Mikes kiadatlan keltezetlen kézirata: Az idö Jóll el Töltésének Módgya Minden féle rendben – az író lapszámozásában 213 oldal; kézirattári számozása 112 levelet jelöl. A fedőlapot követő első levelet, a címlapot s az azutáni Elől járó beszéd-et, a következő 4 ab levelet és a kézirat végén lévő Táblá-t Mikes nem számozta. A kávébarna színű, egész bőrkötésű negyedrét kézirat első rectóján alul a bal sarokban évszám nélkül 26 aug. áll. A kézirat szabályosan szerkesztett, egyenletes sorközzel, de nem nagy margóval; viszonylag kevés a javítás benne. A papír állapota elég jó; a tinta színe egyenletesen barna, szövege jól olvasható. A kézirat jellege szerzői tisztázat. Lelőhelye és jelzete: OSzK Quart. Hung. 1091.
A kézirat Mikes rodostói irodalmi hagyatékával együtt, a Leveleskönyv hazakerülése után, valószínűleg a XVIII–XIX. század fordulója körül jutott a Mikes-levelek kiadója kezébe. „Néhai Kulcsár István könyvei árverésén” Losonczi Farkas Lajos vásárolta meg könyvritkaságokból álló gyűjteménye gazdagítására. Innen. került 1873 decemberében a Nemzeti Múzeum Könyvtárába. Pulszky Ferenc, akkori könyvtárigazgató, aki Toldy Ferenccel, a Leveleskönyv második kiadójával együtt megállapította a mikesi kézírás hitelességét, adott először hírt róla (1874). Ettől kezdve számosan javasolták kiadását, de nyomtatásban eddig nem jelent meg.
Az idő jól eltöltésének módja … erkölcsi célzatában rokonságot mutat az 1724-ben lefordított Az Ifjak Kalauzával, amelynek eredeti forrása szintén Rákóczi rodostói könyvtárából való. A fejedelem udvarában a húszas években jelentkező súlyos probléma, „az idő eltöltésének módja”, sokat foglalkoztatta a levélírót. Rákóczi maga is fölhívhatta kamarása figyelmét az általa már olvasott, Antoine Courtin: Traité de la paresse, au l’Art de bien employer le temps, en forme d’entretiens (első kiad. Paris 1673, in-12°, VIII–191 p. ) könyvére. Mikes átdolgozása föltételezhetően a húszas évek végére, a harmincas évek elejére tehető, s létrejötte összefüggésbe hozható saját lelki és szellemi igényeivel. A jelen kéziratos tisztázat talán a negyvenes években keletkezett.
A szövegközlés a Mikes Kelemen művei (Magyar Remekírók, Bp. 1978, 659–668) kiadásában rögzített modern átírási elvek alapján készült. Ezúttal is igyekeztünk eleget tenni annak az igénynek, hogy a fordító és szépíró prózáját minél hívebben, sajátos régies nyelvi ízeit megőrizve, mégis jól olvasható és élvezhető formában adjuk közre. Mikes írásmódja (helyesírás, központozás, ékezés) ebben a kéziratában is változatos képet mutat. A mikesi írásmód kiejtéstükröző jelölésmódját az a, e, (az, ez) mutatónévmások esetében ezúttal is a’, e’ alakban közöljük. Az író ingadozó helyesírása, ötletszerű központozása és hiányos ékezése sok gondot okozott a szakszerű átírás végrehajtásában; kivételes, ritka esetek egyedi elbírálást kívántak. Általános elvként fogadtuk el, hogy a mai helyesírást követő szövegközlés őrizze meg a hangértéket jelölő magánhangzókat, s hogy a fordító helyesírásának csak azokra a sajátosságaira legyen tekintettel, amelyek Mikes kiejtését tükrözik. De itt is elismertük bizonyos megszorítások szükségességét. Fontosnak ítéltük, hogy megőrizzük a fordítás korabeli nyelvi jellegzetességeit, mikesi sajátosságait, erdélyi-székelyes nyelvi zamatát, régies tájnyelvi szavait, regionális beszélt nyelvi elemeit, esetleges változatait. Például a mássalhangzók esetében fölmerülő hangérték kérdésében, a szó belsejében előforduló betűkettőzés, kettős mássalhangzók jelölésében, a határozószókban a szóközépi kettőzött ll írást mint jellegzetes erdélyi sajátságot meghagytuk, pl. belölle, töllök, tölle, felölle (ritkán felőle is), rolla, közüllök stb. Néhány ige alakjában, mint szóllok, beszéllek, kiméllik stb. beszélt nyelvi ejtésmódra utaló jelölést is. De a mássalhangzók időtartamának jelölése, hasonulás, a mássalhangzók hosszúsága vagy rövidsége, kettős mássalhangzók, szokatlan szóvégi kettőzések, a múlt idő jele és a múlt idejű melléknévi igenév képzője, határozószók és névutók szóvégi időtartama váltakozó (-t-tt–tt-t) jelölésekor általában a mai helyesíráshoz közelítő megoldást választottuk. A betűhív szerzői szöveg átírásában vagy alaktani modernizálás és elkerülhetetlen szövegigazítás esetében a Mikes ÖM előkészületben levő VI. kötetének szövegkritikai jegyzetei és tárgyi magyarázatai, illetve a francia forrásszöveg megfelelő helyei szolgáltak alapul. A jegyzeteken a Mikes Kelemen összes művei kritikai kiadás kővetkező köteteire hivatkoztunk. Törökországi Levelek és Misszilis levelek, Bp. 1964. ÖM I. k. – Mulatságos napok és más fordítások, Bp. 1970. ÖM. III. – Az Ifjak Kalauza, Bp. 1974. ÖM IV.