Halottak napján

 

Mármaros, Szombathely, Zala temetője,
Egy-egy kis virágom nyugszik a földedbe',
Egymástól, éntőlem, de távol nyugosztok;
Hisz csak vándorszínész az édesapátok!
 
Hogy voltatok egykor, tán csak én tudom még,
Jó édesanyátok hant alatt nyugszik rég.
Nem öleli senki sírva a fejfátok:
Hisz csak vándorszínész az édesapátok!
 
Rátok horpadt a föld, a fejfátok kidőlt,
Poraitok felett tán még a fű se zöld;
Nem talál már senki e földön reátok:
Hisz csak vándorszínész az édesapátok!
 
Ha szomszédságtokban láng gyúl a sírokon,
Ne szégyenkezzetek, pihenjetek nyugton!
Piciny fejfátoknál gyertyát nem gyújthatok;
Hisz csak vándorszínész az édesapátok!

 

(Szentgyörgyi István:* Emlékeim, 134.)*




Hátra Kezdőlap Előre