| Hanem billentsük a mesét odább. – |
| Istók elúnta, mondok, Debrecent, |
| Lévén fejében csodásnál csodább |
| Ábrándozásból jókora procent.* |
| Mint elmosódó, játszi délibáb: |
| A képzelet mindég előtte ment, |
| Csalván az útról nyom nélküli tájra, |
| Sivár pusztákba, zsombikos lapályra. |
| Történt, hogy ekkortájban egynehány |
| Kortársa, némi bűnös „alkalomból” |
| (Már nem tudom, bor volt-e vagy leány) |
| Megugrott a tisztes kollégyiomból |
| S mivel Dunában ott nagy a hiány; |
| Meg ifju ember nem is arra gondol, |
| Sejtvén a bakkancsot mégis nehéznek; |
| Ég-föld dacára – felcsapott színésznek. |
| Istók előtt most nyílt meg a világ: |
| Hisz ez dicső, mindég szerette pálya! |
| Ő nála jobb szinházjáró diák |
| Úgy sincs – ha Cerberus* utját nem állja; |
| De a bent hangicsáló Délilák |
| Szavát kivül is bájosnak találja; |
| S ha pénze nincs s az őr-eb rámorog |
| Künt óraszámra is elkuncsorog. |
| Különben is, mit olvasó dühében |
| Nyomtatva egyszer másszor megkapott, |
| Mind olvasá – nem, eljátszotta épen, |
| Úgy képzeletben, a szindarabot; |
| Hős volt, király, nő, agg, váltott személyben, |
| És mindenikre más jelmezt szabott; |
| Rossz volt darabja, fércmű, slendrián: |
| De hát törődik gyermek, ló hián? |
| Ez naptól fogva vesszőparipája |
| Csak a szinészet: mind szaval, danol, |
| A hősi állást tűkörben csinálja, |
| Ha ily butorhoz férhet valahol; |
| Büdös neki „Pallás” vén laktanyája,* |
| De a szinháznál örömest napol, |
| Melyet Harmincados köz vagy sikátor |
| Rejtett zugában ápolt N. szenátor. |
| Próbára ez s ez „úr” – „tens” vagy „kisasszony” |
| Ott leste szüntelen ha megy, ha jő, |
| Volt gondja, hogy semmit el ne mulasszon |
| A hódolatból, mint hű tisztelő; |
| Hogy' fénylenek, suhognak a terasszon! |
| Mily arszlán,* aki már előkelő! |
| De a volt társit is, ámbár kopottak, |
| Bámulja szinte már, hogy bejutottak. |
| De nem mint olyatén „rugott” deák |
| Akart ő szökni Thálja templomába; |
| Őt vonja ihlet, vérmes ideák, |
| S van bizodalma testimonium-ába;* |
| Elébb is ezt kivenni fut tehát |
| (Baráti, hogy bolond, inték hiába) |
| Aztán aláiratni; – sok tanár |
| Fejet csóvál rá, és azt mondja: kár! |
| Egy ősz tanára, egy agg Simeon, |
| Kinek nem fért a híre Debrecenben, |
| Sőt már nevének keskeny volt e hon |
| (Kibőgte a deák ezt is különben) |
| Föllelkesült a lelkes ifion, |
| Szavalni fogta, énekelni … minden… |
| Említe Shakespeare „hallatlan” nevet: |
| Megáldá, s írt ajánló-levelet. |
| Ily készülettel Istók a direktor |
| Szent ajtaján kopogtat és belép, |
| Nem oly merészen, mint valami Hektor,* |
| Künn fészkelődött jó soká elébb. |
| „Azért jön – úgymond – hogy szeretne aktor…” |
| S kibontá nagy bizonyság-levelét. |
| Belétekint az, csak vállán keresztül, |
| Pedig virít ám a sok eminens-tül.* |
| „Tud-é táncolni – kérdé – vagy dalolni?” |
| Ráhagyta Istók a dalt, hogy igen, |
| S a tánc helyett majd fog Kont-ból* szavalni; |
| „Épen, magának!…” szólt az hidegen. |
| „Hát garderobja? frakk s efféle holmi?…” |
| Egy tóga volt a falba vert szegen |
| Azt elcserélte egy diák barátja, |
| S helyette most van, ím, tisztes kabátja. |
| Igazgató úr végignéze rajta, |
