(Manfred a Jungfrau tetején. Monológjánál csak ballába hosszabb mellyel atheista létére gúnyosan csiklandozza a völgyben lévő falusi templomocska keresztjét.)
MANFRED.
| Töprengő lelkem Végtelenbe nyúlik, |
| Amíg bal lábam mélységet kutat, |
| Lankadva csüngvén éjben és homályban. |
| E láb lenyúlik a toronytetőre |
| A hegytetőről, hol merengve nézem |
| A mindenséget, melyből mitse látok! |
| Jungfrau! Én téged nem nyomlak tovább! |
| Egy lábnyi mélység, egy ballábnyi mélység |
| Tátong felém – és én azonnal ugrom! |
| De még előbb kürt-négyest Stoiber úrral |
| S fagyott gixerrel és kolompolást |
| És föld alatti bunda-bassokat |
| Kell meghallgatnom! |
(Démoni miserére a zúgólikból.)
| Földi kínjaim |
| Ekkép betelvén – addió világ! |
(Le akar ugrani, de a Jungfrau baktere, Egressy Ákos, különben zergecsősz, nyakon ragadja.)
ZERGEVADÁSZ.
| Hová? |
MANFRED.
| Le! |
ZERGEVADÁSZ.
| Mért? |
MANFRED.
| Mert! |
ZERGEVADÁSZ.
| Explikáld a dolgot: |
| Ámbár tudom, hogy meg nem értem azt, |
| De legalább mulasson a közönség! |
MANFRED.
| Tehát halld: vér és hosszú századok, |
| Destillált semmi, ásító öröklét |
| Szomjába fúlva, melyből égre csap |
| A végtelenség mindensége! Aztán |
| Komor lődörgés, szellem-hajszolás, |
| Séták a földön és a föld alatt, |
| Hosszú beszédek, lelki furdalások, |
| Merengő pózok (Marquis Póza sem |
| Lehetne pósább gyermeteg szívével) |
| És ah! szavallat, mely véget nem ér! |
ZERGEVADÁSZ.
| Nem értem. |
MANFRED.
| Én sem. |
ZERGEVADÁSZ.
| Úgy folytasd tehát. |
MANFRED.
| Cselekszem. Menj most. |
ZERGEVADÁSZ.
| Óh! a legnagyobb |
| Örömmel. És elnézed úgy-e, hogyha |
| Most én teszem meg azt, amit te vágytál |
| Megtenni! – ugrom! (Megugrik.) |
MANFRED.
(Egyedül.)
| Elszökött! De nem |
| Csodálkozom, mert magam is szököm |
| Magamtól, oly lord Asbóth John-szerű* |
| Unalmat és spleent hordozok magamban! |
| De mielőtt az unalom megölne, |
| Előbb benézek kissé a pokolba, |
| Hadd lássam, hogy mit főz az ördög! El! |
(Arimán csarnoka. Tányér. A tányéron gombóc. A gombócon Arimán.)
SZELLEMEK KARA.
| Hatalmas gombóc! tisztelünk s imádunk! |
| Az embert sírba, téged zsírba rántunk! |
(Manfred beállít.)
SZELLEMEK.
| Ember van köztünk! Hah! silány halandó! |
| Hajolj a porba e gombóc előtt! |
MANFRED.
(Gúnyosan kacag)
| Haha! e gombóc schmarrn Manfrédnek! Én |
| Bölcsészetet és problémát eszem. |
NEMEZIS.
| Hát mit kívánsz? |
MANFRED.
| Sétálni köztetek: |
NEMEZIS.
| Csak ennyit? |
MANFRED.
| És szavalni mélabúsan! |
NEMEZIS.
| Mily fátum! |
MANFRED.
(Szavall.)
| Óh! Astarte! én szeretlek! |
| Szeeretlek! leelkem! Óh! beszélj! Szeeretlek! |
SZELLEMEK KARA.
| Tépjétek össze bús szavallatáért! |
(Manfred bűbájos tudományánál fogva gyorsan elpárolog. A felbőszült szellemek vasvillát ragadnak, megrohanják és széttépik a gombócot. Arimán – trónvesztetten – Csehországba vándorol, Tarraba harsonakísérete mellett.)
SZEKERES GAZDA.
| Elgyüttem! |
APÁT.
| Hah! |
MANFRED.
(Az apáthoz.)
| Mit látsz, öreg? |
APÁT.
| Nagy ég! |
| Egy mellig érő torzonborz szakállt, |
| S egy orrot abban, mely sasként mozog. |
| Látok két csizmát s bennük hosszúkás |
| Lábszárakat! Vagy elcsapott súgó |
| Vagy plűre hullt nasista ez! |
MANFRED.
| Ki vagy? |
SZEKERES GAZDA.
| Maj' megtudod! Gyűjj! |
MANFRED.
| Nem megyek! Soha! |
SZEKERES GAZDA.
| Hát nem félsz tőlem és e díszcsapattól, |
| Melyben házmester, bosnyák paprikás, |
| Szerb disznóhajcsár, targoncás török, |
| Konstábler és osztrák–magyar baka |
| Verődött össze? Gyüjj hamar! Az óra |
| Kilencre jár! Rekesszük bé az ópust! |
MANFRED.
| Ki küldött? |
SZEKERES GAZDA.
| Chaldosz, főfőrendező úr |
| Az óperának legfőbb ejunuhja! |
MANFRED.
| Szembe kacaglak! Megvetlek! Kirúglak! |
SZEKERES GAZDA.
| Nincs több szavad? |
MANFRED.
| Nincs! |
SZEKERES GAZDA.
| Akkó' hát megyünk! |
| Alázszolgája! |
(A démonok egymást lökdösve, taszigálva, robogó dobogással kivágtatnak.)
MANFRED.
(Nagyot ásítva.)
| Vége! |
APÁT.
| Hát elalszol? |
MANFRED.
(Folytonosan ásítva.)
| Elalszom! És többé nem ébredek föl! |
(Agyon ásítja magát.)
(1888)
