Jelenkor*

(1841. július 31.)

 

Napjainkban mindenki utazik; a vagyonos kényelemmel s gazdagul, a szűkölködő pedig szegényül, s gyakran megesik, hogy az utóbbi ismeretekkel gazdagulva tér vissza, míg az előbbi csak hasztalanul fecsérli el idejét, erejét s pénzét; ez ellen azonban nehéz szólni, mert ez a világ fönnállása óta mindig így volt, s ezentúl is hihetőleg így fog menni, meddig ti. a dúsgazdagokat unalom s a szegényeket tanulási és tapasztalási vágy országokról országokra hajtja. De most, csodateljes századunkban, még élettelen tárgyak is tapasztalási utazásokat kezdenek tenni, miképp azt legújabban az Athenaeum június 3-i száma tevé. A folyóirat borítékára ugyanis a magyar címzet után egyik sarkon Athén, a másikon pedig Rohonc vala nyomatva, miképp azt minden hírlapborítékon láthatni, természetesen illető változtatásokkal a helyre s lapok címére nézve. De mi történt? Rohonc német neve Rechnitz, s eszerint Rohonc a német postaabroszon nem fordul elő, a kérdéses lapot tehát bona fide* Budáról Bécsbe, mint kellett, onnan azonban Athenbe (Görögországba) utasították, vélvén, hogy onnan mint legközelebb postahelyről aztán majd elküldik a görög falunak vélt Rohoncba. Azon szerencsétlen példány tehát Trieszten által Athénba utazott, s még a vesztegintézeti lyuggatást és füstölést is kiállta, most pedig így meglyuggatva visszaérkezett Athénből Pestre, hogy valahára mégis kezeibe juthasson a rohonci (T. y G. la) előfizetőnek, ki elég sokáig kényszerült e példányra várakozni, mely majd sok szépet szólhatna utazási tapasztalásiról, ha beszélni tudna, mi annál érdekesb lenne, mivel ily olcsón oly nagy utat tenni valóban nem mindennapi dolog.




Hátra Kezdőlap Előre