| S nem mondta bár, minő a „látlelet”: |
| Érezte a fiú, nagyot sóhajta |
| S átnyújtá az ajánló-levelet. |
| Mosolyra görbült a direktor ajka, |
| Mert az aláirt név köztisztelet– |
| Tárgy a vidéken, s monda: „Így…no…tán.” |
| Jöjjön gyülés – azaz hogy délután. |
| Jött hát, szegény – vagy inkább el se' ment, |
| Künn várta míg foly a halál-itélet – |
| Szabott időben aztán megjelent |
| S megtudta, hogy fölösleges bár, szinész lett. |
| Az este kissé már szétnéze bent; |
| Nem oly szép, sejti, mint kivűl, ez élet: |
| Erdő, terem, kulisszák, kortinák* |
| Mind léc, papir, vászon, kötél, – fonák. |
| Szerepje is volt már, a szín megett: |
| Majd vas-lemezt ráz és dörögve-morgó |
| Zajjal rendíti, mint Zeusz,* az eget, |
| – Míg gyantaporral a színlap-kihordó |
| Kulisszamécsvillámot ereget; – |
| Majd mint tüzér áll, a kezébe' furkó, |
| S inspiciens* úr hogyha jelt adott: |
| Döngeti hátul, bum! bum! a padot. |
| Már másnap a színpadra kelle menni, |
| Ez egyszer a nehéz, nem a szerep! |
| Mi az, fényes ruhában megjelenni |
| És ott szavalni mint a szélkerep? |
| De változáskor a széket betenni, |
| Ődöngni fel s alá, mint vak-vereb, |
| Hol már a puszta bennlét megaláz: |
| Ez ám a csúfos, kínos lámpaláz! |
| Volt olyan este, szóhoz is jutott, |
| Több volt ugyan a „schlagwort”,* mint a szó: |
| „Értem!” – „Befogtak”. – ,,Tessék: a botot…” |
| Ebből bizony nem alkot Garcilasso.* |
| Szerencse, hogy segítni jól tudott |
| Melodramában, és mint primo basso,* |
| Kótábul a szót pontosan nyelé: |
| ,,Oh! (mint) so-(vár)-gok (fény)-la-(kod) fe-(lé).” |
| Azonban egyszer köpcösebb mondóka |
| Jutott részére, több mint fél lapon: |
| Egy német herceggel gyűlt meg a dolga, |
| Nagy hóditóval ott a színpadon, |
| Kinek Damokles-kardja* győzve lóga |
| Egész város fölött e gyász napon, |
| Melyet tövébűl most kivágni készül |
| S leölni aggot, nőt, babát vitézül. |
| E fenevadhoz polgártársi épen |
| Istókot deputálák esdeni: |
| Hogy nézzen istent, s az ártatlan népen |
| Ne álljon bosszut, mint fogát feni. |
| Felöltözik hát bő kantus-ba* szépen, |
| Szenes dugóval ráncossá keni |
| Ábrázatát s tesz nagy fehér szakállat, |
| Ha vén korát megszánná e vadállat. |
| S lábához esve, mond: „Kegyelmes herceg!” |
| S'attöbbi; – mondja szívből, melegen; |
| Előtte nincs más, mint a szörnyű percek: |
| Az égő város, rabló idegen; |
| Könny felbuzog, kebel gyorsítva perceg |
| Halomra ölt anyákon, gyermeken!… |
| Úgy hogy kendőt emel sok gyenge szűlő, |
| És tapsba tör ki fenn a kakasűlő. |
| Másnap korán hívatja a régisseur: |
| „Jól van, barátom; tudta szerepét, |
| De mondja fel csak, kezdje újra, többször – |
| No lássa, hogy az accentus-ba* vét; |
| »Ke-gyelmes herceg!» is így; halkan először, |
| Ott hangsulyozza gyel, a közepét. |
| »Ke-gyelmes« érti hát már…? nem »ke-gyelmes.« |
| Maga nem kap rollét, ha nem figyelmes.” |
| Nem is kapott szegény, vagy mind olyat, |
| Minőt idéztem (lásd: nro 70); |
| Környékezé is már a gondolat, |
| Hogy színpadon ő hasznavehetetlen; |
| Azonban hol a díszitő alatt |
| Segítve, hol csoportos jelenetben |
| (Minthogy hé-lelke nincs hová legyen) |
| Pályáján nem halad, de hát – megyen. |
|
|
