstráltuk a szájtátó világnak, |
| Hogy lump ha lészen egy német professor: |
| Úgy lumpol az, mint senki a világon. |
| És végül hogyha már mindent levedlett |
| Mi önben zöld és szürke Theorie, |
| A százados „Ich” „Reine ich” „Kritik |
| Der reinen Vernunft” és a többi órjás |
| Sületlenségnek végső maradékát |
| Végképp kisütjük, illetve kirántjuk |
| „Tüzes Pokolhol” címzett szállodánkban. |
MEFISZTÁJFELESZ.
(Elragadtatva.)| Nem néz ki jobban maga Zsűl,* |
| Zöld fürteményin pác ha ül |
| S debarderek közt élce sül. |
| Gretchen Öné, – kétségkívül! |
MISKAFI
(Már bölcsőjében frankfurti filozófiát szopott. Jelenleg III-adféléves bölcsész-csecsemő.)| Ah! ah! ezerszer, milliószor ah! |
| Az Ideálnak tejhabos vajával |
| Kenem be szívem mézes bábuját. |
| Előttem oly szent, oly csodás e lét |
| Piros tojása, mely gurulva lejt |
| A „tiszta én”-nek málnaszörpszerű |
| Lekvár-körében, hogy szájtátva állok |
| A végtelenség rébusza előtt, |
| S kerengő, rengő, ringó spúriusszal |
| Dugom hüvelykem' bölcsességszopó |
| Szájamba be s a Welt-szisztém fölött |
| Elandalodva, addig cuclizom, |
| Amíg brúgónak nézem az eget, |
| S a mindenségnek minden csillaga |
| Egy pudli lesz s a pudli „lényege” |
| Mint brúgónak óriás vonója |
| Hozzád-tűled jár és a „tiszta Eszmény” |
| Nótáját húzza oly dicső dühvel, |
| Hogy beleőrül Ég-Föld és az Isten |
| Fülét bedugván, mennydörögve blitzel, |
| En-alkotását hagyván a faképnél! |
MEFISZTÁJFELESZ.
| Jegyezze meg magának kis barátom |
| Ön magasan leng, mint a német Eszmény, |
| De én vagyok a józan bölcsesség. |
| Mondok magának négy reflexiót: |
| „Az Én oly tárgy, mely kögitve jó” |
| „A jó a rossz megfordítottja és |
| A rossz a jónak domború hiánya”. |
| „A torz ha borz, torzonborz, ám ha korz: |
| Korzetté [?] válik s csinos csintalan lesz!” |
| „Az élet álom: alva él, ki nincs, |
| És élve alszik, mint péknél a vekni; |
| Vagyunk, nem lévén, mint egy régi pincs; |
| És »Leben« annyi, mint szaftban lebegni.” |
*
(A túlei király románca.)
MARGARÉTHA.
| Volt egy király túlon túl |
| Hű egész a síron túl. |
| Tillaárom haj! |
| Úgy szerette a tütüt, |
| Ivott mindig s mindenütt |
| Hejre tyutyutyú! |
| Haldokolván hívatta |
| A csaplárost s kiadta |
| Tillaárom haj! |
| A parancsot: Te zsidó |
| Hat itce bort ide no! |
| Hejre tyutyutyú! |
| Hat itce bort benyakalt |
| És átkozta a Kagalt* |
| Tillaárom haj! |
| Mert fuxinos volt a bor, |
| Vén királynak mérge forr. |
| Hejre tyutyutyú! |
| Az utóját járva hát |
| Megragadja a kupát, |
| Tillaárom haj! |
| Kupán üti a zsidót |
| Mindkettőnek vége vót. |
| Hejre tyutyutyú! |
FAUST.
| Megállj! A nótád oly csodás vala |
| Úgy tetszik, mintha Kis-Bugac körül |
| Bolyonganék a Hortobágyi pusztán |
| S futó betyárok a „Körülgazos”-ban |
| Karban dalolván, ezt az éneket |
| Hozná felém a gyenge esti számum! |
| Akárki légy te: Panna, Rózsi, Jutka, |
| Lennék te érted négy hétig komondor! Szeeeretlekk! |
GRETCHEN.
(Sértődve.)| Bocsánat, én frankfurti lány vagyok |
| És jelszavam az „ewig weibliche” |
| A dalt, amit daloltam, Gőthe bácsi |
| Vevé át Dócilesztől.* Karsama!* |
FAUST.
| Neem! neem! megállj! Most jövök Auerbachtól |
| A pincéből, hol „pudli lényegén” |
| Elábrándozva, nyolc kriglit megittam |
| Fejembe ment a filozófia |
| Úgy szintén a maláta lényege, |
| S most, hogy leehüljek, lényegedre vágyom! |
GRETCHEN.
| Én a szeerelmet még nem dedukáltam |
| Csak azt mondom, hogy cogito ergo sum, |
| Csak azt érzem, hogy szívem fenekén |
| A szeerelemnek logaritmusa |
| Mint notivum és causalis nexus |
| Már megmozdult. |
FAUST.
(Rajongva.)| Lépjünk nexusba hát. |
| És összeadva és kivonva, űzzünk |
| Felsőbb mathézist. |
GRETCHEN.
| Csak ne sokszorozzunk, |
| Mert Bálint bátyám rájöhetne még |
| S multiplikálna hátunkon néhányat. |
FAUST.
| Ettől ne félj! Hiszen doktor vagyok. |
| Bálint uramnak egy recept elég |
| És vége van. Óh! Gretchen, jöszte hát. |
| Menjünk be és a búbos ágy előtt |
| Analizáljuk a dicső szerelmet, |
| Amíg a kertben sátán kacagással |
| Abrincsba görbül egyenes Gyeness!* |
Boszorkány egyszeregy.
|
(1887)
